Mondom a szitut: utoljára hangzik fel a kitűnő főcímdal, miszerint elvehettek tőlem bármit, a szerelmemet, a földemet, de az eget nem vehetitek el tőlem. Hát ha azt nem is, de ezt a kitűnő sorozatot mégis sikerült „coitus interruptus” módjára. Lássuk az utolsó rész eseményeit.

Kedvenc űrhajónkon nyitunk és maradunk is itt végig. River botorkál szokásos elvarázsolt arckifejezésével a fedélzeten, fejében és körülötte hangok. Először az enyelgő Simon és Kaylee beszélgetését hallgatja észrevétlenül, a doki medikus éveinek egyik anekdotájával szórakoztatja a gépészcsajt lábmasszázs közben. Majd Book tiszteletes és a faékegyszerűségű Jayne következik, témájuk természetesen a nők és a cölibátus közti feloldhatatlan (?) ellentét. Zoe és Wash a kabinjukban smárolnak, valszeg egy kiadós eksön utójátékaként. A parancsnoki hídon pedig Mal és Inara beszélget, köztük viszont már biztos nem fog beteljesülni semmilyen eksön. River a padlón egy „faágat” talál, ez csak egy tárgy, motyogja és üdvözült arccal felemeli. Persze Jayne egyik elől hagyott mordálya az, mindenki a földre veti magát, de hidegvérű kapitányunknak sikerül megszereznie a stukkert. Azt hittem, gyógyul a lány, mondja Simonnak, majd figyelmezteti: vigyázz a tesódra, mert itt kint az űrben csak magunk vagyunk, a sem és a mi sarkán, ha valami gebasz van, mindnyájunknak reszeltek. Végszóra csendben (naná, majd nagy zajjal, mint a Star Warsban) beúszik egy idegen űrhajó a Serenity fölé, de azt csak mi látjuk, hőseink nem. Főcím.

Ugrunk az idegen hajóra, ahol Simon és River képét nézegeti egy rosszarcú feka. (Bocsánat, nem tudom, a 26. században hogy fogják ezt politically correct módon mondani, esetleg maradjunk a „colored gentleman” kifejezésnél.) Fejvadász lesz ez, akárki meglássa, tutira Boba Fettnek riportol. Űrruhába bújik és átlebeg, majd meglapul a Serenity külső burkán az egyik zsilipajtó mellett. A hajón mindenki Riverről és a töltött fegyverről beszél, a nagy izgalomban még Wash sem jár utána annak, mi az a furcsa hővisszaverődés, amit a műszerek jeleznek. Hőseink egymás szavába vágva vitatják az esetet, milyen szerencse, hogy Rivernél eddig még egyszer sem volt fegyver. De volt, jelenti be Kaylee drámai hangon, amikor Niskával volt az a kis afférunk (War Stories, 10. epizód), és a csaj az én fegyveremet felkapva csukott szemmel hazavágott három bandatagot. Senki sem tud így lőni, még maga sem, kapitány.

Erre aztán még magasabbra csapnak az érzelmi hullámok, Simon alig tudja védeni a húgát. River nem tudta mi történik vele, azt hitte, csak játék. Akkor a csaj boszorkány, száll be Jayne is, én meg már várom, sor kerül-e olyan bizonyításra, mint a Gyalog galoppban. Dehogy boszorkány, csak intuitív alkat, így Simon, ráadásul a szövetségi fogságban megváltoztatták az érzékelését. Ugyan már, ez olyan, mintha valami scifit hallanék, veti közbe Wash, én meg a röhögéstől félrenyelem a mozizáshoz bekészített meggypálinkát. Simon erősködik, ne csináljátok már, ő csak gyerek szeretne lenni, nem tudna ártani senkinek. Végül Mal véget vet a hangoskodásnak és mindenkit elzavar aludni, majd reggelig eldönti, mi legyen. Természetesen River az egész vitát végighallgatta a szomszédos raktérből, a fejvadász meg a hajó külső falára tapadva.

Mindenki visszavonul a kabinjába, Simon még megjegyzi Kaylee-nek, hogy ő inkább maradt volna a kórházban dolgozni, de a gonosz szövetség nem engedte, és itt a hajón minden szar. Tényleg nincs itt semmi, aminek örülni tudnál?, teszi fel az obligát kérdést Kaylee, és erre ez a hülye Simon nem azt válaszolja, hogy dehogynem, hát itt vagy te, lelkem virága, gyerünk a kabinodba és áldozzunk a szerelem oltárán vagy háromszor egymás után, hanem nem mond semmit, azt is halkan. Végre elcsendesedik a hajó, mindenki elvackolja magát.

„Este van, este van: ki-ki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja”, de nem is, ez a fekete a fejvadász lesz, aki éppen csendben nyitja a zsilipajtót és leereszkedik a fedélzetre. Óvatosan oson Rivert keresve, de a még éber kapitányba botlik. Gyors ütésváltás után egy erős rúgással lecsendesíti Malt és elhelyezi kabinjában az ágy alatt, majd indul tovább a hajtómű felé. Ott a meghiúsult dugás miatt aludni nem tudó Kaylee matat valamivel. Rémülten veszi észre a behatolót, ki maga, hogy jutott be, majd jön a Tenkes kapitánya és ad magának ám! Ugyan, picinyem, őt már legyaktam és bezártam, inkább áruld el, hol aluszik ez a River nevezetű? De gyorsan ám, mert különben megkötözlek és megerőszakollak – vagy fordítva. Végül csupán megkötözi, de a zajokra felneszel Book tiszteletes, akit a fejvadász egy fejre mért rúgással gyorsan ártalmatlanná tesz. Simon is előbotorkál, de mielőtt bármit is tehetne, a colored gentleman pisztolyt szegez rá és felszólítja, hogy üljön le. Inkább állva halnék meg, válaszol a hős Simon, én meg a második adag páleszt is félrenyelem.

Nem akarlak én megölni, de ne cicózzunk, mert nálam van a stukker, hol a húgod?, erősködik a rosszarcú. Nem tudom, valahol a hajón, de maga kinek dolgozik? Független fejvadász vagyok, nem tagja a kamarának, a nevem Jubal Early. (Na, ezt azért nem hittem volna, hogy a 26. században egy ilyen gusztustalan féreg fogja bitorolni a 19. században élt, kiváló tehetségű konföderációs tábornok nevét. Utána kéne nézni, végzett-e Boba Fett nevű kadét is anno a West Pointon.) Akkor tehát induljunk együtt, te fogsz nekem segíteni megtalálni a hugit, vagy ha nem, akkor mégis megöllek és utána megerőszakolom még azt a csinos gépészcsajt is – vagy fordítva. Ahogy lépkednek a sötétben, Simon belebotlik az eszméletlen Bookba. Mért kellett ezt a szegény lelkészt is leütni? Mert ő nem is lelkész, hangzik a talányos válasz. Majd, miközben végigjárják a hajót, Early tovább elmélkedik: a pszichológusokat praktizálás előtt pszichoanalitikai vizsgálatra küldik, viszont a sebészeket előzetesen nem vágják fel – hát igazságos ez?

A kutatás során elérkeznek Inara siklójához, a fejvadász őt is faggatná Riverről, de a hetéra csak gúnyosan válaszol: a Serenity csempészhajó, rengeteg dugihely van rajta, akár egy évig is lehet rajta kutakodni. Nekem nincs erre egy évem, dühödik fel Early. Akkor szálljon ki ebből az egészből és inkább pihenjen le, tudom, hogy fáradt, veti be a pszichofegyvert Inara, de eredménytelenül. Ne elemezz engem, kisanyám!, csattan fel Early, és lenyom egy sallert a lánynak. (Na, most vágtad el magad nálam végleg, te gyökér, a sorozattörténelem legjobb nőjét merted megütni?! Mind lógni fogsz!, ha szabad ezzel a szintén 19.századi fenyegetéssel élnem.) Majd Simont maga előtt taszigálva továbbindul, de az ajtóból még visszaszól: A férfi erősebb a nőnél, mégis csak a nő tud gyereket szülni – hát igazságos ez? Ennél a dumánál döntöttem úgy, hogy inkább megiszom egy slukkra a maradék páleszt, a gyomromból már biztos nem fog kilöttyenni.

A fejvadász végképp elveszíti türelmét, hangosan ordibálva szólongatja Rivert, elég a bújócskából, bújj elő vagy lelövöm a bátyádat. És erre felcsendül a lány hangja, de nem ám valami rejtekhelyről, hanem a hajó központi rendszeréből, felébresztve a teljes legénységet: “River nincs a hajón, nem látták szívesen, ezért egyszerűen csak elolvadt és a hajó része lett.” (Mivan, Summer Glau már itt elkezdett gyúrni a Terminator sorozatra T-1000-est játszva?) Majd külön-külön kapcsolatba lép Kaylee-vel, Mallal és Wash-sal, és tervet egyeztet velük a betolakodó ellen. Ezek után visszakapcsol a központi intercomra, és tovább dumál a fejvadásznak, akiről úgy tűnik, sok mindent tud: állatkínzás gyerekkorban, anyuka nem örült fia pályaválasztásának, élete során sok embert bántott, stb. Időről-időre Simon is közbeszól száraz humorral, nagyon vicces jelenet. A beszélgetés során Early rájön, hogy River az ő hajóján van, nem a Serenityn, amit a csaj csengő kacajjal elismer, de egyúttal felajánlja, hogy elmegy a fejvadásszal és akkor a Serenity legénysége boldogan élhet tovább. Végre valami a terv szerint alakul, sóhajt fel Early, de nem addig a’! Simon nem hagyja a húgát, nekiugrik Early-nek, de nincs esélye a profival szemben, sőt még egy golyót is kap a lábába. A zajongásra Jayne is felébred a kabinjában, de csak azért, hogy, dühös arccal a másik oldalára forduljon és tovább durmoljon.

Early elindul felfelé a hágcsón, nyitja a zsilipajtót és - meglepetés! A hajón kívül már várja Mal, és egy erős mozdulattal kilöki a világűrbe. River visszalebeg a fejvadász hajójáról a Serenityre, és engedélyt kér a fedélzetre lépésre. Te nem vagy százas, köszönti a kapitány, majd nagy örömködés kezdődik. Zoe sikerrel kioperálja Simon lábából a golyót, Jayne és Book az edzőteremben ugratja egymást, River és Kaylee golyózik, Mal Inarának elemzi Early túlélési esélyeit: amilyen kevés zoxigénje van, az esélye egy a ... baromi sokhoz; én nem fogadnék rá. A Serenity továbbindul és ezzel kihajózik a sorozattörténelemből, míg az utolsó kockákon Earlyt látjuk lebegni a végtelen űrben és övé az utolsó mondat: Hát... így jártam.