Mielőtt nekifutnánk az évadzárónak, ami jól megkavarja majd címszereplőnk stabilnak és kiszámíthatónak hitt életét, ebben a részben foglalkozzunk egy kicsit Booth lelkével és a hősember háborús mesterlövész múltjával.
Az arlingtoni nemzeti temetőben összeégett holttest hever Charlie Kent sírkövén. Boothtól megtudjuk, hogy Kent a Nemzeti Gárda tagjaként került Irakba, ahol az élete árán mentette meg az egységét a rájuk támadó lázadóktól. Emellett tehetséges kosaras volt, a sajtó épp aznap emlékezik meg róla, a halála évfordulóján. Booth dühös, hogy valaki a katonák dicső halálának emlékhelyét használja tüntetésre. Bones az áldozatról szolgál némi infóval: a 20-as éveiben járó afroamerikai férfi, aki egyáltalán nem biztos, hogy a tűzben halt meg. A Fehér Házból sürgetik az azonosítást, Bones szerint azért, hogy árulónak bélyegezhessék, harcra buzdításként. Booth morog: nem kell a pszichológia, elég motiváció volt az neki a harcra, amikor épp rálőttek.
Pár lépéssel odébb Booth egy régi bajtársa sírkövére lel, James Richards felderítő volt, és Bootht már a gondolat is bántja, hogy közel feküdt az új ügyük helyszínéhez, mert hisz benne, hogy ott van valahol, és figyeli őket. Persze tudja, hogy Bones szerint ez nem igaz, de meglepő módon a nő most nem csak simán rábólint erre, hanem megértő is: „Tudom, arra gondolsz, hogy jó ember volt. Ez elég nekem.” Ez kedves volt.
A laborban rohamtempóban zajlik az áldozat azonosítása és a maradványok vizsgálata. Zackről Naomi óta különös figyelemmel kezelek minden információt, ezért feltétlenül megemlítem a kosárlabda iránti érdeklődését. Hodgins szerint áldozatuk a halála előtt bárányt evett, igaz, mostanra kissé túlsült. Ami igazán lényeges, hogy katonai egyenruhát viselt. Angela betáplálta az áldozat adatait és az arcáról készült vázlatot az elemző adatbázisba, és miközben befut Booth, azonosítja is: Devon Marshall, ő is tagja volt Kent egységének. Hodgins úgy véli, háborúellenes tiltakozásból lett öngyilkos, Booth felfortyan: a túlélők bűntudata is komoly faktor ám. Bones és Zack sérüléseket talál, de az FBI-osnak nincs most türelme hallgatni az orvosi szakkifejezéseket, sem a Zack-féle tolmácsolást: „a koponya azon része, ahonnan a hallóidegek az agyba indulnak”; maradjunk annál, hogy a füle. Valamit belevágtak a fickó fülébe, ez gyilkosság.
Booth indul, hogy feltegyen pár kérdést Devon anyjának, Bones meg vele tart, mert látja, mennyire érzékenyen érinti Bootht az ügy, és szeretné, ha tárgyilagos tudna maradni. Booth dühös, mert mindenkinek megvan a véleménye a háborúról, holott nem tudják, valójában milyen is az. A Mrs. Marshall által elhangzottakat is tökéletesen megérti, és meg is indokolja Bonesnak: Devon hitt abban, amiért harcolt, de miután hazatért, nehezen illeszkedett vissza a társadalomba. Sokat volt a húgával, nincs ebben semmi furcsa, a harctér borzalmai után tiszta és romlatlan dolgok közelségére vágyott. Ezen kívül a volt bajtársakéra, Devon húga meg is nevezi az egyiküket, nyomozópárosunk így meglátogatja Jimmy Mertont. A veterán-kórházban, ahol visszatérő vendég.
Jimmy teljesen kiborult, Kent a barátja volt. Booth megértő, Bones faggatózására viszont kiderül, hogy Jimmy és Devon együtt elmentek Kent sírjához, bocsánatot kérni a bajtársuktól. Szerencsére Booth nem hagyja a nőt kérdezősködni ennek részleteiről. Szerinte különben sem Jimmy ölte meg Devont, bizony olyan ez, mint a gondolatolvasás, azt is szívesen kitalálná, hány kiló Bones. A nő erre az esetre beígéri neki, hogy kiveri a fogát, és rámutat arra, hogy nagy valószínűséggel Jimmy látta utoljára élve Devont. Még egy csikket is elhozott a DNS-mintához, és Booth szemére veti, hogy nem volt elég kemény. Booth ezt cáfolja, épp annyira volt kemény, amennyire szükséges. Ekkor összefutnak Booth régi bajtársával, Hankkel, aki bíró, nevetve crossozik a kerekesszékében, és meghívja Bootht egy vacsorára. Miután Hank elgurul, Bones rákérdez, mi történt vele, de csak azt a választ kapja, hogy „megsérült”.
A laborban Zack a csontokat vizsgálja, és teljesen hidegen hagyja, hogy Angela és Hodgins közvetlenül mellette vitáznak a háború vélt/valós okairól. Booth és Bones a századparancsnokkal, Fullerrel beszél, aki elmondja nekik, hogyan halt meg Kent. Az egységük őrjárat közben három fegyveres lázadóra talált egy kis házban. Fuller a hátsó ajtóhoz küldte Kentet és Leffertset, de miközben a többieket állította fel, a lázadók tüzet nyitottak Kentékre. Mire betörték az ajtót, már halottak voltak a lázadók és Kent is. Jimmynek és Devonnak nyilván sok volt, amit akkor láttak. Booth elmondja Fullernek, hogy Devon halála gyilkosság, hiszen ő a parancsnok, Bones pedig elkéri a jelentést és az összes bizonyítékot, továbbá ismét a társa szemére veti, hogy nem elég tárgyilagos. Angela azt tanácsolja Brennannek, hogy gondolja át miket mond, mert a pasik érzékenyek. És törékenyek. A nők felsőbbrendűségét pedig pont az jelzi, hogy a férfiak tartják őket érzékenynek. Ezen vigyorogtam egy sort.
A harctéri jelentés és a boncjegyzőkönyv ellentmond egymásnak, az egyikben 7, a másikban 6 golyó szerepel. Röntgen sem készült. Booth szenvedélyesen kifejti, hogy ezek a jelentések a harc forgatagában készülnek, így a bennük lévő ellentmondások nem utalnak feltétlenül meghamisításra. Bones kihantoltatná Kentet, de Booth ezt nem hagyja, nem alázhatnak meg egy háborús hőst. Bones viszont mindenáron ki akarja deríteni az igazságot, szerez ő végzést, csak azt remélte, hogy Booth melléáll. A kihantoláskor Kent anyja bemutatkozás után jól pofon vágja Bootht, mielőtt annyit mondhatna, sajnálja. A Kent házaspár jobbra el, Bones a társára néz, egy szó sem hangzik el, nagyon kemény a jelenet.
A kis csapat megkezdi Kent maradványainak vizsgálatát, Hodgins elnézést kér Boothtól, amiért megbántotta a véleményével. Booth kiakad, Kent még nagyon fiatal volt, mire Bones már darálja is a tudományos háttérinfót: a társadalmakban akkor tör ki háború, amikor megnövekszik a 25 év alatti nőtlen férfiak aránya. Aztán szól, hogy sajnálja, de távolságot kell tartania az áldozattól. Booth megérti, és inkább elmegy, hogy ő is tegye amit kell. Kihallgatja Jimmyt, aki megerősíti Fuller beszámolóját. Utána a csapat egyetlen női tagja, Campbell is elmondja pontosan ugyanezt, bár ő a lövöldözés alatt a kocsiban volt, mivel egyrészt nő, másrészt medika, azért jelentkezett a Nemzeti Gárdába, mert kifizették neki az orvosi egyetemet, nem gondolta, hogy Irakba fog kerülni. Lefferts is előadja a történteket, szinte szó szerint egyeznek a beszámolóik. Booth gyanút fog, ezek begyakorolt beszámolók, az egység tagjai titkolnak valamit.
Hamar fény derül a titokra, Bones kiszedi a Kent testében levő golyókat, és a halálos lövedékekről Booth kapásból megállapítja, hogy nem az ellenség AK-47-eseiből származnak, hanem egy M-14-esből, ami az egységben Lefferts fegyvere volt. A lövöldözésben végül baráti tűz végzett Kenttel. Lefferts ügyvéd, így hát tudta mi vár rá, ha esetleg Devon elmondja az igazságot. Most ír egy búcsúlevelet, amiben beismeri, hogy ő lőtte le Kentet, de nem szándékosan tette; és felköti magát. Viszont nem volt a városban, amikor Devon meghalt. Mr. Kent bemegy Boothhoz és megkéri, hogy derítse ki az igazat.
Booth kávézik egyet Hankkel, a cimborája látja rajta, mennyire megviselt. Fény derül Booth hazárdjátékos múltjára is, bár abból már kigyógyult, eljárt a csoportba és azóta még a Monopolyt is nagy ívben kerüli. Booth felhozza az utolsó közös munkájukat, Hank azt javasolja, beszéljen róla valakivel. Talán épp Brennannel. Még akkor is, ha nem a barátnője, csak a munkatársa.
Hodgins faszilánkokat talált Kent halál utáni lövésnyomaiban, ez csak úgy lehet, ha már a földön feküdt, amikor az M-14-esekből rálőttek. Angela digitalizálta a helyszínen készült fényképeket, és Brennannel együtt kielemezve rájönnek, hogy a házban tartózkodók nem is voltak lázadók, csak egy család, akik vacsorázni készültek. A fegyvereket és a gránátot utólag adták a kezükbe. Közben arról beszélgetnek, hogyan tudna segíteni Brennan Boothnak, Angie azt tanácsolja, hogy egyszerűen álljon mellette. Booth érkezik, és rekonstruálja a történteket: Kent fegyvernek nézte a nő kezében tartott kanalat, berontott, lőni kezdett. Lefferts utánament, Kent megfordult, Lefferts pedig csak a rá meredő fegyvert látta a harc hevében, ezért ösztönösen tüzelt.
Booth beront Fullerhez, hogy a szekrénynek lökdösse és kiabáljon vele egy sort, amiért eltusolta az ügyet. Nem hatja meg Fuller védekezése, miszerint ha kiderül mit tettek, az ottani iskola- és kórházépítős munkájuknak is vége lett volna. Booth nem ezért harcol, hanem az igazságért, és a bázis vezetői is így vannak ezzel, mert letartóztathatja Fullert, hogy feleljen a tetteiért. Zack betadint talál Devon csigolyáin és sebészi eszköz nyomait, Campbell doktornő a gyilkos. Devon el akarta mondani az igazat, ő meg megakadályozta ebben.
Katonai tiszteletadással eltemetik Devon Marshallt. Az anyja megköszöni Boothnak, hogy kiderítette az igazságot, majd összeölelkezik Kent anyjával is. Booth pedig nagy levegőt vesz, és beszámol társának az utolsó, megrázó mesterlövész munkájáról: egy tömeggyilkos gonoszembert kellett kiiktatnia, de erre csak a célpont fiának születésnapi ünnepségén volt lehetősége, és a gyereknek, aki semmit sem tudott az apja rémtetteiről, végig kellett néznie az apja halálát. Szomorú zene, férfikönnyek, Bones nem szól, csak megfogja társa kezét, hogy érezze, mellette van.
Facebook kommentek