Javában folyik a franciák elleni háború, meg a haverkodás a császárral, aminek keretében hamarosan egy titkos követ is az udvarba érkezik. A herceget a barátságos és jóindulatú Surrey fogadja majd, a lehető legjobb választás. Henrik megindító beszédet mond saját nagyszerűségéről, említve szavahihetőségét is, mint egyik legfőbb erényét. Mindenki megállja nevetés nélkül, vigyáznak a fejükre. Az új Katalinnak is oda kell figyelnie, mit mond, vagy tesz, mert már ott is áll az oltár előtt Őfelsége mellett, nyilván minden kényszer nélkül. Az esküvő mentes a szexuális feszültségtől, a király öreg, az ara enyhén depressziós. A végén kicsit azért elmosolyodik, talán sejti, hogy mindjárt vége a sorozatnak.

A szertartást szolid vacsora követi, melynek során Katalin megkezdi a családi ügyek rendezgetését. Szeretné gyakrabban látni Eddiet és Erzsébetet, valamint mindhárom gyermeknek jó mostohaanyja kíván lenni. Henrik jóváhagyása, és engedékeny mosolya hatására felveti azt is, hogy Erzsébetnek is lehetne saját lakosztálya az udvarban. A király továbbra is tartja magát, példás nyugalommal tűri, hogy az asszony pofázni merészel. Thomas, Brandon és Surrey csatába indul, de előtte még lezavarnak egy rövid eszmefuttatást Henrik céljairól. Charles úgy véli, uralkodója a harc által szeretne megfiatalodni, amivel maga is hasonlóképpen van. Sok szerencsét!

Megérkezik a spanyol herceg, alias Najera tábornok, és lelkesen számol be a fő turistalátványosságokról, dicséri a Temzét, meg a hattyúkat. Chapuys segít neki az angollal, mert kicsit döcögősen megy. A kedélyes udvariaskodást azonban megszakítja az ifjú arra vonatkozó kérése, hogy a király erősítse meg országaik szövetségét. Henrik morcin közli, hogy ő már a szavát adta, ami köztudottan szent, szóval ne tessék itt beszólogatni. Najera az esti buliban is magabiztos belépőt produkál, úgy vonul, mintha ő lenne Antonio Banderas 15 évvel ezelőtt, Mária el is kezd pihegni. Chapuys és Marillac továbbra sem borul egymás nyakába, utóbbi furcsállja, hogy a hispán fiatalember pont a háború idején érkezett az udvarba. Nyugi, mondja Chapuys, csak a Temze miatt jött, meg kulturálódni. Persze, én meg utálom a csigát, válaszolja Marillac. Vagy valami effélét.

Gardiner még legalább egy feleséget le szeretne fejeztetni az utolsó rész végéig, ezért elkezdi firtatni Katalin vallási beállítottságát. Risleynek már nincs olyan nagy kedve a dologhoz, elvégre a vérontásba is bele lehet unni. Gardiner bezzeg nem fárad, talán ez tartja fiatalon. Katalint rossz hírrel várják a partin túl, sajna Henrik fekélye kiújult. Hadd nézzem, kéri az odaadó feleség, ami tudjuk, hogy azt jelenti, nekünk is újabb pillantást kell vetnünk a rusnya sebre. Katalin nem ijed meg, sőt, egy időre ura lakosztályába költözik, hogy megfelelően ápolhassa.

Az alapvetően lehangolt Brandon szeme felcsillan, mikor lőgyakorlat közben felfedez egy tehetséges ifjút. Édi Ed hivatalos látogatásra érkezik Katalinhoz, aminek során megvitatják Henrik egészségi állapotát, illetve fia iránt érzett szeretetét. Bájos. Henrik kicsit már jobban van, el is kezdi cseszegetni az embereit, hogy nem haladnak elég gyorsan a csata előkészületei. Mindenkit leszid, majd sokkoló hírrel áll elő: amíg ő Franciaországban tartózkodik, Katalin lesz majd a régens. Gardiner majdnem lenyeli a saját nyelvét. A többiek diszkréten grimaszolnak, de Őfelsége távoztával azért megkezdik a puffogást. Gardiner tovább fúrja a királynét.

Henrik búcsút vesz kis családjától, Mária pityereg, Katalin keményen állja a sarat. És hopsz, máris Boulogne-ban találjuk magunkat, ahol a daliás férfiak alig várják, hogy halomra ölhessék a franciákat. Brandon referál a helyzet állásásáról, közben messziről megtekinthetjük a leigázandó várost. Ezután Henrik megtartja a kötelező lovonülős beszédet a népnek, akik el vannak ájulva, hogy közelről láthatják a hatalmas és erős uralkodót. Henrik felmászik az emelvényre Surreyvel, majd megadja a jelet. Kezdődik az ágyúdörgetés és puskapufogtatás. Charles elmosolyogja magát, végre itt a pezsgés, amire vágyott.

Katalin mintha tudná, hogy őt már úgysem fejezik le, kinevezi lelkészének a protestáns hírében álló Latimert, sőt egész komoly haverkodásba kezd vele. Húga, Anne aggodalmát fejezi ki emiatt, de a királyné nem fél a következményektől, kész küzdeni a reformáció ügyéért. Boulogne rosszul áll, Henrikék nagy robbantásra készülnek, de addig is akad némi közelharc. Brandon az egyik összecsapás során fog egy francia lányt, aki a fiúkkal együtt küzdött. Rögtön szimpatizál vele, még azt is elviseli tőle, hogy leszörnyezi Henriket. Katalin akciójának híre a latinul imádkozó Gardinerhez is eljut. Az asszony hízelgő levelet ír távolban dolgozó urának, aki nem tudja felhőtlenül élvezni a sok kedves gondolatot, mert fáj a lába, mint az állat. Az angol táborban vérhasjárvány készülődik, csak hogy ne menjen minden olyan simán. Ja, és a kaja is elfogy.

A doki hiába magyarázza királyunknak, mennyire komoly a baj, Henrik szerint nem betegek a katonák, csak gyávák, és azonnal vissza kell őket rángatni a csatamezőre. Azokat is, akik meghaltak. Természetesen. Gardiner tiszteletét teszi Katalinnál, majd az udvariassági köröket letudván az eretnek-témára tereli a szót. Kéjesen sóhajtozva sorolja az újonnan felfedezett hitszegőket, és íratná is alá a letartóztatási parancsot, ha Katalin le nem állítaná. Szerinte ilyen komoly ügyben Őfelségét is meg kéne kérdezni intézkedés előtt. Gardiner elégedetlenül távozik.

Brandon megengedi, hogy Brigitte apja megszökjön, de csak akkor, ha a lány marad. Edward beszámol Henriknek a királyné ténykedéseiről, meg Eddie egészségéről, amikről csupa jó hírrel szolgál. Az ostrom viszont nem halad elég gyorsan a király szerint, ezért ordibál egy sort, de egyelőre hallgat az alagútásás vezetőjére, és ad pár nap haladékot. Brigitte nem érti, miért tartja Charles még mindig fogva, nekünk van azért némi sejtésünk. Katalin tovább intézkedik, ezúttal arról, hogy Erzsébet protestáns tanítót kapjon, és így édesanyja hite szerint nevelkedhessen.

Brigitte belopózik Brandonhoz, és véget vet szenvedésének, amit a hosszú szexmegvonás okozott. Másnap a robbantás is megtörténik, a fal leomlik, a város elfoglalható állapotba kerül. Páran ugyan odavesznek, de azért nagy az öröm. Boulogne kormányzója kénytelen megadni magát, és Henrik kezébe helyezni a kulcsokat, ami nagy boldogságot okoz Őfelségének. Az esti mulatságon a király közli Charlesszal, hogy nem mennek Párizsba, hanem a csúcson hagyják abba, és visszatérnek Angliába. Boulogne-ra pedig Surrey vigyáz majd. Brandon hazaviszi Brigitte-et is, mert szereti.

A győzelmes király megérkezik az udvarba, Katalin forró csókkal köszönti, Gardiner csak vágja a pofákat. Chapuys, aki már csak két bottal bír vánszorogni, bejelenti visszavonulását. Kicsit nyaliznak egymásnak Katalinnal, emlegetik a két ország barátságát, amit Henrik félbeszakít, pár finom oltással küldve nyugdíjba a követet. Brandon végre boldog egy kicsit. Mária kevésbé, mert búcsút kell vennie szerelmétől, Chapuystól, ráadásul az eretnek Katalin fogja ezentúl pártfogolni. Megesküszik haverjának, hogy ha egyszer királynő lesz, annyi protestánst égettet majd meg, amennyit csak tud. El is hisszük. Edward jelenti Henriknek, hogy támadás készül Boulogne ellen, de a király elengedi a füle mellett, és nagy ünnepséget rendel a győzelem alkalmából. Aztán jól elájul.