Kezdésnek Weir vezérasszonyunk méretes arcát vizsgálhatjuk meg extra közelről, és ezzel fel is ébresztjük, ami jó dolog, mivel egy kórteremben van. Már megint buli lett volna a gyengélkedőn? – kérdi kábultan magától, amikor jön egy Fletcher nevű doki a világ legrondább körszakállával. A doki elmondja, hogy egy washingtoni pszichiátriai intézetben van, ami Weir szerint remek, néha ráfér a kezelés, csak nem emlékszik, mikor jött vissza a Földre. Most kapaszkodjál meg: a doki szerint sosem hagyta el. A Napnál is világosabb, hogy Weir ezt az egészet hallucinálja, álmodja, vagy valaki turkál a fejében, de higgyük el, hogy sosem volt Atlantiszon.

Weir azon a tárgyaláson esett össze, ami után berángatták a Csillagkapu Programba, de mint az kiderül, a tárgyalás 3 napja volt, nem két éve. Idehívja O’Neillt, hogy mi a franc történik, de Jack sosem hallott csillagkapukról, és gyorsan ellenőrzi Weir véralkoholszintjét. Szegény vezérasszonyunk odáig jut, hogy tényleg ez a valóság, ekkor azonban Jack a fény sebességével kezd headbangelni, szóval Weir menekülőre fogja, de csak pár monitort sikerül leamortizálnia, mert jön Körszakáll Fletcher a nyugtatóval. Másnap a doki elárulja, hogy nem holmi tárgyalás miatt hülyült meg, hanem azért, mert 3 héttel előtte autóbalesetet szenvedett, amiben meghalt Simon Wallace, vezérasszonyunk romantikus érdekeltsége.

Fletcher szerint Weir agya a sokk hatására kitörölte ezt az emléket, és helyette megírt két évadnyi sci-fit, de Weir a duma helyett az üvegablakon benéző, homályos alakkal van elfoglalva. Eljön Weir anyuka látogatóba, aki Jézust játszik, és megfogdostatja magát a lányával, hogy ez a valóság, és apuka zsebóráját is odaadja, amit Weir elvitt magával Atlantiszra. Nem sokat használ, mert éjjel arra ébred, hogy a homályos alak egy orvosi függöny mögül sziszeg rá. Ha ez japán sorozat lenne, itt már átmennénk tentacle pornba, de szerencsére csak az arcát nyomja bele a függönybe, amitől Weir úgy megvadul, hogy ihaj. Körszakáll Fletcher másnap felír neki néhány tablettát, hogy ha visít is, akkor fejben tegye, és megmagyarázza, hogy miért pont sci-fibe tetszett menekülni: mert gyerekként űrhajós akart lenni. Megbeszéltük.

Na de 3 nap alatt 2 évet álmodni? – kérdi remegő bal szemhéjjal a logikai bakikat nehezen tűrő vezérasszonyunk, ezért Körszakáll Fletcher megnézeti vele az Eredetet. Weir netezik egy kicsit, mert azt szabad a diliházban, aztán jól befakkol a rendszernek, amikor titokban kiköpi a gyógyszereit. Jöhet egy kis beszélős foglalkozás a többi hülyével. Weir unalmában a „ki tud depressziósabban ülni?” pózait gyakorolja, aztán felfigyel egy öregasszonyra, aki kvázi a lidérceket írja le szaturnuszi vérszívókként. Éjjel menetrend szerint érkezik a homályos alak, aki jól megzörgeti a kilincset, amitől Weir megijed, és beveszi a gyógyszert, mert mi van, ha tényleg zakkant.

Pár hét múlva a doki haza is engedi, úgyhogy O’Neill keselyűként csap le rá, hogy izé, fejezzed be a tárgyalást. Weir alszik rá egyet, mi meg megtudjuk, hogy valójában Atlantiszon haldoklik. Micsoda fordulat kérem szépen, micsoda fordulat! Az történt, hogy amikor Niam nekiállt erőszakos nyakmasszázst végezni vezérasszonyunkon, átadott egy adag nanitot magából, amik most benne replikálódnak. Carson szerint nem akarják megölni, mert akkor ők is meghalnak, ami fordítva is igaz, mivel a nanitok hozzákapcsolódtak Weir idegrendszeréhez. EMP kizárva, inkább telenyomjuk gyógyszerrel. Beckett szerint az is segíthet, ha Sheppard beszél hozzá, buzdítja az ellenállásra. Weir ezáltal ismét találkozik otthon a homályos alakkal, azaz Shepparddel, aki elvezeti az ajtóig, ami mögött az eseményhorizont pompázik.

Át is lépne, de ekkor ápolók fogják le, és mehet vissza a diliházba. Beckett és McKay eközben megvilágosodik: a nanitokat arra tervezték az Ősök, hogy harcoljanak a lidércek ellen. Ezért beültetnek egy kevés lidércszövetet Weirbe, hogy a nanitokat leválasszák az idegrendszeréről, és amikor a szövettel vannak elfoglalva, kisütik őket az impulzussal. Vezérasszonyunk odabent pasziánszozna egyet, de ászok helyett Atlantisz címe jön föl, amiket lerajzol, és viszi a Ferrarikat nézegető Körszakállnak, hogy Atlantisz létezik, ez a világ nem valódi. Odakint beültetjük a szövetet, a nanitok köré gyűlnek, és elsütjük az EMI-t, ami kinyírja nagy részüket. Csakhogy nem vettük figyelembe, hogy szerves anyagot használtak a replikáláshoz, tehát néhány nanit már szerves, az ellen meg nem véd.

Legóék odabenn kihirdetik a zéró toleranciát, Weirt hozzáapplikálják egy vaságyhoz, és sütögetni kezdik az agyát. Ezt Beckették is észlelik, és arra következtetnek, hogy mivel legóék az embert is gépnek nézik, Weir egész tudatát akarják lecserélni, átvéve felette az irányítást. Ezt pedig csak úgy tudják megtenni, ha azt megadásra késztetik, tehát Weir tud harcolni ellenük. Sheppard ezért ismét átmegy verbális pompomlányba, amitől Weir kipattan a vaságyból, és elfut a legközelebbi lifthez, ami a Parancsnokságra viszi.

Ott O’Neill közli vele, hogy nincs semmi gond, csak viccelődtünk veled te lány, hát persze, hogy létezik a csillagkapu, gyere, megsokkolunk jól. Szerencsére Sheppard nem bír magával, megragadja Weir kezét, aki ettől minimum Neóvá válik, és eljut a kapuig, ahol Niam várja. Gandalfként beáll az eseményhorizont elé, you shall not pass, de Weir a vezérasszony, úgyhogy átsétál rajta, aztán felébred Atlantiszon. Sheppardnek elpanaszolja, hogy mekkora köcsög egy népség a legó, aztán megtörölgeti az apja zsebóráját, és eltűnünk a hepiend kalászmezeiben.