Vészriadóval nyitunk az áltudományos részleg főhadiszállásán, New Yorkban. Az embernek alig van ideje összevonni szemöldökét, hisz a főhadiszállás eddig Bostonban volt, máris Sebhely Charlie vágtat be a terembe és helyzetjelentést kér. Egy operaházban rendellenes energiajelet észleltek, egy hasadékot a dimenzió szövetén, vagy mit. Barna Olivia (hogy igazodjunk a netes elnevezéshez, Bolivia) belépője legalább olyan hatásos, mint Charlie kománké, bőrdzseki, frufru, cinkos vigyor, mi kell még? A csapat harmadik tagja egy egyetemi tanár és egy rockzenész keveréke, a neve Lincoln Lee. Ők a párhuzamos valóság Fringe osztaga, Broyles ezredes legkedvesebb ügynökei. Irány a helyszín, Bolivia és Lincoln Charlie-t szívatják, akinek a jelek szerint itt nem sikerült megszabadulnia a sárkánylény lárváitól, úgyhogy folyamatosan oltania kell magát, nehogy kibújjanak belőle.
Az operaházban Lincoln elég rossznak állapítja meg a helyzetet, már készíti is elő a karantént egy világító kis henger formájában, legyen is az bármi. Broyles elemzőt hívat, meg is jelenik Astrid, aki a jelek szerint itt egy kiborg, de legalábbis sokkal katonásabb, mint nálunk. Astrid elbabrál kicsit az adatokkal, szinte hallani az agytekervények zakatolását, aztán közli, hogy nincs szükség karanténra. Lincoln leállítja a folyamatot, aztán Boliviával felmennek az egyik páholyba Charlie-hoz, mivel az egy kelésekkel és rákos daganatokkal teli arcú illetőre bukkant. Bolivia átvizsgálja a férfi zsebeit, és a csapat először lefikázza a fickó igazolványát, aztán nagyokat pislognak a húszdollároson lévő Jackson elnök láttán, mivel azt sem tudják, ki az. Nem sokkal odébb, egy másik páholyból Olivia érdeklődve figyeli a jelenetet, amíg Walter vissza nem rángatja a rejtekhelyükre egy nem túl jól lévő nő és Nick Lane, Olivia kortexifanos kispajtása mellé. Üdvözlet a másik oldalon!
A párhuzamos dimenziónak piros főcím dukál – emlékeztek még Olivia vörös emlékvillanásaira? Na ugye, hogy logikus. Ennek ellenére a mi világunkban folytatjuk, ráadásul még vissza is ugrunk az időben 36 órát. Az előző rész végén hiába sietett annyira Olivia és Walter, már csak hűlt helyét találják Peternek, aki a szálloda biztonsági felvételének tanúsága szerint engedett Walternatív kérésének, és hazament apjával a saját világába. Walter ezen felbuzdulva izgatottan keresni kezd valamit, felforgatva az egész labort. Oliviából időközben masszív alkoholista lett, egyre többet iszik, vagy csak szerintem? Most is épp egy kocsmában ül, mikor a Megfigyelő elsétál mögötte, és egy lapot tesz az Olivia melletti székre. Oliviában már bőven lehet töltet, csak akkor fogja fel, mit látott, mikor a kopasz már lelépett, így egyedül a lap marad, az meg nem túl biztató. Egy hátborzongató szerkezet rajza van rajta, ami egy hatalmas gépben álló alakot ábrázol, alatta pedig Peter kíntól eltorzult arca, szeméből kicsapó lángokkal. Juj. Megcsörren Olivia telefonja, Walter kétségbeesve hadar, van valami Peterrel kapcsolatban, amire nagyon kellene emlékeznie, de képtelen rá, csak annyit tud, hogy Peterrel szörnyű dolog fog történni.
Mondjuk nézőpont kérdése, mert lehet, hogy Peter rosszul jár, de a világ is, ugyanis Walter állítása szerint a gép egy igazi, hamisítatlan világvége fegyver. Évekkel Peter áthozása után az egyik Megfigyelő meglátogatta, és megígértette Walterrel, hogy soha nem fogja a fiát visszaengedi a másik oldalra – valószínűleg éppen emiatt. Nos, sóhajt Olivia, nem maradt más lehetőség, át kell menniük Peterért, de hogyan? A válasz egyértelmű, mint mindig: Massive Dynamic. A csapat, Broylesszal kiegészülve szó szerint letámadja Ninát, hát mi az már, hogy az MD mindenféle világpusztító technológiát barkácsolgat suttyomban? Nina tagad (heh, egy másik életben tutira Luthor lenne a neve), a technológia valóban Bellyé, de a gépet sosem építették meg. Viszont az átjutásban segíthet, pontosabban nem ő, hanem a mi Brandon cimboránk, aki egy újabb látványos kísérlettel kápráztat el bennünket.
Dolgokat utaztatni a világok között nem olyan nagy kunszt, van is egy szerkentyűjük, ami képes átküldeni majd visszahozni egy bögrét úgy, hogy molekulákra bontja, majd újra összerakja. Csakhogy! (Komolyan mondom, öröm látni a fickó izgatottságtól felragyogó arcát mindig, mikor éppen szétzúzza Oliviáék reményeit.) Van egy bibi, konkrétan az, hogy az összerakás sosem tökéletes, a bögre sejtjei is fénysebességgel robbannak szét egyetlen érintéstől. Valószínűleg Bellel is ez történt a sok ide-oda utazgatás miatt, azért nem jön már haza. Nina szerint Olivia képes volna baj nélkül átlépni, csak még két-három kortexifanos kéne mellé segítségnek. „De a többiek nem mutattak képességet”, ellenkezik Walter, mire Nina és Broyles összenéznek. Azért ez így nem teljesen igaz.
Az MD titokban felébresztett és kitanított öt kortexifanost, akik közül hárman meglehetősen ígéretesnek tűnnek. A trióból kettő régi ismerős, Nick Lane, aki gondolatokkal képes másokat irányítani (indításként mindenkire átragasztja boldogságát Livvie viszontlátása miatt – Broyles esetében a hatás hátborzongató, lásd a képen) és James Heath, aki mostanában már nem rákosít, hanem gyógyít másokat. A harmadik egy nő, Sally Clark, ő pirokinetikus, azaz szó szerint tüzel. A világmentő kortexi-team első találkozója Walterrel nem sikerül túl jól, Heath felismeri, hogy ő kísérletezett rajtuk, és a körülményeket figyelembe véve ez nem túl jó pont. Walter mindent beismer, bocsánatot kér, majd a lényegre tér: világot kéne menteni, meg Petert is, ha már ott vannak. „Vankérdésnincskérdés, akkor én megyek bőgni”, búcsúzik a meglepetten pislogó csapattól Walter. James Heath azért megdumál Broylesszal egy szabad estét a másnap Brooklynban esedékes átlépés előtt.
Walter mosással próbálja levezetni a feszültséget, habár nem sok sikerrel. Olivia hajnalban felébreszti Ellát (jó ég, ezek még mindig ott laknak nála?), és búcsúzóul odaad neki egy feszületes nyakláncot, amit ő az anyjától kapott, a halála előtt. A nappaliban Livvie Rachellel is összefut, tőle is elbúcsúzik, megöleli, de a húga kérdésére, hogy hazaér-e vacsorára, nem tud válaszolni. Olivia már távozik, mire Ella is kiballag a szobájából, és megmutatja anyjának az új láncát. Rachel érti az ékszer üzenetét, ezért rémülten néz Olivia után. Heath a kórházban tölti az estét és sorban gyógyítja a haldokló embereket, Nick és Sally ennél valamivel haszontalanabb, ám kétségkívül élvezetesebb szórakozást keresnek maguknak, röviden: bakzanak, mint a nyulak.
Másnap Broyles még egyszer aggályait fejezi ki a dimenzióutazással kapcsolatban, hogy Oliviáék csak úgy, terv nélkül belevetik magukat az ismeretlenbe. Livvie ugyan megkérte Ninát, hogy küldjön Bellnek egy üzenetet, amiben találkozót beszélnek meg odaát, de ez két okból sem túl biztos pont. Egyrészt a világvége fegyver Bell tervei alapján készült, és mivel itt nem létezik, ott ő segített nekik megépíteni, másrészt pedig Ninának fogalma sincs róla, Bell megkapja-e az üzeneteit, mert még sosem válaszolt. Mindenesetre Olivia bízik Bellben, egyelőre nem kell több. A kortexi-team felkészült az átlépésre, Broyles kezdeti tiltása ellenére viszik Waltert is, ám alighogy megérkeznek, Heath összeesik, arca pedig tele lesz a rákos szarkómákkal, amilyeneket korábban ő is okozott. A többiek sincsenek a helyzet magaslatán, Sally szédeleg, és hozzá gyanúsan gőzölög, még jó, hogy nem kezd fütyülni, Nick pedig hiába próbálja használni az erejét, nem megy neki. A csapat elbújik, és máris kezdődik az epizód.
Bolivia, Charlie és Lincoln tehát Heath holttestét vizsgálgatják, megtalálják a Jackson-arcképes húszdolcsist (ebben a világban Martin Luther King van a pénzen), be is szkennelik szépen, ahogy kell, mire a Fringe központban rögtön beindul a riasztó. Broyles ezredes felhívja a csapatát, a nemzetbiztonsági hivatalnál vörös jelzés indult be a pénz láttán, a miniszter látni akarja őket. Az NBH főhadiszállását a vörös színű Szabadság szoborban állították fel. Walternatív üdvözli a csapatot, aztán rögtön a lényegre tér. Az áltudományos részleg 1985, a Reiden tónál történt nulladik eset óta foglalkozik az univerzum szerkezetében képződő természetes lyukak okozta környezeti katasztrófákkal, ahogy azt az 1995-ben kiadott ZFT-ben olvasni lehet. Csakhogy, vallja most be Walternatív, a lyukak nem természetesek, és nem a semmibe vezetnek, hanem egy párhuzamos valóságba, ahonnan a talált férfi és a húszdolláros is származik. Lényeg a lényeg: a férfi valószínűleg nem egyedül jött, pláne nem békével, szóval minél előbb meg kell találni a behatolókat.
Walterék eközben buszra várnak, ám a felszálláshoz különleges igazolvány szükséges, így Sally egyre aggasztóbb állapota és füstölgése ellenére gyalogolniuk kell a Bellel megbeszélt találkozóhelyig. Út közben egy kis városnézés is belefér, így megcsodálhatják a Grand Hotelt, ami a mi világunkban sosem épült meg, csak a tervekig jutott. Peter három napnyi alvás után felébred, és rögtön az anyjába botlik, aki ebben a világban nagyon is él, és sütött neki szalonnát. Elbeszélgetnek Peter életéről, a túloldali anyjáról, meg egyebekről, aztán Elizabeth átad Peternek egy aktát, amit Walternatív hagyott ott a fiának, és amely annak a bizonyos gépnek a terveit tartalmazza.
A csapat megérkezik a hídhoz, ahol Bellel kellene találkozniuk, ám ott senki sincs, egy rakás zsarutól eltekintve, akik a semmiből bukkannak elő. Lincoln lelövi Nicket, mire Sally bepöccen, és szó szerint felrobban mérgében. Ő és Nick hamuvá válnak, Lincolnból pedig odakozmált pecsenye lesz. Olivia és Walter is elszakadnak egymástól, Bolivia utána lő Walternek, mielőtt az végleg eltűnne a fák között. A golyó talált, de az öreg még el tud kecmeregni a legközelebbi kórházig, mielőtt a parkolóban összeesne. Olivia elmegy Bolivia lakásához, aki éppen a pasijával van. A férfi elutazni készül egy hétre, szóval nem lesz útban az esetleges későbbi akcióhoz. Ahogy az utca túloldaláról leskelődik, William Bell lép oda Oliviához. Megkapta Nina üzenetét, de már későn ért oda a parkba. De most itt van, és Oliviának meg kell bíznia benne, még ha nehéz is, mert Walter bajban van, és szorít az idő. Végezetül Walternatívot látjuk, aki besétál egy sötét csarnokba, ahol egy üvegvitrinben ki van állítva egy a világvége fegyverről készült, réginek tűnő rajz, rajta a lángoló szemű Peterrel, valamint maga a gép is, teljes életnagyságban. Walternatív megfog egy kis dobozt, nézegeti kicsit, aztán sarkon fordul, és kisétál vele.
Facebook kommentek