Nagy bánatában Peter távozása miatt Walter úgy dönt, szerez magának egy jó napot, betép mint az állat, és zeneszóra pakolgatni kezd a laborban. Megjön Astrid, érzelgősködnek egy sort, majd beállít Olivia is. Talált nyomokat, amik segítségével megtalálhatná Petert, de a húga, Rachel megkérte, hogy vigyázzon Ellára, úgyhogy kéz kezet mos alapon a kislányt rásózza Walterre és Astridra, ő pedig Peter-vadászatra indul. Először Operációt játszanak, de mivel Walter folyton vihog, amitől felberreg a játék, amitől Walter még jobban vihog, valahogy nem megy a dolog. Ella ezután arra kéri az öreget, inkább meséljen neki, Walter pedig belekezd a sorozattörténelem legbetegebb film-noir musical epizódjának elregélésébe.

Adva vagyon Dunham detektív, aki már éppen bedobná a törölközőt összetört szíve miatt (cameo szerepben John Scott fényképe), mikor beállít hozzá a Femme Fatale-nak kikiáltott Rachel. Eltűnt a barátja, akivel ugyan csak pár hete találkozott, de szerelem volt az első látásra. Olivia először nem akarja elvállalni az ügyet, ám valaha ő is hitt az igaz szerelemben, ezért mégis igent mond. Főleg, miután Rachel (Walter hangján) előad egy dalt a szerelemről. Eközben a város másik végében Peter Bishop, a férfi, akit Rachel kerestet, különös szerzeménnyel tér haza: egy világító, lüktető üvegszívvel.

Olivia belekezd hát a nyomozásba, első útja Broyles rendőrparancsnokhoz vezet, aki roppant stílszerűen egy szomorkás nótát klimpírozik és dalol egy gyilkosság helyszínén. Olivia rákérdez Peterre, Broyles nem látta még, aztán előkerül egy kis rajz, amit Rachel a férfi éjjeliszekrényén talált. Broyles erről már valamivel többet tud mondani, kiegészíti kicsit az ábrát, és már mondja is, hogy egy Massive Dynamic nevű cég logója. Olivia utánanéz a vállalatnak, kideríti, hogy csak a nyereség érdekli őket, minden áron, aztán indul is a nagyfőnökhöz, Nina Sharphoz. Nina ismeri Petert, de nem tud róla sok jót mondani, a férfinak számtalan személyazonossága van, de mindegyik bűnöző. Tolvaj, csaló, ipari kém, és még ki tudja, mi nem. A beszélgetés gyorsan félbeszakad, Ninának más dolga akad, így Olivia távozik, ám alig csukódik be mögötte az ajtó, Nina felveszi a telefont (mellesleg nem kicsit furán fest a 40-es, 50-es évek környezetében egy modern számítógép monitor), és közli valakivel a fejleményeket.

Olivia felhívja Rachelt, hogy közölje vele, amiket megtudott, ám a vonal túlsó végéről dulakodás hallatszik, valamint Rachel sikolyai és segítségkérése. Olivia a helyszínre siet, de már későn ér oda, Rachel meghalt, mellkasát pedig felvágták a szíve fölött. Ácsi, szakítja félbe a történetet Ella, ennek nem így kellett volna történnie. „Miért?” értetlenkedik Walter, amire Astrid nagy sóhajjal csak annyit mond: „Mert épp most ölte meg az anyját.” Ella csak legyint, kit érdekelnek ilyen apróságok, azért nem halhatott meg, mert szerelmes, az igaz szerelmet pedig nem lehet megölni a történetekben. Igen, feleli Walter, csakhogy ebben a sztoriban senki nem az, akinek látszik, Rachel teszem azt igazából Kelsey, egy színésznő. Broyles lepattintja Oliviát az ügyről, aki látszólag bele is megy, ám suttyomban magához veszi Rachel/Kelsey noteszát. Gyorsan átlapozza, és talál benne egy csekket bizonyos Walter Bishoptól.

Egy gyors telefon a tudakozónak, aztán Olivia már ott is van Walter laborjában. Kiderül, hogy az öreg, tolószékes tudós fogadta fel a Rachelt játszó színésznőt, mivel szerette volna megtalálni Petert. Olivia kérdésére, hogy miért nem jött el hozzá ő maga, Walter azt feleli, hogy a hírneve megelőzte Oliviát, és tudta, hogy hacsak nem szerelemről van szó, nem fogja vállalni az ügyet. Walter egyébként egy igazi jótevő, ő talált fel minden jó dolgot a világon a rágógumitól kezdve a szivárványon és az ölelésen át az éneklő holttestekig. (Külön felhívnám a figyelmet a képen is szereplő tarka pöttyös Gene-re!) Legutóbbi találmánya egy üvegszív volt, amit saját rossz szíve helyett készített, ám a laborasszisztense, Peter Bishop ellopta. A névegyezés csak véletlen, de Walter úgy szerette Petert, mint a fiát. A szív páratlan erőforrás, ám annál is lényegesebb, hogy ha nem kapja vissza, hiába helyettesíti azt Walter egyelőre góliátelemekkel, az nem lesz elég, és meghal.

Folytatódik tehát a nyomozás, de Oliviának most már erősítésre is szükség lesz, így felhívja régi asszisztensét, Esther Ficklesworth-öt. (A fenti kép az a pillanat, mikor Astrid meghallja a nevet. Haláli!) Mivel Olivia éppen felszámolni készült az irodáját az új megbízatás előtt, Esther új munkát keres, ápoló szeretne lenni egy elmegyógyintézetben. Dalban fejezi ki a kétségbeesését, mennyire szüksége lenne az állásra, ám sajnos csak három sorig jut, mikor megcsörren a mobilja. Olivia az, visszahívná dolgozni, ám még ki sem tárgyalják, mennyire nem volt jól fizető a magánnyomozói munka, Oliviát megtámadja egy kopasz, kalapos férfi, aki a változatosság kedvéért szintén le akarja koptatni Oliviát az ügyről, aztán megvágja egy különös szikével pont úgy, ahogy „Rachellel” is végeztek.

Esther mégiscsak visszatér a főnökéhez segíteni, és máris van egy jó ötlete. Lerajzoltatja Oliviával a lézerszikét, amit a kopasz használt, aztán irány a szabadalmi hivatal, ahol a mi Brandon pajtásunk már mondja is a választ. A szikét egy manhattani nagyvállalat szabadalmaztatta, egy olyan szupertitkos ügyekkel foglalkozó cég, ahol legszívesebben ő is dolgozna – a Massive Dynamic. Újabb látogatás Nina Sharpnál, aki elismeri, hogy ők fejlesztették a lézerszikét orvosi célokra, de pár hónapja ellopták a prototípust. Viszont ha már ott van, Nina rákérdez, nem egy kopasz férfi támadt-e rá Oliviára. A fajtájukat Nina Figyelőkként azonosítja, és állítólag nagyon veszélyesek. Ella nem bízik Ninában, így Olivia sem. Követi hát egészen hazáig, ahol meglepve látja, hogy Nina az MD alapítójával, William Bellel beszélget, holott Esther állítása szerint már évek óta senki sem látta a férfit. Bell és Nina azt tervezik, hogy az üvegszív energiájával stabil átjárót nyitnak a világok között, és akkor végre újra együtt lehetnek. Eddig hallja Olivia, aztán a Figyelő leüti.

A kopasz is Ninának dolgozott, aki kicsit sajnálja, hogy Olivia nem fogadta meg a tanácsát, és nem hagyta békén az ügyet, de ez nem állítja meg abban, hogy egy ládába zárassa a nyomozónőt, aztán a ládát belevetesse a tengerbe. A szűk hely gyorsan telik vízzel, nincs térerő, úgyhogy Olivia Esthert sem bírja hívni, még szerencse, hogy Peter Bishop ezt a pillanatot választja, hogy kivegye részét a történetből. Másnap reggel Olivia letusolva, száraz ruhában reggelizik, és flörtölget Peterrel, aki hasonlóképp cselekszik. Végül Olivia rájön, miket is tud a férfiról, és szembesíti őt az ellopott üvegszív ügyével. Peter elmeséli, hogy az üvegszív végig az övé volt, ő azzal született, de kész lett volna odaadni Walternek a rengeteg jó dologért cserébe, amit a világnak adott. Csakhogy megtudta, honnan származnak a jobbnál jobb ötletek. Peter mutat Oliviának egy térképet, rajta ugyanolyan csillag alakban elrendezett gombostűkkel, amilyet az első évadban a Fringe-esetek mintája is kiadott. A tűk 147 gyermeket jelképeznek, akiknek Walter szó szerint ellopta az álmát a rágóról, szivárványról meg a többiről, és lidércnyomással helyettesítette. Walter 147 gyerek életét tette rémálommá.

Hirtelen egy az első évadból ismerős henger üti át az épület falát és egy sereg Figyelő üt rajta a házon. Peter és Olivia bunyóznak egy sort, és végül sikerül is megszabadulni a kopaszoktól, de sajnos elvitték Peter üvegszívét. Oliviának helyettesítenie kell azt pár elemmel, s amíg óvatosan be kell azokat tennie, a páros beszélget. Olivia elmeséli, hogy mindig is tudta, mi szeretne lenni, egy nyomozó, aki vigyáz az emberekre. Peter erre bevallja, hogy kicsit irigyli azokat, akik tudják, hol a helyük a világban, és hogy kik is ők valójában, mert neki ez sosem ment. Mindig kívülállónak érezte magát. Olivia végez az „operációval”, de későn, addigra Peter kileheli a lelkét. Olivia bánatos dalba kezd a szerelemről, melynek végén Peter hirtelen magához tér. (Gondolom, a szerelem erejétől.) Az elemek nem sokáig bírják, vissza kell szerezniük az üvegszívet Nina Sharptól. Olivia leállítja: hiába Nina emberei a Figyelők, a szív nem nála van.

Walter boldogan nézegeti az üvegszívet, amíg Oliviáék meg nem érkeznek a laborba, ugyanis Olivia emlékezett rá, hogy Walter jó találmányai között látta a falat áttörő henger rajzát. Walternek csak a Figyelőket kellett a maga oldalára állítania, és máris kész volt a tökéletes terv. Ennek azonban vége, Olivia visszaveszi az öregtől a szívet és átadja Peternek. Walter hiába kérleli dallal is Petert, hogy maradjon, meg tud változni és helyrehoz mindent, Peter csak a fejét rázza. Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. Ezután hátat fordít és Oliviával a sarkában kisétál a laborból, magára hagyva a bánatos Waltert. Hékás! Kapja fel a fejét és a vizet Ella. Minden mese úgy kezdődik, hogy „Egyszer volt, hol nem volt”, és úgy végződik, hogy „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Márpedig ez nagyon nem úgy végződik, úgyhogy Ella gyorsan helyrehozza Walter hibáját, és elmeséli a valódi befejezést.

Walter megígéri Peternek, hogy meg tud változni, és helyrehozhat mindent. Peter mélyen Walter szemébe néz, és meglátja, hogy még maradt jóság az öregben, így kettéválasztja az üvegszívet, ami varázslatos módon ettől még tovább működik, majd az egyik felét odaadja az öregnek. Walter boldogan elgurul a székével, Peter és Olivia táncra perdül, és ezután csupa jót cselekszenek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Vége. Végszóra érkezik meg Olivia, aki nem tud jó hírekkel szolgálni: nem találta meg Petert. Ella csak tovább csacsog, míg a szomorú Walter beismeri, hogy a lánynak igaza van, az övé volt a helyes befejezés, így kellett volna történnie. Astrid hazaviszi Waltert, a Megfigyelő pedig távolról figyeli őket, majd telefonál valakinek. Elmondja, hogy Walter a fiú nélkül tért haza, és nem hiszi, hogy Walter emlékezne a figyelmeztetésére.