Fiatal párocska füvezik egy elhagyott gyárépület közelében, mikor hirtelen kirobban az ablak, odabentről pedig villózás látszik és cseppet sem bizalomgerjesztő hangok hallatszanak. Jó áldozathoz híven a fiú úgy dönt, utánanéz a zajoknak, addig a csajt hátrahagyja a kocsiban. Egy irodaszerűségben aztán rá is talál a leginkább egy gigantikus taknyos fikadarabnak tűnő valamire, és mivel ő amerikai tinédzser, magától értetődő, hogy meg kell piszkálnia a lüktető és növekedő valamit. Az érintésre az izé megugrik, aztán nem mocorog többet, csak pislákol halványan. Így már nem izgi, úgyhogy a fiú már indulna is, mikor egy nyúzott fejű lény lép mögé, kitöri a nyakát, aztán előszedi a háromtüskés ketyeréjét, és felveszi a srác alakját. Odakint aztán beül a kocsiba, mintha mi sem történt volna, s míg egy másik arctalan alakváltó a frászt hozza a lányra, addig ő szépen kinyírja.

Walter végre rászánja magát, hogy elmondja Peternek a dolgokat, végre valahára. De mivel kábé a Nagy Bummnál kezdi a történetet, annyira nem csoda, hogy még azelőtt megcsörren Peter telefonja, hogy annál tovább jutnának: egyszer minden meghal. A telefont letéve Peter várja a folytatást, de Walter elnapolja. A helyszínen megtalálták a lány holttestét, szájpadlásán az elmaradhatatlan lyukakkal. A csapat körülnéz a gyárépületben is, ahol rábukkannak a srácra, valamint a gubóra is, ami az érintéstől úgy tűnik, megállt a fejlődésben. Walter gyorsan szikét ragad és felvagdalja. Már az gyanús, hogy a gubó higanyt vérzik, aztán mikor a belsejéből előkerül a tüskés szerkentyű, már Oliviáéknak is világos, hogy egy alakváltó lárvával van dolguk.

Az alakváltók betérnek egy üzletbe, ahol maga Newton szolgálja ki őket. Mikor tisztázzák a kilétüket, Newton a tárgyra tér: a miniszter úr azt mondta, hárman lesznek. A lány közli vele, hogy a harmadiknak nem sikerült, aminek Newton nem kimondottan örül. Kiderül, hogy abban az időben, mikor a gubók érkeztek, a raktár félmérföldes környezetében több otthonból is jelentették, hogy zavaros volt a tévéadás. Broyles átküldi a felvételeket a csapatnak, akik rögtön kiszűrik, hogy a zavar mögött valamiféle hang hallatszik. Peter szerint lehet, hogy az alakváltó katonák utasításai azok, Astrid pedig már küldené is az anyagot a kódfejtőknek, azonban Oliviának jobb ötlete van: irány a Massive Dynamic és Brendon. Úgy tűnik, egyre inkább visszatérő szereplő lesz a fickó, amit én személy szerint nem bánok, mert hatalmas arc. Most is rögtön vágja, mi a helyzet: a hang nem beszéd, nyelv, hanem matek, pontosabban a napkitörésekből érkező jelek. Csakhogy a jel nincs szinkronban a napkitörésekkel, úgyhogy valami nem stimmel. Olivia beavatja Brendont, tegyük fel, hogy ez a zavar egy másik világból származik. Ennek már több értelme van a tudós szerint, logikus, hogy kis időbeli eltérés van a dimenziók között, ezért nem egyezik meg a napkitörés jele. Eddig jut, mikor csipog a számítógép: a jelek másnap délután 3 óra 31 perckor ideiglenesen szinkronba kerülnek.

Newton kiosztja a szerepeket, akiknek az alakját az újoncoknak fel kell vennie. A csaj visszakozna, hogyhogy megcsinálják, hiszen csak ketten vannak, nincs idejük Verona ügyét is elintézni. Newton megnyugtatja, majd ő tesz róla, hogy minden készen legyen, addig meg legyen olyan kedves katonaként viselkedni, és nem visszapofázni eligazítás közben. A nő így is tesz, és szépen felveszi egy bizonyos McCallister alakját, aki egy bankból távozik éppen. Walter próbál rájönni, mit mondhatott Newtonnak, mikor elrabolták és visszatették az agyát. Peter az apja egyik könyvében megtalálja a családi fotójukat, amit az öreg reggel is nézegetett, mielőtt beszélni akart volna vele. Ezt aztán sikeresen félre is érti, azt hiszi, Walter az anyja haláláról akar vele beszélni, aki öngyilkos lett, de Walter anno azt mondta a fiának, hogy autóbaleset áldozata lett. Olivia erre nem mond semmit, csak biztosítja Petert, hogy az apja mindennél jobban szereti őt. A beszélgetést Walter szakítja félbe, mikor beviharzik az irodába, akkut, drótot és egy két napnál nem régebbi hullát követel, majd távozik.

McCallister egy bankigazgató, és azért kellett az alakváltónak felvennie a személyazonosságát, hogy gond nélkül kilyuggathassák a trezor padlóját. Vagy valami ilyesmi. Newton átad a katonának egy pirosan világító, hosszú műszert, és meghagyja „McCallisternek”, hogy biztosítsa a háborítatlanságát. Walter nagy ötlete a következő: mivel az alakváltó nagyrészt egy gép, ami kifejlődés közben lefulladt, kicsit megbikázzák, hogy a folyamat újrainduljon. A hulla pedig azért kell, hogy kihallgathassák az ő alakját felvevő alakváltót. Ez így szépen hangzik, csakhogy amikor Walter össze-vissza vagdosta a burkot, alighanem megsértett benne valamit, mert az alakváltó nem túl életképes. Alig pár szót tud kinyögni egy bizonyos Daniel Veronáról, hogy kapcsolatba kell lépni Newtonnal, aztán Walterre néz, megfogja a kezét, bocsánatot kér, aztán meghal. Szerencsétlen Daniel Veronához a fél FBI kivonul, hogy beszállítsák kihallgatni, addig viszont Newton sem tétlenkedik. Felhívja a mentőket azzal, hogy egy férfinek szívrohama van az utcán, aztán bevesz egy gyógyszert, amitől szívrohama lesz az utcán.

Verona vére tökéletesen higanymentes, tehát Oliviáék még az alakváltók előtt értek el hozzá. Viszont ötletük sincs, miért kellett volna nekik a pasas, hiszen csak egy közönséges orvosszakértő a bostoni közkórházban. Véletlenül pont ott, ahová Newton holttestét is szállították. A hullaházban aztán a holttest kicipzárazza a hullazsákot, felül, vet egy pillantást a GPS-szerű kis mütyűrjére, aztán itt is beizzítja a pirosan világító botot. Walter magát okolja, amiért nem sikerült több infót kinyerni az alakváltóból, mert megsértette a boncoláskor. Peter vigasztalja, és most először „apának” szólítja. Hogy erről-e, azt nem tudni, de Walternek hirtelen beugrik, mit akarhat Newton. Mikor átküldték Belly kocsiját, mértani és harmonikus vibrációkat használtak. A lényeg, hogy felállítottak három „hangvillát”, amiknek a rezgése hatott a központban lévő kocsira, mire annak a molekulái is berezonáltak, míg végül át nem lökődtek a másik világba. Newton ugyanígy hozta át az épületet is, csakhogy akkor az itteni és másvilági ház összeforrt, veti fel Olivia. Igen, viszont ha mindkét világban ugyanott vannak felállítva a „hangvillák”, és olyankor rezegtetik meg őket, mikor a két világ összhangban van, akkor a középpontban lévő valamik, legyen az ház, ember, hadsereg, kicserélődnek a másik világban lévő központtal.

Kezdődhet a kitalálósdi. Az biztos, hogy három pontot kell keresni, úgyhogy Peter térképet ragad, és bejelöli rajta Verona munkahelyét, a kórházat. Közben Astrid jön a hírrel, hogy megtalálták a bankigazgató McCallister holttestét a lyukas szájpadlással. A második pont tehát a bank. Mértan alapfokon, Peter egyenlő szárú háromszögeket állít, megkeresi a középpontjukat, és meg is van a két lehetséges célpont: egy park és egy folyó. Peter már indulna is a parkba, de Oliviának eszébe jut Walter története, meg hogy a víz elnyeli a dimenzióutazással járó fölösleges energiát, úgyhogy a folyó lesz az. Peter meglepve pislog rá, főleg, mikor Walter igazat ad Livvie-nek, és már terve is van. A rezgéseket lökéshullámokkal generálják, azok pedig kiolthatók a hullámok ellentétpárjaival. Csak annyi a dolguk, hogy a lehető legközelebb mennek a középponthoz, aztán a megfelelő frekvencián beindítanak egy légkalapácsot. Pechükre két zsaru ér leghamarabb a helyszínre, úgyhogy az alakváltók gyorsan átveszik a helyüket, és próbálják visszatartani kicsit a csapatot. Az egyik elvonul a mobiljával, hogy utánakérdezzen az őrmesterénél az FBI-osoknak, erre Olivia könnyed mozdulattal fejbe lövi a másikat (zsaruk nem mobiloznak az őrmesternek), aztán tűzharc kezdődik. Szorít az idő, Walter megunja a tökörészést, úgyhogy kocsiba veti magát, és felszáguld a hídra, legalábbis arra a maradványra, ami ebben a világban van belőle. Késő, Newton beindítja a szerkezeteket, és a föld megremeg.

Olivia fedezi Petert, amíg az felmegy a hídra segíteni az apjának, majd felállítják Walter semlegesítő gépét. Newton rácsörög az életben maradt alakváltóra, hogy szedje le őket a hídról, de csak az alakváltó lesz leszedve Olivia által. Walter gépe valamiért nem működik, így miközben egyre erősödik a rengés, Peter mindenkit leküld a hídról, ő pedig megpróbálja rendbehozni. Valamiért ott marad egy fiatal ügynök, vesztére, ugyanis mikor a rezgés tovább erősödik, szó szerint molekuláira rázza őt az erő, pedig nem is piros ingben volt. Peter gyorsan túlteszi magát a dolgon, hogy az ügynök belehalt abba, amibe ő és a semmiből előremegő hídon sétálgató ember nem, aztán felfedezi, hogy mi a baj a géppel: nincs bedugva az egyik kábel. Ez komoly. Bedugja a kábelt, megindul az ellenrezgés, jön egy nagy lökéshullám, ami eltünteti a „szellemhidat”, Petert pedig nekivágja a kocsihoz.

A kórházban tér magához, ahol eljópofizik kicsit Oliviával, aztán megkéri, hogy hadd beszéljen Walterrel négyszemközt. A hídon megvilágosodott, az ügynök megsemmisült a hídon, viszont a férfi a hídon, a másik világból, nem. Ez pedig egy kissé kikezdhető logikai következtetéssel azt jelenti, hogy ő is a másik világból származik. Ezért nem emlékszik a gyerekkorára, és ezért lett öngyilkos az anyja, mert ő tudta, és nem bírt együtt élni a tudással. Walternek potyognak a könnyei, de nem tagadja a dolgot. Peternek ez elég, megkéri az apját, aki nem is az apja, hogy hagyja magára. Másvalaki is ébredezik a hidas jelenet után, konkrétan az a bizonyos miniszter úr, akit már emlegettek a rész folyamán. Newton szerint az utazás kissé megviselte a testét, ami beláthatatlan következményekkel járhat, de bead neki egy szert, ami talán segít. A miniszter úr nyakig bebugyolálva melegítő takaróval, fején oxigénmaszkkal kinyújtja karját, és megfogja Newton kezét, aki erre elmosolyodik. Walter pitét sütött Peternek, indulna hozzá a kórházba, mikor Olivia érkezik a rossz hírrel: Peter három órája kijelentkezett, nincs a laborban és a telefonját sem veszi fel. Peter elment.