Alapvetően eseménytelen, ámde vicces részt zártunk, Forest túlélte a merényletet, otthon kellett senyvednie a lelkemnek, tökig gipszben, családja szórakoztatta. Jutka először az iskolában hőzöngött, majd Ferivel is egy kicsit, pedig szegény Feri még Frusztrával is kénytelen volt társalogni. A fő események viszont Mágenéknál zajlottak: Ádám begyűjtötte Transzilvát, aki foglalkozását tekintve homeless erdélyi menekült, Etus az új szállásadó, mert maxiagyú medikánk a főbérlőt interjúvolta illegális menekültszálló ügyben, mindeközben Julcsit Bandi nevű új lovagja szerelgette a TV helyett, Senior meg Gábor utasítására a bányarém csereszervíz-üzletbe próbált valahogy életet lehelni.

Reggeli körkapcs. Junior nyúzza a szülőket, hogy jó lenne osztályfőnökhöz bemenni, mert már háromszor halasztották el a találkát, de egyik szülő szemében sem látom a tüzet. Senior sakálkodik, ahogy kell, Ádámmal is, lányával is, de a sokéves átlagnál azért kedvesebb. Fogtündér haladó szintre lépett, írógépen tanul gépelni, jéjéjéj, kákáká, elelel, baing. Taki a taxizás helyett oktatni akar, Gyümike szerint Lenke részéről kinéz egy kiadós idegroham, de Takit ez nem érdekli. Iskola. Éhesen kóválygó gyermekek, apokalipszis most. NINCS PÉNZ, nincs étel, hát mi lesz így? Gyermekbüfé. Bujáki pattog, de a Jutka-Bástya duett villámgyorsan leoltja.

Központ, Lyle egy kínai férfival sétál a folyosón, Miss utánukrohan, akar vmit, de Lyle elhajtja. Miss fintorog egyet, mikor a kínai kézfején egy saját farkába harapó kígyós tetkót lát, tekintetében a megvetés, 'öcsi, milyen proli alakokkal tárgyalsz'! Lyle állampolgársági esküre viszi a vendégét, és Jarod is itt van. A tömegben Lyle félrehúzódik Willie gólemmel. Jarod az ajtóból figyel, mikor egy fiatal kínai nő ütközik belé, nem győz tőle bocsánatot kérni. Aztán megnyugszik, a nő vak, nem tudta kikerülni.

A ceremónia elkezdődik. A vak lány Lyle vendégének hangját hallva kínaiul folyamatosan kántálja, hogy 'mészáros'. Willie közben beindította a tűzjelzőt Lyle parancsára, hogy mentse a helyzetet, így mindenki a kijárat felé tolong. Jarod elkésik, már nem tehet semmit a lányért, látja őt, ahogy a biztonságiak kiviszik. Broots később a kameraképekből azonosítja Lyle vendégét, egy Ki Mak nevű kambodzsai. A bevándorlási hivatalba megérkezik Jarod Ellis ügynök, egy vak nő miatt küldték Washingtonból, kaptak egy fontos információt. A hivatalnoknő nem hiszi, visszakérdez, mégis kitől? Jarod leolvassa a nő asztalán lévő szabadságos naptárról a legkézenfekvőbb nevet, J. Rinker. A hivatalnoknő rafkós, megint visszakérdez: Mike? Jarodot leveri a víz: J. Rinker van a feliraton, kockáztatni kell: nem Mike, Jack. A nő telefonálni kezd, Jarod a körmét rágná idegességében, ha a helyzet engedné. Egy biztonságis megindul felé, most mi lesz?

A Trans-Eastern Air 395-ös járata Johannesburgból szállt fel és Grandview mellett lezuhant. A pusztítás szörnyű, minden mentő és tűzoltó a helyszínen van. Természetes Jim és az újonc is, aki most meglehetősen hősiesen állja a sarat. Mel is a helyszínre siet, de a látvány, ami elé tárul, minden képzeletet felülmúl. Kóválygó, félig fagyott emberek keresik hozzátartozóikat, akik a gépen mellettük ültek. Melinda a stewardess-en keresztül próbálja elérni, hogy az utasok a fénybe masírozzanak, de a lány közli a látóval, hogy addig nem megy sehova, amíg nem tudja meg, mi történt. Akkor hajrá, ki kell deríteni, hogy mi miatt történt a baleset.

Melinda zokogni kezd, amikor meglátja, hogy a légitársaság emblémája a fehér galamb, ami az ablaknak repült pár órával ezelőtt. Estére már mindenki hulla fáradt, és nem találtak túlélőket. Az utasok is kezdik megérteni, hogy ők már halottak, de egy nő délután óta kiabál Kristen után, bárki is az. A kiabáló nő és az utasok is rájönnek, hogy Mel látja őket, és egyszerre kezdik megrohamozni, hogy segítsen nekik. Sajnos Mel nem bír el ennyi szellemmel, így elszalad, a szellemeknek egyelőre várniuk kell az útbaigazításra. Mindig akad egy szellem, amelyik pontosan tudja, hogy közelítse meg a látót.

Kezdődik vala az Úr 1600-as évében. Hatalmasnagy tengerrel nyitunk az elején, valami kis légypötty látszik, aztán ráközelítés, hajó az! Szép napsütésben szemügyre vehető, holland a zászlaja, angol a navigátora, Erasmus a neve. Ötödmagával indult világot látni, no meg némi spanyol aranyat szerezni, de a többi négy hajónak rosszul jött ki a lépés, legénységestül odavannak. Az Erasmusnak nem volt mit tennie, hátul üldöző spanyolok, előttük egy óceán amit Viharosnak kellene elnevezni, ha már nem lenne meg a  neve, az hogy Csendes.

Biztos lelkiismeretfurdalása támadt az íróknak, amiért mostanra csak aktív hányingerrel bírunk Dave-re gondolni, ezért egy flashbackkel próbálnak némi szánalmat kelteni iránta. Cukikislány cukianyuval indul fagyizni, mert cukiapunak dolgoznia kell. A többit meg tudjuk. Ez mind nagyon szomorú Dave, de ettől még ötévesek kinyiffantása egyáltalán nem oké! Autókázás közben gyerekdalok önfeledt énekelgetése a kinyiffantandó kiscsávóval meg pláne nagyon fúj! Még jó, hogy a háttérben közben történnek dolgok.

Például McClausky és Multitoxikomán Roberta betörnek Dave-hez. Roberta azonnal kiszúrja a David Dash névre felírt nyugtatókat. Az épp megérkező Fester bácsi-Whitaker-klón párosnak már nincs is különösebb dolga. David Dashtől csak egy lépés a Delfinoékhoz köthető tragikus baleset, azt meg már a nyomozódiploma nélküli Miss Marple különítmény is összerakja, hogy semmi jót nem jelent, ha egy apa azok mellé költözik, akiknek köze van a családja halálához.

Egy férfi fekszik az ágyában, a félhomályban plafont nézi, majd felveszi szemüvegét, felkel, gondosan beágyaz, kinéz az ablakon. A szekrényajtó kilincsét háromszor fordítja el, mire egyszer kinyitja, kiveszi a ruháját, kiteríti. Majd lefóliázott tükör előtt fogat mos. Papucsot cserél ugyanolyanra, a hűtőt megint háromszor nyitja, kivesz egy szendvicset, kettévágja, a faliórára pillant, már 9:20 van, repül az idő, ha az ember kényszeres, nemde? Benéz a szobába, a tv-ben valami rossz kandifelvételen ölelget egy férfi egy nőt. Később felöltözve az utcára lép, zsebkendővel fogja meg a kocsija kilincsét (találjátok ki, hányadik nyitásra ül be), és elhajt, persze a kormány is le van fóliázva.

Kertvárosi környéken immár gyalog közlekedik a férfi Jack Nicholson Lesz-ez még így se-ben megmutatott stílusában, de ez járókelők nélkül nem olyan vicces. Valakinek felvesz egy elejtett holmit, odaadja, majd továbbmenve előkapja a kézfertőtlenítőt, és helyreállítja világa rendjét. Aztán némi habozás után egy házba megy, és egy ingatlanos nővel találkozik, aki azt mondja, ő biztos Robert, és elkezd áradozni a házról. A férfi azt mondja, őt nem Robert-nek hívják, majd a kezében kés pengéje villan, a nyelvével csettint, és hasba szúrja a nőt. Kihúzza a kést, becsukja a bejárati ajtót, eközben a nő a nappali felé támolyog, a férfi utána megy, egy piros tollal ír valamit egy papírra a kisasztalon, majd szinte segít a nőnek a kanapéra ülni. Közel hajol hozzá, az arcát nézi, ahogy a nő haldoklik, legutoljára a jobb szemét nézi.

Mind mindenki aki már lábán járt a nyolcvanas években, nekem nagy élmény volt a Sógun című sorozat. Azok az izgalmas helyszínek, fura szokások, kardozások, meg minden, téma volt a suliban másnap. Miután véget ért, marad a könyv, az eredeti, amit egy tucatszor kiolvastam (meg Clavell összes többijét, nagy kedvenc). Majd miután újra hozzájutottam a sorozathoz, hát mi tagadás elsírtam magam… Mai sorozatnéző szemmel nézve, az emlékeimben legjobbként élő elég gyatra egy munka. Azon túl hogy gagyik a műtermi felvételek, és a vezető színészek is többször belenéznek a kamerába (!), magával a történetmeséléssel is gond van.

A különleges idegen világ-érzést azzal próbálták fokozni (mintha maga a környezet nem lenne elegendő) hogy a japánok társalgását nem szinkronizálták. De még a narrátor is csak néhány igen béna, rövid mondatban magyaráz. Ezzel viszont, a történet egyik igen izgalmas részétől szinte teljesen megfosztották a nézőket, mégpedig a japánok egymás elleni politikai cselszövéseitől. Nem marad más mint hallgatni a torokhangú, érthetetlen párbeszédeket.

Szóval, mikor elkezdtem a hogyvoltok írását, elhatároztam, ez így nem lesz jó. És önhatalmúlag kipótoltam, az említett szituációkban, alapja ezeknek a jeleneteknek az eredeti, a könyv volt. És amit még hozzáírtam, némi valós történelmi magyarázat a korról. Nem lesz sok, nem lesz száraz tankönyvi szöveg. De kell egy kis hely és korismeret, különben itt is maradna az „az egzotikumra való tátott szájú rácsodálkozás „..

Szóval a sok locsogásomat egy mondatban összefoglalom: Ezek a hogyvoltok többek lesznek mint maga az epizód leírása. Remélem tetszik majd, pénteken indul…

Az évad utolsó része nosztalgikusan egy vámpíröléssel kezdődik, de valószínűleg nem egy ehhez hasonló ujjgyakorlattal lesz vége. Igen, Glory a téma a mai csapatgyűlésen. A megbeszélés hatalmas érzelmeket szabadít fel, mert Glory mellett a főtéma Dawn. Buffy az élete árán is védelmezni akarja a húgát, mert úgy érzi, hogy a lány egy része, saját magából egy rész, meg fogja menteni bármi áron. Giles ennél sokkal pesszimistább, ő ugyanis azt gondolja, hogy Buffy el fog bukni, és a földön mindenki meg fog halni, ha elszabadul a démon dimenzió. Vagyis az egyetlen megoldás Dawnt megölni, hogy a vére ne nyisson meg semmilyen kaput.

Ha a kulcs vére folyik, akkor a kapu kinyílik, ha a kulcs vére kifogyott és már nem folyik, a kapu bezárul, és Dawn halott lesz. Tulajdonképpen ennyire egyszerű a kapu mechanikája. A csapat még mindig azon van, hogy megmentsék Dawnt, amire akad is egy pár ötlet. Persze, ha meg akarják állítani a ceremóniát, akkor tudni kéne, hogy hol tartják, de erről nincs semmi infó. Tara jelenleg zöldség, de folyamatosan a nagynapról beszél és arról, hogy szólítják. Valószínűleg  Glory ereje szólítja, aki most éppen Ben, de Dawn nem akar vele beszélgetni, inkább Gloryt hívja elő a dokiból.

Meredith anyja dobozait rendezgeti, és megtalálja a horrorkedvelő kislányok álmát, Anatómia Jane-t, a kivehető szervekkel rendelkező anti-Barbie-t. Bizony, a sebészgyerekek nem elégszenek meg a fésülgetéssel, ki kell belezniük a nőt, de durván. Meredith is vidáman rakosgatja a belsőségeket, ó, de édi, mikor játszik! Izzie Alex mellett ébred, aki a maga finom stílusában érdeklődik, hogy ők mostan akkor csak egymással fognak-e kufircolni, vagy a nő esetleg tartalékol még magának pár szívbajos és/vagy lúzer jelentkezőt. Csak azért szeretné tudni, mert akkor ő sem hagyja kiaknázatlanul az elé táruló lehetőségeket. Izzie persze megsértődik, mintha nem lenne jogos a kérdés. Callie és Erica szexgondjai megoldódtak, és most úgy viháncolnak, mintha elszívták volna Jamaica egyéves termését. Torres azonban gyorsan magához tér, mikor Hahn félig sírva, félig nevetve előad egy monológot arról, mennyire megvilágosodott, és hogy ő tulajdonképpen nagyon-nagyon meleg. Komolyan megsajnáljuk, mert a partnere erre furcsa arcrángások kíséretében kivonul.

A kórházba új doki érkezik, méghozzá a dögunalmas jégcsapos epizódból ismert Owen Hunt, akit a baleseti osztály élére neveztek ki. Cristina pánikszerűen menekül, mikor meglátja, magával rángatva Meredith-t, aki mindeközben vicces képet vág. Amint biztonságba kerülnek, Yang kipakol barátnőjének: „Jajezazembermegcsókoltengemmostmeg ittvanmileszvelemnemakarokújrafelettesseljárni, jajajaj”. Bailey-t a Főnök hívja a tetőre, és közli vele, hogy mostantól neki kell a legkirályabb általános sebésznek lennie, amit rögtön azzal kezdhet, hogy kitalálja, hogyan lehetne mégis kiműteni egy operálhatatlan tumort egy tízéves kislány hasából. Az ember azt hinné, hogy az „operálhatatlan” szó jelentése egyértelmű, de azért van ez a sorozat, hogy minden nap tanuljunk valamit. Izzie továbbra is haragszik Alexre, Lexie meg Georgie-ra, Meredith viszont harmóni(k)ában van környezetével és önmagával, meg még csúnya babája is van, úgyhogy megkapja a lehetőséget, hogy részt vegyen Bailey lehetetlen küldetésében.

Scavoéknál továbbtanulás-para van. Preston főiskola helyett Európába akar menni. Lynette kiakad, Tom az adott helyzetben tőle elvárható maximumot hozza:  kussol. Szíve szerint ugyanis baljában a diplomájával, jobbjában a helyi újság álláskereső rovatával azt modaná: úh, de jó ötlet, fiam! Ehelyett dícséretes önfegyelemmel nem szól egy szót sem, sőt Lynette kérésére azt is bevállalja, hogy elviszi Prestont egy kedvcsináló campustúrára, hátha meggondolja magát a fiatalember. A kedvcsináló túra valóban hatásos lesz. Csak épp nem Prestonnál. Hazaérve Tom extatikus állapotban bejelenti, hogy felvételizni fog, mert újra tanulni akar. Méghozzá kínait. Kínait - nyögi Lynette, és azonnal esti borozásra van szüksége a barátnőivel.

A négy nő együtt is csak a felirat nélküli kungfufilm-nézésben látja a kínaitanulás értelmét, így egyértelmű hülyeségnek nyilvánítja a tervet. Gaby szerint szexmegvonással, Susan pszichológiával, Bree meg ravaszsággal és manipulálással lehetetlenítené el a dolgot. Lynette végül prosztó genyósággal operál. Egyszerűen nem ad át Tomnak egy üzenetet arról, hogy a felvételije egy nappal korábban lesz. Sőt, egy tequilával súlyosbított elhajlós estét szervez a nagy nap elé.