Eredeti cím: Deep in Death
Ott hagytuk abba, hogy Castle felkészülve a legrosszabbra bevallja Beckett-nek, ő bizony minden tiltás ellenére kutakodni kezdett az anyja halála körül, pedig ennek azonnal kénköves kirúgás volt a beígért büntetése. Ehhez képest úgy látszik, mégsem volt akkora a baj, mert az őrsön Castle éppen két cicababával fényképezkedik, miközben Beckett interjút ad. Cosmo cikk és címlap készül és nyomozónk a kinti Szabó Patrícia kérdéseire válaszolgat olyan mosollyal, mint ha a fogát húznák – talán még sincs minden rendben. Amikor kiderül, hogy Castle már nélkülözhetetlen munkatársnak állította be magát a sajtónál, elviharzik, és megpróbálja Montgomery-nél lefújni az egész cécót – hiába. A polgármesternek fontos a cikk, szóval mars vissza smúzolni.
Ryan-éknak persze nagyon tetszik az ingyen cirkusz, Beckett-et is rábeszélnék egy ilyen új fazonú egyenruhára (én is!). Castle bukkan fel a kávéfőzőnél és próbál mentegetőzni, hogy az egész nem is az ő ötlete volt, de Kate elhajtja, neki teljesen mindegy, írónk hol és mit csinál, ő szeretné végre befejezni Miss Cosmo szórakoztatását. Híresen érzékeny és figyelmes szerzőnk természetesen még mindig nem érti, mi volt a rossz abban, hogy nagy ívben tojt a másik kifejezett kívánságára. Beckett-nek nem ez a szerencsenapja, mert ahelyett, hogy a menetrend szerűen érkező hulla miatt megszabadulhatna tőle és a riporternőtől, Montgomery rálőcsöli mindkettőjüket, had legyen „életszagú” a cikk.
Az áldozatot éppen Lanie vizsgálja egy daruskocsi kosarából, a férfi ugyanis fennakadt egy fa ágai között. (Halottkémünk ebben az évadban rendszeres poénszállítóvá válik, kifejezetten javára vált a sorozatnak.) Vélhetően a szomszédos ház tetejéről ugrott, de inkább dobták le. Ha még emlékszik valaki a pilotra, Castle most is hasonló módon fitogtatja szakmai kompetenciáját, csak most nem Beckett-et, hanem a riporternőt igyekszik elkápráztatni. Teljes sikerrel, a csaj olyan áhitatos elragadtatással issza a szavait, hogy Beckett inkább gyorsan elzavarja őket, mutassa meg rajongójának a hullaházat is, ők itt úgy is csak pepecselni fognak. Miss Cosmo lelkesedése rögtön alább hagy, mikor kiderül, hogy a hulla társaságában kellene utaznia, de Lanie lovagiasan felajánlja neki a jobb egyet, ő megy hátra Castle-lal.
Út közben aztán végre kiderül, amit az előző rész végén rajtunk kívül már minden érintett tudott: vélhetően kapcsolat van Joanna halála és a vele nagyjából egy időben megölt másik három áldozat között. Egyikük korábban a diákja volt, a másik a bíróságon dolgozott, a harmadik pedig egy pro-bono ügyvéd volt. A halottkém, aki nem vette észre a hasonló sebeket, pár éve szintén távozott az élők sorából. Beckett-nek mindezt elmondta, de ő ennek dacára sem akart megbocsátani neki az ígérete megszegéséért. Mielőtt azonban tovább elemezhetnék az ügyet egy hirtelen fékezéstől mindenki egymásra borul, majd feltépik a kocsi ajtaját, három fegyveres pillanatok alatt kicibálja a friss hullát közülük és elhajtanak vele. „Csak nekem tűnt úgy, vagy ez tényleg durva volt?” – kérdezi Castle és kivételesen igaza van, főcím.
Az őrszobán természetesen az a fő kérdés, kinek kellhet egy hulla? Castle természetesen jobbnál jobb ötletekkel áll elő, Beckett szerint csak a gyilkos felejtett valamit az áldozatnál. Különben is, a sajtó már hazament (Lois Lane, haha), szóval Castle-nak sem kell tovább itt rontania a levegőt. Írónk kétségbeesetten próbálja meggyőzni, hogy ő tanúként nem maradhat ki a dologból és a úgy néz ki, rajta kívül senki másnak nincs kifogása a dolog ellen. Így végül azzal a feltétellel, hogy ez az utolsó és utána végleg megszabadul tőle, Beckett beleegyezik a dologba – Ryan őszinte bánatára, aki így elvesztett egy fogadást Esposito-val. Első lépés az özvegy felkeresése, aki teljesen összetörik a hír hallatán. A férje nem viselkedett furcsán, éppen megjött egy továbbképzésről, de még be kellett menjen az irodájába, hogy néhány dolgot elintézzen – mióta leépítések voltak, sokkal több maradt rá. Nem, az kizárt, hogy nő lett volna a dologban, a férje imádta a gyerekeiket. Szokatlan dolog, az utóbbi időben? Igen, egy volt munkatársa hívogatta, akit ő rúgott ki és minden féle durva dolgot mondott a telefonba. Most pedig szeretné, ha elvinnék az elhunythoz, hogy elbúcsúzhasson tőle – izé, szóval hogy is mondjuk, ez most nem igazán lehetséges. Itt még Beckett híres empátiája sem segít, gyorsan az ajtón kívül találják magukat, nem is csoda. Minden esetre a volt kollégát, Max Haverstock-ot azért gyűjtsék be egy beszélgetésre.
Családi kör, Castle érkezik haza, Martha és Alexis legnagyobb örömére, akik már nagyon aggódtak – de honnan tudtak egyáltalán a hullarablásról? Ja vagy úgy, Beckett hívta fel őket, hogy Castle-nak nem esett baja. Írónk képére ettől azonnal kiül az öntelt vigyor, lám, milyen fontos is ő a nyomozónak! A hölgyszakaszt persze az is érdekli, mi a helyzet most kettőjük között, de nyugaton helyzet egyelőre változatlan, az optimizmus azonban töretlen. Castle szerint a legjobb módszer az, ha egyszerűen önmagát adja. Martha szerint azért egy B-terv nem ártana és Alexis arckifejezéséből ítélve ezzel ő is egyetért. Most minden esetre pelus csere és némi apai lelkizés következik, mert Alexis lecserélte őt egy FIÚra a következő mozilátogatásnál, bizony, kegyetlen az élet.
Klasszikus bűntanya díszlet, rosszarcú alakok fehér port porcióznak kis adagokba, a mérlegen egy nagyobb kupac véres zacskó, ha kétségeink lennének az eredetről. Az ablakon berepülő flashbang gránát majd az ajtót betörő készenléti egység rossz hatással van a termelékenységre, Beckett még vet egy pillantást a véres halomra, aztán irány a kihallgató. A három fickó ügyvédje már ott is van és vádalkuért cserébe teljes beismerést kínál – kivéve a gyilkosságot, mert azt nem ők követték el. A néhány logikai bukfencet is tartalmazó sztori röviden annyi, hogy Allen súlyos pénzekkel tartozott valakinek, ezért lett futár. Este kellett volna „szállítania”, de nem jelent meg, ezért elkezdték keresni, viszont mire megtalálták, már Beckett-ék bámulták őt a fán. Ezért utánuk eredtek, hogy visszaszerezzék a még benne lévő háromnegyed milliónyi kokaint. A tettes az lehetett, akinek tartozott, ők csak egy névvel tudnak szolgálni, azzal, aki beajánlotta nekik.
Ron Bigby a kártyaasztaltól ismerte az áldozatot. Régebben csak szórakozásból pókereztek, de a kirúgása után Allen-nek a póker volt a jövedelme – ehhez viszont nagy pénzben kellett játszani. Megpróbálta, és veszített, ezért Bigby aki már korábban próbálkozott ezzel a „fizetés kiegészítéssel” beajánlotta őt futárnak. Azt nem tudja, hogy kinek tartozott Allen, csak annyit, hogy a Triádok, a kínai maffia egyik kártyabarlangjában játszott egy, a tetoválásai alapján vélhetően orosz nehézfiúval. Castle rögtön beindul, menjenek el körülnézni, nem baj, ha a zsarukat nem szeretik, ő nem az. Majd ő szerez kapcsolatot a bejutáshoz. A kapcsolathoz a szokásos pókerpartin keresztül vezet az út a krimiíró haverokkal. (Ősz hajú, szakállas partnere, Stephen E. Cannell pár hónapja hunyt el, a sorozat egy állandó tanácsadót is veszített vele.) Nekik valóban van ismeretségük, de inkább lebeszélnék Castle-t a dologról. Cannell szerint, ha ennyire el akarja kápráztatni Beckett-et, inkább vegyen egy csokor virágot és ne húzzon ujjat a kínai és az orosz maffiával, de hiába.
A következő képen már a lehallgató kocsiban szerelik fel rá a kamerát és a mikrofont, ő pedig dzsémszbondsága tudatában már alig várja, hogy bevetésre indulhasson. A lelkére kötik, hogy csak bemegy, megpróbálja beazonosítani az oroszt, hogy képük legyen róla és már jön is ki. A kapcsolat egyirányú, Beckett-ék nem tudják őt elérni és amint kilép a kocsiból már mindhárman bánják is, hogy belementek az ötletbe. Sötét sikátor, két rosszarcú kínai gorilla, de Castle baj nélkül átjut és büszkén tudósítja a többieket, hogy bejutott a kártyabarlangba. Sőt, rögtön bele is fut a tetovált oroszba – majd még egybe és még egy egész asztalnyiba, szóval mégse lesz olyan egyszerű ez az azonosítás. A csapostól megtudja, hogy a társaság törzsvendég a limit nélküli asztalnál, ahol bizonyára Allen is játszott. (A kocsiban ülők közben az epizód legjobb poénjait szórják.) Castle közben annyira beleélte már magát a titkosügynök szerepbe, hogy feledve minden korábbi megbeszélést beül az oroszokhoz játszani, Beckett-et a szívinfarktus kerülgeti.
Az asztalnál ülők olyanok, mint ha egy Rejtő Jenő gyűjteményes kötetből szedték volna őket és pont olyan lelkesen reagálnak Castle lezser közvetlenségére, mint a Négy Sintérhez címzett kocsma vendégei. Csak amikor kiderül, hogy a híres íróval van dolguk, akkor enyhül a hangulat, még jó, hogy egy kínai kártyabarlangban ilyen könnyen találni angol krimiket olvasó orosz maffiózót. Az enyhülés azért csak annyit jelent, hogy a kirúgás helyett inkább kifosztani akarják, legalább is Beckett szerint, akiről kiderül, hogy oroszul is tud. Castle ismét előszedi az „anyagot gyűjtök, hogy hiteles legyen a könyv” szöveget és elkezdi mesélni a tényleges bűntényt. Beckett-ben ismét megáll az ütő, mert ezzel lehet, hogy kiugratja a nyulat a bokorból, de egyben el is árulja magát a gyilkosnak, ha köztük van. Castle izeg-mozog, hogy mindenről legyen felvétel, a kocsiban pedig a kezeket figyelik, hátha megtalálják a sérült kisujjat. Meg bizony, az egyik játékosnak ujjprotézise van, a baj csak az, hogy Castle túl sokat járatta a száját és a hangulat megint kezd a hullaház hőmérsékletéhez közelíteni. Ezt már Beckett sem bírja, ő bemegy és megpróbálja kihozni nagypofájú partnerét. Ha nincsenek kint tíz percen belül, hívjanak erősítést. Esposito jogos kérdésére, hogy fegyver nélkül esetleg halálra akarja-e rúzsozni a bandát csak egy magabiztos „úgy valahogy” a válasz.
Elterelő hadműveletnek először is egy gyors vetkőzés (mi a fenének van egy bombázó főszereplő a sorozatban, ha mindig csak nadrágban-bőrzakóban látjuk) és máris egy megfelelően alulöltözött orosz prosti igyekszik a marcona őrök felé. A behízelgő duma és a borítékon kívüli juttatásra való nem is burkolt célozgatás megteszi hatását, ő is mehet befelé. (A motozás elmarad, pedig ennél kevesebb ruha alá is el lehet rejteni fegyvert.) Castle közben már igazi szarban van, mert a tétet ugyan megnyerte, de az asztaltól már kilencujjú barátunk pisztolyával a hátában távozik. A férfi érthetően elég ideges, Castle annyi részletet dumált el, hogy ezt csak egy zsaru tudhatja. Írónk hiába győzködi, hogy ő tényleg nem az, nem hisznek neki. Beckett végszóra bukkan fel mint orosz bérmaca (Rick amilyen hülye, gyorsan rákérdez a nevére, hátha lebukik) és a megosztott figyelmet kihasználva pillanatok alatt lefegyverzi az oroszt. Castle annyira el van merülve az aligpulóver nyújtotta látványban, hogy külön szólni kell neki, esetleg nem hozna-e segítséget.
A őrsről Allen felesége távozik éppen és Beckett nem túl boldog, hogy közölnie kellett vele, a férje hónapok óta hazudott neki. Castle szerint néha jó ügy érdekében teszünk helytelen dolgokat és már helyben is vagyunk, az ő magánnyomozásánál. Biztosítja a lányt, hogy jó nyomon járnak és ő is mellette lesz, belevághatnak újra az ügybe. Teljesen ledöbben, mikor Beckett felteszi neki a kérdést, hogy eszébe sem jutott, hogy esetleg ő nem akarja tudni? Nem akarja, hogy a drogkereskedőhöz hasonlóan az esetleg elfogott tettes egy vádalkuval hamarosan újra szabadon sétálhasson? Szembesíti Castle-t a ténnyel: a legbelsőbb magánügyében az ő kérése kevésbé volt fontos neki, mint az, hogy a saját elképzelését kiélhesse. Ennyi, megállapodtak, most tartsa be a szavát. Castle szóhoz sem tud jutni, egyrészt mert Beckett előbb még mosolygó arcán annyi fájdalom tükröződik, másrészt most először látja más fényben saját dicsőnek tartott tetteit. Kate ott marad magába roskadva az asztalnál, ő pedig kényszeredetten elsomfordál.
Úgy látszik, a fájdalom is adhat ihletet, mert otthon lelkesen veri a billentyűzetet, mikor Alexis hazatér. A nagylány örül, hogy végre dolgozik, de őszintén megsajnálja, mikor Beckett említésére csak egy néma fejcsóválás a válasz. Neki sem volt jobb napja, Owen elfelejtette a közös mozit, elkésett és lemaradtak róla. Ráadásul még meg is próbálta magyarázni, hogy ez nem olyan nagy dolog. Miért nem tudnak a fiúk egyszerűen csak bocsánatot kérni? – hangzik a mai epifánia kérdés és Castle is House-hoz hasonló átszellemült arccal öleli meg a család eszét, már tudja mit kell tenni. Beckett még mindig a papírmunkát végzi mikor újra megjelenik az asztalánál. Kivételesen nem okoskodik, nem magyaráz, csak ahogy épp most tanulta, őszintén bocsánatot kér a korábbi önzéséért. Beckett arcán semmi sem látszik, ő pedig már indul kifelé, mikor Kate végre megszólal: Castle, holnap találkozunk.
Facebook kommentek