Eredeti cím: Death in the Family
Évadzáróhoz érkeztünk, a nyitány ennek megfelelő. „Csak dobd be a gondjaid egy zsákba és mosolyogj” – szól a dal, míg egy lopósautó éppen elszállít egy tilosban parkoló kocsit. Az, hogy a sofőr benne ül nem tűnik fel nekik, mint ahogy az sem, hogy az ő gondjai már valóban egy zsákban vannak – kár, hogy a zsák viszont a fején, így aztán a mosoly is hiányzik.
Castle vendéget fogad: Joanna Beckett aktáját mutatja meg egy régi halottkém ismerősének. Tudja, hogy egy tíz éves ügynél szinte semmi esély sincs újat találni (nem olvas Blikket), de azért kéri, nézze át. Martha is kiszúrja a vendéget és szerinte fiacskája már megint olyan területre merészkedik, amitől jobb lenne, ha távol tartaná magát. Vagy szóljon Beckett-nek, vagy ne kutasson a háta mögött a múltjában. Rick-nek nincs ideje magyarázkodni, mert Alexis érkezik haza, akit életében először bálba hívtak. Ettől olyan boldog, hogy Castle-nak esélye sincs se kérdezősködni, se ellentmondani, csak az igen az elfogadható válasz. Boldogan merengene azon, hogy milyen jó fej is ő, mikor Martha megint visszarángatja a földre: elengedi a lányát egy fiúval, akit nem is ismer? Milyen apa az ilyen?
Aggódó, de szerencsére vannak az embernek ismerősei a rendőrségen. Beckett természetesen kineveti, Ryan-ék pedig olyan formában vigasztalják, hogy ha eddig még lett volna egy cseppnyi nyugalma, az most már végleg oda van. Ideje a halottunkkal foglalkozni, aki az iratai szerint Joshua Leeds plasztikai sebész. A mikuláscsomagok alapján már egy hete aszalódhatott a kocsiban. Papírok, pénz megvan, ez nem rablógyilkosság. A fejére ragasztott nylonzacsi elég vékony, nem is értik, miért nem próbálta meg letépni, amíg Lanie nem mutatja meg a halott kezét. Letépett körmök, eltört ujjak, mindez pre-mortem, az álmoskönyvek és a maffiafilmek szerint ez intenzív kérdezősködést jelent.
Az áldozat menyasszonya a legközelebbi hozzátartozó, az azonosítás után Beckett még tartóztatja egy rövid beszélgetésre. Egy éve voltak jegyesek, most lett volna az esküvő. Éppen a tortát akarták együtt kiválasztani, de a vőlegénye már nem érkezett meg, ő pedig amikor mobilon sem tudta elérni, értesítette a rendőrséget. Fogalma sincs, hogy került Leeds kocsija a város északi végébe, soha nem volt arra dolga, mint ahogy az alvilággal sem. Castle szerint persze lehet, hogy csak nem tudott róla a lány és elméleteket kezd gyártani. Beckett inkább a tradicionális megoldások híve, Esposito-ék nézzenek utána a kocsi mozgásának a parkolóházban, ők Castle-lal mennek a doki rendelőjébe.
Szedelődzködés közben Castle, megkérdezi, miért nem próbál nyomozni az anyja ügyében? (Valami haszna mégis volt Martha figyelmeztetésének.) Beckett arcáról úgy eltűnik a mosoly, mint ha ott se lett volna. Mikor Castle egy kicsit még erőltetné a témát halálosan komolyan közli vele, ha belemászik ebbe, akkor konyec filma, mehet a fenébe. Castle a szokásos „már megint gőzöm sincs, miért nem örülnek nekem” képpel fogadja a hírt, így Beckett kénytelen elmagyarázni a helyzetet saját kis fantáziavilágában élő írónknak. Majdnem ráment arra, hogy évekig minden szabadidejében mások által észre nem vett nyomokat keresett és csak pszichológus segítségével tudta elfogadni végül, hogy nem talál. Ezt már csekélyértelmű medvebocsunk is megérti, és ejti a témát.
Leeds irodájában először a rész legaranyosabb párbeszédét kapjuk a műcicik és a Mikulás kapcsolatáról, majd a háromfős stábtól ad némi betekintést orvosunk praxisába. Komplikációk ugyan nem voltak a műtétjeinél, de volt olyan paciens, aki nem volt elégedett. Egy nő például nagyon nem, mert Dr Leeds a negyedik arcfelvarrását már nem akarta elvégezni. Előbb feljelentette, majd fenyegetni kezdete az orvost. Mikor a főnővér előkeresi a kartont, Beckett szeme jobban fennakad mint a fagyasztott hulla láttán.
Az amerikai nézők is hasonlóan reagálhattak, de nekünk Geronazzo Mária után már bakfitty a hollywoodi maszkmesterek referencia munkája. (Az inzerten DeLane Matthews a természetes valójában.) Miután a teljes őrszoba kirémüldözte magát a látványon és kiderül, hogy az orvos tanúskodása miatt egy hónapos pszichiátriai kényszerkezelést is kapott, ahonnan pont most szabadult, talán ideje lesz kihallgatni. Élőben a látvány még mellbevágóbb, Castle-nak kicsit össze is akad a nyelve. A lényeg azonban, hogy bár a hölgy valóban fel volt háborodva és tönkre akarta tenni Leeds-et, nem ölte meg. Alibije is van, éppen egy másik kórházban volt, ahol ezúttal nem a száját, hanem déli végét szabatta át – Montgomery láthatólag nehezen emészti meg orvostudomány új lehetőségeiről szóló információt. Mindegy, pénze volt annyi, hogy akár mást is megbízhatott vele, de a gyilkosság módja mégsem passzol egy szimpla bosszúhoz. Ryan-ék minden esetre megpróbálnak még potenciális mérges kuncsaftokat találni a doki archívumában.
Ha tinilány és iskolabál, akkor ruhapróba, ez olyan kötelező eleme az amerikai filmeknek, mint a húspogácsa a hamburgerben. Castle szerint Alexis mindegyik ruhában gyönyörű, kösz apus, nagy segítség vagy. Szerencsére jön Martha és röptében lefikázza az éppen mutatott darabot, mutat egy másikat, amitől Alexis is végre boldog. Castle kétségbe van esve, hogy egyetlen leszármazottjába most ültették el az önértékelési zavar csíráit, de Martha megnyugtatja, ezen már régen túl vannak. A nők és a ruhák kapcsolatáról tartott értekezése nem csak értelmes – ő a díva, csak tudja – hanem jópofa is, szerencse, hogy benne hagyták ezt az eredetileg nem tervezett részt. Az általa javasolt ruha valóban nagyon jól áll, Castle természetesen le van nyűgözve, Alexis ragyog, ugorjunk.
Esposito és Ryan kutakodnak és kiábrándító kezdés után találnak is valamit: egy műtéti aktát gondosan elrejtve az esküvői papírok közé. Személyes adatok olvashatatlanná téve, a beavatkozásokat a főnővér szerint biztosan nem ők csinálták, pedig ő minden műtétben részt vett. A dátumok alapján ráadásul abban az időpontban sebészünk éppen egy rekonstrukciós műtétet végzett, itt valami nagyon bűzlik. Kilenc órás műtét, Leeds ráadásul nem csak a saját embereit tartotta távol a dologtól, a kórházi személyzet helyett is ismeretlen külsősöket hozott és a hab a tortán, hogy a kórlap is köddé vált. Castle javaslata viszont használható: a számlázáson nyoma kell legyen a dolognak, valakinek fizetnie kellett. Amíg az adatokra várnak Castle a bál előtti készülődésről elmélkedik. Végre Beckett is tanul valamit, a számára teljesen új, hogy az apák igyekeznek a frászt hozni lányuk gyanútlan udvarlójára az indulás előtti pár percben, persze csak a biztonság kedvéért. Közben befut a számlatulajdonos adata is, nem más, mint Uncle Sam, pontosabban az ügyészi hivatal – a bűznek kezd tanúvédelmi szaga lenni. A két nyomozó sok szerencsét kíván Beckett-nek, ha Kemény Candy-ből (igen, az angolban Savanyúcukor volt, de ez szerintem végre egy értelmes magyarítás), Candace Robinson helyettes államügyészből akar információt kicsikarni.
Nincs is szerencséjük, a nő ugyan megérti, hogy Beckett miért szeretne beszélni a pacienssel, de szó sem lehet a dologról, ez a vonal zsákutca. Castle szerint, ha a szervezett bűnözéssel foglalkozó helyettes ügyész benne van akkor érdemes lenne megpróbálkozni a másik oldallal, ők már úgy is tudják, kit akarnak eltenni láb alól. Ismer is valakit (naná), mekkora poén lesz, nem igaz? Beckett vagy nagyon el szeretné kapni a tettest vagy megpuhult az évad eleje óta, de belemegy a dologba, így Castle máris egy sörözőbe érkezik „családlátogatásra”. Rosszul indul az ügy mert ahogy közeledik a hátsó boxban üldögélő alakhoz valaki hátulról elkapja, a rosszarcú úriember pedig minden teketória nélkül utasítja a gorillát, hogy ölje meg. Szerencsére mielőtt végrehajtanák az utasítást, „vendéglátója” elröhögi magát, vicc volt az egész, nem kell beszarni. Végre használható információt kapnak, a keresett férfi Jimmy „Patkány” Moran, a Spolano család alfőnöke, aki a capo halála után összekülönbözött a helyébe lépő ifjabb Spolano-val és inkább rájuk akarja dönteni a házat. Az elkövetés módja jellemző lehet a gyilkosra, de erről a Spolano-kon kívül csak egy embertől kaphatnak választ, magától Moran-től. Most Beckett-en a sor, hogy felhasználja, ő is ismer valakit – bár ha ezt a valakit Will Sorensonnak hívják és az FBI-nál dolgozik, akkor Castle nem túlzottan rajong az ötletért.
Rajong vagy sem, Beckett széles mosollyal és fánkkal várja Sorensont a randira, de ezzel ki is merül a magánélet. Will nem lelkesedik azért, hogy belemásszon az ügybe, de Beckett szerint nem is az ő kedvéért, hanem a meggyilkolt orvos miatt kell segítsen, hiszen Leeds-et ők sodorták veszélybe. Meglátjuk, mi lesz ebből, mert most fontosabb dolgunk van – megnézhetjük, hogyan készül Richard Castle lánya udvarlójának fogadására. Nos, ezzel a stílussal Alexis egy életre vénlány maradna, szerencséjére még időben érkezik, hogy apját visszazavarja a gyerekszobába. Owen zavarban van, Alexis zavarban van, Castle még megpróbálja megőrizni a renoméját, de Alexis nem hiába apja lánya és egy díva unokája, tökéletes abganggal távozik ("Ő nem gyilkos, de én még lehetek!"). Beckett telefonál, hogy Sorenson mégis csak segített, egy óra múlva találkozhatnak Moran-nel. A talákozóra egy parkolóházban kerül sor, Castle írói vénája tiltakozik az elcsépelt helyszín ellen, a fekete Chevy Suburban felemlegetésére pedig már Beckett is hümmögni tud – a Castle készítői lelkiismeretesen felkészültek Jerry Bruckheimer életművéből. Kapnak öt percet a beszélgetésre és ez elégnek is bizonyul: a zacskós-szigszalagos kivégzés Jimmy Moran kedvenc módszere volt. Eddig nem tudott az orvos haláláról, de tökéletesen érti a neki szánt üzenetet, azonnal el akar tűnni. Az őrsön Beckett már magyarázni kezdené az érkező Montgomerynek, hogy hogyan sikerült elijeszteniük egy szövetségi bűnügy koronatanúját a vallomás tételtől, de főnöke nem kíváncsi most erre. Sokkal rosszabb híre van, a találkozóról távozó Moran-ék kocsiját megtámadták, ő is és Sorenson is súlyosan megsebesült.
A kórházban Moran-ról már tudják, hogy megmarad, de Sorenson még függő játszma és ez érthetően megviseli Beckett-et. Nem alaptalanul arra a következtetésre jut, hogy őket figyelte valaki. Ha így van, akkor ők vezették el a gyilkost Moran-hez, ezzel pedig ő a felelős a Will-lel történtekért. Castle megpróbál a lelkére beszélni, hogy ami történt, az pont azért történt, mert jobb zsaru, mint bárki más. Nem adja fel csak azért, mert falakba ütközik, hanem igazságot akar szolgáltatni az áldozatoknak. („That makes you extraordinary.” – a második évadban a kifejezés szinte Beckett „eposzi jelzőjévé” vált a sorozatban.) Szerencsére Sorenson műtétje is sikeres, Beckett szó szerint fellélegezhet. Ő a kórházban marad, Castle pedig otthon várja Alexist, aki jó kislányhoz méltón rendben haza is érkezik. Suta búcsúcsók az ajtóban, öt centivel a föld felett lebeg a boldogságtól és mivel Castle szívéről is legördült a kő, ő sem teszi tönkre az estéjét. Én mindig a kislányod maradok, ölelkezés, érzelem, még szerencse, hogy az Alexist alakító Molly Quinn annyira jó a szerepben, hogy minden giccs dacára nézhető marad a jelenet.
Beckett a kórházban virraszt, de látjuk, hogy hirtelen valami eszébe jut és a vágás után már is a esettábla előtt látjuk viszont. Az ikrek csak távolról figyelik, az érkező Castle-nak elpanaszolják, hogy hajnal 4 óta melózik, őket hatkor ugrasztotta ki az ágyból, hogy azonnal ellenőrizzenek le mindenkit újra, akivel beszéltek. Még Castle sem tudja leállítani a kilenc kávéval felturbózott pörgését, de talán nem is kell, mert úgy látszik, jó nyomon jár. Ha a tettes őket követve jutott el Moran-hoz, akkor nem lehetett sem az FBI, sem az ügyészség vonalán. Castle maffiás haverja is nagy valószínűséggel kiesik, nekik érdekük a Spolano-k eltűnése, így feloszthatják a területüket. Maradnak azok, akikkel ők beszéltek még a merénylet előtt, vagyis a menyasszony és Leeds három alkalmazottja. A menyasszony tiszta, a doki munkatársaiból a főnővér otthon volt, Maggie, a középső a barátaival vacsorázott, a srác viszont az irodában rendezte a kartonokat. Péntek este, nem fura ez? Ryan óvatosan megjegyzi, hogy egyes főnökök szerint szombat reggel hatkor sem ciki berendelni valakit, de Beckett nem is figyel oda, mert Mario csak alig egy hónapja volt Leeds-nél. Ő Castle-lal megy alibit ellenőrizni, Ryan-ék ellenőrizzék le még egyszer mindenki adatait.
A rendelőben Mario és a főnővér pakol, felszámolják a praxist. Már éppen kezdenének rászállni a fiúra, amikor Esposito jelentkezik: Maggie a hunyó. Most már nem csak az adatokat ellenőrizték, hanem fényképet is lekértek róla a korábbi helyéről és azon egy egészen más nő szerepel. Ha nem lenne elég nagy a trutyi Castle kiszúrja, hogy Leeds stábja abban a kórházban szokta végezni a műtéteket, ahol Moran-t ápolják, vagyis Maggie-nek legális belépője van oda. Van bizony, már látjuk is, amint a folyosón kerülgeti az FBI-osokat és az igazoló kártyájával be is engedik Moran-hez. Kis búcsúbeszéd, „eredj a pokolba Jimmy” , egy adag méreg az infúziós csőbe és már távozik is – egyenesen az ajtó előtt álló Beckett karjaiba. A függöny mögül újabb FBI-osok bukkannak elő, sőt a cső sem volt bekötve – kínos, így Moran életben van, ő pedig kezdheti összeállítani a következő 25 évben elolvasandó könyvek listáját. Az őrsre visszakapcsolva kiderül, hogy ez a jövő nem tűnik a Kegyetlen Carla névre hallgató Maggie számára túl vonzónak, ezért inkább beszáll Moran mellé második koronatanúnak, az ügyészség hepi, minden meg van bocsájtva. Montgomery gratulál és Beckett maga számára is meglepő módon hozzáteszi, hogy Castle nélkül nem jött volna össze a dolog.
A nap hőse azonban nincs ott, hogy az egóját növelje, mert éppen Joanna Beckett halálának a körülményeit hallgatja halottkém barátjától. A hírek mellbevágóak, Joannát már az első döfés megölte, a többi szúrás csak álcázás volt, a tettes profi kellett, hogy legyen. Az igazi bomba azonban még csak most jön: három másik, azonos módon elkövetett gyilkosság is történt abban az időben, de ezeket soha nem kapcsolták össze sem egymással, sem Beckett anyjának halálával. Arra, a kérdésre, hogy volt-e kapcsolat, csak egy kérdést kapunk válaszul: biztos, hogy tudni akarod? Ha mi nem is tudjuk, Castle már igen és most teljesen kétségbe esetten bámulja az esőt. Martha szerint el kell mondania Beckett-nek, amit megtudott. Ő viszont fél, hogy akkor a lány beváltja az ígéretét és kirúgja, de az anyja ragaszkodik hozzá – ha már megtudott valamit, ami nyomra vezethet, nem tarthatja meg magának.
A kórházban Beckett végre felszabadultan nevetgél a már jobban lévő Sorenson betegágyánál, amikor Castle benyit. Csak egy percet kér, Beckett pedig csak legyint a benyugtatózott Will figyelmeztetésére, hogy vigyázzon vele, bejön neki. Castle komoly, mint egy vakbélgyulladás. „Az anyádról van szó” – nyögi ki és Beckett arcára kiül a döbbent csalódottság, Castle-éra pedig a bűnbánat és ezzel vége az első évadnak. Ne menjenek sehova, folytatom a másodikkal.
Facebook kommentek