Ma véletlenül azt csinálhatják embereink, amiért idejöttek: felfedezhetnek. Találunk is egy megfelelő címet az adatbázisban, valami kutatás folyt ott, ráadásul mostanra már elhagyatottá vált. Fosszuk kiii, fosszuk kiii – kattog Weir agyában a gépezet, a többi meg nem mer szólni, mert ő a vezérasszony. Megérkezik a MALP, kapjuk a jeleket, és a bolygó nem elhagyatott. Aaaa – mondaná a fizetett közönség, ha ez szitkom lenne. Odaát jólöltözött fickók bámulnak bele a kamerába, láthatóan őstechnológiát használnak, és örömmel fogadnak minket, ha békével megyünk. Békével megyünk, de azért mindenkin ott csüng a P90-es, ráadásul Weir is velünk jön, tehát drámázni fog vagy megsebesül. Átmegyünk a kapun, és…Atlantiszra érkezünk. Nem kell vaddöfakkolni, hiszen amint lekapcsol a kapu, megláthatjuk, hogy a hely kb akkora, mint Atlantisz a nyolcadikon. Most már lehet.

A helyet Asurasnak hívják, és az Atlantisz méretű épületeket folyosók kapcsolják össze. Egy Niam nevű fickó visz el minket a tanácshoz, közben meg tanulunk egy egészségeset. Niam elmondja, hogy ők építették ezt a helyet, több ezer évvel ezelőtt, és a lidércekkel sosem volt problémájuk. Az jó, nekem sem volt. A városban több millióan laknak, az energiát pedig sok Ősduracell termeli. Igen, azokat is ők csinálták, kimondhatjuk, hogy ezek itten az Ősök. Hogy bizalmat keltsünk, nem mondjuk el, honnan is jöttünk, messziről, azt kész. Eláruljuk viszont, hogy Atlantiszon találtuk a hely címét, és felfedezők vagyunk. A tanács feje egy bizonyos Oberoth, aki megerősít minket abban, hogy ők az Ősök. Az utolsók.

Régen volt egy kis nézeteltérésük fajon belül, így otthagyták a többieket. Állítólag a többi Ős nem fogadta meg egy tanácsukat a lidércek elleni háborúban (ne becsüljék le őket, mert sokan vannak), ezért örihari lett a vége. Ronon szerint ha ők is segítettek volna nekik, akkor csökkent volna a lidércek fölénye, amitől Oberoth csúnyán néz. Sheppard rövidre fogja: még mindig sok lidérc van odakint, és jó lenne az Ősök segítsége. Oberoth elmondja, hogy van egy tervük a lidércek kiirtására, de szerinte úgyse tudnánk felfogni annak bonyolultságát, szóval kuss, és örüljünk, hogy majd meghalnak a lidércek. Itt be is szünteti az audienciát, egy rövid ideig még lötyöghetünk Ősfalván, aztán viszontlátásra. Weir megkérdi Niamtól, hogy miért nem emelkedtek fel, aki elmondja, hogy az is egy lehetőség, de nem kötelező. Oberoth szerint még ezen a létsíkon is sok a teendőjük, de arra a kérdésre, hogy ő maga mit gondol, nem kapunk választ. A szállásunkon nekilátunk a brainstormingnak. Weir szerint csúnyán összeveszhettek Ősék, elvégre semmit sem találni ezekről az adatbázisokban.

Teyla szerint hazudnak, talán ők is csak úgy találták a várost, sőt Ronon szerint tervük sincs a lidércek ellen, csak elüldögélnek az ismeretlenségben. Weir egymaga megy dumálni Oberoth-tal, mint vezérasszony a vezérrel. Először felajánlja a kereskedelem lehetőségét, amin Oberoth röhög, én is röhögök, mindenki röhög. Rátér a lényegre: adjanak pár Ősduracellt, amíg nem következik be a nagy lidércek elleni dinom-dánom. Oberoth szerint mindre szükségük van, és hazudik a szemét Őse, mert Niam szerint meg rengeteg felesleges van. Jó, akkor legalább menedéket nyújtsanak akkor, ha a lidércek netán megcsapnák Atlantisz orcáját, de Oberoth szerint erről aztán végképp nem lehet szó. Majd ők eldöntik, mikor hajtják végre a tervet, pont. Weir közli, hogy addig ezrek halhatnak meg, köztük a mieink is. Az Ősök legnagyobb hibája az arroganciájuk volt? Úgy tűnik, ez családi vonás – mondá Weir vezérasszonyunk diplomatikusan, és elviharzik. Függöny. Elmegyünk, mert nem látnak minket szívesen, sőt olyannyira, hogy nem is engednek át a kapun. Oberoth megengedi, hogy letegyük a fegyvereket, és közli, hogy olyan információink lehetnek, amiket egyszerűen ismernie kell.

Cellába kerülünk ugye, Niam hoz nekünk kaját, mi meg rákérdezünk, hogy kik is ők, mert hogy nem Ősök, az olyan biztos, mint BKV-nál a végkielégítés. Persze leszedünk mindenkit, ha már voltak olyan hülyék, és kinyitották a cellát. Irány az ugróhangár, elkötünk egy járgányt, aztán haszontalan lövöldözés közepette hazamegyünk. Otthon konstatáljuk, hogy nem követett minket senki, úgyhogy McKay áttúrja az adatbázist Oberothék után kutatva, de semmi eredmény. Ekkor azonban hét kaptárhajó jelenik meg a bolygó felett, ami érdekes, mivel működnek a mélyűr-érzékelőink. Álcázzuk a várost, de lidércék nem veszi be megint, és elkezdik szórni az áldást. Valahonnan pont tudják, hogy hol vannak a pajzsgenerátorok, így a védelemnek annyi, Weir tárcsáztatja a Földet, ennek fele sem tréfa. Sheppard itt marad manuálisan aktiválni az önmegsemmisítést, mert bármelyik pillanatban elmehet az energia, aztán rájátszva nem létező érzelmeinkre a túlélők átmennek a kapun, Sheppard pedig kinyiffan Atlantisszal együtt. Azért jó kis sorozat volt. Persze nem úgy van az, csak meg kellett keverni a melaszt habverővel, ugyanis ez Oberoth bátyánk műve, aki most húzza mosatlan kezét Sheppard agyából.

Nem Ősök ezek, gyermekeim, hanem replikátorok, és a hatást fokozván gyorsan meg is reptetik a várost. Oberoth kiturkált mindent a fejekből Atlantisz helyzetétől kezdve a tejszínes csirke receptjéig, szóval mehetünk a kukába. Niam és a dögös legócsajok azonban tiltakoznak, mert még sokat tanulhatnak tőlünk, amit Oberoth úgy értelmez, hogy Niam fél, hogy nem emelkedhet fel, ha gyilkolnak. Ó, bizony, legóék tényleg azt hiszik, hogy felemelkedhetnek. Oberoth beadja a derekát, de ha bármi rosszul sül el, Niam a replikátorok legnagyobb kínzási módszerét fogja átélni. A cellában kiderül, hogy mindenki mást élt át szondázás közben, Ronon szétverte a kezeit egy sötét szobában, MyKaynek pedig szó szerint pain in the ass élményben lehetett része. Niam kienged minket a cellából, és elvisz az erkélyre, ahol tátott szájjal lehet nézni, ahogy hájpörszpész ablakot nyitnak. Atlantisz az úticél, és nem békével mennek, amitől Weir menten agyfaszt kap, hiszen az Ősök már rég nincsenek ott. Niam elmondja, hogy nézeteltérés helyett árulás történt, de a részleteket inkább fejben mondaná el.

Jöhet a történelemlecke: az Ősök tudták, hogy a lidércek túlereje miatt hamar elvesztik a háborút, ezért nagyobb fegyverek helyett a kisebbekre koncentráltak. Olyan fegyvert akartak létrehozni, ami belülről pusztítja el az ellenséget, ezért megalkották az első nanitokat. A nanitokat szerves asszimilációval és replikációs tulajdonságokkal látták el, majd nyakon öntötték agresszióval. A nanitok pedig elkezdtek replikálódni, aztán egymáshoz kapcsolódtak, megalkotva az első legóembert, Oberothot. Ugyan felvették a készítőik képmását, az agressziójuk nem múlt, ezért az Ősök beprogramoztak egy direktívát, ami megakadályozta, hogy a replikátorok ellenük forduljanak. Legóék könyörögtek, hogy távolítsák el az agresszivitásukat, de az Ősök csak a fegyvert látták bennük. Amikor belátták, hogy ez nem lehetséges, a földig bombázták Asurast, azonban pár nanit túlélte. Szóval Ősapuci és Ősanyuci pofán vágta őket, és inkább az emberekkel mentek le a térre homokozni, ezért kell pusztulnia Atlantisznak.

Na már most Niamnak van egy ajánlata: mivel nem tudják módosítani a saját programozásukat, arra kérik McKayt, hogy távolítsa el az agressziós programrészt a replikátorokból, cserébe meggyőzi Oberothot, hogy hagyja békén Atlantiszt, ami így még sikerülhet is. Ráadásul segítenek a lidércek elleni harcban. Mindezt azért kérik, mert fel szeretnének emelkedni, szerintük csak a dühük az egyetlen hátramaradt akadály. Sheppard nem érti, hogy emelkedhetnének fel gépek, amire az lesz a válasz, hogy az emberek is gépek, csak más anyagokból épülnek fel. Deal. McKay végigböngészi a replikátorok programját, ahol kiiktatja az agressziós cuccot, de jobbat is talál. A replikátorok egy szubtéri kapcsolaton keresztül össze vannak kötve, ezen keresztül szokták frissíteni egymást. McKay módot talált arra, hogy hibát idézzen elő ebben a kapcsolatban, aminek következtében mindenki lefagyna pár percre. Ezalatt megszökhetnénk, de nem bízunk Niam meggyőzőképességében, ezért elpusztítjuk a várost egy Ősduracell-túltöltéssel.

Elérkezünk Atlantiszig, úgyhogy nincs idő szuttyogni, McKay lefagyaszt Niam kivételével mindenkit, aztán irány az Ősduracell. Weir piszkosul nagy köcsög lesz, és meglóbálja Niam előtt a felemelkedést, amitől úgy dönt, hogy velünk jön. McKay túltölt, aztán irány a hangár, azonban legóék kijavítják a hibát, és elérjük azt az állapotot, amit a szakterminológia rohadt nagy szarban levésnek nevez. Mint általában mindent, ezt is nevetségesen könnyen átvészeljük, és pont a város felrobbanása előtt sikerül meglépni. Ekkor kezd el Niam feje rángatózni, ugyanis az otthoniak megnyomták a resetet. Nekiáll fojtogatni vezérasszonyunkat, de Sheppard belöki a raktérbe, onnan pedig kidobjuk az űrbe. Otthon Weir az erkélyen folytatja a drámázást, és olyan hülyeségeket mond, hogy ezzel biztos elijesztettük a replikátorokat, Niam meg lebeg az űrben és csúnyán néz, mert már másodszor vágták át a palánkon 10.000 éven belül. Ez ilyen replikátor dolog.