Castle 1x09 - Váltságdíj

Facebook Tweet

Eredeti cím: Little Girl Lost

A cold open kivételesen csak annyi, hogy hűvös kora reggel van, ezért Beckett örömmel vegyes meglepetéssel veszi tudomásul, hogy a helyszínre érkezve Castle a kedvenc kávéjával és péksüteményével várja. Mit keres itt vasárnap hajnalban a helyett, hogy valami megfelelő adottságú ágymelegítő mellett lustálkodna? Na persze ha Castle azt hiszi, hogy a kérdése mögött esetleg féltékenység van, akkor csak álmodozik. Castle szerint mikor ő erről álmodozik, akkor Beckett nem féltékeny, hanem beszáll harmadiknak, de a mondatot a képébe tolt medvetalp miatt már nem tudja befejezni. (A magyar fordítás pont elszúrta a poént, hogy mitől kapta fel Beckett a vizet, az itt szereplő az eredeti szöveg.)

Egyébként Montgomery hívta és nagy ügy kell legyen, mert szólt, hogy nagyon siessen. Úgy látszik Beckett-et az idegesíti, hogy Castle számára egy hulla csak egy izgalmas buli, de gyorsan kiderül, hogy nem csak erről van szó – látta az új könyv címlapját. Amin a főhősnő öltözete egy szál pisztoly. A felháborodása érthető, csak butaság volt elmondani, mert a borító még csak Castle rajongói oldalán látható – ejnye nyomozó, miket olvasgat maga a neten? A lakásban Montgomery fogadja őket: a két éves Angela Candelát az otthonából rabolták el reggel. Nem, holttest nincs – akkor minek vagyunk mi itt? Castle azért, mert a gyerekrablások hivatalból az FBI felségterülete és Montgomery a testületi jó viszony szellemében bosszantani akarja őket, Kate pedig azért – nos, mert a vezető ügynök személyesen őt kérte. Bizonyos Will Sorenson és a név hallatán Beckett egyáltalán nem boldog, de szakmai fegyelem is van a világon.

Az emlegetett szamár már meg is jelenik és az üdvözlés hangsúlyából egyértelmű, ez nem csak az NYPD nyomozójának szánt udvariasság, Castle néz is rendesen. Sorenson tisztában van vele, hogy ki ő, elvileg nincs is kifogása a jelenléte ellen, amíg nem zavarja a munkát. A kislányt úgy rabolták el, hogy mindkét szülő otthon volt, a tettes a földszinti ablakon mászott be. Az anyja aludt, az apja lerakta a gyereket a TV elé aztán iPod-üzemmódba kapcsolva festeni kezdett, semmit sem hallott - Ricknek láthatóan megvan a véleménye. Ahogy az ékszerrablásos esetnél Beckett, most Castle nem tud szabadulni a saját érzéseitől, bár Sorenson vigasztaló megjegyzése a lánynak azt sugallja, ott is van valami extra teher.

A liftben elég kínos a csend, Beckett nem is bírja és kiböki, fél évig járt korábban Sorenson-nal. (Castle nem tud elfojtani egy apró mosolyt és az eredeti szöveg is jópofább volt: „Nem is kérdeztem.” „Nem nagyon hangosan.”) Egy másik gyerekrablási ügy kapcsán ismerkedtek meg – erre célozhatott Sorenson, de akkor Beckett miért mondja, hogy ott elkapták a tettest? Jön Ryan (kezében az elmaradhatatlan aktuális Castle regénnyel és egy irgalmatlan színű nyakkendőben) és rövid háttérismertetőt tart a családról. Tíz éve házasok, a mama pénzügyi vezető egy cégnél, a férj festeget, ő van otthon a gyerekkel. Angelát örökbe fogadták, nem a sajátjuk. Első lépés a lakásba bejárók, ismerősök ellenőrzése és összevetése a környéken ismert molesztálókkal, pedofilokkal. A gyereket úgy vitték el, hogy tudniuk kellett az apa napirendjét, vagyis ismerős kell legyen a dologban. A pedofil ellenőrzés viszont elmarad, mert Sorenson telefonja szerint befutott a váltságdíjat követelő hívás.

750 ezer dollár és kapnak 24 órát - ez a gyerekrablók ultimátuma. Az anya, Theresa szerint talán össze tudják szedni a pénzt, de az apa így is aggódik, mi lesz, ha a pénz ellenére sem kapják vissza a kicsit? Sorenson szövege elég sablonosnak hangzik, de a szülőknél most beválik. Kis konyhai közjáték következik Castle és Sorenson között, amolyan új kakas a baromfiudvarban stílusban. Sorenson természetesen csak szakmai profizmusa okán akart pont Beckett-tel dolgozni, Castle pedig egyáltalán nem féltékenységből érdeklődik erről – mi lenne itt, ha Beckett még érdekelné is valamelyiküket? (A CSI:Miami-s poén gondolom mindenkinek megvolt. Annyit még tudni kell hozzá, hogy a két műsor azonos időpontban ment ekkor, tehát közvetlen vetélytársak voltak.) Megjön Theresa pénzügyes nővére, aki segít pénzzé tenni a megtakarításaikat, ez pont elég a követelésre – nagyon úgy néz ki, hogy a rablók pontosan ismerték az anyagi helyzetüket. Alfred, a férj bedob egy nevet, aki esetleg bosszút akarhatott állni: Doug Ellers, felesége egykori beosztottja. Theresa rúgta ki, a felesége ezért elhagyta – és elvitte a gyerekeiket is.

A férfit könnyen előkerítik és mire a kalickába kerül már azt is tudja a csapat, hogy a gyerek nincs nála, legalább is a lakásában. Kis hatásköri vita, hogy ki lehet bent a kihallgatáson és ki marad kint, végül Castle átengedi a homokozót Sorenson-nak. Ellers nem érti, miről van szó, igen haragudott Theresára, de soha nem bántana egy gyereket. Ennél nem is jutnak vele tovább, tehát marad az alibi ellenőrzése. Castle szerint nyilvánvaló, hogy nem ő a tettes, Will szerint meg a könyvírástól még nem lett zsaru - a kakaskodókat Beckett együttesen elküldi a melegebb éghajlatra. Ő visszamegy Sorenson-nal a családhoz, Espositóék ellenőrizzék az alibit, Castle meg menjen haza. Meglepetésre Castle ismét normálisan viselkedik, megérzi, hogy Beckett-nek most nincs energiája az ő meccselésükre és lelép. Váratlan hazaérkezés, biztos meglepetés: Martha az ő dolgozószobájában rendezte be tanácsadói irodáját – éppen egy ifjú írópalántát lát el a Castle életéből vett tapasztalatokkal, Rick legnagyobb örömére. Az egykori Budapest TV legnagyobb kóklereit megszégyenítő közhelyáradatból azonban a szülő-gyerek közti, soha meg nem szűnő lelki kapcsolatot fennakad és miután gyorsan megöleli Alexist, már el is viharzik.

Candela-éknál Beckett és Sorenson kávézik a konyhában mikor befut a rossz hír, az Ellers-szál zsákutca, az alibijét igazolták. A közelség és az, hogy most nincs körülöttük senki, gyorsan magánéleti síkra tereli a társalgást. (Bocsánat, ismét fordítás. Will válasza Beckett "túl egyszerű lett volna." megjegyzésére teljesen értelmetlen. Az angolban "over-easy"-t mond, ami a tükörtojás kinti neve, tehát a "Túl lágy" helyett pl. egy "Ja, mint egy tükörtojás!" értelmesebb lett volna.) Will-t érdekli, hogy van-e Kate és Castle között valami, majd a nemleges válasz hallatán gyorsan a „mindig fel akartalak hívni” című békülős variációra tér. Beckett változatlanul úgy látja, hogy Will a saját életéhez szeretné igazítani az övét, de a régi szép napok felemlegetése nem marad hatástalan, jöhet a Will által kezdeményezett csók. Ennek persze a legjobb pillanatban betoppanó Castle is tanúja lesz, nem is hagyja szó nélkül a testületek közötti jó viszony ápolásának ezt a sajátos módját. Ennél fontosabb azonban, hogy rájött, van valaki, akinek nagyon sok köze van a gyerekhez – az eredeti anyja. Akinek ráadásul az örökbe adás előtt joga volt informálódni arról, megfelelő anyagi körülmények közé kerül-e majd a gyerek. Sorenson-nak most már eggyel több oka van, hogy pikírt legyen, de Castle ügyesen ellene fordítja Beckett korábbi mondását – ha egy gyerek életéről van szó, minden nyomot meg kell vizsgálni.

A valódi mama, Lucia még éppen csak nagykorú és nem is érti, miért hallgatják ki. Pedig két hónapja kikérte a gyámhatóságtól az örökbefogadók adatait – pontosabban valaki az ő nevében, hamisított aláírással. A szülei támogatták az örökbeadást, ő sem bánta meg, de az apa, aki a születéskor még Irakban szolgált talán igen. Mennek is Juanért a garázsba, ahol dolgozik, ő meg a rendőr szó elhangzására egyből felveszi a nyúlcipőt. Természetesen hiába és amíg megbilincselik Castle elégedett „na-mit-mondtam” képpel vigyorog Sorenson-ra. Ők ketten aztán inkább a háttérben maradnak, egyrészt, mert Beckett nőként valószínűleg többet ki tud szedni egy veteránból, mint egy keménykedő férfi, másrészt már régen nem kakaskodtak egy kicsit egymással. Castle ragaszkodik hozzá, hogy ő és a féltékenység az legalább három különböző dolog, de azért csak a csók-témát kezdi forszírozni, bár erősen reméli, hogy az FBI-os végül majd hoppon marad. Beckett ez alatt érdemi munkát végez, vagyis Juan-t faggatja. A srácot sebesülés miatt szerelték le – egy robbanásban megsérült és az már biztos, hogy saját babája többé nem lesz. Anno beleegyezett az örökbefogadásba, mert semmilyen jobb ötlete nem volt, de most legalább látni szerette volna első és most már utolsó saját gyerekét, ezért hamisította rá Lucia aláírását a papírra. Teljesen kiborul, mikor megtudja, hogy a kislányt elrabolták. Bent az őrsön Esposito gyorsan le is ellenőrzi az alibijét és az valósnak bizonyul, újabb fal. Sorenson ennek dacára – és mert jobb ötlete nincs – azért futna még egy kört, Castle szerint viszont ez felesleges: ha ő vitte volna el a gyereket, akkor vele maradt volna, nem a garázsban melózna. Beckett idegei is elég rojtosak, leugatja Sorensont, hogy most nem fog kudarcot vallani. Castle nem érti, ő úgy tudja, a közös ügyükben elfogták a tettest. Azt igen, csak a gyerek közben meghalt - mondja Sorenson, így már érthetők Beckett indulatai. Mielőtt tovább töprenghetne a dolgon már indulhatnak is vissza Candela-ékhoz, mert befutott a második hívás az emberrablóktól.

A pénzt egy pontosan megadott típusú hátizsákban kell majd átadni, a következő hívásban megadandó helyen. Se jelző, se csalipénz nem lehet benne. Sorenson-ék szerint ez eddig semmi különös, de mielőtt belegyeznek, életjelt kell kapjanak Angelától. Mikor Arthur aggodalmaskodik, Theresa kirobban, hogy az egészről ő tehet, Beckett-re marad a megnyugtatása. Az újabb telefon tisztázza a részleteket is: egy megadott helyen lévő postaláda alján találnak majd egy telefont, arra küldik sms-ben a további utasításokat, de csak egy órájuk van. Csak civil viheti a hátizsákot, ha rendőrt látnak a közelben megölik Angelát. Will maga akarja intézni a dolgot, de Arthur, talán pont az előző jelenet hatására ragaszkodik hozzá, hogy zsaru nem lehet, majd ő megcsinálja. Ezt viszont Sorenson nem akarja engedni, túl sok mindent ronthat el. Patt helyzet – lenne, ha Castle nem ajánlaná fel a segítségét. Ő civil is, nem is érintett az ügyben és Will minden tiltakozása ellenére Beckett is támogatja az ötletet. Castle-t bedrótozzák, ő meg Kate minden aggodalma ellenére is inkább a szokott hülyéskedő formáját hozza. Előbb a csinos FBI-os technikussal flörtöl egy kicsit, utána Beckett suta magyarázkodását fojtja el csírájában az előző esti csókról, mondván neki nem kell hátteret adjon Nikki Heat-hez. Láthatóan úgy véli, Kate megnyugtatására az egész dolog elbagatellizálása a legjobb módszer. Talán nem is téved, mert búcsúzkodásuk már a régi, ismerős, kutya-macska barátság stílusban ér véget.

Castle tehát elindul akciózni, Kate és Will egy kocsiból, Ryan-ék meg gyalog figyelik. Élete első „önálló bevetése”, fel is van spannolva rendesen. Ami újdonság, hogy közben a kocsiban Beckett és Sorenson beszélgetéséből kiderül: Kate már régi rajongója Castle-nak, órákat állt sorba egy dedikálásért és az anyja halála után az ő krimijeibe menekült a gondolatai elől. Már csak abban bízik, hogy ez az ő titka marad, majd meglátjuk, meddig. Castle miközben követi az sms utasításokat, még érdeklődik, hogy csókolóznak-e már, de azért igyekszik a feladatára is koncentrálni. A hátizsákot egy irodaház előcsarnokában kell hagynia, meg is teszi, majd az őt követő Esposito-ék el is kapják a zsákkal éppen távozó ismeretlent, pontosabban elkapnak egy ismeretlent egy hátizsákkal. Csak nem azzal, amit Castle lerakott, mert az előcsarnokot amúgy Thomas Crown ügy stílusban tucatnyi, azonos hátizsákkal mászkáló ember lepi el, ezt megszívták.

Az elterelő művelet résztvevőit a neten toborozták egy youtube-os performanszra, senki nem tud semmit. Egyetlen reményük, hogy Castle ügyesen a zsákba csúsztatta a kapott mobilt, annak a jelét próbálják bemérni, de ez időbe kerül. Rick rosszul viseli a kudarcot, hiába vigasztalja Beckett, hogy ő mindent hibátlanul csinált, sőt. A bemérési próbálkozás kudarcot vall, a rablók megtalálhatták a telefont és kivették az aksit, megint az első kockára kerültünk vissza, csak nagyon fogy az idő.
Castle otthon nézegeti a helyszínen készült képeket, Alexis pedig érdeklődik, hogy nem tiltották-e már meg neki, hogy maszek fotókat csináljon a tetthelyről? Ha így is volt, szokás szerint nem volt hatása, így Rick a gyerekszoba plüssállat gyűjteményét tanulmányozza igen elmélyülten. Annyira, hogy a következő képen már a Candela-éknál szunyókáló Beckett-et riasztja fel, ahogy négykézláb próbál megtalálni egy nyuszit. Nem akármilyen nyuszit, hanem azt, amelyiket már mi is több képen és videón láttunk, Angela kedvenc nyusziját. Annyira ismerte volna az emberrabló a gyereket, hogy azt is tudta, melyik az az egy játék a szobát ellepő több tucatból, amelyiket magával kell vinnie?

A bébiszitterek, bejárónők már átestek az ellenőrzésen és semmit sem találtak, de egy gyerekre sokszor nem külső ember vigyáz, hanem mondjuk egy családtag. A telefon is az után némult el, hogy a családdal közölték, ezen a nyomon tudják megtalálni a kislányt. Eddig csak egy családtag került képbe, Nina, Theresa húga és a címére megérkező csapat végre megkönnyebbülhet: Angela Nina felügyelete mellett játszik a játszótéren. Ninára bilincs kerül, a visszatérőket Arthur kitörő örömmel fogadja, csak Theresa arcán nem látszik a legcsekélyebb boldogság sem. Nem véletlenül. Az ő ötlete volt az egész „gyerekrablás”, mert elege volt már a férjéből. Doug Ellers példájából viszont megtanulta, hogy a bíróság jó eséllyel a férjének ítélné a gyereket, hiszen ő napi 14 órákat dolgozik, ráadásul a szinte teljesen ő általa összegürizett lakást, vagyont is meg kellene osztania a férjével. Inkább „kifosztotta” magukat, hogy ne legyen min később osztozni és mivel a gyereket a férje felügyelete alatt vitték el, Arthurnak esélye sem lett volna arra, hogy neki ítéljék.

Vége az ügynek, Sorenson ugrik be az őrsre búcsúzni, vagy inkább újra kezdeni. Szép emlékek ide vagy oda, Kate-nek még mindig nem tetszik, hogy automatikusan neki kellene feladnia a saját munkáját, ha Will-t újra áthelyezik, ezért inkább nem mond semmit, de Sorenson sem hülye, ennyiből is ért. Amint elmegy Castle már bele is huppan megszokott székébe. Gyors eszmefuttatás az ellentétek vonzásáról, avagy a harmónia és a pandamaci közti különbségről. Beckett-nek jó napja van, már a második pasi tesz neki ajánlatot, de Castle is kosarat kap, mondván, hogy éppen randija van. Puff, ez tiszta találat, hát még a következő, amikor Rick orra alá dörgöli, hogy talán több van benne Nikki Heat-ből, mint írónk gondolná. Castle nem is jut szóhoz, csak csendben visszaroskad a székbe. A nézők pedig vérmérsékletüktől függően eldönthetik, hogy a távozó Kate arcán játszó boldog mosoly (amit persze Castle már nem lát) tényleg egy közelgő randevúnak, vagy csak Castle sikeres megszívatásának szól.