Eredeti cím: Home is where the heart stops

Vidám dallamra szállongó tollpihe – vagy öt másodpercig egész könnyed hangulatban lehetünk. Aztán a tollpihe egy vértócsában landol, a nyitott ablakon besüvítő szél felkavarja többit és a lassan kinyíló faliszéfből egy brutálisan megkínzott halott nő bukik elő, ennyit a felvezetésről. A Castle-rezidencián ma vívótőrre cserélték a lézerpisztolyokat és Martha vad zongorafutamai mellett Rick és Alexis újra játssza a klasszikus 1938-as Robin Hood végső párbaját esti testedzésként. Alexis a vívómaszk védelmében tájékoztatja apját, hogy éppen készül bepasizni, de ezt Castle egyelőre elég nyugodtan fogadja. A szokásos telefon, majd érkezünk a helyszínre, ahol Ryan allergiája miatt éppen teletüsszögi a helyszínt, nesze neked DNS minták.

A helyszíni csevelyből kiderül, hogy ez a negyedik ilyen betöréses rablás, mind jobb környéken történt. Az előző alkalommal agyonverték a tulajt, itt lelőtték (a párna volt a hangtompító), de előtte levágták az ujját a jeggyűrűvel, kedves emberek. Az áldozat özvegy volt, a lánya már itt van – Beckett nézéséből már látszik, hogy ez nem csak egy ügy lesz számára a sok közül. Castle le van döbbenve, ez az ő világa, ebben is előfordulhat ilyen? Hányszor ölnek meg ilyen helyen embereket? – kérdezi de Beckett találó válasza („mindenkit csak egyszer”) nem nyugtatja meg túlzottan.

Az őrsön aztán kicsit részletesebben is megismerkedhetünk a bűntény sorozattal. Három hónapja kezdődött, eddig négy betörés, mindenhol drága ékszereket zsákmányoltak és egyre durvábbak lettek. Először csak megverték az áldozatot, a második alkalommal eltörték a feleség karját, hogy a férj megadja a kódot a széfhez, a két utolsó alkalommal pedig már öltek. A biztosítókat, riasztó- és széfszerelőket már ellenőrizték, ott nem találtak gyanús nyomot. Castle szerint ha ennyire tudták, mit fognak találni a széfekben, akkor talán az áldozatok is ismerték őket. Talán Joanne, az utolsó áldozat lánya tud segíteni. A lány érthetően ki van borulva, nem érti, hogy ha a gyilkost keresik, miért a barátaikról kérdezősködnek? Az pedig végleg kicsapja nála a biztosítékot, mikor kiderül, hogy a banda már hónapok óta garázdálkodik. Beckett-et a hivatalos „mindent megteszünk” szövegével elhajtja a fenébe, ehhez ő is ért, PR-osként ilyeneket szokott fogalmazni. Saját magát hibáztatja, mert nem ért rá, mikor az anyja hívta és ez már sok Kate-nek, túl ismerős a helyzet. Mikor megszólal, már nem a nyomozó beszél a belőle, hanem Katherine Beckett, akinek szintén megölték az anyját és bár Joanne nem ismeri a hátterét, ő is érzi, hogy ezek most nem csak üres szavak.

Castle is le van nyűgözve attól, amilyen empátiával Beckett az áldozatok hozzátartozóit kezeli. (A fordítás viszont egy stilisztikai öngól: „Egész profin elintézte a nőt”, mint ha Beckett csak lerázni vagy kikészíteni akarta volna.) Megpróbál maga iránt is egy kis együttérzést kelteni benne azzal, hogy vajon Alexis-szel mi lenne ilyen esetben. Beckett azt gyanítja, hogy ez csak egy újabb próbálkozás egy kis Nikki Heat háttéranyaghoz és lazán „ponyvának” titulálja Castle műveit, aki felháborodottan kéri ki magának a minősítést. Ennek megvitatásából két dolog derül ki: egyrészt az amerikai kritikusok is megvesztegethetők, másrészt Beckett még a Castle könyveiről szóló kritikákat is elolvassa, hoppá. Ryan-ék közben kiderítik, hogy az áldozatok közül egyik sem ismerte a másikat, ez tehát zsákutca. Új hír, hogy az utolsó helyszínen álkulcs nyomait találták meg a záron és ez Espositónak eszébe juttatja egy korábbi ügyfelét, aki ennek a specialistája volt. Mitchell-t Montgomery is ismeri, már a nagyapa is szerepelt a mosolyalbumban, ráadásul keményebb dolgokra is vállalkozik, hozzák be gyorsan.Mitchell dörzsölt fickó, elég gyakorlatot szerzett már a kihallgató szobában, ráadásul általában sikerrel sétált ki onnan, szóval nincs igazán megilletődve Beckett-től. (Közben kapunk még egy kis kiegészítést a szlengszótár "gyanúsított" címszavához is, ne mondhassa senki, hogy nem terjesztik a kultúrát.) Castle belekotyogásával, hogy ő „segít a nyomozásban” végképp oda lenne a tekintély – ha Beckett nem menne át villámgyorsan keményfiúlányba. Sajnos ennek is csak annyi eredménye van, hogy Mitchell végre érdemben hajlandó válaszolni és tagadni.

Az igazi rossz hír az, hogy az első betörésnél éppen egy másik ügy miatt ült valahol kihallgatáson, a ballisztika sem stimmel, szóval mindegyik betörést nem lehet majd ráhúzni, bármennyire is dühöng Beckett. Valahogy le is kell vezesse a feszültségét, erre a legjobb mód néhány céltábla kilyuggatása a lőtéren. Castle persze megjelenik és ha mást nem is, de annyit elér, hogy Beckett inkább az ő froclizását válassza az önemésztés helyett. A Castle lövésztudománya hagy némi kívánnivalót maga után. Az is szerencséje, hogy Beckett nem látja az arcát, miközben a helyes fegyvertartást próbálja megmutatni neki, mert Rick láthatóan nagyon élvezi a szoros közelséget. Az ellopott ékszerek képeire is szüksége lenne, „hátha valami eszébe jut” de most inkább elkérné őket, mielőtt újra bilincsben hozzák vissza. Beckett viszont inkább szívatná még egy kicsit, tehát fogadást ajánl: ha három lövésből legalább egy tízest lő, megkaphatja a képeket. Innen kezdve természetesen már csak Kate lepődik meg azon, hogy Castle szabályosan szétlövi a céltábla közepét és még ahhoz is van képe, hogy megdicsérje Beckett tanári képességeit.

Castle otthon előbb egyedül, majd a családdal nézegeti a fotókat (a gyanakvó Alexis-t és Martha-t megnyugtatja, kivételesen nem lopta őket), majd úgy dönt, felkeresi egy régi forrását és ismerősét, egy egykori besurranó tolvajt. Martha szerint ez talán nem a legjobb ötlet, mert bár neki még adósa az illető egy vacsorával, a fiacskájára nem biztos, hogy szívesen emlékszik. Castle a róla mintázott könyvében kiadta a teljes személyazonosságát és úgy váltak el, hogy legközelebb elvágja Rick torkát. Castle szerint ez bagatell, különben is régen volt és Alexis legnagyobb rémületére már indul is. Powell lakásában sehol senki (hogyan jutott be?), csak képek és cikkek felragasztgatva a négy rablásról, majd Rick kap egy irgalmatlan nagy pofont és sötétség. Szerencséjére ennyivel megússza (kár lett volna az alatta lévő antik szőnyegért), de Powell szerint ez járt neki, egyébként már valóban nem haragszik rá. A szakértő szeme azt is megállapítja, hogy ilyen ékszereket csak különleges alkalmakkor viselnek, ha pedig tudtak róluk a rablók, akkor abban a körben kell mozogniuk, ahol az áldozatok ezeket felveszik. Többet csak akkor tudna, ha látná a tetthelyet – azzal, hogy azt a rendőrség lezárta, nem kell foglalkozni. A Delgado lakásba bejutni valóban nem feladat Powell-nek, a széfen viszont megdöbben – erre egy besurranónak nincs szüksége, ez fölösleges, öncélú erőszak. Mivel a szakma elég belterjes, régebben mindenki ismert mindenkit és ha véletlenül keresztezték egymás útjait, megvolt a „viselkedési kódex” ennek rendezésére. Mielőtt ezt részletesebben megtárgyalhatnák lépéseket hallanak és valaki az ajtót akarja kinyitni. Powell köddé válik, és már csak Castle áll rémült képpel a zseblámpa fényében – amit Beckett irányít rá.

Gyors értelmezési vita, hogy Castle egy tolvajjal feltört egy lezárt rendőrségi helyszínt vagy csak külsős szakértőt kért fel, de a lényeg: Mitchell-lel szeretne beszélni négyszemközt, ha még nem engedték ki. A cellában a szokásos „anyagot gyűjtök és nem akarok pontatlan lenni” szöveggel sikerül is Mitchell-t szóra bírnia: ő nem volt benne a rablásokban, de a kulcsok tőle származnak. (A bemikrofonozott Castle-t közben Beckett és Montgomery hallgatja egy emelettel feljebb.) Valaki megkereste, hogy szálljon be a buliba, de neki túl durva volt a stílus, így inkább átadta az álkulcsokat, hogy szabaduljon tőlük. Azzal dicsekedtek neki, hogy tökéletes belső informátoruk van a legnagyobb zsákmányokhoz. A főnökről is ad leírást, ami már elég egy fantomképhez, de sajnos Joanne nem ismeri fel. Újból zsákutcának tűnik a dolog, de Castle rákérdez, hogy mikor viselte az anyja ezeket az ékszereket. Joanne felsorol egy pár estélyt, fogadást, alapítványi pénzgyűjtő vacsorát – álljunk csak meg, ez lehet a közös pont. Négy áldozat, négy oszlop a táblán és rövid selejtezés után ki is bukik, melyik jótékonysági szervezetet támogatták mindannyian – keressük fel őket.

A csinos főnöknő éppen a rendezvény előtti utolsó eligazítást tartja. Jó ismerősként üdvözli Ricket így nagyon segítőkész is, amíg csak a munkatársakra, alkalmazottakra vonatkozó kérdéseik vannak. Amikor azonban Beckett a szponzorokra is kíváncsi lenne – végül is az ő életük van veszélyben – nagyon udvariasan, de elhajtja őket, majd ők jelzik nekik a veszélyt. Beckett-nek nincs sok sikerélménye eddig, ezért is püföli olyan ingerülten a klaviatúrát, amikor a bírói végzés iránti kérelmet írja – bár Castle felhívja a figyelmét, hogy mivel a bírói kar fele kuratórium tagja, úgy sem fogja megkapni. Mi lenne, ha inkább lazítana egy kicsit, mondjuk egy partin? – kérdezi, és már elő is húz két jegyet a zsebéből. Ma este lesz az alapítvány következő estélye, itt a két belépő, nem kell végzés, hiszen ott lesz mindenki, akit meg szeretnének ismerni. Ryan-ék meg a helyszínen ellenőrizhetik a stábot. A logikus érvek hatására Beckett is beadja a derekát, de még nincs igazán magánál a váratlan fordulattól, így azt is kicsit kábán nyugtázza, hogy ez egy kisestélyis esemény lesz, ugye nem gond?

Váltva látjuk a készülődést, előbb Lanie próbál segíteni a megfelelő ruha kiválasztásában, de láthatóan Beckett az utóbbi időben ritkán járt ilyen helyekre. Lassan már csak a szalagavató ruhája marad és ő kezd síkideg lenni, amikor csöngetnek. (Azért abban a Showgirl-ös miniben megnéztem volna.) Castle-éknál Alexis végzi az utolsó igazításokat apja öltözékén, aki szerint ez persze nem randi, csak egy álcázott művelet (ja, egy álcázott műveletnek álcázott randi). Martha nagyon szeretné tudni, hova mennek, de Castle legalább ennyire nem vágyik most a jelenlétére. Beckett-hez közben egy küldönc érkezett egy nagy dobozzal és egy Hamupipőkére utaló kártyával – rögtön tudja, hogy a „finom” célzás csak Castle-tól jöhetett. Felháborodott szózuhataga azonban a doboz kinyitása pillanatában félbeszakad, csak egy elhaló „Ó”-t tud kipréselni magából. A vágás után már mi is látjuk, hogy miért: a váll nélküli vörös estélyi valóban nem mindennapi darab. Szegény olyan idegenül érzi magát benne, hogy szinte felragyog az arca Martha és Alexis dicséretére, a Martha által rátukmált nyakéktől pedig végképp kiesik a magabiztos nyomozó szerepéből. Anyus nem önzetlenül volt ilyen nagylelkű, a zavarban lévő Beckett-ből könnyű szerrel kihúzza, hogy hová mennek, amit eddig Rick megpróbált titkolni.

A vörös szőnyeges bevonulás olyan, amilyennek lennie kell, még Ryan-ék szava is elakad egy percre. (Az Esposito-val való pengeváltása díjnyertes katagória.) Az akklimatizálódásra Beckett nem kap túl sok időt, mert máris a polgármesterrel kell jópofiznia, akinek Castle – mint kiderül – már sokat mesélt róla, nocsak. Castle elmegy italért (két martinit, csak felrázva, nem keverve) és smúzolni a vendéglátóval. Egy első kiadású dedikált könyvvel váltotta meg a belépőt a partira és ezt nagyon nagyra értékeli mind Rachel, a kapcsolatmenedzser, mind jóval ifjabb barátja. Annyira nagyra, hogy rögtön meghívják egy következő bemutatóra is - Alexis-szel együtt. Castle cseppet sem örül annak, hogy ilyen alapos háttértanulmányokat végeztek róla, igyekszik is vissza Beckett-hez. Neki közben szintén akadt beszélgető partnere, csak neki Rick Castle csajozási szokásairól tartanak továbbképzést. Castle szerint a diszkrét megbeszélésre a legjobb hely a táncparkett, ezzel nem is lenne gond, ha egy látványos bedöntés közben úgy nem felejtené partnernőjét. Powell-t, az ékszer tolvajt pillantja ugyanis meg, karján pedig az alapítvány szigorú vezetőnője libeg. Castle teljesen kiborul, azt hiszi, a barátja átverte és valójában a nővel közösen ők a felelősek a betörésekért – azok csak néznek, Powell csak egy kicsit szórakozni akart. Mégpedig Castle-on, a színpadon ugyanis kezdetét veszi az aukció és Castle könyvét ki más jelenthetné be, mint Martha - ezért érdeklődött annyira. Egy kis bonuszt is felajánl a könyvhöz, egy Rick-kel kettesben eltöltendő estét, be is indul rögtön a licitálás. A fekete Penelope Cruz hasonmás még csak-csak, de a kis körszakállas pasasnál Castle már teljesen pánikban van. Licitáljon Beckett is, ő kifizeti neki az összeget, csak mentse meg, de Kate rendkívül élvezi, hogy most végre írónk van szopóágon. Még akkor is ezen mulat, amikor Castle kiszúrja, hogy a butácska Rachel barátja elmélyülten fényképez a mobiljával – csak nem a műsort, hanem a vendégek ékszereit.

Uccu, riadó a kint lebzselő fiúknak, hamar meg is jön a válasz, a srác korábban más néven már szép hosszú priuszt szedett össze, itt pedig ideális tippadó pozícióban van. Reynolds pillanatokon belül saját karperecet kap, Castle pedig arra kíváncsi, hogy ebben a ruhában hol tartotta eddig Kate a jelvényét? Az őrsön aztán a férfiak nagy csalódására Beckett visszavedlik a megszokott fazonjába, pedig még el tudták volna nézegetni a pushup-os estélyiben. Paul Reynolds könnyű falat, beszél, mint a vízfolyás. A börtönben ismerte meg a bandavezért, az vigyázott rá bent, aztán kint megjelent behajtani a tartozást. Paul addigra már ismerte Rachelt, próbált jó útra térni, de nem volt menekvés. Mikor az első gyilkosság után ki akart szállni megfenyegette, hogy visszakapja mindazt, amitől a börtönben megvédte és Rachelt sem fogja kímélni.

Viszont legalább egy címmel tud szolgálni, és a csapat máris a ház előtt ugrál ki a kocsikból. Kivéve Castle-t, akinek Beckett a lelkére köti, hogy kivételesen maradjon a fenekén. Nem (csak) őt félti, a társait szeretné megkímélni a lábatlankodó amatőrtől. A lakás üres, de tele van az ékszerek fotóival, helyszínrajzokkal, egy üvegben pedig Susan Delgado gyűrűsujja a végső bizonyíték, hogy jó helyen járnak. Nézelődés közben váratlanul megjelenik főgonoszunk is (bocs, az írók elfelejtettek neki nevet adni), aki csak vásárolni ugrott le a boltba, de a három zsaru láttán inkább menekülőre fogja. Némi előnyre is szert tesz, Beckettéknek kerülniük kell. Közben a kocsiban hagyott Castle egy unatkozó ötéves szintjén krimit fantáziál és jól érzi magát. Egészen addig, amíg a műszerfalra tűzött fantomkép eredetije nem landol a motorházon és el nem kezdi kirángatni őt a kocsiból. Castle először nyuszit játszik, majd átmegy akcióhősbe, de gyorsan kiütik – közben viszont megérkezik Beckett is némi Dirty Harry-s beütéssel lefegyverzi a rosszfiút. Castle teljesen oda van a szövegtől, de csak egy jellegzetes Beckett-es szemforgatást kap válaszul.

Beckett búcsúzik Joanne-től, akinek visszahozta anyja medálját addig is, míg mindent visszakaphat. Csak annyi reményt tud neki adni, hogy ha túl nem is lesz rajta soha, eljön majd az idő, amikor már együtt tud majd élni ezzel. Nem sok, de ha valaha beszélni akar róla, akkor keresse meg, Joanne nem is titkolja háláját. Szép befejezés lenne, de inkább valami vidámat szántak nekünk a készítők, mert Kate következő útja Castle-ékhoz vezet, hogy a nyakéket visszaadja. Castle nagyon büszke a harcban szerzett monoklijára, Martha pedig azonnal az asztalhoz parancsolja Beckett-et, hogy ő is mesélje el a történteket. Így aztán záróképként láthatjuk, milyen lesz majd a Castle család reggelije – úgy a nyolcadik évad vége felé.

(Két megjegyzés: 1. A sorozat egyik nagy vonzereje számomra a kismillió utalás benne más filmekre, műsorokra. A mostani rész az első évadban talán a leggazdagabb volt ilyen szempontból, csak sajnos ezeknek az utalásoknak egy része a magyar változatban óhatatlanul elveszett. A Hamupipőke és a Robin Hood-os jelenet még valamennyire megmaradt, a Clint Eastwood-os hommage eredeti szövege „gyerünk, úgy is szükségem van gyakorlásra” volt – kár, hogy nem tartották meg. A martini felrázva, nem keverve gondolom nem igényel magyarázatot. Ami nálunk elveszett: Powell „seeing comes before wanting” szövegét az ékszerekről a Bárányok hallgatnak-ban Hannibal Lecter mondta. Mitchell a fogdában a Glengarry Glenn Ross című filmre/színdarabra utal. A fogadáson a polgármester Ricket a Firefly-ra, Fillion korábbi főszerepére való utalással köszöntötte, Susan Delgado pedig Stephen King "Sötét torony" sorozatának egyik szereplője.

2. Látszik, hogy férfiból vagyok, az előző epizód legfontosabb részéről, Sarah Jessica Parker táskájáról nem tettem fel képet, meg is róttak miatta. Hölgyeim, pótolom a mulasztást:)