A kamera lassan elidőz egy selyemtakaróba burkolt meztelen női testen, amiről kisvártatva kiderül, hogy Peggyé. Mellette (nekünk háttal) egy férfi alszik. A helyszín egy elegáns szállodai szoba, Peggy karja lecsuklik. Sötétség. Betty egy szexi virágos ruhában egy ormótlan díványon hever álmodozó arccal. Sötétség. Egy olcsó két (külön) ágyas motelszobában Don ájultan hever a padlón. Az orra be van törve. Mi folyik itt? Eddig már kaptunk jópár csavart és egy pár levágott lábujjat a kedvenc drámasorozatunkban, de itt szó sincs lassan hömpölygő történetről, ez aztán nyitás a javából. Donnak fogalma sincs, hol van. Meglepetten veszi észre, hogy véres az orra. Dörzsölgetni kezdi a nyakát.

Pedig nem sokkal ezelőtt, még gondtalanul igazgatta a nyakkendőjét, és készült egy újabb napra. Cipő, haj belőve, irány az iroda. A lépcsőn lefelé Bettyt halljuk: egy lakberendezővel áll a nappaliban, ahol mindent négyzetcentire egy új bútor került, egy új berendezés lehetséges elemei. A lakberendezőnő végigrángatja Dont, aki egyből az ára érdekli, majd gyorsan ráhagyná az egészet a feleségére. Betty Don szakmai véleményére kíváncsi. Don csak egy lámpát rakat át, és lelép. Igaza van. Don a liftben találkozik Rogerrel, aki a melegre panaszkodik, majd szidni kezdi Oglivyt, aki ekkor adta ki a könyvét. Méltatást kellene írnia, de szerinte az egész csak puszta öntömjénezés. „Majd átküldöm, nehogy megvedd.”

Don az irodája előtt meghökkenve látja, hogy szinte az egész férficsapat a titkárnője előtt toporog. Allison elmagyarázza, hogy Conrad Hilton egyszerűen csak besétált az irodájába, és azóta is csak Donra vár, emiatt olyan izgatottak a fiúk. Don elzavarja őket, majd belép. Connie Don helyén ül. Átjött a Waldorfból, mondván, hogy amiről beszélni akar az „nem telefontéma.” Ezután azt tudakolja Dontól, hogy miért nincsenek az asztalán se családi fotók, se Biblia. „Csak megzavarnának.” – feleli Don. Connie szerint ezektől jobban élvezné azt, amit csinál. „Mondjuk nem késne el.” Don nem hagyja magát sarokba szorítani: „Mi van, ha azért késtem, mert a családommal olvastuk a Bibliát?” Connie-nak egy arcizma sem rándul.

„Csak nem ideges, Don? Nem könnyű magával beszélgetni.” Don bevallja, hogy váratlanul érte Connie látogatása, aki ekkor végre felnevet. Két kiismerhetetlen fickó egymással szemben. Connie hozzákezd. „Maga nős ember. Nekem is van ez a kapcsolatom, ami kielégíti az igényimet. De mégis, mit csináljak, ha elkezdek másfelé kacsingatni?” Don most jön igazán zavarba, miért nem a tanácsadóit kérdezi erről? Mire kiderül, Connie élettársa a szállodái, amelyek közül a New York-iakat Donnal akarja reklámoztatni, mivel elkezdett továbbkacsingatni. Don alig jut szóhoz. Ez egy jó kezdet. Szóban megállapodnak, a díjazás a jogászok dolga. Don kikíséri Connie-t. Ahogy visszafordul, a fiúk tapsolva gratulálnak.

Bettynél gyűlés van. A barátnők az új berendezésben gyönyörködnek, majd áttérnek az aktuális ügyre: meg kell menteni a helyi víztározót. Betty felveti Henry Francist, mire a többiek kitalálják, hogy Betty a vesse be nála a csáberejét. Betty kelletlenül veszi el a telefonszámot. Don a fiúkkal Ho-ho újabb terjeszkedéséről beszélnek, de mindenkit az izgat, vajon Don honnan ismeri Connie-t. Pete felajánlja a szolgálatait a Hilton projekthez, amit Don azzal ráz le, hogy Pete nézzen utána a vadászgépes ügyfeleknek. Pete egy haverjától, aki McNamarának dolgozik, megtudta, hogy hamarosan beindul a vietnámi háborús gépezet, és akkor jönnek a megrendelések. Ha az összejön, akkor beszélhetnek Hiltonról – igéri Don.

Betty Henry Francis irodáját hívja, majd elbődül: Ebéd! A gyerekek kézmosás címén birkózni kezdenek a mosogató előtt. Megcsörren a telefon, Henry máris visszahívta! Betty átmenne a dolgozószobába, és megkéri Bobbyt, hogy ha ő felvette a másikon, tegye le a kagylót. Bobby le is teszi, de persze azelőtt, hogy Betty felvette volna. Betty kiabálni kezd a fiával, miközben újra megszólal a telefon. A férfi kedves, rögtön a baba felől érdeklődik. Betty zavarba jön: „Biztos, mindenki akar magától valamit.” Elmeséli a víztározó ügyét. Henry ismeri a környéket, mivel ott nőt fel. Vizsgálat címén randira hívja Bettyt, aki némi tartózkodás után elfogadja a meghívást, majd megnézi most épp nincs-e nyitva Don fiókja.

Peggy egy csomagot nyit ki éppen az irodájában, mikor Pete törtet be, és közli, hogy Ducktól jött. A tartalmát még ő sem tudja: egy elegáns kendő. Pete egy doboz kubai(!) szivart kapott. Talán nem is olyan nehéz őket beszerezni – mereng Pete. Peggy szerint Duck azért akarja őket elcsalni a cégtől, mert fontosak. Pete irigykedve kérdezi, vajon Don bevonta-e már Peggyt a Hilton projektbe, de Peggy nem tud semmiről. Tetszik neki a kendő, és közben pedig kiáll Don mellett, szerinte az egész világ és Duck ellene van. Pete viszont elmondja, hogy Duck igazából Donnal akar kiszúrni, szerinte Don fúrta ki Duckot a cégtől. De most leginkább Ducktól tart: vajon nem tesz-e nekik keresztbe, hogyha hűek maradnak Donhoz?

Don érkezik Bert irodájába, ahol Bert játékosan arról érdeklődik,vajon Don mikor akarta közölni velük a „jó hírt”? Roger irigykedve azt kérdezi, honnan ismeri Connie-t. Egy bökkenő azért van: Connie jogászai Don szerződése után érdeklődnek. Ami ugyebár nincs. Lane elmagyarázza: Mr. Hiltonnak fontos, hogy minden munkatársa státusza rendezett legyen. Ezek szerint a szó kevés. Lane előhúz egy három évre szóló szerződést, emeléssel. „Majd átgondolom” – feleli Don. Lane értetlen: sosem látott ennyire bőkezű ajánlatot. Bert büszkén mosolyog: „Szeretnénk gondoskodni róla.”, de azért rászól Donra: jobb, ha a hétvégén átnézi azt a papírt. Aztán boldogan hátradől. „Egyszer találkoztam vele. Olyan különcféle, nem? Erre igazából csak Don tud válaszolni.

Ismét a motelszobában látjuk, ahogy próbál felállni, majd Bettyt, ahogy az ujjai elindulnak lefelé a ruháján. Valamivel korábban, Betty éppen megékezik a randira: Henry Francis egy pékségben várja, „sajnos” csak egyedül. Betty szintén elegánsan füllent: neki sem értek rá a barátnői. Betty lehúzgálja magáról a kesztyűjét, Henry erre elveszti a fonalat. Henry elmeséli, hogy ezen a környéken nőtt fel, Betty pedig, hogy régebben Manhattan-ben lakott, de mostanra már megszokta itt. Henry elárulja, sosem tudott ott, aludni annyi emberrel a feje felett. Betty átadja a papírokat a víztározóról. Az átépítés viszont már elkezdődött. Talán ha Betty ismerne valakit – pedzegeti a férfi.

„Nem is tudom, mivel foglalkozik”– kérdez vissza Betty. Henry afféle kampánystratéga. Kitalálja, hogy amíg eszik, Betty felolvashatná az anyagot, de gyorsan leszögezi: nem biztos, hogy tud segíteni az ügyben. „De ne adja fel könnyen!” – teszi hozzá. Don eközben Sally tanárnőjénél van, aki Camera Obscurát csinál a gyerekekkel: 22 perc múlva napfogyatkozás! Carlton (Francine férje) is ott van, de inkább golfozna. Nem is érti, miért nem lehet belenézni a napba, ő minden nap ezt csinálja. Sőt van még egy dolog, amit nézni szokott: a tanárnő minden reggel kocogni szokott. A pékségben Henry fizet: indulnia kell. Odakint egy öregember az egyik pincérnővel próbálják nézni a napfogyatkozást.

Betty azonnal felnéz, Henry gyorsan eltakarja a szemét. Újabb testi kontaktus. Betty megszédül. Elindulnak, majd a szomszédos kirakatban Henry rábök az ájulós dívámyra, amin Bettyt láttuk korábban. Henry elmeséli, hogy a viktoriánus nők ilyenekre zuhantak, mikor elszorította őket a fűző. „Honnan tud ilyeneket?” „Bútorszállító voltam.” – hangzik a válasz. Újra bemutatkoznak, immár keresztnévvel, és megbeszélik, hogy majd megnézik máskor a tározót. A parkban, mindenki dobozzal a fején várja, hogy sötét legyen, egyedül Don áll külön, és cigizget. Odalép hozzá Suzanne Farell: Don arról kérdezi, hogy mit csinál a vakáció alatt. Suzanne itt marad, csak az augusztust veszi ki. Donék is, elvégre Don dolgozik.

Suzanne kifejti, ezen a ponton a férfiak legtöbbje arról érdeklődik, hogy hajlandó egy kis akármire. Don hátrahőköl, Suzanne mosolyog, maguk mind ugyanolyanok: a pia, a flörtölés. A nő egyszerre hárít és közelít. Donnal félreállnak. Don adja a neutrálist(„Nincs semmi, csak beszélgetünk”), a nő pedig azonnal általánosít. „Miért gondolja, hogy olyan vagyok, mint a többi férfi? „Ugyanolyan az ingük.” Mindketten felnevetnek. A kölcsönös vonzalomba Sally zavar bele, és odahívja magához a tanárnőt. Don felveszi a napszemüvegét, és ő is felnéz. A szállodai szobában Peggy felébred az ágyban, majd beugrik neki, hogy hol is van. Ránéz a mellette fekvő férfira.

Peggy még az irodájában próbálja Duckot elérni telefonon. Közben a lábával becsukja az ajtót. Végre eléri: a titkárnő átkapcsolta Duckot, aki a Pierre szállodában tárgyal pár emberrel. Peggy gyorsan kijelenti: nem gondolta meg magát, és kéri, ne küldjön neki dolgokat. „Amiket megtartana?” – cicázik vele Duck, aki akkor tartja ezt véglegesnek, ha már visszakerült volna hozzá a sál. Felajánlja Peggynek, hozza el személyesen a Pierre-be. Peggy ettől annyira zavarba jön, hogy rászól Duckra, többet ne hívogassa. Don az irodájában a zippóját akarja feltölteni, mikor Roger jön be, és arról érdeklődik, hogy mit szólt Don ügyvédje a szerződéshez. „Még nem jelenkezett.” – feleli Don.

„Mivel még meg sem kapta. Most beszéltem vele.” – pirít rá Roger. Don durcás képet vág, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak. „Te vagy a mi David Oglyvink. Ha a PPL tudná, hogy három évig az övék vagy, akkor akár a nevedet is kiírnák a falra. Az enyém után.” – teszi hozzá, egy kis vodka mellett. Don szótlanul ül. Roger elindul kifelé, az ajtóban viszont ott áll Peggy. „Nem adtunk magának egy irodát?” – kérdezi Rog. Egy anyagot hozott elfogadásra, de ez csak ürügy, az érdekli, ki kapja meg a Hilton melót. Don erre kiosztja: „Húzza meg magát és törődjön a munkájával, ugyanis eddig nem csinált semmi olyat, ami nélkül ne tudnék élni!” Azért hozzáteszi: „Jól dolgozik. Legyen még jobb, és ne követelőzzön!”

Roger az irodájából felhívja Bettyt, mintha Dont keresné, de valójában rá akarja venni, hogy hasson Donra a szerződés miatt. Betty lecsapja a telefont. Peggy megérkezik Duckhoz, aki rögtön beinvitálja egy italra, (ha már eljött). Peggy igyekszik keménynek tűnni, és egy whiskey-t kér. (Don embere, jegyzi meg Duck). Leülnek, Duck elmeséli, hogy a Greynél szükség van egy női szemre az ügyfelek miatt (Hermés, Revlon, Heinz) „Legyek én a vezető szövegíró?” – kérdi törtetően Peggy, és már utazna is Párizsba a Hermés-hez. Aztán megrázza a fejét: ezt mégsem teheti. Duck a kezét nyújtja: csak hogy tudja, ilyen egy lehetőség. A kéz persze nem elég: Duck kijelenti, hogy most azonnal meg akarja dugni Peggyt.

Don hazaérkezik, Betty erre felküldi a gyerekeket. „Mi a baj?” – kérdezi Don. Betty elmeséli, hogy Roger nála próbálkozott a szerződés miatt. Don egyből a pohárszekrényhez megy, hogy bedobjon egy italt. Betty Donnak szegezi a kérdést: miért nem írja alá? Don erre felhívná Rogert. Lekezelően szól Bettyhez: „Ne aggódj emiatt!” Don szerint Betty azt szeretné, ha ez az egész rólad szólna.” Don attól fél, hogy a szerződés révén elvesztené a hatalmát, a főnökei felett. Betty átlát a szitán (legalább is egy részén) „Talán nem tudod, mi lesz veled három év múlva?” Don erre veszi a kalapját és lelép. Kocsikázni megy az éjszakában, a kezében még mindig ott a pohár.

Közben Duckék vadul szexelnek, bár Peggy nem is teljesen meztelen. Duck élvezi Peggy lehelletét. Dont megáll egy stoppoló párnak, akik a Niagarához mennének, de egy motelszoba is megteszi. A lány mesélni kezd, a vízesésnél akarnak megházasodni a fiúval. Nem is annyira szerelmesek, (és mégcsak nem is azért, mert teherbe esett volna) hanem mert egy új törvény értelmében a házas férfiakat nem sorozzák be Vietnamba. A srác 22 éves, nem hiszi, hogy bekerülhet egy egyetemre. Nem akar céltábla lenni, „pedig most kezdik besorozni az embereket. „Biztos forrásból tudom, hogy igaza van.” – feleli Don. A pár megrémül. „Maga kém?”- „Nem, a reklámszakmában vagyok.”

„Ahhoz képest egész jó fej.” A lány élvezi az éjszaka illatát, de „minden olyan jó szagú, ha be vagy tépve.” Benzinpénz helyett csak fenobarbitált tudnak felajánlani, de Donnak az is jó. Sőt kettőt kér, leöbliíti a maradék whiskeyvel, majd elhajítja a poharát. Később már együtt táncolgat a lánnyal a motelszobában, ahol hármasban kikötöttek. A srác gyorsan lekéri a lányt Don kezéről. A lány megkérdezi, vajon Don felizgatja-e, hogy nézheti őket, de Don egészen mást lát a gyógyszermámortól: a saját apja terpeszkedik előtte a hintaszékben egy jókora üveggel. A papa elsüt egy disznóviccet  Don pedig felnevet. A párocska csodálkozik, majd rávetik magukat az egyik ágyra.

Seggfej vagy tudod? – kérdezi Don apja. „Azt hitted, hogy olyan egyszerű lesz Hiltonnal! De nem szereted, ha lekötnek!” Ez nem az a szokásos atyai intelem: „Olyan a kezed, mint egy nőnek! És mit csinálsz? Csak hülyítesz mindenkit!” Don ismét felnéz, de a fotel üres. Don félig ájultan ül, a másik ágyon, a srác pedig leüti. Másnap reggel egy cetli marad utánuk, amelyben megköszönik a segítséget. A pénzét elvitték, csak a kocsit hagyták ott. Peggy továbbra is zavartan tekinget körbe Duck mellett az ágyon. Attól fél, hogy bejön a személyzet. Ducknak még kell egy reggeli menet is. Betty ismét a lakberendezőnővel áll a nappaliban, de ott van még valami: Betty megvette a díványt, ami meglehetősen belerondít az összképbe.

Hát így vagyunk: Peggy megszeppenve érkezik a céghez, mintha attól félne, hogy mindenki látja rajta, hol (és főleg kivel) is töltötte az éjszakát. Donon persze meglátszik: Peggy nem győz csodálkozni Don véres ábrázatán. („Koccanás” – mondja Don.) Don titkárnője is megrémül Don láttán, de Donra is vár egy meglepetés: megint van valaki az irodájában, és ezúttal a nagyfőnök. Bert egy mitológiai történettel kezd: Sacajawea-ról, aki a hátán vitte át a gyermekét a Csendes Óceánon. „Maga is eddig cipeltette magát valakivel. Befogadtuk magát. Itt az ideje, hogy viszonozza ezt.” – mondja az öreg, de kiderül, hogy fenyegetni is tud: „Nem gondolja, hogy tudok magáról egy s mást?” Ezután egy tollat vesz elő. „Akkor írja alá!”

Mert még mindig az a kérdés, mondja Bert, hogy ki is írja alá? Don? Vagy Dick? Elvégre Bert tudja Don titkát. Most viszont ijesztően megkeményedik az arca. Don ingerülten lapoz a paksaméta végére, és ő is szabna egy feltételt: többet nem akar érintkezni Roger Sterlinggel. Majd aláírja Donald Draperként, alatta a dátum: 7.23.1963. Az epizód címe: a nap, amikor Don hivatalosan eladta a lelkét a vállalatnak. Odahaza Betty a sezlonon hever. Don a fűben matatott Suzanne Farell-ért, Betty megvette a sezlont Henry Francishez. A napfogyatkozás után a sötétség tovább nő. Don hazaér az amúgy is sebes arcán valami egészen különös tekintettel. Aláírtam, veti oda a nőnek. A dal  a végefőcímben pedig a Tizenhat tonna.