(Eredeti cím: Always buy retail)

Az első epizódra emlékeztető, jó kis horroros hangvételű nyitányt kapunk: lobogó gyertyaláng, kés hegyéről lecsöppenő vér, idegen nyelvű kántálás, egy amulett és végül az üveges szemű áldozat. A folytatás szokás szerint teljesen más: valakik éppen romhalmazt csinálnak a hálószobából, olyan vehemenciával üzekednek. Először Castle feje bukkan fel, de ne reménykedjünk, nem Beckett volt az edzőpartner. A vörös hajú lepedőakrobatával nem először gyakorolhattak, mert Castle szerint a top tízbe azért még nem fért be a mutatvány. Sorolni is kezdi, de csak kilencig jut, melyik a tizedik? Amikor Alexis megfogant – vagyis az első Mrs Castle-höz van szerencsénk. Meredith nagyon lelkes, nagyon boldog és nagyon jó híre van: olyan jó így újra együtt, hogy akár folytathatják is, visszaköltözik New York-ba. Hiába tűnik el Meredith feje újra a szemünk elől, Castle szeme nem a gyönyörtől áll keresztbe.

Még akkor is a sokk hatása alatt áll, mikor beállít a tetthelyre, ahol Beckett-ék a rituálisan elrendezett halottat vizsgálják. Úgy érzi, az őt ért csapást azonnal meg kell osztania a többiekkel, akik egyelőre nem tudják átérezni a helyzet komolyságát. Mikor végre tud a halottra is vetni egy pillantást egy korábbi alapos kutatómunka kamatozik: ezek egy vudu szertartás nyomai, sőt, ha belenéznek a halott szájába, ott is kell legyen valami. Van is, az amulett, de annak a jelentését nem ismeri. Ellenben otthon megvannak még a korábbi könyvéhez összeszedett információk, ha Beckett-et érdekelné. Oké, lássuk a forrásokat, Espositóék addig fussák le a kötelező köröket.

Castle felolvas, Beckett érdeklődéssel hallgatja, de a csupasz, fénylő keblekről szóló rész gyanús lesz neki: hát persze, hogy kedvenc írónk a saját örökbecsűjét tálalta forrásanyag gyanánt! Szerencséjére mielőtt Beckett elviharzana megjön az ebéd és vele az igazi forrás is, Michelle, a nigériai kifőzdés. Egy kis eszmecsere az okkultság megítéléséről, de a lényeg: a tettes keresett valamit a halottnál. Mivel nem találta, az amulettel kérte az isteneket, hogy segítsenek neki. Esposito telefonja alapján fél sikerrel: egy másik halottat is találtak, ugyan úgy elrendezve, de a szájában neki is ott volt az amulett. A gyilkos tehát még mindig nem kapta meg, amiért ölt. (Ryan közben az első részhez képest már egész Castle szakértő lett.) A második áldozat egy fiatal ügyvédbojtár lányka. Védekezett is a támadója ellen, a karján lévő nyomokból és a szétszakadt táskából erre lehet következtetni. Rendben, nézzük meg, volt-e kapcsolat a két áldozat között.

Az iskolában Alexis-t hívatja az igazgató és ő sikerül is a frászt hoznia rá a „rossz híreim vannak” szöveggel. De nem, nem Castle-lal történt valami, hanem a nagypapa halt meg – informálja a fotelből könnyes szemmel felbukkanó Meredith. Alexis arcán a gyász nyoma sem látszik, ettől még persze a mama kérésére szabadnapot kap, bár ő nagyon szeretne inkább matekdolgozatot írni. (Molly Quinn és az írók érdeme, hogy egy ennyire stréber karakterből a műfaj szerintem legszerethetőbb figuráját képesek kihozni.) A folyosón kiderül az érzéketlenség oka is: nagyapó hat éve halott, ő egy hete készül a dolgozatra és a közös butikfosztogatást inkább szombatra halasztaná. Meredith zsarolásának azonban kénytelen engedni, csak azt kéri, legalább a városból ne menjenek el! (Mivel Castle épp az előbb mesélte el Beckett-nek, hogy egyszer ebédelés címén Párizsban kötöttek ki, ez nem teljesen alaptalan aggodalom.)
Darcy (a második áldozat) barátnője sem tud semmit. Az iroda céges és bevándorlási ügyekkel foglalkozott és hoppá, itt lehet egy nyom, mert Esposito jön a jó hírrel, megvan az első halott személyazonossága. Jamal Buonsi nigériai vendégdiákként érkezett, de már egy éve el kellett volna hagynia az Államokat. Amíg élt, addig szeretetre méltó srác lehetett, mert a neki korábban szállást adó család kisfia azóta is tartotta vele a kapcsolatot. Így megvan a telefonszáma, annak alapján pedig a címe. Ami csak néhány saroknyira van onnan, ahol megölték, sőt Darcy irodájától is. Ha pedig Darcy-ék bevándorlási ügyeket is vittek, akkor ez lehet a közös pont. Beckették tehát indulnak Jamalhoz, az ikrek pedig az ügyvédekhez.

A srác egy tetőn kialakított szükséglakásban élt, a környezet Beckett-et az első bérleményére emlékezteti. A kopogásra azonnal elhallgat bent a TV, a bemutatkozó NYPD-re pedig az ajtót is megpróbálják bevágni előtte, gyerekes erőlködés, három pasas neki nem ellenfél. Hiába tisztázzák rögtön, hogy ő egy gyilkost keres és tojik a bevándorlásiakra, a hangulat nem lesz oldottabb. Amikor pedig Castle az egyik ágy alól kikandikáló piros flanell után az ott heverő hátizsákból a már ismert gyertyákat is kirázza már mindenki csak a saját bőrét igyekszik menteni. Az Azi nevű szerencsétlen persze mindent tagad, neki semmi köze a dolgokhoz. Egy Charles Oni nevű férfié a cucc, aki amolyan helyi kiskirály: ő tud munkát, papírokat és lakást szerezni a jobb élet reményében érkező nyomorultaknak – és ő tudja tönkre is tenni őket. Jamal is Oni üzletében dolgozott, tartózkodási vízumra gyűjtött. Előző nap Oni beállított és Jamalt kereste, aki állítólag meglopta. Mivel Azi apja a falu varázslója odahaza, kényszerítette, hogy mutassa meg, hogyan kell az istenek segítségét kérni, ha Jamal esetleg a tervezettnél hamarabb csatlakozna hozzájuk.

Sajnos Charles Oni neve nem szerepel a Canal Street-i üzletek bérlői között, a lakás, ahol a srácok laknak Robert Burnett nevén van, neki viszont csak egy postafiók az elérhetősége, kettő-null oda. Sőt három, mert Esposito-ék szerint a jogi cég is zsákutca, sehol sem találkoztak Oni vagy Jamal nevével. A további agyalást Meredith (és Alexis) érkezése szakítja félbe. Naná, hogy meg akart ismerkedni az új „múzsával”. Régebben ő volt az ihlet forrása, sőt néha ma is, ugye cicuska? –kérdezi Castle-től. Írónk rezignáltan veszi tudomásul, hogy most akasztottak rá egy nagy céltáblát „Cicus!” felirattal. Meredith plázán edződött szeme közben kiszúrja Darcy táskájának képét a táblán. Sarah Jessica Parker Milánóban viselt táskája, nahát, és az áldozaté volt, de izgi! Még szerencse, hogy nem az eredeti darab, az mekkora tragédia lett volna! – teszi hozzá, hogy lássuk, neki is van szíve. Beckett-ék, akik eddig úgy néztek rá, mint egy különös biológiai rendellenességre erre már felkapják a fejüket. A Canal Street, ahol Oni boltja van és ahol Jamal dolgozott, a New-York-i józsefvárosi piac, a hamis cuccokat áruló boltok vidéke – megvan a kapocs az áldozatok között. Azi segítsen fantomképet csinálni Oniról, utána irány az utca, hátha valaki felismeri. Meredith nagyon büszke rá, hogy milyen hasznos volt, képzelje csak mi lesz, ha visszaköltözik! Castle és Alexis arcán látszik, hogy pontosan el tudják képzelni…

Az azonnali cikizés elől Castle inkább haza menekül, de ott meg Martha zúdítja rá a Meredith visszatérte kapcsán érzett felháborodását. Teljesen ki van akadva, hogy az ő imádott Broadway-ére már minden megunt hollywoodi nőcske beteheti a lábát. Mi az, hogy megunt? Az, hogy egy árva szerepajánlatot sem kapott már egy ideje, azért próbál most itt szerencsét! – közli Martha, aki leinformálta Meredith-t. Castle egy pillanatra fennakad a dolgon, de aztán már csak egyre fásultabban hallgatja a mind pátoszosabb tirádákat. A végső kérdésre, hogy mi a fenéért vette el anno, nem is lehet más a válasz, mint hogy rád hasonlított, Anya! Martha öreg róka, tudja,  hogy végszó után mi a teendő és távozik.

A Canal Street-en a csapat a fantomkép segítségével végre megtalálja Oni bezárt üzletét. Bent minden felforgatva, a táskák bélése kitépve, pont mint Darcy-nál. Lehet, hogy a táska nem védekezés közben sérült meg, hanem valami volt a bélésben és a tettes azt kereste? Csupa import áru, ideális csempészésre. A padlóra festve egy új szimbólumot találnak, ezt viszont már Castle is felismeri: a halál jele, valaki nem szeretné Mr Oni-t sokáig az élők között tudni. Ha neki erről más elképzelései vannak, akkor bizonyára igyekszik meglógni, tehát arckép és körözés a határátkelőkre. Közben Castle se szó, se beszéd lelép és a szembeni bolt kirakatában kezdi bámulni magát. Szó szerint, az ott lévő tévén ugyanis a kirakat előtt állókat mutatja a kamera – meg Oni üzletét a hátuk mögött. Ha nem csak mutatja a képet, hanem rögzíti is, akkor felvette azt is, aki a jelet a padlóra pingálta. A boltos segítőkész, de a felvételt nem adhatja oda, még bírói végzésre sem – valaki előző nap megvette a kirakati kamerát. (Castle a kéretlen beledumálásra máris megkapja az első „cicust” Beckett-től.) Nem Oni volt az és fantomkép helyett akár igazi képet is tud adni a vevőről – ha nem tűnt volna fel Beckett-nek, nem csak egy kamera van az üzletben. A pasas tipikusan az a „ha ilyenről álmodok, reggel ki kell mosnom a lepedőt” fazon, de miért kellett neki a felvétel – saját magát nem kellett felismernie? Továbbá mi volt a táskákban? Szerencséjükre talán választ kaphatnak a kérdéseikre, mert Esposito-t a reptérről hívják: Oni-t felismerték a nigériai járatra várakozó utasok között, találkozhatnak vele az őrszobán.

Egy útra szóló jegy, nocsak Mr Oni, már nem szereti Amerikát? Vagy esetleg fél ettől a jóképű úriembertől, aki ha csak az időt tudja agyonütni maga helyett, haláljeleket fest a padlójára? Oni elég szar helyzetben van és most Beckett sem érez okot, hogy együtt érzőre vegye a figurát, végül is két hulla van a rovásán. Illetve az ismeretlenén,  akit nagy nehezen hajlandó azonosítani. Mukhtar Baylor, egykori gyerekkatona, becenevén a Benini Mészáros, jelenleg nőkben és kábítószerben utazó HMCS. Oni okmányokat hamisít a bevándorlóknak, ez a jól jövedelmező üzlet hozta össze őket. Baylor hasonszőrű testvére körül Nigériában éppen nagyon szorul a hurok és mielőtt menekülés közben hátulról kétszer főbe lőné magát, a jó testvér szerette volna kihozni az országból. A papírok a táskák bélésében érkeztek, Oni külön tartotta őket hátul a raktárban, csak az a fránya internet beleköpött a levesbe. Egy divatblogra felkerült a táska és a divatos cuccra vágyó, de csóró csajok vitték, mint a cukrot. Ezért Jamal – akinek fogalma sem volt Oni bulijáról – elkezdte a hátsó készletet is kiárulni. Szerencsére Baylor-hoz egy valódi raktár címe is kapcsolható, tehát igyekezzünk, mielőtt minden vevőt felkeresne.

Már ugrál is ki a helyi Komondor Csoport a kocsiból, Beckett-ék is veszik fel a mellényeket, sőt Castle is készülődik: csináltatott magának egy szép „ÍRÓ” feliratos darabot és most ég a vágytól, hogy beöltözhessen. Beckett elhajtja a fenébe, de nem bilincseli meg, hiba. Mert írónk természetesen azonnal utána ered a csőre töltött fegyverrel a raktárba óvakodó kommandónak – hogy aztán a bekapcsolt telefonja a legrosszabb pillanatban szólaljon meg, Alexis bajban van. Újra kizavarják, de a telefonban nem Alexis van, hanem Meredith, aki lenyúlta a lánya mobilját. Nagyon jó híre van, talált egy lakást, csak a potom 1,6 millás vételárhoz kellene Castle kezessége is. Castle-nak persze esze ágában sincs ebbe belemenni és amíg ezen vitatkoznak, addig Baylor pont az orra előtt hajt el egy fekete batárban. Az albán légvédelem hatékonyságát megszégyenítő próbálkozásai a megállítására nem vezetnek eredményre és amíg a távolodó kocsi után bámul már tudja, hogy a cicuska mellé begyűjtötte első komoly rosszpontját is. Se rendszám, se típus, bravó Rick, a részletek mestereként sikeresen komplett hülyét csináltál magadból a telefonálással. Még szerencse, hogy a raktárban (a gyilkosságok kellékei és egy csomó jóga prosi mellett) megtalálják a kirakati videokamerát, így ők is megtudhatják, amit Baylor már tud.

A képeken látszik, ahogy Darcy után még valaki vásárol a táskákból, egy lány jógaszőnyeggel a hóna alatt. A kezében lévő kávéspohár a következő támpont, a Castle-féle háromszögelés harmadik eleme pedig az időpont: a lány biztosan a foglalkozás után jött vásárolni, de még nem volt ideje meginni az italt. A mobil internet csodájaként már meg is van a legvalószínűbb cím, de itt rossz hír várja Beckett-éket: valaki rendőrként pár perce már érdeklődött a kuncsaft iránt. Szerencsére ők is megkapják a címet és ott egyelőre minden csendes, úgy látszik, megelőzték Baylort. Az első dörömbölésre nincs válasz, de Castle hiába szeretné berúgni, Beckett egy „cicuskával” leállítja. Szerencsére nincs is rá szükség, a jógás lány otthon van csak nagyon nem érti, miért ekkora ügy egy hamisított táska és főleg miért kell széttépni. Az előkerülő amerikai útlevél láttán azért ideges lesz, de ez bakfitty, mert mielőtt ecsetelhetnék neki a márkaboltban vásárlás előnyeit az ajtóban megjelenik Baylor és szó nélkül tüzet nyit. Jógás lány balra el (nem kell vele foglalkozni, többé nem kerül elő), Castle pedig az utolsó pillanatban rántja földre az éppen a központnak telefonáló Beckett-et. A masszív amerikai bútorok és furnérlemez konyhaszekrények ilyenkor természetesen mindig megfogják a golyókat, így két vaktában durrogtatás között lehetőség nyílik a kötelező „adja meg magát” „adják ide ami az enyém és nem lesz bajuk” párbeszéd lefolytatására is. Castle saját írói munkássága alapján nagyon rossz ötletnek tartja az utóbbit, nála mindig megpusztult a delikvens, ha belement az alkuba. Beckett-nek már alig van tölténye és a konyhapult mögül célozni sem tud - egyelőre vesztésre állnak és csak a hosszabbításban reménykedhetnek. Castle viszont a pezsgőhűtő tartalmának alternatív hasznosításával sikeresen kiugratja Baylort a fedezékéből, Beckett pedig két golyóval megfordítja a meccset. Erre inni kell, Castle nem is tartja vissza magát.

Megjött az erősítés, rosszemberünk is túlélte, Castle nagyon elégedetten pezsgőzik (most már pohárból). Érthetően nagyon büszke az első tűzharcára, bár Beckett szerint ez inkább az utolsó volt. Azt azért elismeri, hogy a pezsgős trükkel aligha nem az életét mentette meg. Egész biztosan megmentettem az életét és ezért most azt kérek magától, amit akarok, mert az adósom! – mondja Castle. - Ugye tudja mit akarok? – fixírozza és jön egyre közelebb. Beckett-nél most valahogy elmarad a korábbi ösztönös elhúzódás, pedig Castle szája már a fülét súrolja, hogy fog ez elmenni 12-es karikával? Soha többé ne hívjon cicusnak! – súgja Castle és elégedett képpel továbblép, Beckett pedig bár láthatóan nem erre számított (vagy mondjuk azt, hogy nem ezt remélte?) képtelen nem elvigyorodni hősünk stílusán.

Este van, este van: kiki nyúgalomban - lenne, ha Alexis nem az apjától várna választ a benne dúló ellentétes érzelmekre. Szeretheti-e igazán a mamáját, ha közben a sikítófrász töri ki a gondolattól, hogy velük fog élni? Nehéz kérdés, ráadásul az emlegetett fél éppen betoppan és – szokás szerint – közli, hogy jó híre van. Nagy szerepet kapott egy új független filmben, örülünk. Ezért viszont azonnal vissza kell utaznia Los Angeles-be és egy ideig szó sem lehet róla, hogy ide költözzön – váááá, hurráááá! A Castle család egy emberként próbálja megkönnyebbülését gratulációk mögé rejteni. Az, hogy a két nőnek külön-külön is több esze van, mint Meredith-nek akkor derül ki, mikor becsukódik mögötte az ajtó – mond csak el, hogyan csináltad? Castle hiába adja az értetlent, két kihallgatóval szemben esélye sincs. Jól van, ő protezsálta be egy filmbe, amit befektetési céllal ajánlottak neki, de szerinte a készítők pont egy ilyen karakterre vágytak. Alexis végre megnyugodhat, hogy csak egy teljesen beszámíthatatlan szülőre kell gondot viselnie.