Először is engedjétek meg, hogy kicsit elfogult legyek a 2008-as BBC-n futó Merlin sorozattal, az utóbbi idők (szerintem) legjobban sikerült kalandsorozatával. A szegényes CGI-on kívül sok hibát nem lehet felróni neki. Azon sem szabad meglepődni, hogy a legendát kicsit átszabták. Itt senki se várjon kaporszakállú öreg varázslót, Merlin egy húszas éveinek elején járó fiú, aki épp csak most ismerkedik a varázslattal. Higgyétek el, semmit sem ront az élvezeti értékén, sőt, hogy senki sem az, és olyan, mint a legendák szerint. Remélem nem lesz hányatott sorsa ennek a sorozatnak itthon, mert minőségéről az is sok mindent elárul, hogy rajongók millió szeretik a világ minden táján, és szeptember 11-én indul Nagy Britanniában a harmadik évad. Egy fiatal fiú vidáman vándorol, míg meg nem látja Camelot várát. Ő Merlin, kinek később sorsa összefonódik Artúréval, hogy hatalmas királlyá tegye az ifjú herceget. Merlin mosolyánál csak fülei nagyobbak, és gyerek módjára csodálkozik rá Camelotra. Azonban jókedve hamar elszáll, ugyanis egy kivégzés kellős közepébe csöppen. Az ítéletet maga Uther Pendragon hirdeti ki, aki igazságos királynak vallja magát, de a boszorkányságot csak halállal tudja büntetni. A kivégzés után ünnepséget hirdet, hogy kellőképpen megünnepeljék a huszadik évfordulóját annak, hogy kiűzték a mágiát a királyságból, valamint elfogták a hatalmas sárkányt. Ez azonban, ahogy maga a kivégzés sem, nem tetszik az egyik ablakból leskelődő lánynak. Nem csak neki van ellenére, hanem a kivégzett mágus anyjának sem, aki miután átkot szór Uther fejére, ami az ünnepség végére be fog teljesedni, látványosan eltűnik. Szemet szemért, fogat fogért, fiút fiúért.

Merlin tovább indul, Gaiust keresi, az udvari gyógyítót. Rá is talál az idős emberre a kamrájában, aki hirtelen meglepődöttségében lezuhan az emeletről, ám semmi bántódása nem esik. Merlin első varázslatát látjuk, az ágyat elmozdítja, így az öreg arra esik rá. Gaius igencsak meglepődik, faggatni is kezdi Merlint, de amikor az megmondja, hogy Hunith fia, már vége is a kérdezősködésnek. Gaius nagyon szétszórt, de ez csak még kedvesebbé teszi a figurát. Merlint a felső szobába irányítja, majd megígéri, nem beszél senkinek arról, hogy a fiú varázsolni tud. Este Gaius Hunith levelét olvasgatja. Merlin édesanyja azt írja, hogy a kis faluban, ahol éltek, Merlin túlságosan kitűnt a többiek közül, és ezért küldte Gaiushoz, hogy az öreg vigyázzon rá. De sejtjük, hogy ez nem lesz egyszerű feladat.

Megtudjuk ki volt a lány, aki az ablakból figyelte a kivégzést. Ő Morgana, a legendák erős és gonosz varázslónője, aki itt most még nem az, hanem Uther király gyámleánya, aki éppen azért veszekszik vele, amiért nincs a mulattságon, és figyelmezteti, hogy Lady Helen, az énekesnő fogadásán már ott kell lennie. Morgana viszont arra figyelmezteti a királyt, hogyha ilyen kegyetlen, akkor egyre több ellensége lesz. Lady Helen (akit a Torchwood Gwenje, Eve Myles játszik) az erdőben táborozik, és az egyik kísérője tájékoztatja, hogy másnap estére már Camelotban lesznek. Ám ez nem így alakul, megjelenik az öregasszony, aki elátkozta Uthert, és egy babába tört szurkál, így megöli Helent, majd felveszi az alakját, szintén varázslattal. De a tükör a valódi arcát mutatja.

Másnap Gaius próbára teszi Merlin erejét, lelöki a vizesvödröt, a fiú pedig egy pillanatra megmerevíti a vizet. Az öreg nem tudja elhinni, hogy semmiféle igét nem használt hozzá, már az is hihetetlen volt számára, hogy Merlin nem tanulta a mágiát, hanem azzal született. Hogy távol tartsa a bajtól, munkára fogja, de azt nem is sejti, hogy azzal keveri bele a legnagyobb zűrbe, hogy az utcára engedi. Ugyanis Merlin miután kihordta a gyógyitalokat, belefut Artúr hercegbe, aki éppen megalázza egyik fegyverhordozóját. A mágus ezt megakadályozza, mivel nem is sejti, hogy a herceggel kekeckedik, de hamar a tömlöcbe kerül.

Lady Helen is megérkezik, Uther fogadja, és a nő utalgat az eljövendő végre a mit sem sejtő királynak. Eljön a reggel, Merlin a tömlöcben ébred, egy különös hangra, ami őt szólongatja, akárcsak az első Camelotban töltött éjszakáján. Szerencsére Gaius megérkezik, kikönyörögte, hogy elengedjék Merlint. Alaposan megszidja a fiút, nem utoljára, majd a fiú kalodába kerül, hiszen nem maradhat büntetlenül, hogy a herceggel kötekedett. De a büntetés alatt megismerkedik Gwennel, Lady Morgana szolgálólányával, akinek a teljes neve Guinevere, az a bizonyos Guinevere, és nagyon tetszett neki, hogy Merlin szembeszállt az arrogáns Artúrral.

Miután Merlint elengedik, Gaiusszal beszélget. Az öreg gyógyító elmeséli neki, hogy Uther 20 éve azért űzte ki a mágiát a királyságból, mert az nyomorba döntött mindent, még az összes sárkány is megölette, csak egyet hagyott életben, akit a vár alatt tart fogva, leláncolva. A fiút nagyon érdekli a dolog, de most még feladata van, Lady Helennek kell elvinnie egy italt. Merlin furcsa dolgokat vesz észre az énekesnél, szalmababát, és egy különös könyvet, amibe nem tud belenézni, mert a hölgy megérkezik.

Merlinnek kitűnő érzéke van a bajbakerüléshez, most is sikerül neki. Ismét Artúrral fut össze, verekedni kezdenek, ha lehet annak nevezni azt, hogy Merlin minden ütés elől valahogy kitér, és mágiát használva elgáncsolja Artúrt, és egyéb dolgokat művel vele. Csetlés-botlás lesz belőle, de először Artúr kerül földre, ám Merlin figyelmét eltereli a rosszallóan néző Gaius, ezért a herceg leteríti. Azonban nem bünteti meg, hanem elengedi, mert Artúrnak tetszik a fiú bátorsága, de lát is valamit Merlinben.

Uther Lady Helennel vacsorázik, és próbálja rávenni, hogy énekeljen neki, de a nő azt mondja, hogy másnapra, a fellépésre tartogatja a hangját. Eközben szóbakerül Artúr is, a nő megint utalgat, persze a király most sem gyanít semmit. Merlin aludni próbál Gaiusnál a szobájában, de megint a nevét hallja, valaki egyértelműen szólongatja, és itt a fiú már sejti, hogy a sárkány lehet az, ezért el is indul a vár alá, hogy megkeresse. Az őrök figyelmét, akik a bejáratot őrzik, egy kis trükkel eltereli, és már szalad is lefelé a lépcsőn. A hangot már egész közelről hallja, majd leér a hatalmas barlangba, ahol végül megpillantja magát a sárkányt is.

A sárkány szájából halljuk, hogy mi is Artúr sorsa. Ő lesz a nagy király, aki egyesíti a királyságokat, és az ő keze alatt jön létre Albion. Merlint pedig hozzáköti saját sorsa, ugyanis végig kell kísérnie ezen az úton. Merlin nem hisz neki, mert szerinte Artúr idióta, így nem lehetséges, hogy ő legyen az, akiről a sárkány beszél. Frappáns választ kap: talán a te dolgod az, hogy változtass ezen.

Másnap Merlin gyógyitalt visz Morganának, akinek rémálmai vannak, míg egy szolgálólány Lady Helennél tesz-vesz, de észreveszi, hogy a tükörben nem a fiatal arckép van, hanem a vénasszonyé, ezért a nő megöli, ezt is varázslattal. Végül eljön a lakoma, mindenki jól érzi magát. Morgana látványosan vonul be, minden férfi megfordítja a fejét utána, még Artúr is, sőt a herceg a nyomában lohol, ám eközben Gwen kicsit sutácskán, de udvarol Merlinnek.

Eljön Lady Helen fellépése, csodálatos hangon kezd énekelni, ám különös nyelven teszi ezt. Mindenki elámulva hallgatja, de lassan álmosodni kezdenek, és el is alszanak. Csak Merlin veszi észre, hogy mi történik, így ő befogja a fülét, így láthatja, hogy nem csak álomba merülnek az emberek, hanem pókháló szövi be őket lassacskán. A nő egy tőrrel közelít Artúrhoz, de Merlin varázslattal ráejti a csillárt, így nő bűbája elmúlik, mindenki felébred, és ő maga is Lady Helenből a ronda boszorkává változik. De a nő még mindig nem halt meg, utolsó erejével a tőrt Artúr felé dobja, de Merlin ellöki a herceget, hogy megmentse az életét.

Öröm és boldogság van, Uther megjutalmazza Merlint: Artúr személyi szolgálója lesz. A két fiatal férfi arcát elnézve, ez inkább mindkettejüknek büntetés, nem jutalom. A lakoma után Gaius hősnek nevezi Merlint, és szerinte azért kapta a mágiát ajándékul, hogy azzal segítsen az embereken, aztán pedig varázskönyvet ajándékoz neki. Végül Artúr hívatja szolgálóját, vagyis ahogy Gaius mondja, Merlint hívja a végzete.