Vége a vakációnak, ismét nyakba vesszük az önkéntes igát és nekiugrunk a sorozat első hidegháborús töltetű epizódjának.

Helyszínünk Brighton, a Milton’s Club nevű kaszinó, igen, levettük a John Miltonra utalást: a kaszinó, mint Elveszett Paradicsom a lúzer többségnek, akik csak szívnak, mint a küzdő Sámson, és Megtalált Paradicsom a kevés számú nyertesnek. XVII. századi angol irodalomtörténeti elmélkedésünkből az épületbe lépve franszia szózápor zavar fel, csak úgy röpködnek a fetvozsők, szilvuplék, rinnevaplük. Az egyik sarokból gyanús szmokingosok méregetik az egyik játékost, aki éppen teát iszik, de hirtelen kigúvadnak a szemei és elalél. A szmokingosok egy külön irodába viszik a pácienst, ám a Ryker nevű kaszinófőnök vezetésével nem orvosi ellátásban, hanem testi motozásban részesítik. A belső zsebből azonosító kártya kerül elő, a delikvens sussexi nyomozó, eltávolításáról gyorsan intézkednek, mert pontban éjfélkor valami fontos kapcsolat érkezik. Az óramutatók hamarosan egymáson, és pont ekkor lépnek be kedvenc szereplőink. Danny pörög ezerrel, mindenáron ki akarja próbálni a szerencséjét a rulettasztalnál. Brett sokkal kevésbé lelkes, ő inkább lepihenne a szállodában, végül megállapodnak egy max. fél órás intervallumban. Danny 200 fontot vált zsetonra és az odalépő Rykerrel vidáman közli, hogy saját módszerével indul a rulettgolyó ellen: csak piros és páratlan számra fog tenni. Ryker arca furcsán megrándul, majd a krupiénak titkos jelet ad. Wilde elsőre a piros 19-esre tesz és mit ad isten, nyer. Vidáman dörzsöli a kezét és kezdi tömjénezni magát. Brett csak a szemét forgatja, a krupié meg újra a rulettkereket. Főcím.

Danny előtt gyűlnek a zsetonok, körülötte az érdeklődő arcok, az amerikai minden pörgetésnél nyer, mint az állat. A háttérből egy kellemes barna figyeli a szokatlan sorozatot és a hozzá tartozó embert, majd telefonál valahová: „Megtaláltam a kapcsolatot.” Hozományvadász lesz a csaj vagy valami konspirátor, lehet tippelni. Letelik a fél óra, Brett elrángatja barátját az asztaltól, elég már, 50.000-et nyertél, Danny persze csak vonakodva indul a zsetonokat beváltani. Alighogy távoznak, egy rosszarcú fazon érkezik aktatáskával. Ryker őt is köszönti, mint új vendéget, és a faszi közli vele, hogy saját módszerével indul a rulettgolyó ellen: csak piros és páratlan számra fog tenni. A főnök erre rohadt ideges lesz és az irodába hívja a táskást, közben utasítja a sameszeit, hogy érjék utol az amerikait. Miközben barátaink a Ferrariba szállnak, Danny a fényes jövőt tervezgeti, bankot és/vagy szigetet gondol venni a nyereményből. A rózsaszín ködtől persze nem veszi észre a kellemes barnát, aki egy Ford Escorttal követni kezdi őket.

Az irodában feszült a hangulat, persze a táskás a valódi összekötő, akit a kaszinóba vártak, csak elkésett, és őt kellett volna a trükkös módszerrel pénzhez juttatni. De mivel Daniel véletlenül pont a jelszónak megbeszélt szöveget mondta, övé lett a zsé. Ráadásul a tervek szerint a pénzt begyűjtőnek egy titkos összekötő fel fogja fedni az országban állomásozó ügynökökkel való találka helyszínét, és ha ezt egy illetéktelen tudja meg, az egész ügynökhálózat lebukik. Ryker ettől persze tiszta ideg lesz, az biztos, hogy ő sem ma fog leszokni a dohányzásról, akárcsak Steve McCroskey az Airplane!-ben.

Miközben a szállodában Wilde ünnepelni szeretne néhány lány társaságában (ötven elég lesz, mondja), a kaszinóból két szmokingos egy poloska-detonátor kombót helyez el Danny szobájában, a vételt a közelben parkoló Ryker ellenőrzi. Brett azonban nem vágyik hölgytársaságra, inkább lepihenne. Így Danny kénytelen a megrendelt pezsgőt egymaga meginni. Hóna alá csapva a jegesvödröt indul a szobájába, ahol a szmokingosok már várják. Kettő az egy ellen, de persze nem tudják, hogy barátunknak ez nem túlerő, így néhány komolyabb pofon után a támadók megfutamodnak. Nem sokkal később új látogató érkezik, a kellemes barna. Danny nem hisz a szerencséjének, ma este nemcsak pénz, hanem nő is áll a házhoz! Rányomul a csajra ezerrel, aki azonban meglepetésre Gogolák elvtársnőn is túltéve közli felhevült amorózónkkal, hogy most nincs idő ilyen burzsoá kapcsolatra. Ráadásul Hetes Szektor néven mutatkozik be, ezt viszonylag nehéz lenne intim helyzetben becézni. Dannyt a testi örömök helyett inkább valami általa hozott menetrend tanulmányozására biztatja, majd magára hagyja. A beszélgetésnek persze fültanúi voltak a szmokingosok Ryker kocsijában, de mivel kamera nincs felszerelve, azt nem látják, hogy barátunk még kikíséri a csajt a lifthez. A detonátorral felrobbantják Danny szobáját, de az amerikai sértetlen marad.

Másnap reggel kanalaink a tengerparton sétálnak az előző nap történéseit átbeszélve és észreveszik, hogy két fószer követi őket. Egy félreeső zugban szokásos bunyó, barátaink nem kérdeznek, csak ütnek. A pofoncsattogás során kiderül, hogy a követők a sussexi rendőrkapitányság nyomozói és a fiúkat a közeli játékterembe invitálják. Itt egy idősebb keménykalapos-szakállas éppen a flippereket próbálja ki sorban, róla kiderül, hogy Sir Maxwell, a titkosrendőrség főnöke. Ő világosítja meg az ügyet: a kaszinóban a pénzt az országban működő külföldi titkosügynökök kifizetésére szánták, de ebbe a levesbe Wilde beleköpött jól, így az eredeti tervet, mely szerint a pénztárost követve jutottak volna el a hálózathoz, a rendőrség nem tudta kivitelezni. Így tehát csak egyetlen lehetőség maradt, mondja, és jelentőségteljesen Dannyre néz. Aki azonban köszöni, nem kér ebből a dicsőségből, és inkább lelépne. Brett egészen a szálloda garázsáig követi, megpróbálva rábeszélni, hogy áldozza fel magát Angliáért, de az amerikai hajthatatlan. Már éppen beindítaná a Ferrarit, amikor Sinclair egy kis drótdarabot vesz észre a kocsi mellett. Rosszat sejtve kinyittatja a motorháztetőt (ami a Ferrarinál hátul van, ez még külön mérgesíti az angolt), ahol csinos dinamitrudas bombát talál. Megnyugtatja barátját, hogy a seregben részt vett robbantásszakértői tanfolyamon, bár a vizsgán sajnos megbukott. Végül azonban sikerül kihúznia a biztosítószeget, így szerencsére nem kell véget érnie kedvenc sorozatunknak. Danny mérgesen kijelenti, hogy egy bombamerényletet még elnéz, de kettő már sok, ezért inkább marad, hogy segítsen felgöngyölíteni az ügyet.

A szobában a kellemes barna által hátrahagyott menetrendet kezdi tanulmányozni, amin angol városnevek vannak felsorolva, eközben Brett ablakpucoló jelmezben a kaszinóba készül szétnézni. A Rózsaszín párducra utaló zene kíséretében mászik be az ablakon és fülét az iroda ajtajára tapasztva kihallgatja a banda beszélgetését. Ryker optimista, szerinte Heathert, a rosszarcú pénztárost nem kell félteni, el tud bánni Wilde-dal. Sajnos többet nem sikerül megtudni, mert az egyik samesz észreveszi a lordot és megbilincselve az irodába zárják. Eközben az emlegetett Heather meglepi Dannyt a szállodai szobában, és revolverrel kényszeríti az őt illető nyeremény átadására. Ekkor fut be Hetes Szektor, akinek Danny titkosan jelzi az ajtó mögött lapuló pénztárost; a csaj Jackie Chan koreográfiával lenyomja a rosszarcút, és elhúz Dannyvel, akit ugyebár a valódi összekötőnek tart.

Brettet a kaszinóba érkező rendőrök kiszabadítják, Sir Maxwell pedig megnyugtatólag közli, hogy emberei követik Dannyéket. Persze a fejlett konspirációs tapasztalattal bíró Hetes Szektor kiszúrja őket, közölve az elképedt Wilde-dal: „A kapitalista titkosszolgálat alsóbbrendű nálunk.” Hát, erről a típusról nem bókokkal, hanem ideológiai érvekkel lehet ledumálni a bugyit is, az biztos. A Brighton pályaudvarra tartanak, ahol vonatra szállnak. Közben a rendőrségi központban Brett és Sir Maxwell rájön, hogy az úgynevezett menetrend az exeteri vasútvonal megállóira utal, és kiderítik, hogy a brightoni állomásról éppen most indult ki az exeteri vonat. A lord Aston Martinjába pattan, hogy valahol utolérje a szerelvényt.

A vonaton Hetes Szektor nem árulja el a célállomást a Playboy legfrissebb számába merült Dannynek, de legalább a valódi nevét megmondja: Lyn, ami a Natasalyn rövid verziója. Wilde-ot viszont megrója azért, amiért olyan kapitalista szokásokat vett fel, mint elegáns ruhák, drága éttermek, első osztályú vonatjegy. Danny megnyugtatja, hogy ez neki is teher, és csak az Ügyért teszi mindezt. Worthing állomáson Brett utoléri a vonatot és felszáll, de nem veszi észre, hogy az egyik fülkében a rosszarcú pénztáros lapul. Keresni kezdi barátját, aki időközben a barnával elindult a vonat vége felé. Az utolsó vagon a poggyászkocsi, kiderül, hogy ez az ügynökök találkahelye. Minden érintett a vonaton van, mint a Gyilkosság az Orient Expresszen című alapműben, a tovarisok fél perc eltéréssel érkeznek a helyszínre. Lyn bemutatja Dannyt, mint fő kapcsolatukat, és a pénz szétosztása után felkéri az eligazítás megtartására. Az addig bőszen tovarisozó Danny ezen kissé meglepődik, és zavaros beszédbe kezd az exportról és az importról, illetve, hogy bármit is csináltak eddig, ezután csinálják még keményebben.

A helyzetet Brett érkezése menti meg, aki a pénztárossal a nyakában esik be a raktérbe, és kezdődhet a rendkívül heves pofozkodás. Szerencsére ez Dannynek sokkal jobban megy, mint eligazítást tartani, és barátjával sorra hajigálják kifelé az ügynököket a vagonból, nem törődve a minden vasúti kocsiban megtalálható figyelmeztető felirattal: „Nicht hinauslehnen! / É pericoloso sporgersi!” Lynt azért megkímélik, aki bajtársai elvesztése után sírdogálva üldögél a tyúkszállító ketrec mellett. Tovarisi konyec.

A záró jelenetben Sir Maxwell mond köszönetet hőseinknek a haza megmentéséért egy újabb játékteremben, de persze az akció titkossága miatt csak egy forró kézszorítás a jutalom. Ráadásul a hálás állam kénytelen volt lefoglalni Danny rulettnyereményét is, aki szomorúságában aprópénzzel próbálgatja sorra a félkarú rablókat. Mit ad isten, mindegyikkel nyer, ezért egy újabb nyerő széria beindulásában bízva a fiúk elrohannak a legközelebbi kaszinóba. A titkos játékszenvedélyes Sir Maxwell pedig csendben begyűjti a nagy rohanásban a gépekben hátrahagyott nyereményeket...