(Eredeti cím: Hell Hath No Fury)

Elég zavaros cold opennel nyitunk, de a szőnyegből előbukkanó hulla, a homlokán egy decens lyukkal már egyértelmű. Castle mai feladatának az irodai kávé minősítését tűzte ki. Végül az akkusavban oldott majompisi metaforánál marad (bocs, maradtam az angol változatnál, a magyarnak sokadik meghallgatásra sem volt értelme), Beckett csak azt nem érti, hogy mindezt miért kell megosztania vele? Nem lenne dolga a ma megjelenő könyve körül? Áááá, dehogy, neki pont jó itt – na erre már a nyomozónál is leesik a tantusz: Castle egy hangyányit be van tojva a könyv fogadtatásától. A bejövő riasztás éppen kapóra jön, hogy ejtsék a témát.

A szokatlan páros híre már a helyszínt biztosító rendőrökig is elért, ezért Beckett egy bájos mosoly kíséretében figyelmezteti írónkat, hogy ha még egyszer mások előtt „múzsámnak” meri nevezni, megöli, oké? Halottunk egy elég dizájnos szőnyeget tett tönkre (Castle suttyomban készít is róla néhány képet a mobiljával). A lakás frissen beköltözött lakói azt hitték, rájuk mosolygott a szerencse, mikor a feltekert textilt pár saroknyira egy kukában meglátták, arra nem számítottak, hogy extra ajándék is jár vele. Tárca, igazolvány sehol, de mielőtt az adatbázist hívnák segítségül Castle kiböki, hogy ő ismeri az áldozatot – főcím.

Jeff Horn, városi tanácsnok, jelenleg éppen újraválasztására készült, Castle a hirdetéseiből ismerte fel. (Akinek megvan a 2. rész, tekerjen oda, ahol Castle-ék a játszótérre mennek megkeresni Chloé-t: bizony, a villanyoszlopokon ott van mind Horn, mind riválisának a plakátja, szeretem az ilyen apró poénokat!) A családi fotón két aranyos gyerek, a feleségnek pedig most semmi kedve mosolyogni, érthető. A férje este még telefonált, hogy sokáig marad, reggel a kampányfőnökétől tudta meg, hogy nem jött be, sejtette, hogy baj van. Nem volt semmi előjel, szerető családapa, egy jobb világot építő, makulátlan politikus volt – egy magyar krimiben ezt nem tudnák Castle-ék röhögés nélkül megállni.

Azért a pátosz lehet, hogy ott is sok volt, mert különben Beckett nem köszönné meg neki a kocsiban, hogy nem csinált viccet a dologból. („Nagyokos vagyok, nem seggfej!”) A múzsa téma sem hagyja nyugodni, szeretné tudni, mennyire hasonlít majd rá a karakter? Castle először húzza egy kicsit, majd igyekszik megnyugtatni: a könyvbeli detektív veszélyesen csinos, nagyon okos, igazi profi lesz. Mikor látja, hogy Beckett-nek kezd tetszeni neki a dolog, akkor gyorsan hozzáteszi: és egy kicsit kurvás! Szerencséjére mielőtt Beckett megfojthatná, csörög a telefonja, Martha van a vonalban. Helyszíni tudósítást ad a könyvesboltból (ahova persze csak véletlenül tért be) és közli a „jó” hírt: a kutya sem veszi a könyvet. Castle próbálja tartani magát, de a hírektől elég gyorsan padlóra kerül - Beckett nem is forszírozza a beszélgetést, döglött oroszlánba nem rúgunk.

Ryan és Esposito kukabúvár lett, Horn tárcáját és iratait keresik. Kapunk egy kis továbbképzést is a guberálás szerepéről a new york-i ökoszisztémában (a művészek, diákok, lecsúszott brókerek nagyon tetszett) és végül előkerül a tárca is. Ez épp jókor jön a kampányközpontba tartó Beckett-éknek, mert egyértelművé teszi, hogy előre kitervelt gyilkosságról van szó. Ha nem lenne annyira hangsúlyos a jelenet, akkor talán fel sem tűnne, hogy a bejáratnál Castle lazán elsőnek sétál be a Beckett által kinyitott ajtón – az egész sorozatban először és utoljára fordul elő, hogy Castle ilyen elemi udvariassági dologban seggfej. A kampányfőnök, Frank Nesbit maga alatt van, mindanki szerette – no persze politikus volt, szóval azért nem mindenki. A legkevésbé talán egy Creason nevű bár- és hoteltulajdonos, aki éppen egy százmilliós nagyságrendű buktát volt kénytelen elkönyvelni Horn vétójának köszönhetően, ez már elég méretes indíték, látogassuk meg. Creason nem is titkolja, hogy nem ez élete legszomorúbb napja, ha nem Beckett lenne az intézkedésre jogosult, Castle legszívesebben azonnal letartóztatná. Távoztukban viszont a folyosón hirtelen nagyon aktív lesz, lehet, hogy nem is kell Creason alibijét ellenőrizni. Beckett rosszat sejtve érdeklődik, hogy mit kavar már megint? Kiderül, hogy Castle mit csinált a lopva felvett képekkel: elküldte a lakberendezőjének (vagy barátnőjének, ki tudja, szóval vigyázzunk a közös munkával!) aki már válaszolt is. A szőnyeg Creason szállodája számára készült spéci dizájn, a párját éppen előttük porszívózzák és így már az ellenszenvnél több is van az indíték mellé a letartóztatáshoz.

Creason a dobozban kap egy vallatókávét addig is, amíg találnak valami komolyabb bizonyítékot ellene, bár Castle szerint nyilvánvalóan ártatlan, csak vörös hering, azaz hamis nyom. Beckett is tisztában van a szó jelentésével, de csak azért még nem engednek el valakit a rendőrségen, mert gyanús, tehát vissza a kihallgatószobába. (A fordítónak pedig javaslom az urbandictionary.com használatát a jövőben a nyilvánvaló szlengkifejezések fordításához!) Bár a szőnyeg nem túl szilárd kapocs, Creason alibije sántít, és így ha nem is túl gyorsan, de kiböki a lényeget: tudta, hogy Horn veszíteni fog, ezért semmi értelme nem lett volna, hogy megölje. A további részletekért forduljanak a másik jelölthöz, Jason Bollingerhez. Ő nagyon segítőkész, igen, Creason támogatta a kampányát, ő pedig végeztetett egy kis teljesen legális „konkurrenciaelemzést” egy magánnyomozóval. Ennek eredménye néhány fotó volt – egyik sem fog bekerülni a Horn család fotóalbumába, bár Bollinger sem akarta őket használni, amíg ő vezet. A következő állomás ennek megfelelően a privát kopó, hátha tudja a szőke hölgyike nevét? Azt ugyan nem, de az exzsaru – Castle némi cikizése után – megadja a weboldalt, amin keresztül bombázónk elérhető.

A fiúk számítógépe javításra fog szorulni, annyi nyálat csurgatnak rá amíg a képeket nézegetik. Hamar meg is találják Tiffany néven a fotókon szereplő lányt, de Beckett elég szkeptikus, sikerül-e együttműködésre bírni a honlap gazdáit. Castle szerint van egyszerűbb megoldás is és már hívja is a megadott telefonszámot. Beckett hiába próbálja kitépni a kezéből a telefont, hogy a rendőrség ilyet nem csinálhat, ő nem rendőr, csak egy magányos, jómódú úriember – na, ki fogja hamarabb megtalálni a lányt? Otthon családi hagymavágás úszószemüvegben Alexis-szel, aki érdeklődik, hogy állnak a dolgok apuci és Beckett nyomozó között? Hogy állnának, ez csak anyaggyűjtés - tiltakozik Castle, de Alexis-t valahogy ezzel nem igazán sikerül meggyőznie. A Martha által hozott irgalmatlanul ledorongoló cikk sikeresen letöröli a mosolyt Castle képéről, pedig a „kritika” csak egy névtelen olvasói levél egy újságból. Szerencséjére csöng telefon: a szám ismeretlen, a bemutatkozó név nem – Tiffany. Castle azonnal felrakja a hangfogót, az ember mégse a saját lánya előtt beszéljen meg találkozót egy prostival… . Lanie-re a frász jön, mikor a műszak végén a halottaskamrában valaki ráköszön, pedig csak az unatkozó Beckett az. A halottkém nem egészen érti, miért nem inkább a nyilvánvalóan rástartolt íróval tervez közös programot, de Kate még csak Castle idegesítő felszínét látja, bár az igaz, hogy vicces. Lanie győzködését a legrosszabbkor szakítja meg Castle diadalmas telefonja: Na, kihez jön házhoz a call-girl?

Csendes bár, lazán öltözött Castle, Tiffany érkezik látványosan szűk ruhában. Kap öt másodpercnyi ízelítőt az úriember Castle-ból (úgy látszik, prostikra tartogatja a jó modort), majd megjelenik Beckett is, pedig Tiffany-t meg sem kérdezték előtte, hogy hármast is vállal-e? Mindegy, most már nincs módja visszakozni. Horn stabil kliense volt, rendszeresen találkoztak. Először csak beszélgetni akart – gúnyos vigyor Beckett részéről –, de persze a szex is jó volt stressz ellen. Az utóbbi hetekben viszont beütött a mennykő, valaki zsarolni kezdte a férfit a fotókkal. Az először persze rá gyanakodott, de esküszik, hogy ennél több esze van, egy ilyen húzással kiírná magát a „szakmából”. A képviselő viszont el szerette volna rendezni az ügyet, fizetni akart. Hoppá, akkor viszont a zsarolóból lehet, hogy időközben gyilkos lett, csak meg kell találni. A fotókhoz Bollingernél elég sokan hozzáférhettek, de ő nem ettől ideges. Horn felesége, Laurie bejelentette, hogy indul a férje helyéért és a szimpátia miatt jó esély van rá, hogy a biztos szavazati előny semmivé olvadjon. A névsor átnézése hosszadalmas lenne, Beckett szerint, ha Horn aggódott, hogy a stábja megtudja a dolgot, akkor a kampánykasszából kellett fizetnie, abban pedig a kampányfőnök, Nesbit tud segíteni. A fényképek láttán persze ő is a botránytól fél főleg, de hajlandó átadni a kimutatásokat.

Az új presszógép kávéja úgy látszik jobban stimulálja az agysejteket, mert estére meg is van az összefüggés Horn és Bollinger stáblistája között. Egy számla, amire Horn harmincezret utalt át és ami Bruce Kirby, a fotózással megbízott magándetektív nevén van. Kiderül, hogy a korábbi zsaru már régen sem volt a törvényesség mintaképe, van egy 38-asa is, logikus, hogy pillanatokon belül a az üvegkalitkában látjuk viszont. Nem kertel sokat, úgy gondolta, ha más nem használja fel a képeket, majd megteszi ő. Legnagyobb meglepetésére Horn azonnal igent mondott a 250 ezer dolláros tétre. Éppen aznap este kellett volna átadja neki a zsozsót, de már nem jött el. Montgomery addig is lesitteli zsarolásért, amíg a fegyverét előkerítik, de Castle szerint ennyire átlátszó alibit nem találna ki magának valaki, tehát akkor igaz is lehet. Ezzel kapcsolatban két kérdés maradt: hová lett a pénz, és honnan volt egy köztisztviselőnek ennyi pénze? Castle szerint onnan, ahonnan minden politikusnak: a korábbi támogatóktól. Ezeknek a listájához megint Frank Nesbit kellene, ő viszont most már a  képviselőjelöltté előlépett özvegy védelmében kerek perec elhajtja őket a fenébe.

Castle-t otthon Alexis próbálja felvidítani. Előbb Gina „kedves” emlékeztetőjével a másnapi felolvasóestről, majd azzal, hogy megmutatja lelombozott apjának az időközben megjelent lelkendező kritikákat. Arra a kérdésre, hogy honnan szerezne negyed milliót, ha hirtelen szüksége lenne rá, Alexis az egyetlen értelmes választ adja: tőled kérnék. Bármilyen triviálisnak is hangzik, mégis elindít valamit Castle-ban és már neki is esik az internetnek. Ennek több eredménye is lesz. Először az, hogy mikor lelkendezve beront az őrsre, Beckett kiborítja a titokban végre megfőzött kávéját (eddig nem akarta, hogy Castle lássa, hogy örül a dolognak). Másodszor pedig az, hogy kiderül, az özvegy volt eddig is Horn kampányának fő anyagi támasza, tehát lehet, hogy ez a pénz is tőle jött. Tőle bizony, mert férjuram elég lúzer okrathamisító volt és a bank felhívta őt, hogy ellenőrizze a tranzakciót. Ő pedig a megszégyenülés és a politikai bukás helyett inkább beleegyezett a fizetésbe. Utolsó este ő hívta fel a férjét, hogy hol kell találkoznia a zsarolóval. Szóval akkor biztosan a férjénél volt a pénz? Igen. Akkor hogy találhatták meg a táskát a lakásában ma reggel? – rántja ki a talajt a lába alól Beckett. Nincs is ereje sokat tagadni, igen, elege lett abból, hogy a férje szó szerint elb***sza a közös álmukat és még a pénzt is neki kell adnia ahhoz, hogy ne alázzák meg. Így aztán este nem a zsarolóhoz, hanem egy másik helyre küldte őt, ahol már mindent elrendezett a társa. Aki nem volt más, mint Frank Nesbit, a kampányfőnök, akinek karrierjét és életét Horn botrányának a kipattanása ugyan úgy derékba törte volna. „Szép munka volt, jól dolgozott!” - mondja nekik Montgomery és távoztában még odaveti: „Maga is, Beckett!” Mielőtt Kate ballisztikus pályára állna, gyorsan elmenekül: „Csak ugrattam!” Castle-nak nincs ideje kiélvezni a pillanatot, mert Alexis hívása a Gina hurrikán tombolását vetíti előre.

A felolvasáson Castle az utolsó soroknál tart, előtte könnyes szemű nők hallgatják Derrick Storm utolsó pillanatait. Írónk mély átéléssel olvas, de elakad a hangja, amikor új érdeklődő érkezik. Egy egészen hosszú télikabátból egy egészen rövid szoknyás Beckett kerül elő és árnyalatnyit provokatív tekintettel kezdi fixírozni. Szerencsére a maradék pár szót még ki tudja nyögni és a lelkes taps egy picit magához is téríti. Gyorsan lecsap Beckett-re, aki egyszerre kezdi cikizni őt és a könyvet: ugye milyen élmény, ha egy kibic beledumál a szakmánkba? Martha átmenetileg megmenti a további piszkálódástól, de egy pillanattal később Castle már bánja, hogy felbukkant, mert elkotyogja az új főhősnő nevét: Nikki Heat. (Az angolul abszolút nem értők számára: Forró, de hangulatilag inkább Tüzes Niki.) Beckett tekintete alapján Castle egyetlen szerencséje, hogy a miniruhához nem áll jól a pisztolytáska. Az „alkotói függetlenség” vs. „ez nem zsaru, ez prosti” vitának csak az elejét látjuk, de ne legyenek kétségeink, lesz még folytatása.