A múltkori, teljes sikernek nem kimondottan nevezhető éles teszt, és a felépülése után Sam a laborban játszadozik tovább Merlin fázisváltó ketyeréjével. Biztos, ami biztos alapon még egy erőteret is felhúzott a szobába, hogy ne tüntesse el a bázist és, hogy elfelejtett figyelmeztető üzenet hiányában Mitchell fejjel belerohanhasson mikor ebédelni hívja. Carter zseléevés előtt még lefuttat egy tesztet, így az alezredes a megfigyelőből nézi, amint a szőke kollegina előre tervezetten eltűnik, azt viszont már nem látja, hogy fázison kívül megint csak eltűnik, mikor a terem közepe hullámzani kezd, és magába rántja.
Sam a robbanás nyomokkal tarkított, de ugyanakkor sértetlen laborban tér magához, aztán igen csak mereszti a szemét, mikor az őt őrnagynak szólító Dr. Lee és az atlantisz helyett a bázison szaladgáló, magát a CSK-1 vezetőjének valló Lorne őrnagy érdeklődik a hogyléte felől. Miután az őrnagy tájékozatja Hammond tábornokot, hogy a bázis továbbra is rendelkezik a működéshez minimálisan szükséges mennyiségű Carterrel, de valami mégsem stimmel, megkezdődik a szokásos ki maga, honnan és hogyan jött témákat körüljáró kihallgatás. Átszőve a kellő techno blablával és a helyzethez igazított, de amúgy is megunhatatlan párhuzamos univerzumos poénnal, vagyis, hogy van-e köztük olyan, ahol Carter egyenes választ ad.
Futjuk tovább a szokásos köröket, hogy mi van az ismerősökkel ideát. Danielt pár hete elkapta az Ori. Mitchell kilépett a seregből miután lelőtték az Antarktisz felett. Teal’c elment országgyűlési képviselőt játszani a jaffák közé, Vala meg minden bizonnyal a cellájából próbálja magát kidumálni az 51-es körzetben. Mivel a vallatással nem jutnak előrébb Hammond tábornok engedélyezi, hogy beavassák Cartert az itteni alteregója munkájába. Az őrnagy verzió megoldást talált arra, amivel korábban (időrendben egy évvel ezelőtt, az Atlantisz, 3. évadában) már az általunk ismert Carterék is kísérleteztek, vagyis, hogy energiát vonjanak ki párhuzamos univerzumokból. Azzal viszont nem számolt, hogy az általa megcsapolt univerzumban az áramlopást észlelik az EON emberei valaki fázison kívül lesz egy erőtér mögött, és ezzel túltöltődést, meg robbanás okoz nála. A mi Carterünket megvédte ez erőtér, az itteni meg felkerülhet a balul elsült kísérleteket jegyző tudósok emlékfalára.
Eközben Hammond tábornok az ő irodájában telefonáló elnökkel szeretne beszélni, aztán vagy utána, vagy helyette Cartert avatja be az alteregó szerencsétlenül elsült kísérletének okába. Három hete járt itt egy Ori anyahajó, hogy Halálcsillagot játsszon, de rossz jelenetből készültek, így nem a Föld robbant fel, ahogy az Alderaan, hanem az antarktiszi ős széknek hála a hajó, mint az említett űrállomás. A tűzijáték miatt viszont lemerült a szék ZPM-je, és mivel sosem jártak Atlantiszon, nincs másik. Sőt, ettől sokkal cifrább a helyzet. Anubisz támadásának idején kénytelenek voltak nyilvánosságra hozni a kapu létezését, amit sem a derék polgárok, sem a többi ország nem fogadott valami jól.
Szükségállapot hirdettek és a nemzetközi helyzet is fokozódott, aztán mindkettő úgy maradt az elmúlt három évben. A széket még időben lenyúlták az oroszok elől és most az 51-es körzetben várja, hogy megfelelő méretű duracellt találjanak hozzá, amivel nagyon kéne igyekezni, mert öt nap múlva itt az Ori flotta. Ez a rossz hír. A jó meg az, hogyha Carter megoldja a problémát, segítenek neki haza menni. Itt elég hihetetlen fordulatot vesz a történet, mert Sam azt állítja, nem tudja időben áttanulmányozni alteregója kutatását, sőt talán befejezni sem. Ezért inkább az otthoni ötletét folytatná, vagyis, hogy a fázisváltóval eltüntesse az egész bolygót.
Ha már párhuzamos univerzum, akkor nem maradhat el a jól bevált, kivel van Sam ebben a valóságban jelenet sem. Jackről már az elején sem érdeklődött, Peteből meg egy univerzumban is sok volt, így mindkettőt kihúzhatjuk. Helyette talál egy jegygyűrűs, összebújós képet itteni énjéről és Lorneról. Az őrnagy aztán elmeséli, hogy nem kell aggódni, ők nem voltak úgy. Itteni Sam egy McKay nevű milliomos neje volt, de elváltak. Rodney legalább egy helyen összejött Sammel.
Másnap Sam közli Hammonddal, hogy a ZPM a fázisváltáshoz is túlságosan vékonyka, de a tábornok nem aggódik, helyette bevezeti a szöszit az eligazítóba, ahonnan Hank Landry elnök három éve irányítja az országot. Össze tudják hozni a szükséges energiát, mivel B tervként a széket rákötötték az országos energiahálózatra. Ez a lövöldözéshez kevés, de a fázisváltáshoz elég. Csupán átnyomnak pár kapcsolót, meg az elnök egy szívhez szóló beszédben közli a jó néppel, hogy egy darabig kénytelenek lesznek mellőzni a plazmatévé nézést a légkondis szobában. Cserébe lesz holnap. Egy-két kábel dugdosás itt, laptok kattingatás ott, színes országtérkép animációval és már látjuk is, amint az USA elsötétedik miközben az Ori hajók éppen rárepülnek a bolygóra. Aztán az egész Föld eltűnik, az ellenség lövései pedig baj nélkül átsuhannak rajta.
A világmegmentés után Cartert sajtótájékoztatóra, meg puccos estélyre viszik, pedig láthatóan szívesebben állna ki egy szál zattal az egész Ori sereg ellen. A partit aztán egy tiltakozó zavarja meg, akit a biztonságiak goa’uld piszkavassal szerelnek le. A lakosság elég rosszul viseli, hogy a híres amerikai demokrácia most már csak annyiban különbözik az Eredet követésétől, hogy nincs kötelező áldott legyen a Landryzés, meg köztéri grillezés. Sam elég kilátástalannak ítéli a helyzetét, mert meglátogatja milliomos McKayt, hogy közölje vele az exneje halálhírét, és egyúttal segítséget kérjen a hazajutásához (a már emlegetett, otthoni energia elvonós kísérlet kapcsán). Rodney persze segít neki, még azután is, hogy kiderül, Sam „nem az vagyok, akit ismersz” kezdetű vallomása nem azzal folytatódik, hogy leszbikus.
Landryből eközben kibújik a köcsög politikus, mert mikor kiderül, hogy Dr. Lee ebben a világban sem boldogul a rá bízott feladatokkal, így a saját fázisváltójuk működtetésével sem, egyszerűen nem engedi, hogy Sam a hazajutásán dolgozzon. Ráadásul szüksége van Samre politikai kampányához, még akkor is, ha a rendes választási rendszert mostanra felváltotta az akarod-e Landryt, igen vagy persze nem kérdésre szorítkozó népszavazás. Az elnök jobb keze később még az is tudatja a szöszivel, hogy megzsarolták McKayt, nehogy segítsen neki.
Carter ezek után felkeresi Mitchellt, akiből, mint kiderül Landry az antarktiszi csata után szintén kirakatembert csinált, aztán mikor ő nemet mondott, megszüntették a gyógykezelését. Így most tolószékben tengeti napjait egy lepukkant környéken, de legalább nem kell foglalkoznia a kijárási tilalommal. Sam a hallottak hatására úgy dönt, hogy majd ő jól megdönti a rendszert, aztán eljátszva a jó kislányt egy TV interjúban az elnök ellen kezd beszélni. Persze hamar lekeverik, az eset internetes visszhangját meg olyan szinten cenzúrázzák, hogy azt Kína is megirigyelné.
Mikor újra meglátogatja McKayt, az elnök szabályosan elraboltatja egy személyes találkozóra, amire az itt még létező Prométheusz fedélzetén kerül sor, kihagyhatatlan alkalmat szolgáltatva a legtöbbször elsütött vágókép újbóli felhasználására. Itt aztán Sam előadja a rész tanulságát magába foglaló hegyibeszéd arról, hogy a diktatúra csúnya dolog, meg segíteni kéne a galaxis többi lakóján és az igazi Hank Landry jó ember. Az elnöknek ebből annyi jön át, hogy túl sok gond van a szöszivel, így „meggyőzi” McKayt, hogy vegye át a nő munkáját, őt meg küldje haza. Carter azonban indulás előtt még ráveszi a férfit, hogy legyen Landry lelkiismerete.
Otthon mindenki örül, mikor előkerül, egészen addig, míg meg nem tudják merre járt. Ők ugyanis azt hitték csak a fázisváltó hibásodott meg, ezért a sodan álcázót használva felváltva társaságot nyújtottak neki. A történtek fényében azonban az elmúlt két hét nagy részét azzal töltötték, hogy egy üres szobához beszéltek. Azt, hogy mit, viszont nem tudjuk meg, mert hirtelen mindenkinek halaszthatatlan dolga akad.
Facebook kommentek