Egy felhő sincs az égen és nap próbára teszi még a legedzettebb férfiak, a gladiátorok szervezetét is, akik még ebben a kegyetlen hőségben is rendületlenül edzenek. A nagy gyakorlatozás egyébként a magisztrátus által szervezett játékok miatt van. Doctore jelére a gladiátorok küzdőfélt cserélnek. Mikor Crixus odaér Spartacushoz, Doctore parancsát meg sem hallva tovább rohamozza a gladiátorok közé frissiben visszakerült trákot. A főhős rövidesen földre kerül, de a kiképző még időben leállítja a bepörgött bajnokot. Doctore közli, ha figyelmesen követik az utasításait, akkor mindenki győzedelmeskedni fog majd az arénában. Gnaeus azonban nem bírja tovább és összeesik a tűző napon. Amikor Pietros vizet akar adni neki, Doctore megállítja, mondván spóroljon a vízzel olyanok számára, akik inkább megérdemlik.

Quintus a kiszáradt díszmedencében áll és isteneit káromolva esőt követel. Lucretia jön egy levél kíséretében és közli a jó hírt, miszerint Calavius magisztrátus egy órán belül érkezik, hogy személyesen válassza ki a harcosokat a fesztiválra, amelyet azért szervezett, hogy szárazság végre véget érjen. Lucretia felfedezi, hogy a férje még mindig nem jött rendbe az ellene elkövetett merénylet után. Előbb a medicushoz küldené, hogy öltsék végre össze rendesen a férfi sebeit, majd javasolja, hogy szóljanak Calaviusnak, intézkedjen ezügyben. Azonban Quintus nem akarja ilyennel terhelni a magisztrátust, főleg, hogy úgy tűnik a Batiatus ház adja majd a primust a játékokra. Különben is a ház ura már nyomoz az ügyben.

Ezt láthatjuk is egy torzó képében, amelyen csak úgy nyüzsögnek az élősködők. A ravaszdi szír, Barca kíséretében egy rosszarcú fickónál kérdezősködik, valahol Capua utcáin, mit tud a torzón lévő szolgajelekről. A fickó nem akar beszélni, de Barca kis ráhatással megoldja a dolgot és kapnak végre egy nevet. A dominus eközben új ruhát ölt és épp rámászna nejére, mikor Naevia betoppan és közli, hogy Calavius megérkezett. A dominus legnagyobb sajnálatára a magisztrátus nem egyedül jött. Batiatus régi ellenlábasa Solonius is itt van. Mint megtudjuk ő is részt vesz a fesztivál lebonyolításában. Egy nagyszabású „sine missione” azaz döntetlen és megadás nélküli, halálig tartó küzdelem lesz a játékok fő attrakciója. Batiatus így nem hezitál, és máris felajánlja Crixust eme alkalomra. Calavius elégedett és hozzáteszi, hogy akkor ez tényleg a legendák harca lesz.

A ház ura összevont szemöldökkel fordul a magisztrátushoz és nem igazán érti a kijelentését. Elfelejtettem volna mondani? A jó Solonius Theokolészt biztosítja a primus viadalra. A belül már nagyon röhögő Solonius ekkor közli a ledöbbent Batiatusszal, hogy tetemes kis összeg fejében sikerült városukba csalnia a Halál árnyéka néven elhíresült gladiátort. Míg Quintus legjobb és jelenleg egyetlen valamit is érő harcosát, addig a közelben hallgatózó Lucretia a szeretőjét félti ettől a küzdelemtől. A lanista próbál tenni valamit és szól Calaviusnak, hogy a viadal így eléggé egyenlőtlen lesz, hiszen eddig csak egy ember élte túl a Theokolész elleni viadalt. Ekkor Solonius felhívja a figyelmet Spartacusra. Dacolt a sorsával, a lanista négy emberét elintézte. Batiatus szól hát embereihez és így adódik, hogy Crixus, Capua bajnoka Spartacust kapja társául, hogy ketten együtt megküzdjenek a rettegett legenda ellen.

A gladiátorok a pihenő időben sem unatkoznak, a félkarú szolgát bírják táncra, azzal, hogy a lábait püfölik. Crixus azonban nem mókázik, inkább Spartacust méregeti gyilkos tekintettel. A trák valamivel távolabb üldögél és többieket figyeli. Varro ül mellé, akivel Spartacus közli, hogy inkább egyedül küzdene. Varro szerint akkor úgy is halna meg és elárulja az Árnyék elleni viadal után busás jutalomban lesz része, annyira hogy akár tízszer is kiszabadíthatná Surát. Később Doctore próbál hatni a gazdájára és felveti, hogy inkább ő harcolna a másik kettő helyett, úgyis sokkal tartozik Theokolésznak. Lucretia csak helyeselni tudja a dolgot, de Batiatus nem ért egyet. Doctore dolga az, hogy Crixust és Spartacust felkészítse a küzdelemre vagy, ha ez nem sikerül, akkor a dicső halálra.

A domina Naevia által vizet küldet a gallnak, amelyet a férfi arra használ, hogy udvaroljon egy sort a szolgalánynak. A kamrájába visszatérő Crixus a rá várakozó Spartacusra bukkan. Amikor a gall emiatt számon kéri, hősünk közli, hogy a nézeteltéréseiket jött rendezni. Nehéz csata vár rájuk, és össze kell fogniuk, ha túl akarják élni. Crixus azonban úgy tűnik, nem akarja Spartacust társául. Barca a szír által fogadást köt két társára az Árnyék ellenében, majd elindulnak, hogy felkutassák a dominus elleni merénylet felbujtóját. A kapuban Pietros tartóztatja fel Barcát, ugyanis akárhányszor elhagyja a ludust, a fiú aggódik a férfiért és ezt mindenképpen közölni akarja vele. Barca azonban megnyugtatja az aggódót és távozik. Doctore kiált Pietrosért, hogy vigyen neki a fegyvereket. Az edzését végző Gnaeus pedig mohó tekintettel bámul utána.

Batiatus értesül nejétől, hogy az elkényeztetett céda más néven Ilithyia újfent meglátogatja őket. Nagyon nem örül neki, és ez érthető, de Lucretia szerint a lány talán segíthet abban, hogy apja révén jobb belátásra bírják Calavius magisztrátust, hogy Crixus helyett más harcoljon a primus viadalon. Azonban Quintus nem akar már variálni, mert attól tart, ha visszatartja Crixust örökre kidobják őket az arénából. Lucretia azonban vitába száll a férjével, hiszen ha Crixus elbukik nem lesz többé bajnokuk. Ekkor érkezik Ilithyia, és abbéli reményét fejezi ki, hogy a trák vére ömleni fog majd az arénában. Erre még az arénáig sem kell várni, ugyanis Doctore megkezdte a trák és a gall kiképzését, mindkettejüket alaposan helyben hagyva. A többi gladiátor nézelődik, Ashur jókat röhög, Doctore pedig szapulja tanítványait, miközben a két férfi többet fekszik és borul, mint egy keljfeljancsi.

Ilithyia szívesen lemenne, közelebbről megnézni magának a bajnokot, ám Lucretia szerint a ludus belső körlete nem egy szenátor lányának való. A szöszke ekkor felveti, hogy szívesen venne egy privát bemutatót a villában. Cserébe szervez egy találkozót Júnó egy papnőjével, hogy megoldást találjanak a domina termékenységi problémájára. Főhősünk és Capua bajnoka, a többi gladiátorral egyetemben a lazító kamrában pihennek, tisztálkodnak. Spartacus szerint nem lesz sok esélyük az Árnyék ellen, ha még Doctorét sem tudják legyőzni. Crixus azonban úgy véli, ha a senkiházi trák nem lenne állandóan láb alatt már rég legyőzte volna a kiképzőt. Ahogy az lenni szokott, szó szót követ és a két férfi egymásnak esik, de mielőtt még megtudnánk, ki a legény a gáton, érkezik Doctore és szétválasztja a verekedőket.

A két férfi, a heverő nők előtt álldogál. Spartacus megláncolva és Ilithyia szánalmas pondróként tekint rá, majd közli vele, hogy ő a legátus felesége, és alig várja, hogy meghaljon az arénában. Ekkor érkezik Batiatus, hogy magával vigye a trákot. Közben megemlíti, hogy a bajnokkal ritka nagy becs egy magánbemutató. Ezt Ilithyia értékeli is, ellenben kissé túlöltözöttnek tartja Crixust. Így a gall, gazdája parancsára, kénytelen levenni az ágyékkötőjét. Miután a ház ura távozott, Ilithyia valósággal körbezsongja Crixust. Lucretián látszik, hogy egyre rosszabbul esik neki a dolog, de érzi itt az egyetlen lehetőség, hogy szóljon a szeretője érdekében. Azonban sem a lány, sem a szerető nem akarja, hogy más küzdjön a Primus harcban. Batiatus ezúttal, hősünket és túlélő ösztönét méltatja. Bár megmentette az életét, de Spartacusé még mindig nem ér semmit az arénában. Crixus az egyetlen, aki most számít. Tehát hősünk feladatául kapja, hogy jusson közös nevezőre a gallal, mert ha ő elesik, az akkora csapást mér a ludusra, amit az nem élne túl. Azok romjai alól pedig a dominus nem fog tudni segíteni Sura megtalálásában. Közben Barca visszatér, sikerült felkutatnia azt a fickót, aki az orgyilkos rabszolgák korábbi tulaja volt. Bár eddig nem sikerült semmit megtudni tőle Batiatus könnyen megoldja az ügyet. A kezében lévő fémpohár segítségével véresre veri a fogvatartott fejét. A durva fellépés hatására kiderül a szolgák Ovidius, az uzsorás, emberei voltak. A férfi többet nem mond, mert Batiatus elvágja a torkát.

Napnyugta van, és Doctore még mindig Crixust és Spartacust gyötri és egyre elégedetlenebb a teljesítményükkel. Végül megelégeli a dolgot és megmutatja a másik kettőnek okulásul, hogyan bánt el vele annak idején Theokolész. Azt tanácsolja, alkalmazzák együtt a kettőt, a támadást és a védekezést illetve az elterelést és a lesújtást. Harcoljanak egy emberként, vagy mindketten meghalnak. Miután a kiképző kiselőadását végignézték az erkélyükről, Batiatus és Lucretia is a dolga után néz. Nem sokkal később az egész napos kimerítő edzés után Spartacus ül le falatozni. Ashur csatlakozik hozzá, noha nem enni, hanem hogy ellássa néhány jótanáccsal. Soha ne bízzon meg Crixusban, vele is nagyon csúnyán elbánt, mikor az arénában egyszer társa volt, és azzal az egyik lábára mutat, amely még azóta is valamilyen fémmerevítő szerkezetben van. Majd még hozzáteszi, ha a gallon múlik akár még a cimboráját, Barcát, is elárulná a győzelem és a dicsőség érdekében.

Ahogy a szöszke megígérte, Júnó egy papnőjével érkezik, hogy Lucretia termékenységi problémájára gyógyírt találjanak. Az Istenszolga kínos kérdést tesz fel, és ennek a domina legnagyobb sajnálatára Ilithyia is fültanúja lesz. A papnő azt firtatja volt e már más férfival is szexuális kapcsolata, a férjén kívül, a ház úrnőjének. Nincs mit tenni, a somolygó nyafkát pedig már két ökrös szekérrel sem lehetne onnan elvitetni, így Lucretia válaszol a kérdésre. A papnő szerint tehát nem a maggal, hanem inkább a keltető edénnyel van gond, így segédje által kikotyvaszt valamiféle itókát. Miután a domina ezt legyűrte a kezébe nyom még egy fallosz alakú viaszgyertyát és közli vele, hogy egy órán belül közösülnie kell és akkor az áhított gyermek megfogan majd. Amíg Lucretia előkészül az esti gyerekcsináló projektre, addig a férjura sem rest és meglátogatja Ovidius házát, hogy lerója a tartozását. Ovidius haza érkezve, a földön vérbe fagyva találja feleségét, míg kisfiát a lanista tartja fogva. Mikor Batiatus szembesíti az ellene elkövetett bűnével, Ovidius elismeri, hogy ő bérelte fel az orgyilkos rabszolgákat, de elárulja azt is, hogy Solonius kérésére tette. Ugyanis Solonius volt az, aki kifizette neki Batiatus adósságait cserébe a megöletésért. Miután a dominus mindent megtudott, Barcával megöleti Ovidiust, és mielőtt távozna, még kiadja parancsba, intézze el a fiút, majd égesse porig a házat.

Crixus és Spartacus a lazító kamra egy padján ül. A történetünk kezdete óta először történik olyan, hogy felnőtt emberek módjára, ellenségeskedés nélkül, őszinte érdeklődéssel, elbeszélgetnek egymással. Spartacus azt firtatja, a győzelmen és dicsőségen kívül, van-e még más is, amely érdekli Crixust. A választ, sajnos, nem tudjuk meg ugyanis a gallt hívatják. Természetesen a domina kéreti, hogy végre teherbe essen. Azonban Crixus finoman, de visszautasítja úrnőjét, mondván a szerelemezés, egy ilyen nehéz rangadó előtt csak elveszi az ember erejét. Lucretia könnyes szemmel belátja, hogy szeretőjének igaza van, így lemond az esti mókáról, és egyelőre a hőn áhított gyerekről is. Persze Crixusnak nem a szexszel van gondja, hanem a partnerrel. Még utoljára jól akarja érezni magát, hisz ki tudja, mit hoz a holnap, így végre valahára Naevia és Crixus egy szenvedélyes éjszakát töltenek kettesben. Már éjszaka van, de Spartacus szemére nem jön álom. Varroval beszélget az előtte álló napról. Varro elmeséli, hogy Barca nagy összegben fogadott rájuk és, ha tehetné ő is betársulna. Spartacus értékeli cimborája hűségét és mivel itt léte óta ő a legjobb barátja, egyúttal meg akarja kérni valamire, ha esetleg holnap meghalna. Ám hősünknek ki sem kell mondania, a bongyor srác anélkül is tudja, mire gondol és megígéri neki, hogy ebben az esetben minden tőle telhetőt meg fog tenni Suráért. Ugrunk egyet és az éjszaka napnyugtába fordul. A nap eddigi gladiátor mérkőzései után, eljött a legfontosabb, legrangosabb esemény ideje. A plebs és a pulvinuson ülő nemesek is izgalommal várják a primus harcot.

Míg Batiatuséknak vízügyi gondjaik adódnak, ergo elfogyott és Soloniusnak kell kisegíteni a szomjazó Ilithyiát, addig odalenn Doctore utolsó jótanácsait osztogatja a gallnak és a tráknak. Végszóra megérkezik Calavius és elpanaszolja a pulvinuson összegyűlteknek, hogy szeretett unokaöccsét, Ovidiust és annak családját legyilkolták. Mindenki ledöbben, legfőképp Ilithyia és Solonius. Míg utóbbi csak sejti, addig Lucretia biztos benne, hogy a sajnálkozását kifejező Batiatus áll a dolog mögött. Míg a magisztrátus bejelenti a nap utolsó viadalát, addig Crixus Naeviával szemez és miután a lány rá mosolyog, válaszol Spartacus korábban feltett kérdésre. Talán mégis van valami, ami többet jelent a dicsőségnél. Az eddigi arénabéli teljesítményük alapján Spartacust fújolással, míg Crixust éljenzéssel fogadja a tömeg. Majd pár másodperccel később kinyílnak az aréna kapui és belép Theokolész, a halál árnyéka. A döbbent tömeg elnémul és mi is szembesülünk a legendával. A félelmetes kinézetű férfi, több mint két méter magas, arcát és testét csúnya hegek szabdalják, szembogara pedig vérvörös, ami az albínók sajátossága. Ebben a pillanatban Capua fölött felhők kezdenek gyülekezni, és az emberek baljós előérzettel tekintenek fel az elborult égre. Theokolész elüvölti magát, az eddig ledermedt közönség felharsan, a magisztrátus pedig jelt ad, indulhat a küzdelem. A Halál árnyéka azonnal támadásba lendül, a stílusát figyelembe véve, a két kardos harcmodort preferálja.

Úgy tűnik Crixus és Spartacus végül megfogadta Doctore tanácsát. Egy emberként küzdenek, támadnak, majd visszavonulnak, védekeznek, majd lesújtanak, és könnyedén megvágják több alkalommal is az albínó óriás testét. Miután Crixus egy ügyes támadás után egy csúnya sebet ejt az Árnyék hasán, Spartacus rásegít a rohamra és mellbe rúgja ellenfelüket. Theokolész ettől kibillen az egyensúlyából és mire visszanyeri, a gall újfent ott van és kiüti a kezéből az egyik pengét, végül Spartacus egy gyönyörű csapással egy újabb méretes sebet nyit az óriás testén. Theokolész ezúttal már nem marad talpon és súlyos puffanással hanyatlik az aréna homokjára. A történtek hatására ismét néma csend borul az arénára. Egyesek hitetlenkedve, mások döbbenten meresztgetik a szemüket, legyen az a nézőtéren egyszerű capuai polgár, pulvinuson ülő nemes, vagy a rácsok mögött nézelődő rabszolga. Crixus és Spartacus felnevet, velük tart a felocsúdott tömeg is. Azonban mikor Crixus győzelmi beszédbe fogna, ismét halotti csend telepszik az arénára.

Hőseink utolsóként veszik észre, hogy a küzdelem még koránt sem ért véget. Theokolész, mintha mi sem történt volna, felkel, és ismét harcba lendül. Óriási erejét ismét latba vetve rohamozza két ellenfelét. Crixusnál, úgy tűnik, eddig tartott kooperáció, mert Spartacust félretaszítja, hogy egyedül ölje le az albínót. Meggondolatlansága miatt Theokolész gyorsan megbünteti, és vágást ejt a gall pajzsát tartó kezén, végül elkaszálja a lábait. Amíg a gall a földön van, a trák támad, de az óriás szájbavágásán kívül nem sok eredményt ér el, ellenben eldobják a fenébe. Míg hősünk aréna körüli pályára áll, addig Crixus összeszedi magát, és újfent támad. Egy ügyes csapás sorozat után végre keresztüldöfi Theokolész testét, de úgy tűnik, a Halál árnyékának ez meg sem kottyan. Az óriás csúnyán lefejeli a gallt, majd a pengét kirántja testéből. A még mindig kába Crixus ezután már könnyű préda neki, és a pajzsot tartó karját félretaszítva egy hosszanti, mély vágást helyez el a testén.

A csapás erejének hatásra a gall egy fél fordulatot tesz, így védtelen marad a háta, amelyet az óriás azonmód kihasznál, és ismét lesújt. Azon van, hogy végleg a másvilágra küldje Crixust, de Spartacus végre összeszedi magát és magára vonja Theokolészt figyelmét. Nekiiramodik és a gall pajzsáról elrugaszkodva támad. Úgy tűnik nem sok sikerrel. Az árnyék néhány csapása után Spartacus pajzsát veszti. Eközben a nap még néhány pillanatra előbújik a felhők mögül. Crixus utolsó erejét felhasználva a sisakjárt nyúl és a rátűző fénysugarak segítségével elvakítja Theokolészt. Végre ezáltal Spartacus előnybe kerül, és a kezében lévő mellé, a földről, egy másik kardot is szerez. Majd a két pengével előbb a térdre kényszeríti az albínót. Ezután az egyik pengét a gyomrába mártja, a másikkal pedig jobb felől többször is a nyakára sújt. A tömeg eközben megtalálja a hangját és kórusban kiáltják az „Öld meg!” vezényszavakat. Spartacus eleget tesz a kérésnek. Kirántja ellenfele testéből a kardot, a másik pengével együtt ollót formáz belőle és szó szerint levágja Theokolész fejét. Hogy az események hatására vagy sem, a város felett végleg beborul az ég, és végre elered az eső. Míg Doctore elégedetten mosolyogva távozik, Ashur kétségbe esik Barca nyertes fogadása miatt és Solonius magába roskadva ül újabb veresége miatt, addig mindenki más boldog örömmel adja át magát az enyhülést hozó esőnek. Végül a haldokló Crixus testét kiviszik az arénából. Capua pedig az új hősét élteti, és Spartacus nevét skandálja.