Ebben a részben néhány élő legendával ismerkedhetünk meg. Spartacust látjuk épp, ahogy magára ölti a felszerelését, és kezébe veszi gyakorlókardját. Majd egy ügyes vágás után máris a trák csapása miatt földrehanyatló Kerza-t látjuk. Doctore azonnal közbelép és felhomályosítja a trákot, ész nélkül ráront az emberekre és ez egy olyan gyenge pont, amit ellenfél könnyen kihasználhat. Spartacus közbeszól, erre Doctore a földre taszítja a tiszteletlensége miatt. Barca és Crixus azonnal kihasználja az alkalmat, hogy megalázzák egy kicsit hősünket. Doctore elmondja, hogy jobb, ha elfelejtenek mindent, amit eme falakon kívül tanultak. Az ott kívül az emberek világa, és ők a ludusban, többek náluk. Ők gladiátorok. Ha tanulnak és edzenek, egy nap legendává válhatnak, akárcsak Crixus, akit jelenleg is Capua bajnokaként ismernek.

A keményhangú, ámde lelkesítő beszéd után a gladiátorok és Spartacus folytatják az edzést. Míg a trák a palust püföli megállás nélkül, a nappal éjbe, majd hajnalba fordul. Újfent Doctorét látjuk, aki bejelenti Vulcanaliát. Varrótól megtudjuk, hogy erdőtüzek elhárítása miatt rendezik meg évről-évre ezt a fesztivált. Doctore közli továbbá, hogy Batiatus húsz emberét küldheti a fesztiválra. Hajnalban harcolnak majd a leggyengébbek, utána nyolc páros következik, és végül a primus harc jön. A két legjobbé. A primus személye, ahogy Varroék is megbeszélik ezt, evidensnek tűnik, ellenben kérdéses marad az ellenfél kiléte.

Miközben az egyik díszmedence szélén könnyít magán, Batiatus a nejével beszélget az előttük álló Vulcanáliáról. Quintus épp a magisztrátus miatt dühöng, aki a pletykák szerint inkább Soloniussal vacsorázik ahelyett, hogy megtisztelné őket a jelenlétével. Úgy tűnik, Lucretia vagy szereti festetni a haját, vagy előnyben részesíti a parókákat. Mindenesetre ezúttal egy szőke hajkoronát visel a vörös helyett. A belépő férj gyakorlott szeme azonnal kiszúrja neje új ruháját és az egyre nagyobbra rúgó költségek miatt aggódik. Mint kiderül a beszélgetésükből, saját pénzükből fizetik a fesztivál győztes gladiátorait. A domina egy Quintus által korábban említett mondattal próbálja megnyugtatni a férjét. Pénzt kell költenie az embernek, ha pénzt akar szerezni.

A gladiátorok pihenőjüket töltik, étkeznek. Spartacus és Varro sem tesz másként. A trák felfigyel a Barca kezében található galambra, és madarat inkább a tányérjára kívánja. Varro szerint az lenne az utolsó vacsorája, azonban Spartacus szerint amaz csak fitogtatja az erejét. Ekkor Varro dióhéjban elmeséli a Karthágó fenevadjaként elhíresült férfi legendáját. Miután Karthágó vereséget szenvedett a rómaiaktól, több száz hadifoglyot küldtek az arénákba, hogy egymás ellen harcoljanak. Egy fél nap elteltével, azonban már csak ketten maradtak: Barca és a népük vezére, a nemes Mago. A harc végül Barca győzelmével zárult. Azonban a trákot mindez nem hatja meg, és szerinte csak egy öregembert küldött a halálba. Mikor végül Varro elárulja, hogy a legenda szerint Mago volt Barca apja, Spartacus kissé ledöbben. Amikor rákérdez, hogy igaz-e a dolog, barátja azt válaszolja, hogy a gladiátorok világában a hírnév és dicsőség képes egy külön világot felépíteni. Azonban ezekre hősünk sohasem vágyott. Varro szerinte, ha nem ezek nem, akkor biztos a pénz a fontos neki is. Azonban mi már az első rész óta ismerjük Spartacus igazi mozgatórugóját. A dominus épp távozni készül, ezért Spartacus fölpattan az asztaltól, és válasz nélkül hagyja barátja utolsó mondatát. Mint megtudja, Batiatusnak sikerült kiderítenie, hogy Sura tényleg egy szír rabszolgakereskedőnél van. Batiatus azzal hűti le az izgatott trákot, hogy a keresés folytatódni fog, de a nője szabadságáért cserébe neki is le kell tennie valamit az asztalra.

A ház úrnője új ékszert akar vásárolni a fesztiválra. Személyi szolganője, Naevia nyakára kerülnek a szebbnél szebb nyakbavalók. Végül olyat választ amellyel, a kereskedő szerint még Ilithyiát is lenyűgözheti. Hogy teljesebb legyen a smaragdok tündöklése, a domina lerántja a ruhát szolgája kebleiről. A keblekre és tulajdonosukra az alant gyakorlatozó Crixus is felfigyel. Nézelődésre azonban nincs túl sok ideje, mert az edzés folytatódik. Egészen addig, míg a trák miatt, Doctore megálljt nem parancsol a többieknek. Amikor szóváteszi neki, hogy nem figyel oda az oktatására Spartacus azzal felel, hogy ő egy trák, és mint olyannak, a vérében van a harc. Trákia. A szót Doctore szinte undorodva mondja ki és az országot egy összehugyozott mocsárnak titulálja és hősünk lába előtt könnyít magán. Barca és Crixus természetesen felröhögnek a dolgon. Varro viszont nyugtalanul tekint barátjára. Doctore miután térdre parancsolja a trákot, elmondja, az, hogy honnan jött az ember, már nem számít. Semmi sem számít csak az ő hangja, és a talpuk alatt lévő homok. Azzal az előtte térdeplő trákot arccal az összepiszkított homokba taszítja.

A még mindig kárörvendő gallt hivatják. Míg Naevia elkíséri az úrnőjéhez, addig Crixus szóbaelegyedik a lánnyal. Megtudjuk tőle, hogy már a ludusban született és egész életében a dominát szolgálta. Itt is virágoztál ki nemrég. Teszi hozzá a gall, aki megpróbál udvarolni, kevés sikerrel. Állítása szerint a karddal sokkal ügyesebben bánik, mint a szavakkal. Ahelyett, hogy bókolni próbálna, inkább az aréna béli sikereivel próbálja lenyűgözni Naevia-t, akit azonban hidegen hagy a dicsekvés. Lucretia lenge ruhában várja a gallt és megmutatja neki új csecsebecséjét. Majd azt követeli a férfitól, hogy tegye magává. A viszonyuk már az előző részből is sejthető volt. Miután Crixus végez a férfiúi teendőivel, visszatértünk a gyakorlatozókhoz.

Kerza repül egyet és máris a földön találja magát, hálóba gabalyodva. Gnaeus a retarius áll fölötte, legyőzött ellenfelére fogva háromágú szigonyát. Közben Doctore feleleveníti a megadadás szabályait. Spartacus ebben a részben valamiért nem bír magával és ismét a szigorú kiképzővel kezd feleselni. Miszerint ő nem hajlandó a behódolásról tanulni. Eredmény? Varroval együtt bevágják őket a lyuknak becézett emésztő gödörbe, hogy engedelmességet tanuljon. Itt Varro elmondja, hogy már kissé teli van hócipője a trák állandó szájalása miatt. Főleg, hogy ezúttal ő is szív. Miközben derékig állnak a kulimászban Spartacus szemére veti, hogy amit ő eddig bátorságnak vélt, arról kiderült, hogy mindössze botorság. Hősünk azzal érvel, hogy képtelen lenne megadni magát az arénában. Hozzáteszi még, hogy Batiatust akarja elégedetté tenni. Mivel a dominus megígérte, hogy segít neki visszaszerezni a feleségét.

A nap végén a gladiátorok lazítanak és izzadnak egy jót. Ekkor érkezik Doctore, hogy végre kihirdesse a primust. Ahogy az várható volt, ez Crixus lett. Ellenfele pedig Gnaeus a retarius, aki egy tar fejű és szúrós tekintetű fickó. Ashurt hamar lepöccinti Barca és megszerzi tőle a listát, amelyen a többiek beosztása van. A fecni kézről kézre jár, míg végül eljut Spartacushoz. A trák elmondja társának, hogy egymás ellen kell majd harcolniuk a fesztivál legelején. Varro bosszankodik és megtudjuk tőle, hogy ez a jelentéktelen harcosok ideje, és mindössze fél garast kap a győztes. A trák szóba hozza Crixust. Egyszer már legyőzte, képes rá újra, bármikor. A közelben fülelő szír szerint, azonban Crixus veszélyes ellenfél. Nem véletlenül ő jelenleg a ludus legjobbja. Elmeséli hát Crixus legendává válásnak történet. Éltek valaha a Gargan ikrek. Démonok voltak ők akik, az alvilágból törtek fel. Decimus és Tiberius egy szajha gyermekei voltak, akit egy sakál erőszakolt meg. Inkább fenevadak voltak, sem mint emberek. A keleti partokat egészen foglyul ejtésükig tartották rettegésben. Azért vitték őket az arénába, hogy ott pusztuljanak, de ehelyett emberi csontokon és véren lakomázva éltek tovább. Bátor harcosok holttestei maradtak utánuk félig felfalva. Végül senki sem akart velük önszántából találkozni. Egy embert kivéve. A démonok a kardja által estek el. Spartacus nevetségesnek találja a sztorit, akárcsak magát a bajnok. Ennek fültanúja lesz Gnaeus is, aki leoltja hősünket. Egy nap talán bizonyíthatsz, de addig is pofa alapállásba.

A trák nem tud belenyugodni abba, hogy a mostanra barátjává fogadott Varro ellen kell majd harcolnia, ráadásul Sura sem várhat éveket, míg kiszabadítják. Így egy terv kezd körvonalazódni a fejében. Első lépésként feldühíti a retariust, és amikor az nekiront, kitér az útjából. Gnaeust tovább viszi a lendület és a koponyája egy közeli fapóznán csattan. Egy akadály kipipálva. A lazító kamrában Varro megpróbál a trák makacs fejével beszélni, miszerint őrültség, ha azt gondolja, hogy Gnaeus helyére kerülhet a primus ellen. Egy ilyen pozíciót ki kell érdemelni, évek hosszú szolgálatával. Azonban nincs idő ilyesmin gondolkodni. A Batiatus által szervezett estély rövidesen kezdetét veszi. Ide a gladiátorok is hivatalosak. A capuai nemesek húsáruként tapogatják, nézegetik őket. Természetesen Ilithyia is itt van. Lucretia sikeresen elcsalta, a gladiátorok iránt mostanra egyre jobban érdeklődő lányt. Sőt, ezzel talán még arra is rávehetik, hogy megemlítse Glabernek újra a pártfogás ügyét. Ilithyiát azonban nem nagyon köti le a mulatság. Látványosan unatkozik, mígnem a domina olyat mutat neki, amely végül maradásra bírja a távozni készülő nyafkát. A következő snittben már azt látjuk, ahogy Varro egy szolgalányt hág hátulról. Lucretia elégedetten, míg Ilithyia elnyíló szájjal, mohón nézi az aktust.

A bongyor srác úgy tűnik, nagyon jól bírja az ilyesfajta strapát és két menet után is frissen és fitten lépdel vissza barátja mellé. Közben még a fülét is nyitva tartja, így elcsíp néhány mondatot a dominus és Doctore között. Megvan Gnaeus új utódja. Spartacus csalódott, változat kicsit a tervein és beindítja a kettes fázist. Ráront a gyanútlan gallra. Batiatus döbbenten konstatálja, hogy a nemesek izgatottan, sőt élvezettel nézték a két férfi tusakodását és azonnal döntésre jut. A korábbi tervekkel ellentétben Spartacust jelöli ki a primus ellenfeleként. A domina az est végeztével, természetesen hangot ad nemtetszésének. Batiatus szerint azonban a lehető legtöbbet hozta ki a helyzetből. A többi gladiátorral szemben Spartacus iránt nagy az érdeklődés és ezt ki kell használni, amíg csak lehet. Hagyjuk most magukra kicsit a torzsalkodó házaspárt és kövessük Naeviát. A lány a domina parancsára borért megy az éléskamrába. A hely alig néhány lépésnyire van a gladiátorok lakrészétől. Ez használja ki Crixus és a rácsokon át megérinti a közelben lévő lányt. Naevia nem számít erre és ijedtében elejti az utolsó palack bort. A gall lovagiasan felajánlja, hogy elrejti a cserepeket, majd átadja a meglepett szépségnek az ajándékát. Egy nyakláncot, amelyet még Ashur révén szerzett be.

Kicsit arrébb, az egyik alvó cellában, Varro azon mereng, hogy gratuláljon vagy részvétét fejezze ki Spartacus mai teljesítménye után. Szerinte barátjának csak szerencséje volt legutóbb. Azonban a trák nem ért egyet. Úgy véli a gall hírneve eltúlzott és ezt másnap be is fogja majd bizonyítani. Kerza ezt már nem állja meg szó nélkül. Inkább elmeséli, a kissé már elbizakodott tráknak, Theokoles történetét. Legendás gladiátor, akit más néven a Halál Árnyékaként ismernek. Azt mondják róla, hogy több mint három méter magas. A talaj is beleremeg a lépéseibe. Az árnyéka elsötétíti a napot és a legtöbben holtan esnek össze a puszta látványától is. Bár valószínűleg azok járnak jobban. Kerza apja egy olyan harcról mesélt, amely során az Árnyék száz emberrel szállt szembe. Egyikük sem élte túl. Spartacus azonban nem hisz a tetovált homlokúnak és csak rémmesének véli a történetet. Varro azonban felhomályosítja makacs cimboráját, hogy Theokoles legendája nem csak egy mese. Egyetlen ember volt, aki túlélte a vele való találkozást. Ő az, akinek ostora a hátukon csattan. Doctore épp ekkor érkezik és pihenésre bíztatja a fecsegőket, hiszen holnap az arénába fognak lépni és nem mindenki fogja túlélni. Utolsó fél mondata alatt jelentőségteljesen néz a trákra.

Elérkezett a nagy összecsapás napja. Spartacus feszülten várakozik arra, hogy beléphessen az arénába. Varro lép mellé és sok sikert kíván neki. Eközben a nemesek a pulvinuson lazítanak. Batiatus a magisztrátussal beszélget. Calavius bár elismerően szól a lanista erőfeszítéseiről, azon sajnálkozik, hogy nem Solonius a házigazdája ennek a rendezvénynek. A dominusnak, gondolom, rosszul esik, hogy vele szemben ismét az átkozott konkurenciát méltatják, de jól palástolja. A domina pedig Ilithyiát faggatja, meséljen, mégis hogy tetszett neki a tegnapi estély. A szőke szerint a silány bor megfeküdte a gyomrát, ellenben Varro aktusa pezsdítő látvány volt. Megszólalnak a fanfárok. Ideje kezdeni. Batiatus az arénába szólítja előbb Spartacust, majd a címvédő Crixust. Mindkettejüket hatalmas éljenzés fogadja. Batiatus belekezd az ilyenkor szokásos, a küzdelmet felvezető, hangzatos beszédébe, amikor a trák elunva az ácsorgást támadásba lendül. Nekifut, és Crixus letámasztott pajzsáról lendületet véve átugrik ellenfele másik oldalára, és ráront. Batiatus és többi nemes dühös, míg Ilithyia inkább izgatott lesz, eme váratlan fordulatra. De nem tudnak mit tenni, a harc már elkezdődött.

A kék színű pajzzsal felszerelt trák rohamoz rendületlenül, de a gall úgy tűnik, állja a sarat. Bár láthatóan őt is meglepte kissé az a gyilkos düh, amellyel ostromolják. Spartacus legtöbb csapása azonban, bármilyen erősek is, Crixus pajzsán, vagy pengéjén csattan. A trák az erőteljes kezdet után, láthatóan kezd kifulladni. Ez a gallnak is feltűnik és ellentámadásba lendül. Pajzsával, egy 360 fokos fordulat után, hátba vágja ellenfelét, aki ezután a földre kerül. A szünetet kihasználva Crixus leveszi sisakját, a pulvinuson ülőkre néz, majd a tömeg felé fordulva elkiáltja magát. „Capua! Kezdhetem?” Ezután visszateszi a sisakot és ezúttal ő indítja a támadást. Az alig néhány másodperce még a földön heverő Spartacus láthatólag teljesen elfáradt. Nehezen állja ellenfele rendkívül erős csapásait. Rövidesen az első vágott sebét is megszerzi. Majd ismét a földre kerül, és még szinte föl sem tápászkodik, amikor Crixus erőteljes suhintása következtében, a trák sisakja lerepül annak fejéről. Spartacus elnehezült testtel vágódik hanyatt. Ezúttal már nincs ereje ahhoz, hogy feltápászkodjon. Crixus a hajánál fogva felnyalábolja Spartacus fejét, és annak torkához fogja a pengéjét. Utasításra vár a pulvinusról. A közönség őrjöngve követeli a trák halálát.

Egy gyönyörű zene kíséretében, Spartacus megpillantja a jobb alkarjára erősített Sura szalagot és döntésre jut. Ha meg akarja menteni a feleségét, életben kell maradnia bármi áron. Feladja büszkeségét, és két ujját felemelve jelzi, hogy megadja magát. Batiatus azonnal felpattan és mosolyogva kihirdeti, hogy a trák jól harcolt, kegyelmet kap. A magisztrátus, Ilithyia és a tömeg a csalódásának azonnal hangot ad. A dominus azzal mentegeti magát Calavius előtt, hogy sokba kóstált neki a trák. A magisztrátust, azonban nem érdekli a kifogása és mielőtt faképnél hagyná, közli vele, hogy a tömeg szeretetét máris elvesztette. Spartacus óvatosan ül le a padra, láthatóan halálosan fáradt. Miközben lefejti magáról a bőrből készült karvédőjét, megérzi a közelben ácsorgó Doctore jelenlétét. Magába roskadva elismeri a férfinak, hogy Crixus kiérdemelte a hírnevét. A pengéje nem talált rajta gyenge pontot. Doctore ezzel nem ért egyet és miközben belép a cellába, közli, hogy téved. Legalább tíz ponton volt rá lehetősége, hogy felülkerekedjen. Több edzésre lett volna szükség. A trák erre bizakodóan felnéz, és azt válaszolja, hogy akkor bizony keményebben fog edzeni. Doctore azonban nemet int és közli, hogy ahhoz már túl késő.