Előző epizódfélben a Csapat tagjai Strauss igazgatónőnél tett szőnyegszéli beszámolóiból tudtuk meg, hogyan bukkantak Foyet nyomára, és hogy az mit művelt a Hotch nejére és fiára vigyázó szövetségi tiszttel.

Prentiss a folyosón ül, és a lábával dobol, nem kicsit ideges. Reid kijön az igazgatónőtől, Emily mehet be helyette. Strauss már kérdi is, hogyan sikerült Hotch-nak különválnia a Csapattól? Emily azt feleli, nem "sikerült", egyszerűen csak így alakult, mivel Hotch szállt be a mentőbe Kassmeyer-rel. Majd visszakérdez, hogy ez az egész vizsgálat arról szól tehát, hogy minden felelősséget Hotch-ra tolhasson az Iroda?

Strauss azt feleli, hogy szerinte Hotch külön akart válni a Csapattól, hogy senki ne tarthassa vissza. És kérdi, hogy mit csinált a Csapat, mialatt Hotch a mentőben volt. Quantico-ba visszatérve kapcsolatba léptek a szövetségiekkel, akik hiába próbálták Haley-t elérni: mivel eldobta a telefonját, nem tudták bemérni, hol van. Patthelyzet volt, mert Haley nyilván elhitte Foyet meséjét, így meg sem próbálta Hotch-ot hívva leellenőrizni a halálhír valósságát. Garcia-nak sikerült belőnie három mobiltornyot, amelyek között Kassmeyer telefonját bemérte, Hotch pedig a kórháznál kapott egy személyautót az egyik ügynök-kollégától (Anderson, szerintem ez JJ egyik „embere”), és fene tudja, hová indult. Garcia szólt, hogy Hotch hívja Foyet-et Kassmeyer telefonján, és a Csapat együtt hallgatta, hogyan osztja egymást Hotch és Foyet.

Az utóbbi menőnek érezte magát, előbbi pedig a nyomorult gyermekkort emlegette neki, és azt mondta, tudja, hogy belefáradt már a menekülésbe. És különben is, ő most már nem csak egy gyilkos a sok között, hanem Foyet, a Kaszás, akiről még évek múlva is tanulmányokat fognak írni... De Foyet inkább arról kezdett beszélni a távcsövébe nézve, hogy Haley-nek milyen jól áll az új sötét hajszíne (igaz), és az a néhány leadott kiló. Hotch szemeit elfutották a könnyek, és kénytelen volt végighallgatni, ahogy Foyet a másik telefonon keresztül arra kérte Haley-t, hogy nyissa ki a kaput, hogy behajthasson. Majd azt mondta Hotch-nak: Hotchner ügynök, most már tényleg mennem kell – és letette a telefont.

Strauss már Morgan-től kérdi, hogy tényleg nem tudták, hol volt Foyet? Morgan azt feleli, hogy egy szövetségi marsall telefonját használta, így nem lehetett pontosan bemérni. Strauss azt kérdi, hogy ezek szerint Hotch céltalanul autózott a városban? Hát nem, nagyon nem. A Csapat összerakta, hogy Foyet oda akarta csalni Hotch-ot, tehát a telefonbeszélgetés során elhangozhatott valami, amiből Hotch tudhatja, hol van Haley és Jack. Kapóra jött Reid szupermemóriája, szóról-szóra elhadart mindent, amit Foyet mondott. Aztán a kapu szó hallatán megvilágosodtak: Foyet Hotch és Haley régi házába ment! Morgan hívta Hotch-ot, és mondta, hogy ők is mennek a házhoz, és hívtak kommandósokat is. A Csapat terepjáróval száguldott, Hotch a kocsival, Garcia pedig a Cybertérből szólt, hogy Foyet hívja Hotch-ot.

De nem Foyet volt az, hanem Haley, kihangosítva a szobában, ahol Foyet épp Jack-kel játszott az asztalnál, és kihangosítva Garcia-nál és a többieknél is. Haley meglepődött, hogy Hotch él, de hamar rájött, hogy Foyet nem szövetségi marsall. Hotch arra kérte, hogy legyen erős, és ne mutasson félelmet, Haley pedig azt mondta, tudja, mit kell tennie, Kassmeyer már mondta sokszor, tényleg, mi van vele? Hotch azt felelte, hogy jól van, de Foyet közbeszólt, hogy ejnye, hát erre ment rá a házasság is, hogy Hotch hazug? Hotch kérte Haley-t, hogy ne dőljön be Foyet manipulációjának, Foyet meg elmondta, hogy ez az egész most azért van, mert Hotch nem akart alkut kötni Bostonban. Hotch azt mondta Haley-nek, hogy Foyet csak azt akarja, hogy megharagudjon rá, Foyet szerint erre minden oka meg is lenne, hiszen MEG FOG HALNI. Méghozzá Hotch egója miatt. Hotch kérte Haley-t, hogy ne figyeljen Foyet-re. Jack-et kérte a telefonhoz, aki azt kérdezte a síró apjától, hogy George-e a rossz ember. Hotch azt felelte, hogy igen, és arra kérte, hogy dolgozzon ezen az ügyön vele, de előbb még ölelje meg az anyját az ő nevében.

Jack felnyögött, hogy az anyja túl szorosan öleli, és szomorú is. Haley azt felelte, hogy csak azért, mert olyan nagyon szereti. Jack kiszaladt a szobából. Haley ekkor már leplezetlenül sírt, és JJ és Emily kétségbeesve hallgatták a terepjáróban, ahogy Hotch arra kérte, legyen erős, és bocsásson meg neki mindenért.

Foyet Haley mögé állt, a haját szaglászta, és pisztollyal túrt bele, miközben Haley azt kérte Hotch-tól, ígérje meg, hogy elmeséli majd Jack-nek, hogyan ismerkedtek meg, hogyan nevettette meg, mert tudnia kell, hogy nem volt mindig ilyen zord. Jack-nek hinnie kell a szeretetben, mert az a legfontosabb az egész világon. Hotch megígérte. Aztán három lövés hallatszott a vonalban. Hotch felzokogott.

Garcia is.

JJ és Emily sírt.

Hotch pedig a műszerfalra dobta a telefont. Morgan azt mondja Strauss-nak, hogy fogalma sincs, mi történt ezután.

Hotch megérkezett a házhoz, berontott, sírva-zihálva végigjárta az alsó szintet, majd vérnyomokat követve felment az emeletre. Megtalálta Haley-t a hálószoba padlóján, majd az egyik tükörben észrevett két cipőorrot. Közelített, majd hirtelen hátrafordult, és tizenegyszer rálőtt az ablakra, ahonnan a függönyt lerántva dőlt egy test a szoba közepére. Hotch közelebb ment, lehámozta róla a függönyt, megfordította, és meglátta a pisztolya töltényeit Foyet golyóálló mellényébe fúródva.

Aztán Foyet kaján vigyorát is, mikor fellökte, és elszaladt. Hotch a bokapisztolyával lőtt utána, és eltalálta a lábát. Foyet menekültében visszalőtt, de csak a falat találta el. Hotch utána eredt, ráugrott, és legurultak a szűk lépcsőn. Hotch kelt fel először, rúgni-ütni kezdte Foyet-et, falba verte a fejét, de az is visszavágott, majd az étkezőasztalnak estek, összetörték, és a padlón landoltak. Kábán kászálódtak fel, Foyet leütötte Hotch-ot egy üvegtállal, és azt mondta, ha végzett vele, előkeríti Jack-et, megmutatja neki a halott szüleit és elmeséli, hogy ez az egész Hotch hibája. Hotch ekkor levette a lábáról Foyet-et az asztal egyik romjával. Aztán fölébe került, Foyet azt mondta, megadja magát, de Hotch csak ütötte ököllel, és minden ütésre Foyet egy-egy gyilkos arca vagy véres áldozata villan be, meg Haley holtteste, meg Hotch a kórházi ágyán, és Hotch ingén egyre több és több volt a vérfolt. Még akkor is ütötte, amikor a Csapat odaért, Morgan szedte le Foyet-ről. Hotch zokogva elrohant, és felidézte, hogy amikor még itt laktak, és ő a dolgozószobában volt, Jack az asztal melletti kispadba bújt, és azt mondta, vele dolgozik az ügyön. Hotch most belépett a dolgozószobába, felnyitotta a kispad tetejét, ahonnan Jack kászálódott ki, és mondta az apjának, hogy segített dolgozni neki az ügyön. Hotch megdicsérte, és megkérte, menjen ki JJ-vel. Odafent, a hálóban Morgan térdelt Haley holtteste mellett, és súgta az érkező Hotch-nak, mennyire sajnálja. Hotch zokogva ölelte magához Haley-t, mikor a mentős (akivel mi is jöttünk) megérkezett.

Hotch már a vizsgálóbizottságnál ül. Azt mondja, már későn érkezett, nem tudott segíteni a feleségén. Strauss - egy aktából felolvasva - elcsukló hangon, csak második nekifutásra tudja kimondani, hogy Haley nem szenvedett, mert az egyik golyó az aortáját találta el, szinte azonnal meghalt. Egyúttal azt kérdi Hotch-tól, mit gondol, mi történt volna, ha ott a padlón nem öli meg Foyet-et? Hotch azt feleli, ezen nincs mit gondolkodnia: Foyet meg akarta ölni Jack-et. Strauss-nak ennyi elég is, kikapcsolja a magnót, a mellette ülőknek sincs kérdése, így távozik mind. Strauss sajnálkozik Hotch vesztesége miatt, és azt mondja, ha neki vagy a fiának BÁRMIRE szüksége lenne...

Hotch megköszöni, és visszamegy a BAU tárgyalójába, ahol az asztal körül a Csapat pesztrálja Jack-et. A kisfiú az apjához szalad, aki felveszi, átöleli, a többiek pedig köréjük gyűlnek, és próbálják lenyelni a gombócot a torkukból. Kamera távolodik, látjuk őket a Zsibongóból, majd a BAU ajtaja csukódik előttünk, ahogy Hotch idéz: Annyi mindent, ami jó bennünk, a család iránt érzett szeretetünk tart egyben, hogy az maradjon stabilitásunk mércéje. Mert az méri hűségtudatunkat. - So much of that is best in us is bound up in our love of family, that it remains the measure of our stability because it measures our sense of loyalty. Haniel Long