Hogy volt?

Reklámőrültek 3x05 – The Fog

2010. május 20. 10:05 - wizdog

A legutóbbi epizód végén Don a füszálak között matatva próbált kapcsolatot teremteni Sally osztályfőnökével, Suzanne Farrell-lel. Pár héttel később ez össze is jön: Don és Betty egy osztályteremben várakoznak: egy rögtönzött szülői értekezletre jöttek, mert Sally összeverekedett egy osztálytársával. Megérkezik a tanárnő, a másik lány szülei viszont nem jöttek el. Don beül az egyik padba, Betty viszont  mindenórás, amit Suzanne eddig még nem vett észre. Suzanne észbe kap és felajánlja Bettynek a saját székét. Majd arról érdeklődik, történt-e Sallyvel valami különleges változás odahaza? Betty nagy nehezen elmondja, hogy meghalt az apja. Suzanne meglepődik: miért nem szóltak neki erről?

Sally úgy tűnik mesélt Gene nagypapáról, sőt többször kérdezgette a tanárnőt a polgárjogi harcos, Medgar Evers meggyilkolásáról. Betty ekkor kikérezkedik a vécére. Suzanne elmondja, hagyni kell, hogy Sally megélje a gyászát, hogy feldolgozhassa a történteket. Suzanne felajánlja, hogy egyelőre várhat a verekedés ügye. Betty hálás: „Azt akarom, hogy minden jó legyen, mikor a baba megérkezik.” – mondja Betty. „Nagyon szép nyaruk lesz.” – feleli Suzanne. Az irodában Don késve érkezik egy megbeszélésre, ahol Lane Pryce a kiadások (ceruza és papír) miatt ostorozza a dolgozókat, többek között Don és Sal legutóbbi Baltimore-i kiruccanások költségszámláira hivatkozik. ráadásul megtudta, hogy egy kisszekrénynek is lába kélt! Don nem kér ebből, és lelép. („Úgyis megkapom írásban.”)

Pete Kinsey irodájában üldögél, aki Marxról szónokol. Pete azon kesereg, hogy Ken kapta az összes menő ügyfelet. Pete éppen az Admiral tévégyártó cég eladási eredményeit vizsgálja. Az eladások nem kimagaslóak, ám Pete-nek feltűnik, hogy bizonyos városokban (Atlanta, Chicago, Detroit, Kansas City, St.Louis) észrevehetően megnőtt a tévévásárlások száma. Peteben megszületik a felismerés: lehet, hogy ezeken a helyeken a feketék veszik a tévéket? Harry röhögve nyit be: Lois sálja beakadt a fénymásolóba. Pete az orra alá dugja a kimutatásokat, és Harry egyetért Pete meglátásával. Ken is megérkezik, és hencegve hívogat mindenkit a Mets esti meccsére, amire kapott ingyenjegyeket és egy karórát is!

Don az irodájában diktál, mikor benyit Pryce, és vitatkozni kezdenek. Donnak elege van a megfogott centekből. „Azért jöttek hozzánk, mert mi jobbak vagyunk, és ennek része az, hogy a kreatívok inproduktívak, és ha hagyjuk őket, akkor produktívvá válnak.” Don szerint a garasoskodás kihat a munkamorálra is. Pete-et egy Herman bácsi hívja, Pete rémülten veszi fel a telefont, de a vonal másik végén Duck van, aki most a Greynél dolgozik. Ebédelni hívja Pete-tet, de Pete-nek nem nagyon fűlik a foga a dologhoz. Este a Donéknál szól a telefon, az imént hazaérkezett Don veszi fel. Suzanne az, elnézést kér a reggeli megnyilvánulásáért, majd beszélgetni kezdenek, ekkor megjelenik Betty: megkezdődött a szülés, menniük kell.

A kórházban egy katonás nővér fogadja Bettyt, akivel nem nagyon értenek szót egymással. A nővér elzavarja Dont, és elindul Bettyvel, aki a tolószékben ülve különös dolgot lát: a folyosón mintha az apja takarítana. Rákiált, de az nem hallja. Újabb Maffiózok örökség: a különös álomjelenet. Nem látjuk, hogy valóban Gene-e az. A nővér elkéri a szükséges információkat, Betty pedig tudni akarja, mikor jön a szülészorvosa. Az előtérben Don újságot olvas. Egy nővérke egy leendő apát keres, de az illető nincs itt, helyette egy türelmetlen egyenruhás fickó pattan fel. Kiderül, műszakváltás volt, azért nem tájékoztatták eddig. Arról sem, hogy a baba farfekvéses, és a nővérke engedélyt kér a további lépésekhez.

A pasas idegesen jóváhagyja, majd beszédbe elegyedik Donnal. Kiderül, ez az első gyereke, és azt hitte, hogy itt majd hátbaveregetik: még whiskeyt is hozott, amire Don persze nem mond nemet. A pasi börtönőr, és reggel óta itt van. Don mosolyog: neki ez már a harmadik. Kiderül, Sally csak lassan jött meg, persze a munka lényegi részét Betty végezte el. Az őr megkérdezi: ugye a másik fiú? Don büszkén mosolyog, mire a fickó: „Biztos egy csomót labdáznak.” Don elkomorul: „Nem eleget.”, majd kitép egy autós illusztrációt az újságból, amit olvasgatott. Betty ezalatt átöltözött. Egyre erősödnek a fájdalmai. A nővér szól, hogy feküdjön le a borotváláshoz és a beöntéshez. A szomszédból szörnyű üvöltés hallatszik.

Az előtérben Don az aranyórájára néz, ami megállt. A smasszer is szívesen hordana ilyet, de a rabok miatt nem lehet. „Van, hogy megtámadják?” – kérdezi Don. A másik fickó mosolyog: „Tudtam, hogy előbb-utóbb jönnek a kérdések. Mindenkinek van olyan rémálma, hogy a Sing-Singben köt ki! Hogy milyen érzés? Ők vannak többen, de nálam van a hatalom. A rabok tudják, hogy veszélyes vagyok, és tisztelik a jelvényem.” De nem mindenki olyan szörnyű, állítja a fickó, a börtönnek van baseball csapata is, amely anno megverte a Yankeest. Elmeséli, hogy nemrég a rabokat nézve azon gondolkodott: hogy bár mindegyiküket anya szülte, mindegyik a szüleit okolja azért, mert bekerült. Dont ez nem hatja meg igazán.

Betty szenved, mert a nővér nehezen találja el a vénáját. „Lélegezzen és gondoljon a szépségszalonra!” – mondja kissé pikírten a nő. Kiderül, Betty orvosa egy partin van. Betty ellenkezik de túl gyönge. A nővér visszanyomja az ágyra, és hirtelen tanárnővé változik, akivel a hebridákról olvasnak. Betty belesüpped a fájdalomcsillapító okozta álomképbe: ragyogó arccal sétálgat az utcájukban, ahol egy hernyó esik a kezébe. Tisztára, mint Tony álmai. Az előtérben a két férfi a cigi automatát lökdösi, hogy végre leesen Donnak egy doboz Lucky. A smasszer fél, hogy elveszti a feleségét. „Hogy tudnám akkor szeretni a gyerekemet?” Don megnyugtatja: „A legnagyobb félelmeink a várakozás miatt vannak.”

A műtőben Betty hisztériás és zavarodott: nem tudja hol van Don, nem akarja elhinni hogy kint vár. „Sosem ott van, ahol várnád tőle!” Közben várják, hogy hogy Betty táguljon. Don a tévé előtt bóbiskol, a smasszer is alszik. A nővér felébreszti: fia született, a felesége is jól van, csak sok vért vesztett. A férfi, Dennis, boldogan áll fel, majd megveregeti Don arcát. „Te egy becsületes fickó vagy. Nekem elhiheted, én szakértő vagyok!” Don nem tudja, mit mondjon. „Mert hát, miért tartanának ki mellettünk? Meg sem érdemeljük. Ez egy friss kezdet. Ezután jobb ember leszek.” Don tétován néz rá. Betty nagyon gyenge, nem tud nekiállni a szülésnek. A nővér bíztatja:„Vagy maga segít, vagy mi, de valahogy ki kell, hogy jöjjön az a gyerek!”

Betty újra visszasüpped az álomba: mezítláb sétál a kórház folyosóján, de senki sem veszi észre. A folyosó végén befordulva ismét a ruhájában van, és még mindig terhes. A fal mentén továbbhaladva egy bejárathoz ér, ami a saját konyhájába vezet. A konyhában ismét ott a takarító. Bettynek háttal. Gene(?) nem akarja megismerni. Betty kérleli. A férfi megfordul, és huncut mosollyal válaszol: „Na jó, akkor én vagyok.” Mit csinálsz itt? – kérdezi Betty. „El kellett mennem.” – feleli Gene. „Nem hiányzom?” „Dehogynem. De nem tudja senki, hogy itt vagyok, ok?” Közben körbehúzza a felmosót, ami véres. Betty megborzong: „Haldoklom?” „Kérdezd meg anyádat.” – feleli Gene. Betty meglepetésében eltátja a száját .

Most először találkozunk Betty anyjával: szép nő, de elég merev. „Csukd be a szád! Belerepülnek a legyek.” Most már látjuk, kire ütött Betty. A konyhasztalnál véres ingben ott ül Medgar Evers. „Elhagytam az uzsisdobozom, és gyerekem lesz!” – mondja megszeppenve Betty. Ruth felemel egy véres zsebkendőt, amivel Evers vérét itatja fel. „Látod, mi lesz azokkal, akik felemelik a szavukat!? Örülj annak, amid van!” Gene vigasztalja. „Te egy házicica vagy, és nincs is annyi dolgod!” Újra neon lámpák úsznak be, majd egy kórterem ablakrácsainak vonulását követjük, ahogy eltelik az éjszaka. Betty nehézkesen, elkínzott arccal ébred, de mikor maga elé néz, ott van vele a babája, aki édesen alszik a karján.

Betty, ahogy korábban is, lánynak gondolja, de már ott van Don is, és kijavítja: kisfia született. „Szörnyen nézel ki.” – mondja Betty, pedig ez inkább fordítva igaz. Don mosolyog. Betty az apja nevét adja a fiának. Donnak nem igazán tetszik az ötlet. Dont az irodájában egy nagy halom ajándék várja, és Roger már keresi is telefonon. Roger gratuláció címén piszkálódik: gügyögve üdvözli, majd elkérné a baba nevét, mert Jane az ő nevét tenné a jachtjára. Don szerint nincs neve. Roger rászól, hogy vegye fel a munkát, mert a grafikusok malmoznak, és elvégre, nem is ő szült, hanem Betty. Eközben Peggy kissé bárgyú mosollyal hálálkodik egy Bloody Mary fölött: Duck meghívta ebédelni.

 

Ahogy Pete-et is. Pete késve érkezik, és ledöbben azon, hogy Peggy is itt van, és ez kölcsönös. Duck elmeséli, hogy tud róla, hogy Pete-éknek viszonya van, amire a Freddy Rumsen esetből jött rá. Nincs teljesen igaza, de ezt nem kötik az orrára. Duck célja, hogy elvigye őket a Greyhez, ahol „az ügyfelesektől azt várják, hogy gondolkodjanak, a kreatívoktól, pedig hogy zsenik legyenek.” Pete Peggyvel együtt ebből nem kér, és lelép. Peggy bizonytalan, Duck erre győzködi: „Maga egy önálló nő, akinek még jelzálogot sem kell fizetnie. Határ a csillagos ég.” Pete az irodába tartva a fekete liftest kérdezi: ő milyen tévét vett? A liftes zavarba jön. RCA-t vett, de mint kiderül, nem is nézi, „mert vannak fontosabb dolgok annál, mint ami a tévében megy”.

A kórterem ablakából Betty a gyerekkel a kezében integet Donéknak, aki elhozta Sallyt és Bobbyt. Este Don kaját süt magának, mikor megjelenik Sally. Először a tanárnőről beszélgetnek, majd az új testvérről: „Ő most a nagypapa szobájába kerül?” – kérdezi Sally. „Nem, az az ő szobája.” – feleli Don. Sally kicsit elszontyolodik. „Azt hittem lány lesz.” „Én meg rólad azt hogy fiú leszel.” Don megfelezi a kajáját a lányával. Később Don virágot visz Bettynek, mikor a folyosón szembejön vele Dennis, a börtönőr, aki a feleségét tolja kifelé. Don rámosolyog, de Dennis nem viszonozza. Az irodában Pete az Admiral embereivel beszélget, akik a korábban kirúgott Burt Peterson állítólagos tombolásán röhögnek.

Pete a tárgyra tér: az Admiral eladási mutatói nem jók. Pete a megfigyelése alapján azt javasolja, hogy hirdessenek az Ebony-ban, egy feketéknek készült magazinban, ahol feleannyiba kerülne a reklámköltség. A fickók nem vevők erre, ekkor Pete előáll azzal, hogy a külön tv-reklámokban szólítsák meg a fekete és fehér nézőket. Az ügyfelek rögtön azt hiszik, hogy a kétszeresét kell fizetniük. Pete szerint ez integráltan működne. „Nem tudom, ez legális-e.” – mondja az egyik. A másik még furcsábbat mond: „Hirdessünk csak azért, mert a feketék azt hiszik, hogy a fehérek is ilyet akarnak?” Pete nem akar hinni a fülének. Don a díványán hever az irodában mikor Peggy jelentkezik be hozzá egy ajándékkal.

Közben elmondja, hogy „neki nem szólt senki hogy együtt intézik az ajándékozást.” Újabb tüske. Peggy persze nem csak ezért jött: beszélni akar Donnal. Peggy egy nemrégiben meghozott törvény alapján Kinseyével azonos fizetést akar, mivel ugyanazt a munkát végzi. Don kemény, de őszinte Lane költségcsökkentési akciói miatt nem tud emelést adni. („Gemkapcsokon kell vitáznom!”) Azért egy itallal megkínálja. Kiderül Peggy irigykedik Donra. Don az elmúlt fél év történéseire hivatkozik, de Peggy ezt nem akarja megérteni. Igazából ez egyben egy kísérlet arról, hogy mennyire van itt rá szükség. Azt ajtóban még visszafordul: „Mi van, ha ez az én időm?” Don erre nem tud mit felelni.

Pete kiszúrja Peggyt ahogy az kijön Dontól. Tudni akarja, vajon mesélt-e Donnak Duckról. Ami Peggynek Kinsey, az Pete-nek Ken. Mindketten szenvednek a helyzetüktől, csak máshogy. Peggy nem hajlandó válaszolni. „A döntéseid engem is érintenek!” – fakad ki Pete. Betty eközben kitölti a baba anyakönyvi kivonatát. A név eldöntetett, Betty boldog. Pete érkezik a főnökségre. Roger és Burt lecseszik, amiért Pete azt ajánlotta az Admiralnek, hogy nyissanak a feketék felé. „Nem logikus, hogy elvetnek egy lehetőséget, amivel sok pénzt kereshetnének!” Lane a végén védelmébe veszi Pete-et, szerinte érdemes figyelni a feketékre. „Úgy érzem, a feketéknél valami átalakulóban van.” „Majd utánanézünk.” – mondja Bert.

Don és Betty hazaérkeznek a babával. Bent a Francine és gyerekek üdvözlik. Sally egy csokor mezei virággal üdvözli az anyját. rancine Donék hűtőjét dicséri, Bobby pedig kedvesen (mintha begyakorolta volna) üdvözli az öccsét. Francine a szülésről kérdezi, Betty csak annyit mond: „Olyan ködös volt az egész.” Francine figyelmezteti, szerinte nem jó ötlet, hogy pont most engedte el Carlát, de Bettyt nem aggasztja. Don, felajánlja Bettynek, hogy készít valamit enni, és ezzel kiviszi a gyerekeket. A két nő a hol a babára, hol egymásra néz. Éjszaka Don és Betty együtt alszanak, amikor felsír a csecsemő. Betty felkel, elindul (majdnem mint az álmában), majd egy kis ideig tétován áll. Végül továbbmegy, hogy kövesse Gene hívását.

Szólj hozzá!

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.