Remélem mindenki jól telezabálta magát sonkával és kaláccsal, senkinek nem locsoltak az arcába penetráns panelkölnit és kevesen aludtak be úgy a duplarészen, mint én. Egy előadást tartó fickóval kezdünk, aki mielőtt bölcs férfivá avanzsált volna, egy szimpla ablakmosó volt. Ne a piroslámpánál letámadó szabadcsapatokra gondoljatok, hanem a felhőkarcolókon működő anti-akrofóbokra. Október hatodikán pár másodperccel az ájulások előtt bemászott a kis lengedező liftbe és mielőtt kibiztosította volna a tetőn maradó társa, mindketten szevaszban voltak. Esés közben magasságirányító-kar lenyom, kis ajtó kinyílik, bácsi a hátán fekve az egymásba csattanó, felüljárókról lerohanó autók felé csúszik és esik. Valahol itt szól Björk is, ha emlékeztek még rá, és a faszi még mindig csak zuhan, a kötél vége kicsusszan a társa kezéből, kikerüli a tűzcsapot a tetőn, átugrik a rámpán és végigszalad a tükörsima liftpadlón, hogy az utolsó pillanatban plaff! - megakadjon vmi kiálló cuccban. Szakáll a villanypóznán, Olivia a műtő padlóján, ablakmosóbácsi Los Angeles felett, Bryce a mólón, Nicole a kanapén és Mark a narancsok között. Ablakmosónk szerint két választása volt mindenkinek a kitekintések után, ami egyfajta ráébredést adott az embereknek: elfogadni mindent, mint isten akarata és remélni, vagy a káoszt választani. Nem tudom, mennyit fizetett az egyház ezért az apró reklámért istennek, de remélem, nem érte meg.

Wedeck a hongkongi felvételeket újranézve basztatja Markot, hogy mégis mi a picsát képzelt ott és akkor, de ő bánatos kutyaszemeivel csak a szomszédos szobában halálra rémült és csinos kis véraláfutással rendelkező feleségére tud gondolni. Szimpatikus Barna és Vreede hallgatják őt ki, hogy is történt ez a mentős emberrablási jelenet, Dylan, Bill - a lelőtt biztonsági őr, és akkor a hős Mark odaugrott, hogy megvédjen. Hogy mondtad, Mark? Jahj bocsánat, Lloyd, öhöhöh, lassan biztos már szex közben is keveri a nevüket. Benford ügynök és Wedeck közben elkezdik egymást haját huzigálni, mint az oviban: hülye vagy, Benford - nem is, mert te vagy a hülye és lusta, Wedeck - Szomália, D. Gibbons és Zéró gyanúsított, mi is ezekre vagyunk kíváncsiak, miért nem jutott még senki közelebb a megfejtésükben, csak Wedeck nem az elbaszott forgatókönyvet hozza fel érvül, hanem védekezik holmi serényen munkálkodással. Ráadásként Mark visszahelyezéséhez feltételeket szab: járjon pszichológushoz mindenekelőtt. Izgalommentes kis klisé ez is, rendőr/FBI-os az agyturkásznál, lerágott csontok hevernek mindenütt. Mielőtt távozna, Benford ügynök vmi rossz MTV klippbe képzelve magát lefotózgatja a telefonjával a híresneves tábláját babafejjel, varjakkal és piros zsineggel, már csak seggetrázó feka csajok hiányoznak hiányos fehérneműben, annyira ciki ahogy háta mögött, seggének támasztva a telefont még egyet villan a vaku.

Legújabb r'n'b fenegyerekünk kifelé sétálva az irodából belesétál a sört követelő Simonba, aki hivatalosan ugye az FBI-t segíti a tudományos oldalról, gyakorlatilag faszfejként viselkedik és mindenbe beletúrja az elálló fülei között ülő hatalmas orrát. Laptopján épp a mentős jelenetet nézi, ahogy Oliviát megütik, Lloydot meg beterelik a kocsiba, de jön is doktornéni, ölelések és puszipuszik Marknak, a laptopon is hasonlóak történnek, csak ott Simcoet szeretgeti, ejnyebejnye. Wedeck összehívja a csipetcsapatot, miután Lloyd már nyolc órája nincs a térképen, Demetri, Janis, Vreede, az ismeretlen, de fel-felbukkanó ügynöknő be is vonulnak kis kuckójukba, ahol már ott ül Simon és a hongkongban megismert CIA-s szopottgombóc, Marshall Vogel. Eközben az összevert arcú Simcoe egy pincében ücsörög, fél keze vmi csőre bilincselve, nincs jó bőrben, az az igazság. Segítségért üvöltözik, ez igazán megdöbbentően okos ötlet egy zseniális fizikustól ugyebár. Segítség nem jön, csak egy öltönyös faszi egy üveg jóféle sárga löttyel, kiszabadítja a bilincsből és tájékoztatja, hogy csupán néhány kérdésre kell válaszolnia, biztos ő a szerepjáték józsaruja. Simcoe úgy csinál, mint aki erős férfi, rosszul áll ez a maszk rajta, az öltönyös se szopja be és vigyorogva tájékoztatja, hogy amennyiben nem működik együtt, úgy csúnya dolgok fognak történni. Ki tudja, lehet, hogy hívnak egy fodrászt, aki normális frizurát vág Lloydnak? Izgi.

Az ablakmosó megint mikrofonba beszél, előtte pár fáradt arc. Miközben nyomja a bölcs sódert, egy leharcolt nőt látunk rózsaszín köntösben (itt el kell mondjam, egy hasonló köntössel rendelkezem én is, csak nekem sokkal jobban áll és remek dolog, vegyen mindenki bolyhos rózsaszín köntöst), ahogy felvesz magára egy fehér szárnyat és Bibliát olvas egy csodálatos szemüveggel, közelebbről a Teremtés történetet, az almazabálás előtti figyelmeztetést, majd egy rendkívül elegáns mozdulattal felgyújtja a könyvek könyvét. Tud valamit az öreglány. A füstérzékelő persze azonnal beindul és be is szalad angyalnéni lánya, Nicole. A gazdagabbik kertvárosban Mark otthon ül egy ugyanolyan tábla előtt, mint az FBI-os és a ceruzáját rágja, amikor Olivia rányit és magyarázkodni kíván a felvételen látott ölelgetés miatt. Mark meglepően ésszerű és inkább örül, hogy a felesége életben meg egyben van, leszámítva hogy igazság szerint doktornéni ultraszarul érzi magát. Szépfiú mélyen meg van hatva és sajnálkozik, milyen paraszt volt az utóbbi időben, de mikor doktornéni arról kezd beszélni, mennyire fasza lenne itt hagyni csapotpapot, egyszer egy szép napon elhagyni a várost, ahol élnek, los angeles blues, akkor csak keservesen röhincsél és ahelyett, hogy valóban reagálna arra, amit a felesége felvetett, csupán megint jön az ölelgetés meg puszipuszi, aztán elmegy a pszichológushoz.

A néni szerint az emberek eddig azért jártak hozzá, hogy a múltjukat feldolgozhassák, de a kitekintések óta inkább azért, hogy a jövőben őket érő traumákkal tudjanak valamit kezdeni. Úgyhogy ahelyett, hogy meghallgatnánk, szerette-e Mark Benfordot az édesanyja és feldolgoznánk pszichoszexuális korszakainak válságait, megint csak azt az ezerszerlátott irodai jelenetet látjuk, ami nem tesz ki két perc tizenhét másodpercet. A pszichonéninek is feltűnik a dolog és egy cuccot ajánl, amivel ki tudják élesíteni a látott dolgokat, igen, arról van szó, hogy Markot bedrogozva visszaküldjék tudat alatt a jövőjébe. Az FBI-nál két nyomon indulnak tovább, hogy megtalálják Simcoet: Simon megpróbálja feltörni Lloyd gépét, hátha abban van vmi nyom, ehhez magával visz pár ügynököt őrnek meg Janist, hogy legyen, aki hoz neki sört. A hűtőből visszanézve azonban Szimpatikus Barna két bohócmaszkosba ütközik, akik leütik és elviszik Simont. A másik szál a mentő megtalálása, amit egy fals balesethez hívott ki valaki jópár órája, hogy aztán lenyúlják a kocsit, a felszerelést és elmenjenek Simcoe-ért. A felkutatásra Vogel megy Demetrivel egy vasúti állomáshoz ahova szólt a hívás, remek párosítás, Noh osztja is a CIA-st, de annak vmi furcsán vastag anyagból van a pofája, Szomorú Szamurájnak meg könnyen szakadnak az idegei, úgyhogy hipphopp egymásnak is ugrik a két kiskakas, hogy Demetri a földön fetrengve észrevegye a sűrű légyinváziót az egyik vasúti kocsi mellett. Persze megvan a két hulla, szerelem lesz ez a két gyökér ügynök között, majd meglátjátok.

Simont közben lebasszák egy lépcsőn abba a pincébe, ahol jóbarátja is ül, legalább lesz társasága. A kórházban az előző részből ismert faszfej akarja átadni Dylant a szociális szolgálatnak, hiszen Olivia tegnap elbocsátotta. Azért doktornéni bepróbálkozik azzal, hogy a kissrácnak rosszabb az állapota, mindenképp itt kell tartani a kórházban, hiszen szepszis lehet a dolog mögött és sikerül is neki benntartani. Nicole is beér a kórházba az angyalkaanyja mellől és miután Bryce némi udvarlás után kiosztja a feladatát, meglát egy fickót, akit elkezd kergetni keresztül-kasul a kórházon át, persze nem lesz meg, viszont egészen biztos benne, hogy ő volt az, aki a jövőben víz alá nyomja és megfojtja. Elő is adja mindezt Brycenak, Oliviának meg még egy dokinak, aki aztán kezébe nyom egy plakátot egy Menedék nevű szervezetről, akinek vezetője és szószólója nem más, mint az ablakmosó emberünk, aki a felhőkarcolón lógva önmagát többezer ember előtt látta beszélni. A hobbit meg Lloyd se kettesben beszélnek arról, hogy vajon miért rabolták őket el, hiába hiszik ezt, közbevág a ronda hájas fickó, aki olyan könnyedén lőtte le a csillagoskarút, aki a gyűrűket szállította neki. Szóval Potrohos áll a dolog mögött, Simon viszont tudni szeretné az igazi nevét, meg hogy ki is ő, de csak némi izzó szivarhamut kap az arcába, meg azt a nevetséges mondatot, hogy az úr itten Flosso és gonosz. Inkább ronda, de az nagyon.

Azt szeretné tudni ez az úr, hogy október 6-án 11 órakor, mikor Simcoe megnyomott egy bizonyos gombot, hogy egy protonhajtású plazma-wakefield kísérletet (elolvastam a fél internetet vmi jobb fordításért és érthető magyarázatért, de nem találtam civil ember számára érthetőt, bocs) beindítson, akkor hány elektronvolt keletkezett. Simon segítene és árulkodna, de egy jól irányzott ütéssel elhallgattatják, ráadásul Flosso szerint aznap az apja temetésén volt, nem sokat tudhat. Lloyd viszont egy jellem és nem mond egy szót se, ez a szerencsétlen még mindig azt hiszi, hogy ő volt az oka a megtörténteknek. Potrohos hamar kiábrándítja, nem ők okozták a történteket, ők csak felerősítették a hatást. Közben az FBI még mindig keresi őket, a hullákat elszállítják a vagonból, akiket feltehetőleg méreggel öltek meg (csak nekem nagyon furcsa ez?), viszont találtak egy mobiltokot. Ha megvan a tokból hiányzó telefon, valszeg meglesz a mentő is, ha megvan a mentő, talán meglesznek a srácok is, óigen, egy tökéletes világban minden bizonnyal így lenne. Egy tökéletes világban persze nem lennének gyilkosságok, amiről Simon számol be Simcoenak, a kitekintésében megfojtott faszi, a hobbit eltorzult feje.. Lloyd szerint ilyenre a szőröstalpú nem is lenne képes, meg a saját jövőjében éppen akkor kap tőle egy sms-t, amit minden bizonnyal gyilkosság közben nem igazán lehet írni. Hogy lehet, hogy nem vágnak egybe a látottak? Simcoe szerint, ha eddig nem lett volna egyértelmű, amit láttak, nincs kőbe vésve, csak lehetőség. Magyarázás közben a pinceablakhoz mászik és kidug rajta egy papírt, rajta piros Help us! felirat. De ahelyett, hogy rázárná az ablakot, a papír elszáll bele a nagyvilágba. Fail.

Mark újra elmegy a pszichonénihez és beleegyezik a drogos visszaemlékezésbe. Látunk pár képet és jegyzetet a falon, amit eddig nem - az említett Help us-os papírt, ami egy étterem szórólapja egyébként, egy sokfejű sárkányról való illusztrációt, halott elefántokat, egy Red Panda logót. Aztán csörög a telefon és Mark Simcoeval beszél, vicces. Egy nyolcas golyót emleget és hogy Lloyd menjen a pokolba. Na, Benford ügynők, elég nagy segítséget kaptál saját magadtól. Potrohos újra megjelenik a pincében, kezében a harmadszor látott Help us felirat és újra megkérdezi, mi újság az októberi részecskegyorsítással. Láttak valamit, ami gyorsabb volt a fénysebességnél? Cherenkov-sugárzást? Nem válaszol? Nem? Akkor valami csúnyát tesznek Simonnal, hujjujuj. A kórházban Dylan cukimackót játszik autista srác helyett és megkéri a hazafelé tartó Oliviát, ugyan énekeljen már neki altatót, cserébe a sütiért, amit neki tett félre. Ne hüppögjünk sokáig, mert eközben Mark egy bár előtt ülve a kocsiból telefonál Szakállnak, akit milyen kurva rég láttunk már, hogy jól jönne neki a segítség. Elmondja, hogy mit mond Simcoe neki a telefonba, arról a bizonyos QED-ről, aminek megoldásához már nagyon közel van, de Mark szerint az édeskevés, ugyanis ha nem húz bele és nem tudják megakadályozni, akkor egy újabb ájulás lesz. Igen, olyan mint október hatodikán, nem olyan, mint amikor lezuhan a vércukrod. Szakáll riadtan néz, azt tud.

Másnap Wedeck is végighallgatja a nagy felfedezést és értetlenkedik, mert ő meg abban professzionális: ezt Simcoe eddig miért nem mondta, hiszen neki tudnia kellett. Mindenesetre Mark menjen csak haza, maradjon csendben és az újonnan látott nyomokat kezdje el feldolgozni. Jah, mert Mark ilyen szófogadó kisfiú szokott lenni, ezért nem ment például Hong Kongba se. Vicces látni, ahogy tényleg otthon építgeti a falát, biztos házipapucs is van rajta. Charlie is berobog hozzá, na mondjuk ezért megéri otthonról dolgozni, ez tény, hogy ott a gyereked a másik szobában és nem este adja át a rajzát, hanem akkor, amikor kész van, kár, hogy az a virág nem kerül rá az FBI-os falra is, feldobná. És hogy legyen mondatos szerepe mindkét gyerekkarakternek, még elcukiskodik ő is, kezdd a sarkoknál apa a puzzle kirakását, úgy menni fog, valami frankóbb szöveget is írhattak volna. Ahogy azt a bullshit-tengert sem tudom visszaadni, amit az ablakmosó szájába adtak, van benne sok isten, sok pozitív gondolkodás és metafora. Ott ül mostmár Nicole is a mikrofon előtt és nem tudja, hogy megegye-e a szöveget, ráadásul ugye van ez a lövése, hogy a jövőben elkövetett bűnéért fogja megbüntetni a zisten, ezért hal meg a flashében. Valami hasonlót elmotyog a fickónak is négyszemközt, aki felajánlja, hogy inkább tárgyalják ezt meg egy kávézóban.

Nicole találkozik is vele és magával viszi Brycet is, mint lélekőr, vagy mifene, mert megnyugtató a jelenléte, fejem fogom, mikor fog elcsattanni az első csók. Nicole lekoccol a faszihoz, dokink a pultnál marad és kávét rendel, a lány kérésére a visszajárót egycentesekben kéri, navajon ez mi? Újra négyszemközt az ablakmosóval nem sokat kertel, hamar kiböki, mit látott a kitekintésében és kérdőre vonja a Pozitívan Gondolkodva Higyjünk és Reméljünk Istenben futárát, hogy ebben vajon mi a jó? A fickó először azt mondja, a látottakat mindenkinek magának kell értelmeznie, de aztán csak ad némi vicces magyarázatot: biztos épp megkeresztelték! Hogy meghalt volna a végén? Lehet, hogy csak elájult! Kezdek ideges lenni, mert most jön az a rész, hogy Nicole csak egy apró porszem a nagy képben, úgyhogy ne legyen olyan önző, hogy a szaros kis életét félti. Hazafelé is ott marad Bryce a csajjal, aki be is mutatja őt otthon a rózsaszín köntösű anyunak, aki a konyhafalat rakja ki egycentesekkel: hálája jeléül Nicolenak, csak a 89-ben készülteket, mert akkor született a lánya. Bryce megkérdezi, mit gondol a kitekintésekről, erre pedig az eddigi legjobb választ hallhatjuk a Bibila-égető mamitól: ez nem a világvége, hiába rínak miatta az emberek. Ő minden egyes nap hallucinál, mégis mindenki szarik rá.

Míg Vogel az FBI-hoz visszaérve kér egy ügynököt, hogy az egyik halott mentős telefonszámán elindulva nézzék meg, merre lehet a kocsi, addig Mark elindul az új nyomain és először a Red Panda felé veszi az irányt, ami egy 98-ban alapított humanitárius szervezet. Mindenhol ott vannak, ahova mást nem engednek be, csak hasonló csoportokat tiszta vízzel meg gyógyszerrel, ismerjük az ilyet. Eddig ez eléggé zsákutcának tűnik. Kifelé menet a kocsija szélvédőjén egy szórólap ül és ahelyett, hogy elegáns pesti köcsög mozdulattal a szélnek eresztené, ránéz és rájön, hogy egy igen hasonlót látott a falán help us felirattal. El is megy az étterembe, amit reklámoz, ahol kiderül, hogy nemrég költöztek erre az új helyre, úgyhogy tippeljünk, a régi pincéjében vajon ki kérdezget kit és miről. Úgyvan, Potrohos még mindig ugyanazzal a kérdéssel baszogatja Simcoet és közben a szivarvágóval hülyéskedik, amíg oda nem dobja az egyik rosszarcúnak, aki Simont fogja le és teszi bele a bal kisujját. Legalább nem mutatják, ahogy leváják, de ez a Simcoe kölyök mégiscsak ugyanabból a fából van faragva, amiből Benford, Norris, Bauer és Veszprémi Linda. Egészen addig nem törik meg, amíg meg nem mutatják, hogy nem csak a haverja ujját tudják lenyiszálni, hanem a fiát is bármikor, mert hónapok óta figyeltetik az egész családját.

Közben viszont őröltek a malmok az FBI-nál, ha lassan is, megvan a nyom a mobiltelefon alapján, az épületben az infravörös négy személyt mutat, odatart Demetri, Vogel, egy rakás rendőr és kommandós. Simcoe viszont kezdi feladni, biztos nem hallja a közeledő helikopterek és tankok zaját, haha, úgyhogy elárulja, hogy több, mint egy kvadrillió (tízahuszonnegyediken) elektronvoltot hoztak létre. Az FBI és minden csatolt rész már a spájzban van, de ők még valami fénynél gyorsabb sötét anyagról dumálgatnak, amikor Simcoe-ék biztos törést találtak az időszimmetriában (részemről itt akár beszélgethetnének mandarinul is, akkor se értenék belőle többet). Embereink már a mentőautó körül vannak, de Simcoe-éknak nyomuk sincs, nem véletlenül, egy kurva nagy csapdába futottak bele Vogelék, a mentőben bomba csippan, ahogy kinyitják az ajtaját, bimmbumm, Potrohos meg megtudott mindent, amire kíváncsi volt. Ennek örömére már csomagolják is be a két fizikus fejét egy-egy csuklyába, innentől feleslegesnek vannak ítélve, de Mark Benford a mi reménységünk elautózik az étterem előző színhelyére, ott vannak a már ismert pinceablakok, a bejáraton meg egy bazi nagy fekete biliárdgolyó van. Milyen szám van a fekete biliárgolyón? Úgyvan, nyolcas és most emlékezzünk, mit emlegetett a jövőben Benford Simcoenak a telefonban. Kiszáll a kocsiból, benéz a redvás ablakon, megrángatja a bezárt ajtót, aztán vállat von és beszáll a kocsiba. Nemár. Beindítja az autót és elhajt. Egyenesen a nyolcas golyós ajtóba, ami mögött a két fizikust vezetik el. Némi lövöldözés közben Simon elfut, Lloydot meg megmenti Szépfiú, meg ám.

Míg Lloyd és Benford nyálasan cuppognak egymásnak és kicserélik a náluk lévő két szórólapot, Simont betolják egy mentőbe, amiben nem bomba van, hanem maga Potrohos és bázé, ismerik egymást. Simon próbálja játszani a nagyfiút és kiszállni a játékból, de Potrohos előveszi BlackBerryjét és Zéró Gyanúsítottat látjuk a detroiti stadionban. Innen is üdvözlöm greffit és mindenki mást is, aki betalálta, hogy az ott nem más, mint a hobbit. De vajon melyik gyűrű lesz mind felett? Simon ugyanis tényleg az apja temetésén volt Torontoban, de a limuzin utána nem a paplakba vitte, hanem egy helikopterhez. A helikopter Detroitba, onnan a stadionba, ahol telefonon keresik és ugye más is felismerte a hangot a vonal másik oldalán, aki Simon 13 éves korától figyelemmel kíséri a srácot?! D. Gibbons csacsogja a fülébe, hogy üljön le a hobbit a székére és kezdje el sürgősen zabálni a előtte lévő pattogatott kukoricát. A dobozban pár marék kukorica alatt egy ékszerdoboz van és gondolom senki nem arra gondol, hogy romantikus módon Gibbons most megkéri Simon kezét, kihasználva a kivetítőket. Nem biza, bár a dobozban valóban gyűrű van. Egy az alpha-gyűrűk közül - Simon fel is húzza az ujjára, hogy aztán tíz másodperc múlva ő lehessen Zéró. Most jön a telefon - ismét a sakkbajnokkal, Simon kisétál a legközelebbi kijáraton, ahol Potrohos és a limuzinsofőr várják, egy-egy gyűrűvel az ujjukon.

A jelenben viszont a kórházban rosszarcúskodik a hobbit és minden vaginával rendelkezô egyednek beszólogat, ismerjük és megvetjük ezt a fajtát. Olivia örömmel engedi ki Janis karjaiba két hiányzó kisujjperccel, és pár gyógyszerrel Simont. Janis az irodába igyekszik vele, hogy Simcoe mellett ôt is kihallgathassák, de a srác még a kórház kertjében rosszul lesz, Szimpatikus Barna halálra rémül és gyógyszerallergiára gyanakodva rohan vissza, Simont egy padon hagyva. Mondanom sem kell, hogy a son of a bitch átverte, semmi baja, csak nem volt kedve bemenni az FBI-hoz. Helyette Torontoba repül, de a mi emberünk se rest, odanyargal egyenest és már a reptéren várja, hogy visszavigye az elsô Los Angelesbe tartó géppel. Simon 24 órát kér Janistôl, amit Kanadában tölthet, hogy segítsen a családjának megtalálni az eltűnt kishúgát. Janis ezt se nagyon szopja be, engedélyt kér Wedecktôl, hogy maradhassanak, hátha ki tudja deríteni, hogy igazából mit akar Simon. Wedeck megadja az engedélyt, a hobbit kap egy nyomkövetôt a lábára és édeskettesben hazamennek anyukához meg a két öcsikéhez. Egy újabb szökési kisérlet körülményeivel senkit nem untatok, elég annyi, hogy némi alufólia segitségével sikerül lelépnie a hobbitnak és egy hajókikötôbe megy. Közben Mark már nem a pincében csacsog Llyoddal, hanem az FBI-nál. Arra kíváncsi, hogy miután Simcoe egész végig tudta, hogy történni fog egy újabb ájulás és kitekintés, miért nem szólt. Tekintve, hogy amikor felhivta őt a jövőben, a körülményeket alapul véve igencsak fontosnak tarthatta, hogy beszéljenek, úgyhogy akár most is elmondhatná, amit tud. Simcoe viszont valamiért kotlani akar még az infókon.

Simon némi szardiniát és egy 78-as blues bakelitet tartva a kezében bekopog a kikötôben álló faházba, ahol egy Philippe nevû szakállas faszi nyit ajtót. Ez a faszi az egyik címzett a Simcoe által küldött mélben, ráadásul fekete zenészeken kivül a makettezést és Shakespearet szereti, egy nagy csatajelenet felett kezd bele egy monológba az V. Henrikből, hogy az utolsó sort már hárman mondják: Simon, a tengeri medvének álcázott fizikus és nem, nem a szardíniát zabáló macska, hanem Janis. Szimpatikus Barna megint beelőzte Simont és Philippetől eljőve értelmezni próbálja, amirôl a két kvantumfizikus elvitatkozott: a medve szerint nem lehetséges, hogy létezzen valami, ami egy következô kitekintés elôidézése alatt a jelenben tartaná az embert, de Simon erôsködik, hogy kell lennie. Hogy a faszba ne erősködne, amikor ő viselte is, csak azt nem tudja, mit is csinált pontosan az a gyűrű. A meleg családi fészekben vacsorakészités folyik, Janis majdnem odaolvad a krumplipüré mellé, milyen cukimuki mindenki, mikor vendég érkezik. Teddy bácsi a meglepetés, de még mekkora meglepetés, Potrohos az teljes valójában. A vacsora alatt Potrohos a hobbitról áradozik, aki miatt Kanadába költözött a család, hogy 13 évesen elkezdhesse a Torontói Egyetemen a tanulmányait, doktori és posztdoktori, satöbbidoktori. Simon nem boldog tőle, hogy ő mindenki szeme fénye, plusz kezd kicsit túl sokat inni Teddy bácsi különleges borából. Amikor az felemlegeti az apját, megint a kitekintések napjára ugrunk a detroiti stadionba, ahogy Potrohos elmagyarázza Simonnak, hogy a tanulmányai és az NLAP-nál folytatott kisérletei segitették elő mindazt, ami azokban a másodpercekben történik. Milyen szerencse, hogy az apja is akkor halt meg vadászbalesetben, amikor a hobbitnak alibi kellett - röhög Flosso és küldi vissza Torontoba a limuzinsofőrrel Simont.

Mellesleg a limuzinsofőr nem ismerős valakinek? A hobbit sztorija, hogy mit látott a jövőben, nem teljesen kitalált, tényleg megölte azt az embert, a limuzinsofőrt, az apja gyilkosát, csak épp nem a jövőben, hanem a múltban. Hogy lássuk, még annál is sokkal gonoszabb Potrohos, mint amennyire hittük, a vacsoraasztaltól egy telefoncsörgés miatt feláll Simon anyja, a vonal másik végén Annabelle, az elveszett kishúg. A hobbit is felpattan, de Flosso megállítja és a telefonján mutatja élőegyenesben, hogy amit az anyja a másik szobában hallgat a kiscsajtól, az parasztvakítás: nem New Yorkban van, nincs buszjegye és nem tud hazajönni, csak egy kurva nagy fegyvert tartanak a fejéhez és papírról olvastatják fel vele a szövegét. Potrohos kimegy a hobbittal a ház elé sétálni, meg elmondani, hogy most Simonon a sor, hogy a 20 éven át kapott támogatást meghálálja. Az apja halála, a húga elrablása és a Potrohos kocsijának csomagtartójába betuszkolt Philippe hullája meg szimplán szükséges mellékhatás, hogy biztosan kiszedjék a hobbitból, amit akarnak. De ki, ki, kicsodák? Ezt akarja tudni a hobbit is, de Flossonak eszében sincs elmondani, úgyhogy Simon a legkézenfekvôbb megoldást választja: kiiktatja a közvetítőt és ezzel a hobbit gyilkosságainak száma már háromnál tart. Mi meg fellélegezhetünk, hogy azt a ronda embert nem kell többet néznünk.