Hogy volt?

Reklámőrültek 3x04 – The Arrangement

2010. március 19. 14:00 - wizdog

Nyílik a Draper ház ajtaja: Bobbi és Sally jönnek ki rajta, utánuk Gene pár telefonkönyvvel. Gene autójában vagyunk, ahol az a meglepő, hogy a vezetőülésnél nem Gene, hanem Sally ül, felpolcolva a könyvekkel. Gene lába a pedálon, közben a háztetőket kritizálja. Elegáns környék, hosszú utca: Sally vezetni tanul. Egy autós türelmetlenül dudálgat mögöttük, mire Gene kikabál, hogy kerülje ki őket. Gene kicsit beletapos, Sally pedig boldogan mozgatja a kormányt. Végre valaki komolyan veszi őt, és engedi, hogy azt csinálja, amit a nagyok. Peggy látogatóban van Anitánál, a nővérénél, akihez beköltözött az anyjuk. Az öreg nő a tévét csapkodja, és azon morog, hogy sehol sincs szó a pápa haláláról.

Peggy elpanaszolja, hogy nem rossz a zuhanya, ami mögött a háziurát sejti. („Biztos most is a ruháim között turkál.”) Ezután bejelenti, hogy be akar költözni Manhattan-be. A nővére nem örül ennek: („Olyan messze van!”) Ám a húga kifejti, hogy a beutazás drága, és hosszadalmas. („Naponta majdnem két órát utazok. Ez heti ötször annyi, mintha még egy hetet dolgoznék minden hónapban!”) Peggy azt tervezi, hogy lakótársat keres, akivel összedobnák a lakbért. A Sterling Cooper tárgyalójában Pete egy leendő ügyfelet mutat be a többieknek (Lane, Paul, Harry, Sal): Ho-ho-t, (milyen már ez a név?) aki saját mániáját vezeti elő a csapatnak: népszerűvé akarja tenni a Jai Alai-t, más néven a Pelotát.

Ho-ho (engem Jackie Aprilre emlékeztet a Maffiózókból, amikor próbálta előadni magát) elég nevetséges, mind kinézetében (úgy néz ki mindig egy öreg milliomos), mind megnyilvánulásában, ahogy azt fejtegeti, hogy a Jai Alai pár év múlva sikeresebb lesz, mint a baseball. Paul vet is egy kérdő pillantást Pete felé, aki cinkosan néz vissza. Közben Don is beérkezik, a srácra egyre jobban rátör a megalománia: színes tévéműsort akar a közvetítés köré, méghozzá mindhárom országos csatornán. Ám kiderül, a CBS ekkor még fekete fehér volt. A találkozó végeztével Ho-ho meg akarja hívni Dont vacsorára, de Pete közli, hogy a számlát a cég állja az ügyfél felé. Kifelé menet mindenki röhög a srácon.

Pete boldog, hogy pénzes ügyfelet hozott a céghez, de Don letolja Lane előtt, mivel a srácnak az apukája révén van pénze, aki habár nem ügyfél a cégnél, viszont jó kapcsolatot ápol Bertram Cooperrel. Pete dühös: „A srác velem egyidős, és sok pénze van!” Vagyis miért ne költhetné arra, amire akarja? Don és St John összemosolyognak. Odahaza Gene utasítja Bettyt, hogy üljenek le beszélgetni.(„Olyan vagy, mint anyád! Az is előre dolgozott a szobalánynak!”) Gene érzi, hogy közel a vég, ezért „mindent el akar rendezni.” Bettyre hagyja a bundákat. Betty kikészül. Gene Scarlett O’ Hara-nak nevezi a lányát: „Én neveltelek így! Mindentől megóvtalak. Valószínűleg ezért mentél hozzá ahhoz a bohóchoz!”

Ken, Sal és Harry aggódva mennek Donhoz, aki készül elmenni. A Patio reklám rendezője lelépett, és nincs senki helyette. Don letolja Kent, amiért nem gondolt erre, és azon nyomban kinevezi Salt. A többiek irígykedve otthagyják. Az irodai ebédlőben is megy a konkurrenciaharc: Peggy leszedi egy kollega hirdetését, amelyben kismacskákat akar elajándékozni, hogy kitegye a sajátját, amiben bérlőtársat keres Margaret néven. (Milyen vicces, hogy Peggy szövegíró létére ilyen béna hirdetést ad fel?) Este Don az újságot olvassa egy pohár itókával, mikor bejön a konyhába bejön Gene és Bobby egy nagy dobozzal. Don arca rándul egyet, mikor meglátja, hogy Gene egy késsel lép az unokájához.

De tévedés: Gene csak hagyja, hogy Bobby nyissa ki a dobozt. Az öreg az I. világháborús relikviáit mutogatja a gyereknek, na meg Donnak, akinek az orra alá dörgöli a győzelmi kitüntetését. „Adhattak volna még egyet, amiért legyőztem a nemibajt!” – röhög fel. Utána elővesz egy porosz harci sisakot, amit elvileg egy általa megölt katonától szedett le. Bobby persze le van nyűgözve, de Donnak cseppet sem tetszik a dolog. Bobby zavartan tekinget a két férfire, akik összevesznek a feje fölött. Végül Don lekapja Bobby fejéről a sisakot, a vitát ezzel lezártnak tekinti. Gene pedig elővesz egy piros legyezőt, és belekezd a hozzátartozó szaftos történetbe: („Volt ott ez a lány…”)

Este Kitty egy igazán rövid hálóinggel és szenvedélyes csókokkal igyekszik rávenni Salt egy szexelésre. A férfi éppen valamit körmöl, és persze nem indul be a dologtól, de ezt gyorsan a munkára fogja. „Valami baj van?” – kérdezi rögtön a nő. „Csak nem vagyok önmagam.” – feleli Sal. Kitty gyengédségre vágyik, Sal sajnálja. Kitty kifakad: „Még csak el se mondod, hogy mi a bajod!” Sal elmeséli az újonnan jött lehetőséget, Kitty pedig Sal férfiasságára apellálva biztatja: („Holnap majd hősként térsz haza!”) A férfi elkezdi elmagyarázni a filmjelenetet, és egyre jobban belefeledkezik Ann-Margaret szerepébe. Kittyre pedig rátör a felismerés. Elborzadva nézi a vonagló férjét. Végre mindent ért. Bye-bye Birdie.

Másnap Don érkezik Bert Cooper irodájába, ahol találkozik az idősebb Horace Cook-kal. Don ötlete volt, hogy elmondják, hogy a fia egy csomó pénzt akar elkölteni a cégnél. A férfi tudja, hogy miről van szó, és elég csalódott. „A fiam egy siker felhőjében él. Az én sikeremében.” Kiderül, hogy az említett pénzt még kiskorában kezdték félretenni a fiúnak. „Akkor még nem tudtuk milyen ember lesz belőle.” Donék felajánlják, hogy elállnak az üzlettől, de az apa szerint, akkor Ho-ho elmenne más céghez, ezért reméli, hogy talán majd ebből a pofára esésből tanulni fog. Kinsey egy szöveget hoz Louisnak, aki most Harry titkárnője, hogy olvassa fel a megadott sorrendben. Ken és Harry is odahajolnak, és már röhögnek is.

Kisvártatva Peggyt egy érdeklődő hívja a társbérlet miatt: Elaine, egy bőrgyári titkárnő New Jerseyből. Előadja, hogy égési sérülései vannak, és nem tud egyedül kimenni a vécére. A fúk alig bírják visszatartani a röhögést Louis körül. Végül Peggy-nek leesik a tantusz. Délután Sally ámultan nézi a nagyapját, aki megsózza a csokifagyit, és kifejti, hogy narancsillata van. (egyértelmű jele a demenciának.) Gene amúgy jó fej, dicséri Sallyt az eszéért. „Sokkal jobban hasonlítasz a nagymamádra, mint anyád!” Őrt áll Sallynek, és ráijeszt, majd együtt habzsolják a fagyit. Este Don egy elegáns étteremben ül Pete-tel és Ho-ho-val, aki azt fejtegeti, hogy egy év múlva itt csak mexikói sört fognak felszolgálni.

Pete kifejti, hogy jó lenne egy kép, ahol Kennedy Jai Alai-ozik. Ho-ho elmeséli, hogy az apja utálja JFK-t, az idősebb Kennedy sötét múltja miatt. Kiderül, hogy legbelül azért az egészet az apja iránti megfelelésből teszi: „Mikor 75 éves lesz, akkor kap tőlem egy csapatot!” Don igyekszik utoljára lebeszélni a srácot az ötletéről, ám az hajthatatlan, mondván, olvasta Oglivy könyvét és ez is biztos csak egy reklámtrükk. „Ha a Jai Alai megbukik, az a maguk hibája.” Az irodában Peggy le akarja venni az összefirkált hirdetését. Ekkor lép be Joan, és elmondja, hogy a hirdetése olyan unalmas, mint egy Ibsen darab leírása. Inkább írj olyat, hogy: „Egy életkedvelő lány társat keres. És ne itt rakd ki. Itt mindenki tudja, ki vagy. Terjeszkedj!”

Éjszaka. Don ébren fekszik Betty mellett, és Ho-hón gondolkodik. Lemegy a dolgozószobájába, és titkos fiókjából előveszi az Adam által ráhagyott dobozt. Az ablak fényében hosszan nézeget egy fotót, amin az apja és az anyja van, 1928-ban. Másnap Pete átnyújtja Donnak a frissen elkészült szerződést, hogy vigye át Lane-nek, de tovább követi: „Két évig jártam vele a Dartmouthba. Én rejtegettem őt az uzsorásoktól. Szeretném végre kiélvezni a fizetségemet.” Lane irodájában Ken Hooker-rel pelotázik. Lane is megjlennik,  és elmondja, hogy az angol iroda lelkesen számol. Don az ütőt meglendítve elhajítja a labdát - pontosan a hangyafarm közepébe. „Számlázzák ki ezt is a kölyökek!”

Gene a gyerekeket viszi a suliba (ezúttal ő vezet.) Bobby a hátsó ülésen eszik. Gene megszólja, Sally egyből igyekszik jópontot szerezni az öregnél, aki kéri, legyenek 3-kor a suli előtt, hogy elvihesse Sallyt balettre, és megígéri, hogy addig vesz barackot a lánynak. Peggy irodájába látogató érkezik: Karen Erickson, egy igazán bulis. Peggy is próbálja adni a lazát. Karen kifejti: „Nem szeretem, ha a lakótársam zárva tartja az ajtaját. Szerintem csak egy dolog van, amiért be kell zárkózni.” Peggy először nem érti, azután hevesen bólogat. Azért Karennek is vannak furcsa dolgai: nem szereti a matrózokat (biztos megvan rá az oka) és azt kérdezi, hogy ugye Peggy is svéd-e? Peggy megrémül: ő norvég. „Majd letagadjuk!” – nevet fel Karen.

Délután Sally balettruhában várja Gene-t, aki helyett Betty jön érte és Bobbyért. „Biztos elfelejtette.” A hangyafarm probléma megoldása Joanre vár, aki undorodva nyomkodja a rovarírtót. Elkészült Sal reklámfilmje: a Patio emberei a tárgyalóban nézik az eredményt. A Patio emberei feszengenek: „Ez nem az amire gondoltunk.” „Pedig az egész pontosan ugyanolyan mint amit kértek.” – mondja Don. Megértő leszek- feleli az idősebbik főnök: „a mi ötletünk, és a mi buktánk. De ez akkor is bukta.” Zavart kézfogások, mindenki elindul kifelé. Peggy még a végén odaküld egy diadalittas mosolyt Donnak. Harry az, aki felteszi a (felesleges) kérdést: mitől nem működik? „Nem Ann Margaret játssza.” – feleli Roger.

Sally a bejárati lépcsőn ül, még mindig tütüben, mikor egy rendőrautó áll meg a ház előtt. Sally beszól az anyjáért, aki kis híján elájul, mikor a rendőr bejelenti, hogy Gene meghalt a zöldségesnél. „Mit akar csinálni a testével?” – kérdezi. Betty a rendőrrel bemegy a házba, Sally kint támasztja az ajtót a homlokával. Sal jön be Donhoz, hogy beszéljenek. Don különös dolgot mond: „Szörnyű lehet, mikor a megrendelő ragaszkodik valamihez, aztán meggondolják magukat mikor már látták a kész munkát. Remélem ez soha nem fog megtörténni velem.” Sal önkritikát gyakorolna, de ekkor telefonál Betty. Don egyből el is indul, de előtte megnyugtatja Salt, hogy továbbra is igényt tart rá rendezőként.

Peggy és Anita bekísérik az anyjukat a nappaliba, ahol a mamát meglepetés várja: egy új tévé. Ezután Peggy közli a rossz hírt is: beköltözik Manhattanbe. Az anyja bedühödik, harmadik személyben kezd beszélni Peggyről. „Meg fognak erőszakolni, ugye tudod?” – fakad ki. Peggy ekkor elmeséli, hogy lesz egy lakótársa, de az anyja nem akar hinni neki. Kifelé menet Anita biztatni próbálja, és halljuk, hogy az anyjuk bekapcsolta a tévét. Don és Betty Williamékkel Gene-ről beszélnek. Betty a Gene által vett barackot eszi, és elmeséli, hogy az apja egyszer azon aggódott, hogy mit fog csinálni két feleséggel a mennyben? William kesernyésen felnevet: „Gloriát ismerve nem hiszem, hogy ezzel gondja lesz.”

Sally, aki a saját gyászában egy asztal alatt kuksol, felkapja a fejét a felnőttek nevetésén. Bemegy és rátámad a felnőttekre: „Mintha egyikőtök sem akarna tudomást venni erről! Hogy meghalt és soha többet nem jön vissza!” Bettynek is ugyanannyira ki van sírva az arca, de nincs türelme a lányához, elzavarja tévézni. Don együtt érző pillantást küld Sally felé. A tévében ekkor mutatják azt az öngyilkos buddhista szerzetest, aki felgyújtotta magát a dél-vietnámi kormány elleni tiltakozás jeleként. Később Don és Betty ruhástul alszanak az ágyukban. Don felébred, átnéz Sallyhez, aki Gene könyvét ölelve alszik. Don összecsukja Gene tábori ágyát, és felharsan az „Over There”(Odaát), egy népszerű sláger az első világháborúból.

3 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

evicska 2010.03.22. 14:39:13

Köszi szépen a hv-ot! Szomorú rész volt.

foxglove (törölt) 2010.05.05. 00:20:04

Helló, ugye lesz még folytatás?

wizdog 2010.05.05. 00:22:20

@foxglove: Lesz, lesz, csak komoly fennforgások vannak mostanság.

Amúgy is már hamarosan jön a negyedik évad!

De azért majd ti is kommenteljetek bőszen!