Forradalmi másnapot mindenkinek, elérkeztünk a tizedik részhez, ami után újabb szünetet tart az axn. A következő, ráadásul dupla epizód április 5-én jön, legalább lesz idő rábeszélni magam, hogy nézzem tovább mégis, mert a 11. rész már új showrunnert kapott, hátha kevesebb lesz a klisé, az unalom, a várható fordulat és a rettenetes dialógus. Nem úgy, mint Dickens Karácsonyi énekében, amit hongkongi barátnőnk néz épp a tévében. Csudálatos utalás, de valószínűleg csak az angolszász kultúrában, nálunk Charles bácsi nem olyan népszerű, ezért van hogyvolt. Hagyva a történet sallangjait (zsarnok, zsugori faszi hogy teszi tönkre mások életét - még karácsonykor is), a lényeg itt van: Scooraget meglátogatja a halott üzlettársa és bejelenti három további szellem érkezését. A régi karácsonyokét (szipogva halad a sztori Scoorage seggfej múltján), az új karácsonyokét (ellentétbe állítva Scoorage úr életével a körülötte élőké), de aki igazán számít ebben a kérdéskörben a harmadik, a jövő szelleme. A jövő szelleme, aki bemutatja, hogyan fog megdögleni magányosan és szomorúan - úgy ahogy azt érdemli az élete miatt Scoorage. Szóval tessék, itt a párhuzam, de abban még mindig nem lehetünk biztosak, hogy a két történet vége is meg fog egyezni: Scoorage a történtek hatására jófej lesz, segítőkész és úgy egyáltalán - új ember. De kérdéses, hogy a mi sztorink főszereplői élni fognak-e a lehetősséggel, hogy megváltoztassák, amit láttak. Illetve, hogy pozitív hatással lesz-e rájuk, vagy épp fordítva.

Visszatérve a tévé előtt ülőre, a titokzatos néni még titokzatosabbá válik a látványtól, ami körülveszi és most nem a durva kilátásra gondolok, hanem ami eltakarja: a szoba üvegfalán képek, egészen olyanok, mint Mark irodájában. Halott varjak, bohócmaszkok, 137 Sekunden fölött Geyer arca, összeégett babafej és Demetri fotója, alatta a rész címével: A561984. Utóbb említett reggel száll le Hong Kongban Markkal, hogy megtalálják a nőt, aki a hangfelvételt elemzők szerint iráni, nagy valószínűséggel teheráni és igen művelt. Hogy hogy fogják ezek alapján megtalálni egy hétmilliós városban, azt nem tudom, de Mark nagyon biztos magában, még akkor is, amikor három lépés után megszólítja egy fickó, mint a hongkongi FBI arca és úgy tűnik, mindent tud róluk, de legfőképp azt szeretné, ha az első géppel visszamennének Los Angelesbe. Hasonlóan van vele Wedeck is, aki telefonon jelentkezik és elcseszett dühös, ezt a notesze és a tévéje is bizonyíthatja egy hirtelen mozdulatánál. Mark mindkettőt elhajtja, mint a kóbor kutyát és Wedecknek még rá is hazudik a fülére, hogy bevédje Demetrit: úgy állítja be, mintha Dem jóhiszeműen repülte volna át a Csendes óceánt, úgy tudva, hogy Wedeck benne volt az utazásban. Wedeck a szét nem tört maradék négy tévé egyikén pedig bekapcsolódik abba az élő adásba, ahol egy pókerverseny nyertese Palo Altoban sajtótájékoztatót tart.

Igen, igen, Simcoeról beszélek, akit az a Gordon Myhill jelent be, aki az előző részben közte volt a négy címzettnek Lloyd e-mailjében, az nlap.us.com pedig ezek szerint a Nemzetközi Lineáris Részecskegyorsító Projekt domainje, Gordon pedig ennek a vezetője. Mielőtt Simcoe a színpadra lép Simonnal együtt, még kap egy gyors fejmosást, nehogy el merjen térni az előre megbeszélt szövegtől csak hogy tisztára mossa a lelkiismeretét, mert bűnösnek érzi magát az exfelesége halálában. Simcoe élő egyenesben látható az egész világon, Hong Kongban is, persze, ahogy elmagyarázza a kísérletüket. Hidrogén meghajású részecskegyorsítókkal foglalkoznak, ő és kis barátai, amikkel az Ősrobbanáshoz közeli energiaállapotot akarják előidézni, és mit tesz isten, pont ezt a gyakorlatot folytatták október hatodikán, 11-kor. Hobbitunkból hiányoznak az érzelmek, az mostmár egészen világos, viszont igen előrelátó: hiába a figyelmeztetése, Lloyde az első adandó kérdésnél belemegy a fosba és ahelyett, hogy próbálná menteni a bőrét, odaveti a mókusok elé. Simon le is taszajtja és próbálja menteni a menthetőt, de káosz van, feszültség meg indulat és el is dördül két lövés. És bár Simcoe elég biztos saját bűnösségükben, más okokból bár, de se Simon, se Mark nincs meggyőződve arról, hogy igaza van. Wedeck is azonnal beszélni akar valamelyikkel, de Simcoe és Simon is eltűntek a bejelentés után. Szerencséjére Janis emlékszik rá, hogy hallotta már Simcoe nevét, mégpedig a kórházban, Dylannel kapcsolatban, úgyhogy Wedeck utasítására megy is Olivia felé.

Közben Zoey könyörög - a mondandója alapján többedszer - Demetri szülei üzenetrögzítőjének, hogy legyenek ott az esküvőjükön, hiszen a kitekintésében látta őket (tengerpart, fehér ruha, fehér rózsa, emlékszünk), és ha elfogadnák végre a meghívást, akkor valósággá válna a dolog. Az üzenetrögzítő persze nem válaszol, helyette viszont ott terem az egyik főnöke, akivel megbeszélik, hogy este, egy kollégájuk megemlékezésén találkoznak. Hong Kongban már sötétedik, Demetri és Mark azon a környéken járnak, ahova leszűkítették a hívás helyét és perzsa úságokat meg iráni cigarettákat áruló standokat hajkurásznak és közben belefutnak egy perzsa étterembe. Ami persze már zárva, húzzuk a rétestésztát, másnap viszont visszajönnek és lejátszák az étterem tulajdonosának a felvételt. Az nagyon udvariasan ajánl fel desszertet információ helyett, mert azzal nem tud szolgálni, fogalma sincs, ki ez a nő. Mark kiküldi Demetrit ajtónállónak és gusztustalan módon fenyegeti meg a perzsa faszit, aki hajlandó beszarni Benford kutyaszemei ellenére a mondandójától és megadja a kért adatokat. A keresett nő Nhadra Udaya, hétvégente nála eszik, hétköznap késő este a Dim Sumban. Ez a Mark nagyon tud, úgy látszik, meggyőző hanghordozása jackbauert idézi, youcantrustmeonthis. Janis a kórházban Bryceból próbálja Simcoe telefonszámát megszerezni, de a srác persze nem adhatja meg, helyette bájosan elcsacsognak Janis teherbeeséséről, amit ha tényleg annyira szeretne, még nincs lekésve semmiről, állítja Bryce és közben nagyon szomorú, hogy nem találta meg Keikot.

Wedecket nagy meglepetés éri, Simon hobbit jelenik meg az irodájában, nem is akármilyen célból. Hozzáférést akar a Mozaikhoz, hogy ő is nyomozhasson a valódi felelősök után (szóval hogy tisztára moshassa a saját nevét), de Wedeck egészen addig egy rossz viccnek tartja a hobbit kérését, amíg az fel nem vázolja előtte, milyen jövő vár a nyomozására az ájulások okozói után, amikor valaki felvállalta az ájulás okozását. Kevés idő nyerésére Wedeck egy másnap reggeli randit ajánl Simonnak, aki el is fogadja. Nagy barátja, Simcoe eközben a kórházba igyekszik, a körülötte lévő emberek pedig úgy viselkednek, mintha maga Michael Jackson szelleme kísértene a folyosókon. Janis is kapva kap rajta, de Lloyde elhajtja, pedig az FBI-os leányka megfontolandó ajánlatot tesz - Simcoe elmondja, amit tud, ők meg megvédik őt is és a fiát is. Kvantumfizikusunk nem él vele, helyette a kórházigazgatónál próbál valamit elérni, hogy egy biztonságosabb helyre szállítsák át a fiát, de a fickó hajthahatlan és haragos: egy egyetemi kórházat ajánlgat és elég egyenesen megmondja, hogy Lloyde egyszerűen nem érdemel mást, tudva a felelősségét a kitekintések miatt. Olivia, mint valami őrangyal - egyem a szívét - kukkant be a vita közben és ajánlja fel a segítségét, hogy egy magángyermekkórházba szerezzen ágyat Dylannek. Őszintén szólva közel sem úgy néz ki, mint aki azért vágyik segíteni, hogy minél előbb megszabaduljon a jövő kísértésétől, sokkal inkább mint aki szeretetből és csupa odaadásból félti a két Simcoet.

Másnap reggel Simon valóban megjelenik az irodában és bemutatják neki a tornyokról készült felvételeket, a hobbit meg az árnyékokból kitalálja, hogy Szomáliában vannak. A ráközelített képen pedig teljesen természetesen vágja rá, hogy a torony nem más, mint az ő találmánya, egy speckó lézeres cucc, ami miatt Nobel-díjat érdemelne pár éven belül. A probléma ott van, hogy azt hiszi, amit lát, csupán egy modellező program képe, hiszen a 92-es ötlete után még mindig csak a tervezés és szimuláció fázisában vannak. Azok a tornyok viszont valóban léteznek, mégpedig 91 óta. Szegény Simon szerencsétlen megdönthetetlennek látszó egója kénytelen összetörni. Megmutatják neki D. Gibbons fantomképét, a számítástechnika iránt elkötelezett magányos sakkózó fizikusét. Simon nem ismer rá, de máris gyűlöli, amiért lenyúlta a halhatatlanságát biztosító ötletét (ráadásul úgy, hogy Simon akkor még ki sem találta) és a másik még csak nem is vágyik arra, amire a hobbit: hogy mindenki örökre megjegyezze a találmánya miatt a nevét. Zoeyt látjuk újra, a kolléga búcsúztatóján, aki a szertartás közepén meglát egy fehér rózsát és végre valahára leesik neki, hogy amit a kitekintésében látott - hiába a fehér ruha és a fehér rózsa, nem a saját kultúrájában adekvát esküvő volt, hanem a koreai temetés, ahol a fehér a gyász színe. Ki is rohan zokogva, nem lesz ennek a szálnak vége sose. Első útja Demetri szüleihez vezeti, megértve végre, hogy miért nem akartak beszélni vele és elfogadni a meghívást az "esküvőre". Persze anyóspajti mostmár másként látja a dolgokat és boldog lenne, ha ahelyett, hogy el kéne temetnie a fiát, inkább feleségül venne egy afroamerikai ügyvédlányt. Majd meglátjuk.

Hong Kongban forró lesz a légkör, amikor Mark és Demetri besétálnak a Dim Sum étterembe és hirtelen négy fegyveres testőrrel néznek szembe a perzsa nőn kívül. Próbálják szóra bírni, de csak morzsákat kapnak a tudásából. Demetri halálát egy dominósor leomlásának első darabjának véli, ezért hívta fel, hogy figyelmeztesse, de azzal, hogy idejöttek, valószínűleg az első lépést tették meg afelé, hogy mégis lelőjék és mégis ledőljenek a dominók. Azt nem árulja el, ki ő, de elismétli, hogy Demetri három lövést fog kapni, mégpedig egészen közelről, ennek a legfőbb oka az, hogy ismeri a jövendőbeli gyilkosát. Hogyne ismerné, mondja a néni, itt ül ennél az asztalnál. Cuki, naív Szomorú Szamuráj gyanúsan méregeti a három asztalnál ülő testőrt, de Nhadra Markra néz, és megnevezi a fegyvert, amivel ő fogja lelőni Demetrit: egy P226 Sig Sauer, sorozatszáma A561984. És valóban. Kínos. De a következő percek, ahogy Benford ügynök mint valami vérbeli akcióhős rábassza az asztalt mindenkire és túszul ejti Nhadrát.. nem is jackbauer, ez mármár chucknorris. Hiába a békategóriás menekülés a konyhán át, kint már szinte várják őket. Megjelenik a már megismert hongkongi FBI-os barátunk is és elrendezgeti a szálakat, megkéri a nőt (persze név szerint szólítva), hogy az emberei tegyék le a fegyvert, aztán földre küldi két haverunkat. Nagyobb ez a dolog, mint hittük, ebben megegyezhetünk, azt hiszem.

Benford ügynök őrangyal felesége megint betakargatja a szárnyaival Simcoet, tényleg elintézte az átszállítást, ágyszerzéssel, papirozással és végre kiderül, miért is lett most hirtelen ilyen készséges. Nem azt látja, amit a többiek, miszerint itt a faszfej, aki miatt meghalt többmillió ember, hanem hogy milyen bátor volt felvállalni a felelősséget. Valszeg egy exfüggő exalkoholista feleségeként ez igen értékelhető tulajdonság: a dolgokat felvállalni és szembenézni velük, ahelyett hogy menekülőre fogná az ember. Mivel a tévéműsorok Lloyde önéletrajzát közlik 0-24, Olivia a 98-as harvardi éveire kérdez, mert neki is oda kellett volna járnia akkoriban, csak épp Markot áthelyezték L.A.-be, ő pedig jött vele. Ha nem így lett volna, ha nem választotta volna a férjét akkor.. hát ez messzire vezet és jó feleségként nem is kéne elgondolkodnia a továbbiakon, de túl vonzó az a lehetőség. Simcoe viszont jó fizikus és egy romantikus kvantumfizikai cuccal válaszol, Hugh Everett több világ elmélete szerint ugyanis ami megtörténhetett volna, az igazából meg is történt - csak egy másik univerzumban. Itt meg is kéne állni, gyermekeim, csak szólok, különben semmi nem ment meg attól, hogy mégis egy ágyban találjátok magatokat nemsokára. Markot és Demetrit közben a gépéhez kíséri a furcsa ügynök - és ki is derül, hogy fenéket FBI-os, sokkal inkább CIA-s. De Mark sem tartozik már sokáig a kötelékbe, Wedeck még a gépre szállás előtt felhívja és melegen gratulál neki: sikerült megváltoztatnia a jövőt, mert többé nem FBI ügynök.

Nhadra, megszabadulva Szomorú Szamuráj és Mark lihegésétől, a képekkel telerakott üvegfala előtt áll és nem örül vendégének. Mint mondja, nem tudja megvédeni, hiszen azóta keresik, mióta felrobbantotta a babagyárat. Mert vendége nem más, mint Gibbons, sakkjátszma közepén, hogy máshogy, kezében egy rózsafüzér és hallgatva a perzsa nénit, arra a következtetésre jut, hogy ezek szerint találnia kell valakit, aki meg tudja védeni. Tippem sincs, ki lesz az. A végjátékban ki- és bebogozódnak a csomók a jelen-jövő szalagon, kezdve azzal, hogy Nicole megint egy apró szivecskét vés Bryce mellkasára azzal, hogy karácsonyi ajándékként egy szerelmet hozó szerencsemacskát ad neki. A hongkongi reptéren Mark azt a bizonyos filmet nézi, amit Nhadra pár órával ezelőtt, csak épp azt a jelenetet, ahol Scoorage megígéri, hogy látva a múltat és a jövőt, másképp fog ezek után élni. Benford ügynök szemébe láthatatlan könnyek gyűlnek és ő is hasonló ígéretet tesz, mégpedig, hogy nem fogja lelőni Demetrit. Meglássuk, meglássuk, ez izgi vonal. Janis Bryce-nál érdeklődik, hogy ha tényleg teherbe akar esni, mit kéne tennie. Bryce felír egy vitamint, de Szimpatikus Barna felvilágosítja, hogy ő és a péniszek igazság szerint nincsenek nagy barátságban, úgyhogy inkább némi spermára lenne szüksége a vitamin előtt. Kap is, ehehehe, de nem spermát, hanem egy doki nevét egy termékenységi klinikán. Mindamellett bele kell húznia, ha követni akarja a időrendet. Olivia is megjelenik a kórház parkolójában, hogy elbúcsúzzon Dylantől, akit be is pakolnak a mentőbe, apucitól való öleléses-hajsimis búcsú jön. Részemről ez már megint több, mint ami belefér egy házasság mellett, de nincs sok idő hüppögni, mert némi hirtelen és zavaros fennforgás után a két mentősről kiderül, hogy sokkal inkább zordon fegyveresek, akiknek eszükben sincs Dylant elszállítani a másik kórházba. Lloydeért jöttek, el is viszik, Olivia meg ölelgetheti a zokogó kissrácot a lelőtt biztonsági őr mellett. Áprilisban találkozunk.