Mivel a rész amolyan összeollózott filler, normál hogyvolt helyett "hogylehetettvolna" íródott Joe polgártárs közreműködésével. Nem, nem lesz több ilyen.
Jack ismét szatyrokkal érkezik haza, de most Kinsey helyett Carterrel cseveghet. Jack megosztja vele telefonon a világhírű omlettjének receptjét, ami nem másból áll, mint tojásból. Persze van egy titkos összetevő, ami Sam szerint a sör, de ezt nem tudják megvitatni részletesebben, mert egy kopaszodó, 40-es férfi fegyvert fog Jackre, és idegesen közli a nézőkkel, hogy a tábornok tönkre tette az életét. Naná, hogy nem oldjuk még fel a konfliktust, nem, először flashbackelünk egy 7 évvel ezelőtti garázsvásárra. A kopaszodó 40-es úgy látszik, már ekkor is kopaszodó 40-es volt. Az asszonnyal jöttek vásárolni valami bóvlit, hogy letudják a karácsonyi ajándékokat.
Átlagemberünk, Joe, talál is egy példányt az Amazing Avengerből, aztán átorientálódik egy fekete kavicshoz, amit megérintve összeflesseli magát ott mindenki előtt, és felvillan előtte a Csillagkapu 1. évadának fináléja. Tyű – mondja Joe, és gyors megveszi, mert minek fizessen 30 dolcsit az első évadért, amikor megkaphatja kettőért is kavicspackban. Kiderül, hogy Joe egy borbély, és saját boltja is van, a Stylin’ Joe (idehaza Józsi MacNyír néven futna). Megkérdeztük Joe-t, hogy mit gondolt 7 évvel ezelőtt: „Nagyon örültem, hogy 2 dollárért megszerezhettem a Csillagkapu 1. évadát. Nem is tűnt gyanúsnak, hogy kavicspackban adják, elvégre manapság rohamosan fejlődik a technika. Ráadásul így könnyen elfér a polcon, és nem kell kidobni a MacGuyver-díszdobozt. Ekkor még nem is sejtettem az igazságot…”
JOE: „Ugyanúgy elmentem dolgozni, mint minden nap. A fiúknak egy majmos viccet próbáltam elsütni, de Fred azt mondta, hogy kussoljak. Na jó, nem ezt mondta, hanem eufémizmust használt, vagy mit, de azért rosszul esett. Véletlenül magammal vittem az első évadot, és amikor hozzáértem, ismét láttam Klorelt a fináléból. Tök jó volt. A beosztottjaimnak nem akartam még megmutatni, mert biztos ellopná az a két szemétláda. Este az asszony valami könyvről dumált, de marhára nem érdekelt, mert rizs volt csirkével, és olyankor bezárkózok a világ elől. Na aztán elkezdtem mesélni az asszonynak a Csillagkapuról. Szerinte az hülyeség, de szerintem meg ő a hülye, amiért nem tetszik neki, meg különben is, én vagyok a férfi a házban.
A fiam nem vágta, hogy mi az a goa’uld, remélem nem az anyja eszét örökölte. Sajnos még nem volt meg a második évad, úgyhogy nem tudtam befejezni a történetet, amitől a fiam annyira kiakadt, hogy szidni kezdte az ámisokat. Na, mégis apja fia. Az asszony konkrétan szétunta az egészet, én meg rájöttem, hogy mekkora bajban vagyok. Még nem mondtam meg neki, hogy pénzt adtam ki ezért a sorozatért. Ha megtudná, szerintem kivágna vele együtt. Ez volt akkor is, amikor megvettem a Szomszédok összest, egy hétig a boltban kellett aludnom. Másnap a fiúknak is elmeséltem, de ők is a goa’uldos részen akadtak fent. Most komolyan, mi ezen olyan érthetetlen? Vannak a kukacok, amik a jaffákban nőnek fel aztán emberi gazdatestekbe kerülnek. Az egyik idióta azt mondta, hogy a kígyós ember elnevezés sokkal érthetőbb. Majdnem kirúgtam alóla a széket, és telenyomtam a pofáját borotvahabbal.”
THE BLACK BALL: Gondolom nagyon kiakadtál. Elvégre a kedvenc sorozatodon viccelődtek.
JOE: „Így van, szerencsére hamar lenyugodtam. Este fel is hívtam a Metro-Goldwyn-Mayert, hátha beszélhetek Richard Dean Andersonnal.”
THE BLACK BALL: Na, és sikerült?
JOE: „Á, sajnos nem. Pedig igyekeztem, hogy ne tűnjek fanatikusnak, de hát muszáj volt megkérdezni, hogy hányas cipőt hord, milyen magas, hány kiló. Aztán ami ezután történt, az maga volt a csoda! Észrevettem, hogy nem csak az első, hanem az egész hét évad benne van a kavicspackban! Te, el sem tudod képzelni, mekkorát visítottam. Gyorsan el is meséltem a fiamnak egy
Rya’cos sztorit. Később a tévé előtt nagyon megijedtem, mert az asszony gyanakodni kezdett. Kérdezgetett, hogy hogyan tudom így fejből a történetet, ehhez biztos meg kellett, hogy vegyem dvd-n. Persze tagadtam mindent, azt mondtam neki, hogy ezeket én találom ki, ezek már nincsenek is a sorozatban. Úgyse látta.”
THE BLACK BALL: Ha jól tudom, akkor ezután jött egy hosszú időszak, amikor rászoktattad a környezetedet a Csillagkapura.
JOE: „Igen, röpke egy év kellett hozzá.”
THE BLACK BALL: Hogyan alakultak a dolgok ezután? (széknyikorgás)
JOE: „Ez mi volt?’
THE BLACK BALL: Szerintem csak Llew kolléga, itt írja éppen a szomszéd teremben a 8x18 hogyvoltját.
JOE: „Ennyire megy a hogyvolt biznisz?”
THE BLACK BALL: Megyeget, megyeget, mikor hogy. Bár a Csillagkapu részleg nyáron bezár, véget ér a munka.
JOE: „Sajnálattal hallom.”
THE BLACK BALL: Nem kell, örülünk, hogy végre vége (nevet). Szóval, mi történt utána?
JOE: „Egyik nap a fiúknak meséltem az
asgardos részt, egyszerűen nem tudnak betelni a kis szürkékkel. A furlingekre is nagy volt az igény, bár róluk ugye nem tudunk sokat. Az egyik beosztottam szerint ilyen névvel biztos valami kis aranyos lények, mint az ewokok. Pfhúj, hánynom kell tőle. Fontolgattam, hogy kirúgom a fenébe. Másnap megígértem a fiamnak, hogy ha lenyírja a füvet, akkor elmesélem neki a
Re’tus részt. Persze amúgy is elmesélném, csak tisztára ellustult a gyerek. Aztán az asszony rákezdett, hogy a fél város scifibuzinak néz, hagyjam már abba. Na mondom magamban:
Joe, vagy papucs maradsz, vagy visszaszólsz, de akkor nincs kufirc az este. Volt kufirc. Persze utána még megnéztem az
időutazós részt. Megegyeztünk, hogy inkább leírom ezeket. Jól van, mondom, el is kezdtem, aztán egy hét után már megint rinyált az asszony, hogy nyenyenyenye, Joe, reggel neked hajad kell vágni, nyenyenyenye, ne hajnali háromkor gépelj, nyenyenyenye. Igazából szeretem ám az én kis
cicuskámat, de néha kiviszi a hajam. Bocs, fodrászpoén. Ja és a cicuskát majd vágjátok ki, nem szereti, ha így hívom.”
THE BLACK BALL: Persze, feltétlenül.
JOE: „Na aztán elküldtem pár menő magazinnak az írásaimat, lényegében hogyvoltokat írtam. Látjátok srácok? A semmiért dolgoztatok ennyit (nevet).”
THE BLACK BALL: Jó, de a tieid angolul voltak.
JOE: „Persze, tudom, csak poénkodtam. Meg amúgy is mindegyik elutasított, de muszáj volt küldözgetni, hogy az asszony ne fogjon gyanút. Ezt csináltam 3 éven át. Ezután titokban a fiammal megnéztük a
Wormhole X-treme-t, de az asszony észrevette, úgyhogy azt kellett mondanom, hogy ez nem Csillagkapu, hanem izé, ellopták az ötleteimet.”
THE BLACK BALL: Ez azért merész húzás volt, Joe.
JOE: „Hát ja, de most mit lehetett tenni? Működött. Mondjuk a fiúk már kezdték unni a Csillagkaput, kevesebb lett a vendég is, aztán az egyik este közölte az asszony, hogy vége az írásnak. Nagyon megijedtem, úgyhogy bevetettem a nagyágyút: azt mondtam neki, hogy a történeteim, a Csillagkapu sorozat…mind valóban megtörtént.”
THE BLACK BALL: Nem volt kufirc aznap, mi? (nevet)
JOE: „Még ha csak az nem lett volna. Nem, rosszabb. Megtalálta a kavicspackomat, és kidobta.”
THE BLACK BALL: Ú, na az szívás.
JOE: „Majdnem elsírtam magam, de tényleg. Azonnal kimentem kukát borogatni, és amint megtaláltam, azonnal megnéztem a
Daniel haláláról szóló részt. Illett a hangulatomhoz. Akkor már tényleg sírtam. Hogy lehet utálni egy sorozatot, amiben ilyen dráma van? Másnap kaptam egy levelet az MGM-től, amelyben elutasították a találkozómat Richard Dean Andersonnal. Bánatomban megnéztem a
Mélységet, az visszarázott az életbe. Gondoltam, ez a rész talán érdekli az asszonyt, de amikor hazaértem, közölte, hogy elmennek. Majd ha kidobom a kavicspackot, akkor visszajönnek. Hiányoztak, de nem tudtam lemondani a Csillagkapuról. El is kezdtem darálni pár évadot, hogy gondolkozzak, még le is ettem a trikómat, úgy néztem ki, mint egy élettelen WOW-os. Két évig tartott, amíg összeszedtem annyi füllentést, hogy mindent megtarthassak. Próbáltam pár újságcikket beépíteni a sztorimba, hogy ez az egész valóságos, még Richard Dean Andersonról is mutattam az asszonynak képet, de nem hitte el, hogy tényleg ő az. Amúgy imádja Richard Dean Andersont, de nem hiszi el, hogy ilyen abszurd sorozatban szerepelne. Ekkor döntöttem el, hogy elviszem hozzá RDA-t, hogy ő maga mondja el neki, hogy tényleg szerepel a Csillagkapuban. Mivel a szép szó nem használt, vittem egy vízipisztolyt, és…”
THE BLACK BALL: Köszönjük Joe, innen átveszem.
Mivel Joe-nál nem igazi pisztoly van, Jack hamar lefegyverzi azzal, hogy meglóbálja a szolgálati fegyverét. Joe elmondja, mit tud a Csillagkapu-programról és Jackről, így O’Neill beviszi a bázisra. Daniel nyugtázza, hogy ez már a második eset két héten belül, amikor betör hozzá egy borbély, nem ártana egy riasztó, kutya, vagy egy Teal’c. Vért veszünk Joe-tól, amiből kiderül, hogy benne is megtalálható az ősgén. Joe hazafiasan felajánlja, hogy ha bármikor használni kell az
ősfotelt az Antarktiszon, csak hívják az 1-555-ANCIENTJOE számon. Hogyan látta Joe azt, amit Jack? Nos, a kavics egy ős kommunikációs eszköz, amit a Stargate Universe-ben nagyon rühellünk. A
tükrös bolygóról visszahozott cuccok között volt egy ugyanilyen, amit Jack aktivált, amikor hozzáért. Ennek a párját fogta meg Joe, az övét viszont Egyiptomban találták állítólag. Viszont Jacknek is kellett volna látnia Joe életét. Látta is, de sosem szólt róla 7 év alatt, mert megnyugtatónak találta.
JOE: „Igen, és ezután történt, hogy újra találkoztam az asszonnyal, akihez elhoztam Richard Dean Andersont életnagyságban. Volt ám vígadás, rögtön meg is bocsátott mindent, és hazamentünk Csillagkaput darálni. És aztán…”
THE BLACK BALL: Jó, köszönjük szépen Joe, ennyi elég lesz.
JOE: „De hát még el sem mondtam, hogy amikor…”
THE BLACK BALL: Találkozunk jövő héten, a viszontlátásra!
Facebook kommentek