Hogy volt?

Reklámőrültek 2x13 – Gondolatok vészhelyzetben

2010. január 22. 12:11 - wizdog

Betty idegesen tekinget körbe a nőgyógyászánál. Az egyik falon egy hímzett képecske, rajta egy őz és a suta. Szarvas nincs a képen. Bejön a doktor, sálban, elnézést kér a hideg miatt: a felesége elvitte a radiátort. Betty nem fázik (biztos az északi származás teszi.) Közli a nővel, hogy a vérzés oka nem a lovaglás, hanem hogy ismét gyereket vár. „Semmi kimerítő tevékenység” - utasítja az orvos. „Erre vannak a férjek.” „Nekem most nem lehet gyerekem” - mondja Betty. Az orvos teljesen zavarba jön az abortusz gondolatától. „Garantálom, hogy amint elmondja a férjének, és a barátainak, elmúlik az aggodalma.” A doktor azért „szeretné megvizsgálni” ezért elmegy a radiátorért. Ám Betty ezt nem várja meg, hanem lelép.

Az irodában Ken átad Harrynek egy bevételi előrejelzést, amit Cooper kért be tőle. Harry kiszúrja, hogy a Clearasil hiányzik a listáról. A Don távollétében cincogó egerek azon tanakodnak, hogy vajon Don eltűnésének köze van-e ahhoz, hogy vizsgálgatják őket. A fiúk találgatnak: Harry szerint (Pete elmondása alapján) Don az űripari lehetőségeket próbálja megcsípni. Peggy nem tud semmit. Paul egyből aggódni kezd, hogy Don saját céget alapít, Harry egy keleti parti székhelyről álmodozik, Ken pedig egy nyitott tetejű kocsiról. Harry fél, hogy „a Kennedy beszéd” miatt műsorváltozás lesz, ami reklámbevétel-kiesést jelenthet. Kinsey undorodva a túlzottan anyagias szemlélettől, elindul kifelé, a többiek is követik.

Peggy bekopog Pete-hez, hogy megkérdezze, miért nem mondta el még senkinek, hogy a Clearasil már nem dolgozik velük tovább. Pete ideges: épp egy repülős cég hívását várja Kaliforniából. A lány figyelmezteti rá, hogy el kell mondania, mert számolgatás folyik. „Hogy mondjam el Ducknak?” „Mondd el az igazat” – feleli Peggy. „Az emberek ezt értékelni szokták.” Pete hálás a javaslatért, végre egy normális párbeszéd kettőjük között. Mire a végén Peggy beszúr egyet: „Nem akarom, hogy a kreatív részlegre fogd.” Betty úgy tűnik, nem akar az orvosára hallgatni, és gyorsan el is ment levezetésképpen lovagolni. Éppen végzett. Ahogy átadja a lovát az egyik helyi embernek, meglepődik azon, amit lát:

A parkolóban Don áll. Fél órája érkezett vissza. Betty nekiesik: „Jó neked, csak úgy elmész, amikor jólesik…” Don könyörög: „Bármit megtennék, hogy visszacsináljam, ami történt.” Ez már-már úgy hangzik, mint egy beismerő vallomás. „Mi történt?” – kérdezi hidegen Betty. „Nem tiszteltem az érzéseidet.” – feleli Don. „Most legalább tudom, hogy nem bolondultam meg” - jegyzi meg csípősen a nő. Don szeretne ismét Bettyvel és a gyerekekkel lenni, de Betty bizonytalan: „Nem volt olyan nagy különbség, mikor nem voltál itt.” A nő nem tudja elmondani Donnak a terhességét, hanem inkább itt is menekülőre fogja. „Majd megszervezem.” Don zavarodottan bámul maga elé.

Pete benyit Duckhoz, aki itallal kínálja a srácot, és maga is nyakal. Pete zavartan kezd bele a Clearasil-szakításba, de Duck egyből ráérez, hogy a probléma oka az após-vő viszony. Ekkor Duck is előáll egy bizalmas információval: Pete lojalitása miatt (mármint az AA próbálkozás során) elmondja neki, hogy a PPL magába olvasztja a Cooper-Sterlinget. Érdekes, hogy Pete lojalitása inkább Don felé húz: „Don is belement az előléptetésembe?” Duck máris királynak képzeli magát: már most úgy tekint magára, mint a cég leendő elnöke. Úgy gondolja, Donnak nem lesz lehetősége beleszólni semmibe, mivel köti a szerződése, amitől nem dolgozhat máshol, ennélfogva kénytelen lesz elfogadni Duck akaratát is.

Don ismét a szállodában lakik, és tévét néz: az a bizonyos beszéd, amit Harry említett a következő: Kennedy ekkor jelenti be a Disznó-Öböl megszállását, miután a szovjetek telerakták Kubát rakétákkal, amelyek az addigi legsúlyosabb fenyegetést jelentik Amerikának. A napfényes Kalifornia után esős New York. Don megázva érkezik vissza a munkahelyére. Hildy és Joan egyaránt kedvesen fogadják. Ahogy Peggy is, Don pedig meglepve látja, hogy Peggy a saját irodájából jön elő, hogy üdvözölje: Most már maga az én főnököm?” Van más újdonság is, amiről tudnom kéne? – kérdezi Don, a szokottnál is jobban hozva a sármos figuráját. Odabent egy halom posta várja (és ez még csak a fele az eredeti adagnak.)

Joan közli, hogy Roger és Duck minden nap keresték. Don először is a saját embereit kéreti be, a Rogerrel való találkozást egy kicsit még tolja, („Hívja fel Rogert félóra múlva és mondja meg neki, hogy félórával később találkozzunk.”) Duck-kal pedig „talán összefutunk a férfivécében.” Egyedül Betty nem kereste, bár a férfi csekkjei hozzá mentek. Megjelenik Pete, végre kérdőre vonhatja Dont annak eltűnése miatt, és egy kicsit panaszkodik azon, hogy kénytelen volt egyedül megoldani a tárgyalásokat, de Donról lepereg az egész: „Eszedbe se jutott, hogy azért hagytalak ott, mert tudtam, hogy meg fogod oldani? Tudom, hogy mindent azonnal akarsz. Néha jobb, ha kivárod, amíg készen vagy rá.” Pete készen áll, Don kiküldi.

„Kerestél?” kérdezi Don. „Úgy három hete.” - feleli Roger, aki a barátságukra való tekintettel tolja le Dont. „Nem csinálhatsz ilyet csak úgy!” Ezután bejelenti Donnak az összeolvadást, és javasolja, hogy Don menjen pénzt számolni. Don az egyik meglepetésből a másikba esik: nem elég, hogy eladják a céget, Duck szervezte meg, és még iszik is? Végül mind a ketten gratulálnak egymásnak. Roger mégsem teljesen boldog: „Kennedy addig cukkolja őket, amíg bombázni kezdenek, pont, mikor kaptam még egy esélyt!” A templomban Gill atya arról szónokol, hogy a háború közelsége ellenére az igazi csúcstalálkozó odafent vár ránk, ezután imádkozni kezd. A hívők között Peggy és az anyja is ott vannak.

Betty egy fodrászatban vár a sorára. Francine és a fodrásza kibeszélik a háta mögött az egyik vendéget, aki az imént ment ki, és szóba kerül a politikai helyzet. Egy vendég felháborodva rájuk szól, hogy fejezzék be, hogy ő inkább nem mondaná el a lányának az igazságot. Francine átül Bettyhez, aki közli vele, hogy terhes. Francine valóban lelkes lesz, Betty pedig úgy érzi: „ez nem a megfelelő idő” Francine-nek a végén leesik a dolog, úgyhogy már jön is a belterjes információ, miszerint „Van egy orvos Albany-ban.” A végén azt javasolja Bettynek, hogy várjon. Az irodában Ken Sal és Paul a tévét próbálják meg nézni Harrynél. Paul ráül egy memó-ra amiben létszámellenőrzést akarnak a részlegeknél. Vajon mi folyik itt?

Ken kicibálja Loist a telefonosoktól, és kérdezgetni kezdik, vajon tud-e valamit. A nő végül kiböki, a telefonokból annyit kihámoztak, hogy a PPL megveszi a céget. Komikus jelenet: Harry elég butának tartja a nőt, aki válaszul jelzi, hogy érti ő a cifra üzleti kifejezéseket, mint „összeolvadás”, és „leépítés”. Az üzlet megköttetett, és bár velük akarják megtölteni a New York-i irodát, lehet, hogy lesz, akinek el kell mennie. A fiúk aggódva visszaindulnak, Lois pedig a hírért cserébe azt kéri, hogy ha valamelyikük itt marad, annak magához kell vennie a Loist a telefonközpontból. A fiúk legyintenek. Este kopogtatnak Don szállodai szobájának ajtaján: a gyerekei azok, akik boldogan visítva vetik magukat az apjuk karjai közé.

Betty nem akar velük maradni, mivel „programja van.” Arra kéri Dont, hogy holnap reggel dobja le nála a gyerekeket amíg ő lovagol. Betty bolyong az üres Times Square-en, majd betér egy bárba, ahol egy pasas rögtön meghívja egy italra. A pultos jóindulatúan figyelmezteti Bettyt, hogy ez csak azért van, hogy „beszélgethessenek”. A pasas nyomul, Betty először lerázza, aztán hátramegy, ahol megjelenik a fickó, csókolódznak, és Betty csak annyit mond: „Férjnél vagyok.”- majd bemennek egy irodába dugni egyet. Sally és Bobby vacsoráznak, majd amíg tévéznek, Don elkezd levelet írni Bettynek. Később a nő már a harisnyáját igazgatja, a fickó a nevét akarja megtudni, a pultos pedig zörgetni kezdi az ajtót. Betty és a pasas egy szó nélkül távoznak.

Peggy sütivel járul hozzá a leendő óvóhelyhez - vész esetére. A közös félelem az atomháború. Gill atya ismét ráhajt: „Néha úgy érzem, az Úra azért rendelt ebbe az egyházközségbe, hogy közel legyek magához.” Szeretné, ha Peggy végre bevallaná a bűnét: „Nem érti, hogy ez lehet a világ vége, és maga a pokolra kerülhet?” Peggy zavartan elutasító: „Nem tudom elhinni, hogy Isten ezt akarná.” Majd otthagyja az atyát. Hazaérve Betty vezeklésképpen még elfogyaszt egy sült csirkecombot. Másnap reggel Trudy a családi ezüsttel a kezében a szülei nyaralójába készül, Pete nem akar elmenni, és froclizni kezdi a lányt, amiért az a szüleit választja helyette. Mire Trudy válasza: „Ha szeretnél, velem akarnál lenni.” Pete ráhagyja.

Miközben mindent beleng a háború félelme, a fiúk a közelgő összeolvadás miatt is aggódnak. Harry szerint „Semlegesnek kell maradni. A lojalistákat mindig felkötik.” Pete érkezik, ő nem aggódik az összeolvadás miatt, ehelyett bemegy Donhoz, és elmondja, tud a közelgő ügyletről, és arról is, hogy Duck lesz az elnök. (Erről ugye senki sem tud.) Don meglepődik, ahogy azon is, hogy Pete hozzáfordult, de hálás neki. A lovaglásból hazatérő Bettyt ott várja Don levele, melyben a férfi őszinte kísérletet tesz arra, hogy visszaszerezze a nőt: „Tudom, hogy az én hibám, hogy nem vagy itt. Megértem, miért érzed úgy, hogy jobb nélkülem élni, és tudom, hogy nem leszel sokáig egyedül, de én, nélküled örökre egyedül maradok.”

Don már a tárgyalóban ül Cooperrel és Rogerrel: az asztal másik oldalán Duck és az angolok. Már csak egy kérdés maradt: ki fog a boltra vigyázni, ha az angolok visszarepültek? Ekkor Saint John előáll az ötlettel, hogy a régi ismeretség okán legyen Duck az elnök, aki adja a meglepettet. Duck előáll az új tervvel: a jövő a tévés hirdetésekben van. Bertram hiányolja az ügyfélközpontúságot, amit Duck lesöpör azzal, hogy „Nincs értelme, hogy a kreatívok fantazmagóriáira legyünk utalva.” Az öreg Bert egyre bizalmatlanabb, ezért Don felé fordul, aki hidegen gratulál a dologhoz, és közli, hogy ő ebben nem akar részt venni. Duck egyből felszívja magát: „Vagy tiszteletben tartod a szerződésedet, vagy kisétálsz azon az ajtón!”

Don bevisz egy mélyütést az ellenfelének mikor diadalmasan Duck képébe mondja, hogy nincs szerződése. „Közel állunk egymáshoz. Nem gondoltuk, hogy szükség lenne rá.” – magyarázza Roger. Don hitvallása: „Én termékeket árulok, nem hirdetést.(…) Ha a világ még állni fog hétfőn, tárgyalhatunk.”- majd kisétál a teremből. Duck magánkívül van, majd dühében leleplezi az egész cégvásárlást: „Ez az ember három rohadt hétre eltűnt, én meg összehoztam ezt az üzletet!” Mindenki meglepetten néz, de hát a pénz az pénz. Saint John kiküldi Duckot. „Ez nem befolyásolja az összeolvadást, igaz?” – kérdezi Roger. „Mindig is túl sokat ivott” – mondja Saint John és ezzel befejezettnek tekintik a történetet.

Dont jó hír várja az irodájánál: Betty azt üzeni, hogy menjen haza. Az emberek nagy része szintén hazafelé igyekszik, többek között Peggy is, de őt Pete behívja egy italra az irodájába. Őszintén akar vele beszélni. A halál árnyékában Pete szerelmet vall Peggynek: „Bárcsak téged választottalak volna.” Peggy végre meggyónja a bűnét: „Örökre az életem részévé tehettelek volna. Megszégyeníthettelek volna, hogy megszerezzelek.” Pete egy szót sem ért. „Teherbe ejtettél. Megszültem a gyerekedet, és lemondtam róla.” Pete könnybe lábadt szemmel hallgatja a lányt. „Más dolgokra vágytam” – mondja Peggy. „Egy nap ott állsz, és gondolkozol, hova lett a tested egy része. Aztán rádöbbensz, hogy örökre elvesztetted.”

Este. Az előző évad végén a cég sikeres, Don megcsinálta a Kodak üzletet, de otthon nem várta senki. Most mintha a cég esett volna szét, ám Dont otthon várja a családja. Az iroda most már kihalt csak Pete ül továbbra is odabent, kezében régi puskája. Peggy fekszik az ágyában, megkönnyebbülten, keresztet vet, önmagával és talán Istennel is megbékülve. A rádió szerint a Disznó Öbölbéli invázió kudarcba fullad, de ezzel a rettegésnek is vége. Betty leülteti Dont a konyhában, majd bejelenti, hogy terhes. Don egy kis ideig néz maga elé, majd a kezét nyújtja a feleségének, és ezzel búcsúzunk is a második évadtól.

11 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andicka 2010.01.22. 12:51:03

Köszi szépen az eddigi hogyvoltokat, jó volt felidézni ezeket a részeket! :)

foxglove (törölt) 2010.01.22. 13:53:15

Én is köszönöm, remekek voltak!

Tóthi 2010.01.22. 16:48:03

Bocsánat, ezt az őzes képet nem értem. Miért kellett volna oda szarvas? A suta volt rajta a gidával, a bak meg nem?

wizdog 2010.01.22. 23:36:13

Andicka, Foxglove, Sigismundus: köszi a kommenteket és a kitartást!

Tóthi: Szerintem szimbolikus kép, arra utal, hogy Bettynek egyedül kéne megbírkóznia ezzel, és Don a szarvas nincs ott.

wizdog 2010.01.22. 23:40:14

Tóthi: közben rájöttem, hogy a bakra gondoltam... Hiába, nem vagyok egy nagy erdőjáró... :)

állítolagmárvillamostisláttam 2010.01.25. 13:22:13

annyira jó évadzáró ez! ez az állandó visszafogottság hihetetlen jól meg van csinálva. hiába nézek meg egy részt, el kell olvasnom 2-3 féle hogyvoltot (igen, félre-olvasoknéha, BOOOCS) h. értsem. wizdog rulez.

_Thomas_ · http://csajblog.hu 2010.01.28. 23:46:50

Várjuk a folytatást, nem kicsit, nagyon! :)