Egy szép, napsütötte délelőtt Mr. President két Monica Lewinskyval és két férfival a nyakában sétálgat a Fehér Házban, miközben a világ folyásáról tájékozatják. Ő azonban a globális történések helyett szívesebben foglakozik az épület dekorációival, mondván ez az első napja. Ez azonban rajta kívül senkit nem érdekel. Ha ezt a melót akarta, mért nem olvasta el a munkaszerződés apró betűit, ahol leírták, hogy se szabi, se alsógatyában pöcsvakarás a hűtő előtt. A Vezérkari Főnök már várja az Ovális Irodában, de az elnök először is – zokniban a címeres szőnyegen állva – élvezni akarja a pillanat varázsát. Mivel azonban ezt a melót valószínűleg nem órabérben fizetik, Francis (a Vezérkari Főnök így haverok közt) két másodperc múlva közli, hogy a pillanat elmúlt.

Aztán a kíséret lelépése után belevágna a cheyenne-hegyi program felvázolásába, de az elnök félbeszakítja, hogy már tájékozatták a titkos műveletekről. Ilyenről biztos nem, feleli Francis, majd röviden összefoglalja a lényeget, mely szerint a helyzet az ugye, hogy van ez a Csillagkapu nevezetű idegen eszköz, amin idestova hét éve szaladgálnak át, és rutinszerűen haragítanak magukra rosszarcokat. Az elnök örül, hogy ilyen vicces emberekkel fog együtt dolgozni, akik első nap így megtréfálják, de mikor Francis – aki az arca alapján sosem nevetett – közli vele, hogy ez nem a kész átverés, döbbenten huppan a székébe.

Barrett ügynök és hóbelevanca egy Los Angeles-i raktárépületben sürgölődik, amikor megérkezik a gyógyuló Jack híján a CSK-1. Barrett elmondja, hogy egy áruló NID-sejt után nyomoztak, mert még van belőlük bőven. Nem tudjuk, mit kereshettek itt, de ma elfogtak egy segélyhívást ebből az épületből. Ugyanis valaki legyilkolta a sejtet, eddig 32 halott van, de mégse vagyunk idegesek, mert tudjuk, ki tette. El is visz minket Barrett egy üvegkalitkához, amiben egy ártatlannak tűnő nő van. Ő volt az. A kamerák felvételein jól látszik a hentelés, ugyanakkor Anna (mert ez a neve) semmire sem emlékszik. Viszont van még egy túlélő, egy Keffler nevű tudós.

A gyakorlott néző itt felteszi magának a kérdést, hogy „oké, de mi a franc köze van ehhez a Parancsnokságnak?”, amire Barrett válaszol is. Elvisz minket egy szobába, ami tele van egy bizonyos Szehmet nevű goa’uld cuccaival. Szehmet Ré szövetségese volt, amolyan mobil hóhér, de aztán Ré ellen fordult, így száműzték. Barrett elmondja, hogy ez a sok cucc a németektől jött, ráadásul Keffler egy náci háborús bűnös fia. Fel is megyünk hozzá az emeletre. Keffler Hannibal Lectert játszik, nem éppen együttműködő, Barrett meg leég Carter előtt a szánalmas vallatásával.

Nos, kedves mindenki, a Pokol konyhája előző része rendhagyó módon cliffhanger-rel zárult. A mai rész elején kapunk visszatekintést, előretekintést, főcímet, utána pedig újra megnézhetjük Joseph és Gordon „párbeszédét” egész az elejétől addig, míg Joseph bekattan. Ne már, tűkön ültünk, popcorn, kóla bekészítve, jöjjön a Gordon-Joseph boxmeccs. Sajnos erre hiába várunk, bunyó nem lesz itt, érkezik két marcona biztonsági őr, a zene elhallgat, sőt, néhány pillanatra az operatőrök is feltűnnek, bizony, az élet itt átírta a forgatókönyvet.

Gordon teljesen nyugodt, Joseph fortyog a dühtől, és csak olaj a tűzre, hogy Gordon teljesen higgadt hangon felvilágosítja arról, hogy totál leégeti magát, és épp milliók előtt teszi tönkre a karrierjét. Persze kicsit nehéz követni az eseményeket, mert beszéd helyen jóformán csak sípolást hallunk. Joseph felrobbanni készül, nem érdekli már semmi, Gordon távozásra szólítja fel, mire Joseph sok-sok sípszó és néhány félre nem érthető kézmozdulat kíséretében kivonul. Közben majdnem eltaknyol egy lépcsőben, Gordon nem állja meg, hogy figyelmeztesse, nézzen a lába elé. A parkolóban Joseph további sípszókkal körítve elmondja, hogy neki nincs szüksége arra, hogy Gordon (síp-síp) megmondja neki, mit csináljon, inkább hazamegy és dolgozik tovább, bármely étterem örülne, ha nekik dolgoznia. Te tudod, Pszicho, sok sikert mindehhez.

San Francisco-ban járunk, Jarod hajnali fél nyolckor egy fagyist vegzál, márpedig ő vaníliafagyit akar enni müzlivel reggelire. A fagyis próbálja megmagyarázni, hogy még nem nyitott ki, hiába. A nyomorult árus Jarod maréknyi készpénze láttán és a fagylalt tápértékének pontos elemzését hallgatva mégiscsak ellátja fagyival. Bölcs döntés, így hamarabb szabadult. Jarod boldogan fagyizva sétálgat tovább, egy plakátot ragasztó öltönyös férfire lesz figyelmes: az eltűnt lánya, Jesse képét plakátolja ki. Néhány óra múlva az öltönyösnek látogatója érkezik, Jarod Waxman nyomozó közli, hogy ő kapta az ügyet, látni akarja a lány szobáját. Az apa hálás, a rendőrség először elzavarta, ha egy tinédzser lány csak 48 órája tűnt el, nem kap prioritást az ügy. Jarod körülnéz a szobában: angyalszobrok, angyalt ábrázoló képek mindenhol, a lány anyja 3 éve halt meg rákban, azóta érdeklődött a téma iránt.

Az 'Angyalok ereje' c. könyvben egy ördögöt ábrázoló kártya, rajta Jesse kézírása: 'A pokol kapui'. Hát, ez kevés lesz nyomnak... Jarod mellékállásban egy viaszmúzeumban is dolgozik, arcnélküli viaszszobrot gyárt, ajándéknak szánja valakinek. A múzeum tulajától kap egy kis osztrigát - a San Francisco-i öbölben honos ritkaság - hálából, amiért segít rendbetenni a kiállítást. Ízlik neki, a levéből pár cseppet az ajándékkísérőre cseppent, az ajándéknak vagy Miss vagy Sydney fog örülni, már sejtjük. Mivel nem tudott mit kezdeni Jesse kártyájával, ötlet híján a tulajbácsinak mutatja, aki kis híján infarktust kap tőle.

Melinda horrorfilmet néz éppen, amikor Jim hazaér a munkából, de nincs minden rendben vele, mert nem érzi jól magát. Igazából nincs baja, csak tipikus semmi nem jön össze napja volt. Mi látjuk, hogy a gyilkos szelleme, akit a baleset napján szállítottak, követi Jimet mindenhová, amit megérez a mentős alaposan. Jim másnap sincs túl jól, sőt estére olyan idegessé és idegenné válik a férj, hogy Melinda kezd megijedni. Persze ezt Andreával azonnal meg kell beszélni, aki biztosítja Melindát arról, hogy Jim bármilyen furán is viselkedik, tuti, hogy nem a kapcsolatuk az ok.

A lelkizésre most nincs idő, mert az egyik vevő úgy üdvözli Melindát, mint régi ismerőst. Kiderül, hogy a csaj Alexis, Melinda legjobb barátnője volt és most újra élesztené a barátságukat, de Mel igencsak hűvös a legjobb baráttal. Később Mel meglátogatja Jimet, aki most már jobban érzi magát és arra gondol, hogy biztos azért van így, mert az apja halálának az évfordulója van és ő elfelejtette. Időközben Jimnek dolga van, de Mel meglátja a gyilkos szellemét Jim közelében. Persze Mel még nem tudja, hogy a szellem a gyilkos, és Jim még nem tudja, hogy a mentősöknek tartott oktatófilmen azt fogja látni, hogy az apja segítséget kér tőle.

Nos, drága olvtársak, ott hagytuk abba két hete a történetet, hogy Etus kiállítást szervezett, amelynek előkészületei minimum a világkiállításra emlékeztettek, akkora felhajtást sikerült csapni körülötte. Na persze semmi nem jött össze, mert a mi kis univerzumunk erről híres, itt mindenkinek lyukas a cipője, vízen és kenyéren él, PÉNZ, na az meg végképp NINCS. Takiék hazatértek a sarlatán karmai közül, Fogtündér és Erdészke vacsorával várták a pihenésben kimerült öregeket. A fő vonalat viszont Senior és Junior szolgáltatta, Senior ott akarja hagyni Gábort, Junior pedig olybást tűnik, mintha gyengéd érzelmeket táplálna Affektapina névre hallgató barátnőjének expasija iránt. Lesz még itt hajtépés, meg alkarba elnyomott bosszúcigaretta.

Reggel van, reggel van, Gyümike műszőrme-kabátban, lelkesen bólogat taxisháborúra panaszkodó nagyapjára. Akit Turára csábít, oknyomozó riport lesz az elhagyott kastélyokról, forró nyomon vagyunk. Erdészkét látjuk már, aki stílszerűen erdész-szerkóban ordít a főnökével, hogy nem megy értekezletre, majd jön Dénes, akivel egyből a fatolvajok után erednek. Eközben Mara Seniort próbálja a kozmetikába hívni, Gábor eltűnt, Hermin és Charlotte ostromol. Snitt. Jutka Chopinre emlékezteti a kölyköket, a háttérben Nagy-Magyarország térkép. Nofene. Újabb snitt. Ma nagyon ugrálunk. Etus nem akarja eladni az egyik saját darabját, mert azt magának készítette. Pedig fizetnének érte. De nem. Mert Etelka nem olyan. Mármint milyen?

Silver Spring, Maryland. Csinos nő a patyolatban nem találja a cetlijét, pedig kell neki a tiszta ruha nagyon. A sor hosszú, mindenki türelmetlen, kénytelen a telefonszámát megadni, látszólag nem szívesen. Aztán a patikában hangosan kiabálják a nevét, kérik a tajszámát, meg a lakcímét is hangosan egyeztetik, nesze neked adatvédelem. Megkapja a gyógyszerét, és távozik. Aztán kiszáll a kocsijából egy ház előtt, a lépcsőn virágcsokor várja, és egy boríték. Kinyitja, kivesz belőle egy levelet, meg egy bicepsz fotóját, de már dobja is el, aztán kiborulva ugrik vissza a kocsijába, és hív fel valakit telefonon, és azt mondja: ÚJRA ITT VAN, MEGINT MEGTALÁLT.

Egy bostoni terrorizmus-szemináriumon Hotch és Rossi épp befejezi az előadását, de mindenkinek állnak szíves rendelkezésére. Egy alighajú nő megy oda hozzájuk, de őt nem a terrorizmus érdekli. Eve Alexander kerületi ügyészként épp egy férjét meggyilkoló nőt vádol, és szakvéleményt szeretne róla kérni. Mert az ügyvédje azt állítja, hogy a nőt bántalmazta a férje, és a nő ezért lőtte le, mikor az aludt. Ám mivel semmi családi erőszaknak nincs nyoma sem a nyilvántartásban, sem a szomszédság emlékeiben, bizonyság kell, hogy a nő hazudik. A nő szívesen aláveti magát egy beszélgetésnek, mert nincs mit titkoljon. Hotch megkérdi, mi van, ha olyat találnak, ami nem a vád számára előnyös? Ez legyen az én problémám – mondja a nő.

Mary-Alice hangja helyett Edie szarkasztikus monológját halljuk a bevezető képsorok alatt. A rutinos nézőknek már ekkor nincs kétsége az áramütéses sztori végkifejlete felől. És valóban: Edie Brittnek ezúttal tényleg annyi. Hősnőnk mindig is kemény csaj volt, ezúttal sem siránkozik a sajnálatos esemény miatt. Inkább elégedetten konstatálja, hogy halálstílusa remekül illeszkedik életstílusához: az összesereglett szomszédság rá és csak is őrá figyel.

Három nappal később a női szakasz (- Katherine) bezsúfolódik egy kocsiba, és két termosz kávéval, egy kosár muffinnal meg Edie csini urnájával felszerelkezve nekiindul teljesíteni valami nagyon nemszeretem küldetést, amit Könnyesszemű Dave bízott rájuk. Az úticél 4 órányi autózásra van, ami kibírhatatlannak tűnik a kegyeleti okokból néma rádió mellett. Végül abban maradnak, hogy Edie-s sztorik felidézésével ütik el az időt, megpróbálva mellőzni a ribancozós és egyéb rosszindulatú részeket. A realista Gaby lakonikuson megjegyzi, hogy így lehet, hogy a város határáig sem jutnak majd el, de ekkor Susan gyorsan elkezdi a sajátját.

Mai mókánkat ott folytatjuk, ahol múltkor abbahagytuk, ugye mindenki emlékszik, Damien-t kellett kimenteni egy égő szobából Mikey okosságának eredményeként. Ez természetesen sikerült is, a srácok ez után érnek vissza a laktanyába mégis eléggé elkent szájjal. Kászálódnak ki a kocsiból, az öreg főnök láthatóan ég a nem kellően körültekintett döntésének következményét látva, Tommy oda is szúr neki egy jóízűt, hogy ugye most már egyből nem akarsz kirúgni, mi? A főnök nem válaszol, de zavarban van, az világos. Mennek be mindahányan a konyhába, aholis nagy barátságos össznépi fejmosás van kilátásban, Needles már csípőretett kézzel várakozik a jómadarakra. Természetesen az első kérdés arra vonatkozik, hogy kinek is volt az az értelmes ötlete, hogy egy tanulatlan kölyköt beengedjenek egy égő házba, Mikey húzza össze magát amőba méretűre, Tommy viszont fasza csávó, mert magára vállalja ezt a nem éppen nemes tettet. Miután ezt ő megteszi, a többiek is egymást túlharsogva jelentik be, hogy nem is ő volt, hanem én voltam, én kérem a büntit. Needles csendre inti a többi hangoskodót, és Tommy-t kéreti az irodájába, lesz itten adok-kapok bőven. Főcím.

Needles és Tommy már az irodában néznek egymással farkasszemet, míg Tommy meg nem töri a csöndet azzal, hogy nem érdekli az sem, ha Needles jelentést ír róla a parancsnokságnak, ez van, így sikerült a dolog, az a lényeg, hogy a kölök egyben került ki a pokolból. De nem úgy van az, Needles-t sem ejtették a fejére, mert valamit csak ki kell találni, ezért úgy dönt, hogy nem valóban nem ír semmit a feljebbvalóknak, mert azzal csak a saját tökét is megszorongatná, hanem inkább beárulja Tommy-t Sheila-nál, az rosszabb minden büntetésnél, lehet rettegni az anyatigristől.

Sean otthon lábadozik, és az anyját hívja éppen, jelenti be a rákját és az ezzel járó műtétet enyhén remegő hanggal. Sean anyuka nem túlságosan szimpatikus, Sean testvér sem, aki láthatóan mama kedvence típus, szart sem csinál, de a feneke az ki van nyalva, és természetesen anyuval él, mert az kényelmes. Sean csak azért telefonál, mivel szeretné, ha az anyja a műtét ideje alatt vele lenne, mert ugye senki sem tud erről az egészről, egyedül meg nehéz viselni. A muter először nem akar mozdulni, mert kéne legalább egy órát utazni a gyerekéért, de Sean addig könyörög neki, míg megesik a szíve rajta, és beleegyezik nagy duzzogva.

Nem tudom hova csöppenünk, egy faszi fekszik két nővel az ágyban és kielégült fejet vág. Aztán öltözni kezd és indulna az éjszakai műszakba, de az egyik nő némi orállal visszatartja. A kórháznál Sam és Tony várja a mentőket, kicsit kínos beszélgetés arról a bizonyos csókról. Sam magyarázkodik, Julia Nepálban van, Tony sejtelmesen mosolyog, ugorjunk. Odarohan hozzájuk egy pasi, karjában ájult nővel.

Váltunk: a két nőt döngető palit vezeti körbe a True Bloodból Jessica, bemutatja neki a kórházat. A pasi egy doki, ma kezd és Simon Brenner a neve. Már fűzi is Jessicát, de közben berohannak a traumába az ájult nővel, Pratt, Sam és Tony legények a gáton. Az ájult nőnek szívtranszplantációja volt tavaly és most nem akar épp lélegezni. Lélegeztetőre tennék, amikor jő Simon, hoz nitroglicerint és a nő nyelve alá rakja, amitől az pár másodpercen belül jól lesz. Mivel nagy az arca, a többiek nem néznek rá szépen. Hohó, új alfahím a láthatáron.