Riadó van a bázison, Walter hangosbeszélős tájékoztatása szerint baszottul veszélyes a helyzet. Katonai zsargonnal FAS szintű (Foxtrot Alpha Six). Biztonsági osztag rohan a folyosón, Teal’c meg jobb híján utánuk az indítócsarnok bejáratához, ami mögül komoly lövöldözés hallatszik. Kinyitják az ajtót, berombolnak, és szembesülnek vele, hogy Anubisz egyik fekete rucis szerelemgyereke egész komoly hullarakást csinált már a készenléti csapatból. A halom növelését pedig a frissen érkezőkkel folytatja. Köztük a szemközti ajtón belépő O’Neill-lal. Ez felrázza a cikázó lövedékek között ez idáig egy kőszikla nyugalmával ácsorgó Teal’cet, aki egy régi Swartzi filmből elleshetett tigrisbukfenccel felkapja a spéciharcos-irtóval felszerelt fegyvert, és ártalmatlanná teszi a támadót. Tessék már megmondani, hogy a többieknél mi a frászrért nem volt használható csúzli?

Egyébként nem kell sajnálkozni O’Neill miatt, ez csak egy szimuláció volt. Valószínűleg csökkentették a parancsnokság költségvetését, ezért úgy döntöttek, hogy a Gondozó-féle szék segítségével betörnek a videojáték piacra. Igazság szerint, azonban egy virtuális kiképzőrendszert akarnak létrehozni, de Teal’c szerint a kétévnyi meló után is elkélne bele egy keményebb fokozat. Ez azonban nem egyszerű, mert a szimulációt a használó tudatalattijából származó emlékekből hozza létre a szék mátrixa. O’Neill ebből csak annyit ért, hogy mátrix, de neki azok a filmek elég zavarosak voltak. A lényeg, hogy a szék használóspecifikus, de úgy tűnik, a pasziánszhoz szokott labor tudósokon végzett tesztekkel, kissé alul kalibrálták.

Viszont ha Teal’cnek van egy kis ideje Doom-ozni, akkor át tudják úgy állítani, hogy az ő szintje legyen az alapbeállítás. A Gondozó incidens miatt a szék gyártói eszközöltek egy kis változtatást. Kívülről már nem lehet manipulálni a szimulációt, egyedül a résztvevő szakíthatja meg, de azért nem elég telefonálnia, ha ki akar jönni. Vagy nyernie kell, vagy használnia a vészkijáratot, és a lifttel felmennie a felszínre, hogy véget érjen. A játék elindul, de az első kör elég rövidre sikerül, mert Teal’c már a kapuszobába belépés előtt kap egy sorozatot közvetlen közelről. Ráadásul a fotel visszacsatolásként a fájdalmat is érzékelteti vele, ha már annyira realisztikus harcot szeretett volna.

Amíg Carterék kint egy monitoron keresztül számítógépes játék formájában követik a szimulációt, addig Teal’c odabent kénytelen rájönni, hogy a gép bizony pofátlan módon csal. Hiába közelít ő más módon a problémához, a szuperkatona megmagyarázhatatlanul a hátába kerül, megduplázódik, vagy éppen borg módra adaptálódik az ellene a valóságban hatásos fegyverhez. Szerencsére szimulált Carter pont egy modulációs chippen dolgozik, így legalább ezt a problémát kiküszöbölik, erre a gép bedobja a leállítás után valahogy újrainduló önmegsemmisítőt. Újabb és újabb game over.

A sokadik variáció után Teal’c végre úgy dönt, hogy használja a menekülő utat. Az azonban nem működik, mert a játék újraindul. Carter találgatása alapján valószínűleg azért, mert a program úgy ítéli meg, hogy az egykor kopasz harcos a valóságban sem adná föl. Így Teal’c gyakorlatilag a saját egója miatt ragad ismét egy időhurokban. Ami rövidesen veszélyes is lehet, mert Dr. Carmichael (újabb színész újrahasznosítás, mivel korábban még egy idegen világ lakója volt) szerint a szék által keltet fájdalomérzetek összeadódva halálosak lehetnek, vagy a szervezete előbb-utóbb kifogy az adrenalinból, és az végez vele. Bár utóbbi egy ideig infúzióval pótolható.

Mivel nem nagyon tehet mást, amíg kint okoskodnak, Teal’c folyatja a játékot, ami a szuperharcosok számának növekedésével és láthatatlanná válásával, túltöltődő naqahdah reaktorokkal, és goa’ulddá váló Daniellel, egyre nehezedik. Ő meg továbbra sem ismeri a cheat kódokat, és még azt a luxust is melőznie kell, hogy a billentyűzettel szétverje a monitort. Így a játékot megunva, pár körön keresztül inkább csak a folyosón ülve várja a következőt. Sam kapcsolatba lépett a székgyártókkal, de azon kívül, hogy odaadták Teal’c hat ével korábban rögzített ideglenyomatát, nem tehetnek semmit. Carter most ezzel a mintával futat másik szimulációt, és arra a következtetésre jutott, hogy Teal’c derűs, mindig vidám arca, valójában egy pesszimista alakot takar, mert hat éve sem, és az azóta elértek ellenére most sem hiszi, hogy a goa’uldok legyőzhetőek, ezért nem lesz vége sosem a játéknak.

A doki szerint számításba kell venni, hogy kívülről szakítják meg a szimulációt, mert Teal’cnek lassan mindegy lesz mibe hal bele. O’Neill eközben azon mereng, miért nem lehet joystickot kapcsolni a székhez, hogy segítsenek, és ezzel ötletet ad Carternek. Az életfunkciók és a szimuláció monitorozására közbeiktatott berendezések miatt, Teal’c két másodperccel késleltetve kapja a széktől az adatokat. Ha egy másik széket közvetlenül az elsőre kötnek, akkor az abban játszó személy két másodperccel a jövőbe fog látni. Ez reményeik szerint elég a sikerhez, de persze garancia nincs, és akár az a játékos is a mátrixban ragadhat. Ennek ellenére Jack, Daniel és Sam egyszerre jelentkezik.

Végül Daniel lesz, aki Neot játszhat, mondván az ő taktikai ismereteiből tanulhat a legkevesebbet a szék. Neki viszont az első pár köre azzal telik, hogy Teal’c a korábbi goa’uldos szereplés miatt sorozatosan lelövi. Egy lezattolás közben csak sikerül meggyőznie és elkezdődik a csapatjáték. Daniel jövőbe látása elsőre nem túl nagy segítség, Teal’cet egy game over után kint már úgy kell visszainjekciózni az életbe, de hát senki nem mondta, hogy a játéktesztelés nem veszélyes szakma. Végül aztán a régész belejön, és még az önmegsemmisítő elindítása előtt leszedik a kullokat, sőt O’Neillt is megmentik. Mire oda érnek Carter már hatástalanítja a naqahdah generátort és azt mondja a földön fekvő Siler volt a goa’uld. Rövid bizalmatlankodás és 2x2-es standoff után leszedik a feléledő Silert, leállítják a reaktort és ezzel nyernek, a székek eleresztik őket.