8 játékos van még életben. Abby a Vőlegénnyel, Sully a Fekete Sráccal párban Wakefieldet vadásszák az erdőben. Sully felveti, hogy váljanak még jobban szét. Hogyne, feleli a Fekete Srác, mi NEM fogjuk elkövetni a klasszikus horrorfilmes hibát. Ugyan már, erőlteti Sully, ez csak egy ember, azért ennyire nem kell túlmisztifikálni. (Szerintem Sullyval idáig nem ugyanazt a sorozatot néztük.) És szétválnak. Vagy legalábbis úgy tesznek, mintha szétválnának. Amint Wakefield ráront a (látszólag) egyedül kóborló Fekete Srácra, Sully megjelenik és fülön lövi a gyilkost, aztán átadja a közben odaérkező Abbynek, mint legilletékesebbnek: tegyen vele, amit akar. Abby némi morfondírozás után fejbe vágja a puskatussal a valamin nagyon röhögő Wakefieldet.
Hogy mi van, kérdezi Sully, ezt most komolyan élve hagyjuk? Igen, felelik a többiek egyöntetűen. Mi nem vagyunk gyilkosok, és ez a rendőrség dolga. Ez hatalmas hiba, jelenti ki Sully komoran, és nem mond hülyeséget.
Wakefieldet egy cellába dugják az elhagyatott őrsön. Most, hogy elhárult a veszély, a Vőlegény elindul megkeresni a Menyasszonyt, Abby pedig Sheat és Madisont gyűjti be. A Fekete Srác kicsit aggódik, amiért Wakefielddel kell maradnia, de a Vőlegény megnyugtatja, hogy nem lesz semmi gáz. Wakefield bezárva, a kulcs pedig személyesen nála van. És még meg is van kötözve, két atombiztos nadrágszíjjal. Remek. Sully még mindig nem érti, hogy miért is nem szabad megölni Wakefieldet., ezért miután lefolytat vele egy intenzív szemezést a börtönrácsokon keresztül, egy sokkolóval jó pár percre kiüti. Ha már megölnie nem szabad.
Ezalatt a Menyasszony arra az igen kellemetlen helyzetre ébred, hogy se a puska, se a Halászfiú nincs mellette. A Halászfiú hirtelen elővetődik a semmiből, helyzet van, látott egy hajót. „Hajót? Megmenekülünk? Na várjunk csak, TE EGYEDÜL HAGYTÁL ENGEM?!” szűri le a lényeget a Menyasszony. Halászfiú anélkül, hogy utóbbit kommentálná, magával rángatja Trisht egy oromra, hogy onnan jelezzenek a csomagtartóban talált jelzőrakétákkal. Hajónak ellenben semmi nyoma, a perem viszont veszélyesen közel van. Még a végén le talál esni valaki, és ez a személy a Halászfiú tökélyre fejlesztett sunyi pillantásaiból ítélve a Menyasszony lesz. Mire a Vőlegény megérkezik, már csak az üres autót találja.
Abby sikeresen elhozta Madisont és Sheát az őrsre. Madisonnak feltett szándéka, hogy halálra fogja idegesíteni Sullyt, aki a rádiót próbálja javítani. „Mi ez?” „Egy adóvevő.” „Jól összetört.” „Észrevettem.” „Biztos elemek kellenek bele.” Sully elmagyarázza, hogy mi minden kellene még elemeken kívül ahhoz, hogy működjön. „Akkor miért nem szerzel egy újat?” Sullyn tisztán látszik, hogy már nyúlna a sokkolóért, de Shea a kellő pillanatban közbelép, és elterelgeti a közeléből a pszichokislányt. Madison így szórakozás nélkül marad, de ekkor eszébe jut, hogy hiszen régi sorozatgyilkos barátja, John Wakefield bácsi is itt van. És amikor senki nem figyel rá, szép csendben besomfordál hozzá, hát ez kész.
Már csak azért sem veszik észre, mert közben a nem kicsit ideges Vőlegény visszatér a hírrel, hogy a Menyasszony és a Halászfiú eltűntek. Sheanak erről végre eszébe jut, hogy megossza a többiekkel, hogy mit talált a padláson: a Halászfiút gyilkossággal gyanúsították Seattleben. Aha, szóval Halászfiú a Fakefield, szögezi le a Vőlegény villámgyorsan. Még meg sem emésztették az új fejleményt, amikor megjelenik a teacher’s pet Madison Wakefield üzenetével: „Abby, John Wakefield beszélni akar veled.” VÉGRE, elérkeztünk várva várt konfrontációhoz Wakefield és Abby között. És legalább Callum is szöveget kap, mert mióta feltűnt a színen, 2 mondata volt, és abból is az egyik az alig kínos „Pont úgy nézel ki, mint anyád.”
Wakefield kezdetben alig hajlandó megszólalni, Madison valami csúnyát tehetett vele, de a nagy kérdésre (MIÉRT?), azért csak kiböki: Hát miattad, Abby. WTF, fordul vissza Abby az ajtóból. Aztán szüleid jól megvoltak? folytatja Wakefield. Igen, válaszol Abby, és Wakefield ettől nagyon szomorú lesz, lehet, hogy sír is. Egy sorozatgyilkos is ember, üzenik a feltehetően durván beszívott írók, ez a jelenet valami iszonyat gáz. Wakefield összeszedi magát és a gyerekéről kezd beszélni. Úgy tűnik, az egész problémának a gyökere az, hogy Abby anyu eltaszította magától a közös gyereket, Abbyt viszont megtartotta. Miért olyan biztos benne, hogy létezik egyáltalán ez a közös gyerek? kérdezi Abby. Mert rátaláltam a fiamra, feleli Wakefield, és most először hangzik el utalás a gyerek nemére a sorozat folyamán, ez persze sikeresen elveszett a szinkronban.
Odakint fortyognak az indulatok, nézd má mennyi bizonyíték van a Halászfiú ellen, győzködik egymást. Túlélte a robbanást, túlélte a vérengzést, aztán lazán besétált a templomba. (Mindezt egy előzékenyen összeállított ’Jimmy, a gyilkos’-montázsból megtekinthetjük újra.) És ó, azt se felejtsük ki, hogy mivel ő egy halász, tudja, hogyan kell használni a bárdokat. Csoportos bólogatás. Valószínűleg naphosszat bálnákat darabolt, nem is kérdés. Na de mi lehetett a motivációja, tanakodnak tovább. Hát Abby – adja meg a választ a hirtelen megvilágosodott Vőlegény. Basszus tényleg, esik le mindenkinek, tutira a szakítástól lett sorozatgyilkos. És ebben a pillanatban ront be a Halászfiú (hatásos belépői vannak, azt el kell ismerni) azzal, hogy a Menyasszony eltűnt. Pontosabban, megcsúszott szegény és leesett egy szikláról, de ööö, miért is szegez rám mindenki puskát? Már megint?
A Vőlegénynek már kezdenek vérben forogni a szemei, de Sully és a Fekete Srác sem igazán zenmester. Abby valamennyire lecsillapítja a kedélyeket, és úgy döntenek, hogy ők négyen (Abby, Halászfiú, Vőlegény és Sully) megkeresik a Menyasszonyt. A parton, ahol Trishnek lennie kéne, sehol senki. Henry és Sully ezáltal felhatalmazva érzik magukat, hogy golyót eresszenek a Halászfiúba. Abby a puskacsövek útjába áll ugyan, de a fiúk már eléggé fel vannak húzva, tesztoszteron is in the air, úgyhogy ez sok garanciát nem jelent. Ebben a kritikus pillanatban egy ismerős hang csendül fel, és felnézve a vadul integető Menyasszonyt pillantják meg. Aki, bármilyen hihetetlen, de tényleg megcsúszott és leesett. Sőt, nem csak, hogy épségben van, de még egy működő rádiót is talált egy közeli csónakházban.
A rádión sikerül elérni a parti őrséget, és miután a Menyasszony röviden összefoglalja nekik a történteket, megígérik, hogy kb. 4 órán belül megérkezik a szigetre a segítség. A társaság kiörömködi magát, majd úgy döntenek, hogy Sully a rádióval marad; Henry és Trish visszamennek a hotelbe; Abby és a Halászfiú pedig értesítik a többieket a fejleményekről.
A Halászfiú arra használja a visszafelé vezető utat, hogy meggyőzze Abbyt arról, hogy az ő múltja patyolat tiszta. A seattle-i gyilkossághoz igazából semmi köze. A Seriff csak alapos akart lenni, ezért tartotta szemmel. De ha már itt tartunk, tartozik egy vallomással… Abby feltűnésmentesen kezdi tervezni a menekülő útvonalat, de felesleges, mert a vallomás csak annyi, hogy a Halászfiút tényleg megviselte a szakítás, és volt egy-két csúnya gondolata, de amikor újra megpillantotta Abbyt, azt érezte, amit régen. Hogy szereti.
Ezalatt az őrsön Madison jóízűen falatozik. Shea megjegyzi, hogy már napok óta nem ettek semmit. Én igen, vágja rá Madison két falat között. Ööö, és… mikor? kérdezi Shea rosszat sejtve. Hát amikor a csatornában voltam, feleli a lánya. (Úristen! BETH! Hát ez történt vele!) Valaki hozott nekik enni, csak eddig éppen Madison elfelejtette megemlíteni ezt a jelentéktelen információt. Nincs semmi baj, végül is csak annyiról maradtak le emiatt, Wakefieldnek volt egy segítője, nyugtatja meg a Fekete Srác szomorúan. Mintha előre érezné, hogy mi fog történni. Ugyanis, mialatt arról társalognak, hogy Wakefield vajon gonosz kisgyerek volt-e vagy sem (Shea figyelemre méltó határozottsággal állítja, hogy születésétől gonosz. Vannak ilyenek, ugye.); Wakefield szép nyugodtan lefejti a csuklójáról az öveket, valahogy kinyitja a cellaajtót, és a következő pillanatban már a Fekete Srác nyakát fojtogatja. Na EZ az igazi Wakefield; üt, rúg, fejel, és végül belenyomja szegény Danny fejét egy tűhegyes papírnehezékbe. Ja igen, a puska megint kiegészítőként funkcionált, Shea a már bevett módon elmenekül Madisonnal. Az erdőben Abbyékkel találkoznak, gyors információcsere után Abby a csónakházba küldi őket Sullyhoz, ő pedig a Halászfiúval együtt elindul, hogy figyelmeztesse az ifjú párt.
Candlewick Inn. Trish próbálja meggyőzni a Vőlegényt és saját magát, hogy minden rendben van. Hogy ez mennyire nem igaz, az abból is látszik, hogy a zuhany után a menyasszonyi ruhájába bújik bele, és szabályosan belemenekül a Vőlegény karjaiba egy ölelésért. Váratlanul dörömbölés zavarja meg őket, de az ajtó előtt senki sem áll. Henry egy puskával felszerelkezve elindul, hogy utánanézzen, és magára hagyja a Menyasszonyt.
A dörömbölés azonban újra kezdődik, és az illető most már betöri az ajót. Wakefield az, talpig vérben, és gyilkolós kedvében van. Trish kiugrik egy ablakon, és futni kezd az erdőben az életéért, de mezítláb ez azért elég nehezen megy. Nagy megkönnyebbülésre Henrybe ütközik, meneküljünk, lihegi, Wakefield kiszabadult. „Tudom. Én adtam oda neki a kulcsokat”, feleli a Vőlegény azzal a bizonyos hűvös nyugalommal a hangjában, „Én vagyok a társa.” A Menyasszony egy pillanatig nem hiszi el, de elég csak a a Vőlegény arcára nézni (most jár a kredit mind a két színésznek), és akkor leesik neki minden, Henry ölte meg az apját, J.D.-t, ezen kívül egy rakás embert és most őt is meg fogja ölni. Ez nem fair, mondja a Vőlegény búcsúzóul, és egy kést szúr a Menyasszony oldalába. (Ez a szinkronban "Ne mondd ezt", ill. "Halgass" lett.) Trish összeesik, Henry egy darabig még a karjaiban tartja, aztán felnézve Wakefieldet köszönti: Szia Apa.
Facebook kommentek