Mary-Alice hangja helyett Edie szarkasztikus monológját halljuk a bevezető képsorok alatt. A rutinos nézőknek már ekkor nincs kétsége az áramütéses sztori végkifejlete felől. És valóban: Edie Brittnek ezúttal tényleg annyi. Hősnőnk mindig is kemény csaj volt, ezúttal sem siránkozik a sajnálatos esemény miatt. Inkább elégedetten konstatálja, hogy halálstílusa remekül illeszkedik életstílusához: az összesereglett szomszédság rá és csak is őrá figyel.

Három nappal később a női szakasz (- Katherine) bezsúfolódik egy kocsiba, és két termosz kávéval, egy kosár muffinnal meg Edie csini urnájával felszerelkezve nekiindul teljesíteni valami nagyon nemszeretem küldetést, amit Könnyesszemű Dave bízott rájuk. Az úticél 4 órányi autózásra van, ami kibírhatatlannak tűnik a kegyeleti okokból néma rádió mellett. Végül abban maradnak, hogy Edie-s sztorik felidézésével ütik el az időt, megpróbálva mellőzni a ribancozós és egyéb rosszindulatú részeket. A realista Gaby lakonikuson megjegyzi, hogy így lehet, hogy a város határáig sem jutnak majd el, de ekkor Susan gyorsan elkezdi a sajátját.

Időpont valamikor az ősidőkben. A frissen beköltötött Edie első kocogását mutatja be az utcának. Belebotlik a viseltes fürdőköpenyben virító Susanbe, aki épp a kukából horgássza ki a szeméttel együtt ott landolt fánkját. Fúj, értünk egyet mélyen Edie-vel. Végül tisztázzák, hogy Susan nem homlesz, egy hét múlva meg már együtt járnak futni. A szépen induló barátságnak azonban hamar betesz, hogy Edie elújságolja, hogy AZT csinálja egy Ed nevű helyi taggal.  Ed nős, a hír hallatán Susanből előtör az erénycsősz. Edie szerint max Ed a házasságtörő, ő csak szórakozik, Susan az erkölcstelenséget mantrázza, így a közös futkorászásnak lőttek.

Nem sokkal később Edie figyelemezteti Susant, hogy Karl csalja a titkárnőjével. Hahaha, de szánalmas bosszú ez, amiért cafkának tartalak - fölényeskedik Susan a hírre. Edie még rögtönzött kiselőadásban elemzi a különbséget A típusú szerető (csak élvezi - ez ő, Edie) és B típusú szerető (le akarja nyúlni a pasit - ez a titkárnő) közt, de Susan nem hisz a szakvéleménynek. Csak három héttel később a szemének, amikor idegen melltartót talál Karl kocsijának kesztyűtartójában. Na, kinek volt igaza?

A jelenben Lynette fogja az urnát, majd miután megállapítja, hogy a tartalma macskaalom-állagú, belevág a saját emlékének elmesélésébe. Időugrás: Lynette rákos, de ennél is nagyobb baj, hogy teljesen elhagyja magát. Nagy átéléssel szenved és terrorizálja együttérző környezetét. Jajj, Katherine, húzd vissza a zoknimat, mert mégiscsak fázik a talpacskám, meg ilyenek. Edie elképedve szemléli, hogy a világ egyetlen még nála is keményebb csaja láthatóan feladta küzdelmet a kór ellen. Aztán ahelyett, hogy beállna a babusgatók táborába berángatja a beteget a helyi western-kocsmába egy tequilára meg egy biliárdpartira a félkarú kovbojhaverjával. Lynette utálja, hogy megzavarják a jó kis önsajnálatában, de  Edie lelkifröccse hatására magába néz. Betol egy tequilát, aztán szétrúgja a rák seggét.

A "Hogyan tett jót velem Edie Britt" téma Bree-variánsa a börtönben kezdődik. Mivel úriasszony és fegyintézet nem kompatibilisek egymással, Breenek már az több hétbe telik, hogy egyáltalán rávegye magát a beszélőn való megjelenésre. Az alkalomra választott decens kiskosztüm és a fegyelmezett mosoly végül nem jut el Orsonig. Gazdájuk az utolsó pillanatban mégsem alázza meg magát az egy gengszter jobbra, egy díler balra társasággal súlyosbított rács-neoncső kombóval. A smasszertől viszont megtudja, hogy van egy másik nő, aki ezt megteszi hetente legalább egyszer. Bree most keresztülharapom a torkod, te cafka felkiáltással látogató megy.

Edie higgadtan közli, hogy ő kivételesen emberbaráti szeretetből látogatja Orsont, de ha már Bree épp erre járt meg ez a közös téma, esetleg elárulhatná, hogy ő viszont miért nem megy, mégiscsak az ő férje. Bree munkáról meg Benjaminről hadovál, Edie bullsitet kiált, aztán felhívja egy-két dologra az úriasszony figyelmét: 1. az a pasi az ő kedvéért vonult be önként arra az "undorító, állatoknak való hely"-re, 2. az a pasi éveket fog ott tölteni, úgyhogy igazán megérdemelné, hogy kicsit segítsen neki túlélni a kis kalandot, 3. egyébként meg húzzon a fenébe, Orson úgyis jobbat érdemel nála. Bree megsemmisülten hallgatja, aztán végre elballag a böribe, és bocsánatot kér a pasijától.

Gabrielle egy bulis estéről mesél. Ő épp válás után, Edie meg úgyis permanens vadászidényben, úgyhogy jól kicsípik magukat és hiperminis fenekükkel, agyeldobós dekoltázsukkal felszerelkezve belibegnek valami bárba. Rengeteg pasi, a kérdés már csak az, melyikük tetszik jobban nekik? Dögösségi háziverseny: egy óra, akinek több koktélospácája van a végén, az nyer. Gaby győz, erre Edie lelép a bárból. Gabrielle a sarki játszótéren találja meg, ahol azon mereng, hogy múlik el a fiatalsága, meg, hogy gyerekkora óta érzi, hogy nem éri meg az 50-et. Ami mellesleg nem olyan rossz, mert így legalább intenzív életet él, és értékel minden pillanatot. Gaby akkor még azt gondolja erről, hogy nyilvávaló hülyeség, mert nekik kettőjüknek sok év múlva is bácsikák fizetik majd koktélokat a nyugdíjukból.

Ezzel el is telik az út. Kiderül, hogy Edie fiához, a már főiskolás Travershez hozták az urnát. Az átadás kicsit nehézkesen megy, - ugye mégse lehet ebben a helyzetben simán azt mondani egy fiúnak, hogy szia, hoztunk muffint (de, Bree pont ezt mondja) meg az anyukádat, tessék! - de végül nagy sóhajokkal meg szomorú tekintetekkel kísérve odáig eljutnak, hogy elmondják, hogy meghalt. Travers hümmög, aztán azt mondja, bocs, de órára kell mennem. Az anyák megbocsátásról papolnak, Traversnek viszont van egy nyomós érve: anyám megpróbálkozott legalább ezzel a felnevelés dologgal? Na ugye.

Ekkor jön McClauskey meg az ő ezeréves emléke. McClauskey fia halálának az évfordulója van. Edie azt bírja mondani, hogy tudja milyen érzés elveszteni egy gyereket. Aha, csak épp van egy különbség édesem, én elvesztettem az enyémet, te elhagytad a tiedet - akad ki McClauskey. Edie azzal védekezik, hogy ha normális életet akart a fiának, meg kellett védenie magától, és szereti annyira, hogy azon az áron is, hogy tudja, hogy utálni fogja emiatt. Sztori vége. Travers érti, de attól még nem könnyebb, úgyhogy most már tényleg inkább menne arra az órára. Később azért utánukfut megköszönni, hogy eljöttek. De nem, a hamvakat nem kéri.

Na, mi legyen veled Edie? Töpreng McClauskey immár otthon. Végül kis edénykékbe osztják, egyszavas szépeket modanak róla, - olyanokat hogy Edie Britt szexi volt, figyelmes, erős, gyönyörű, Susannek persze két szó kell: nem akármilyen - és végül szétszórja mindenki a maga adagját a kertjében. A zárómonológ szerint ezzel a megoldással Edie is elégedett, mellesleg megosztja a bölcsességet, amire a halál kapcsán jutott: nem nehéz úgy meghalni, hogy tudjuk, éltünk is.