Halottak száma: 5 fő. Egy könnyed, vidám és tökéletesen funkciótlan medencés lubickolással nyitunk, középpontban a bikinis Abbyvel. A szálló másik részén a Wellington-klán férfitagjai agyaggalambra lőnek, bár ez inkább tűnik párbajnak az Após és a Vőlegény között. A Vőlegény elég jól bánik a fegyverrel, de a versenyt végül Wellington nyeri. Vagy a Vőlegény hagyja magát legyőzni, ezt sosem tudjuk meg.

Jelenleg sokkal jobban aggasztja a Vőlegényt az, hogy a Menyasszony szupermacsó, közép-amerikai szappanoperákból átigazolt expasija is a szigeten van, de már rajta van az ügyön. Első körben egy forrástól (merthogy az is van neki) megtudja, hol szállt meg a Hunterjennings, és valószínűleg kezdeni is fog valamit ezzel az információval, legalábbis eléggé frusztráltan nézeget bele a kamerába. A Pszichokislány ezalatt rendületlenül tépkedi ki a virágokat a kertből, mindig olyan üde színfolt ez a gyerek.

Közben a Seriff Kelly holttestét vizsgáltatja ki a kórházban. (Csak én látom bele, vagy tényleg van itt egy kis hommage minden kisvárosi halott csaj ősanyjának, Laura Palmernek?) A helyi doki az árulkodó nyomok után kutatva felfedezi, hogy Kelly testén elég bizarr tetoválások vannak, például az a hírhedt fa, amire Wakefield az áldozatait felakasztotta, de ami ennél is furcsább, egy felirat: „John Wakefield, John Wakefield, jöjj vissza értem.” WTF?! Még egy Wakefield fangirl?

A doki felemeli Kelly szemhéját, és a lány szemei vérben úsznak; pontosabban valamilyen idegen, vérhez hasonló anyagban. Hát ez nem magától került oda. A többit tudjuk, a halálát megelőzően Kelly szexuális életet élt. Az Öcsivel ugye, és ez a magyarázat a körmei alatt található bőrdarabkákra is. Később meg is csodálhatjuk a karmolásnyomokat Öcsi habtestén.

Később, miközben a Menyasszony ruhapróbát, pontosabban fehérneműpróbát tart egy üzletben, Hunterjennings csatlakozik hozzá a próbafülkében. Egy-két mézesmázos szó elég is és a Menyasszony megint olvadozik, ej. Ha az eladó nem nyit rájuk tévedésből, még a végén szemtanúi lehetnénk egy újabb unalmas és kínos szexjelenetnek.

Mondjuk erkölcsileg a Menyasszony még viszonylag feddhetetlen a családja többi tagjához képest, mert ahogy egy félrevezetően indított jelenetből megtudjuk, a Menyasszony sógora (Richard) a Menyasszony mostohaanyját (Kathrinet) dugja, méghozzá egy szadomazo-szerepjátszós formációban, azért itt halványan, de sikerült megsúrolni a 18-as karikát.

A Sógor egyébként icipicit Chloéra is csorgatja a nyálát, de az Angol adottságaival (Cambridge-ben szerzett orvosi diploma, értékes bélyeggyűjtemény és természetesen a brit akcentus) nyilvánvalóan esélytelen. Sullyt láthatóan nem zavarja az előbb felsoroltak hiánya, ő újra és újra rendületlenül próbálkozik. Amíg Cal látszólag a sebeit nyalogatja, ő közös kényeztető masszázsra vonul a feltűnően készséges Chloéval. A tanácsára mézes pakolást kap, tetőtől talpig, na meg utána egy párnányi tollat a méztől ragadós testére, de azt már az Angol jóvoltából. A Szőkék legalább próbálnak úgy tenni, mintha lenne humorérzékük.

A Vőlegénynek még mindig Hunterjennings miatt fáj a feje, valahol érzi, hogy a jövendőbelijének sem egészen száz százalékosak az erényei. Aztán Hunterjennings szobájában talál egy számlát, miszerint a rivális ideutazásának teljes költségét vajon ki állja? Hát a kedves após, jóhogy. Innentől beindulnak a manipulációk. Először is Hunterjennings megzsarolja Wellingtont, két lehetőség van: a.) 50.000 dolláral a zsebében elegánsan távozik a szigetről, még aznap b.) mindent kitálal a Menyasszonynak, különös tekintettel az apja szerepére a cselszövésben. Másrészt a Vőlegény Hunterjennings nevében találkozóra hívja a Menyasszonyt, de a megadott helyen és időben ő fogja várni. Ez amolyan tesztféle, és mivel Menyasszony az utolsó pillanatban visszafordul, mondjuk úgy, hogy átment.

Ezalatt a szigeten Kelly halála borzolja a kedélyeket. Abby kiakad, neki már megvan az elmélete arról, hogy nem öngyilkosság történt. Öcsi, aki kicsit talán túl nyugodtan fogadta a hírt, éppen az erdőt járja, amikor egy ismerős terepjáró kapja telibe. Akinek nem lenne ismerős, képzeljen a motorháztetőre egy döglött állatot és a szélvédőre egy Psycho feliratot. Igen, a Helyi Erő elrabolja egy kicsit, mert azt hiszi, ő Kelly gyilkosa. A Pultoscsaj viszont azt meséli Abbynek, hogy pont a Helyi Erő volt az, aki nagyon durván bánt Kellyvel a szakításuk után. Abby persze egyből odasiet, és nem ússzuk meg, nagyvolumenű közös monológokkal teli jelenet következik, a fegyvertelen Abbyvel, a kést szorongató Helyi Erővel és a felakasztásra váró Öcsivel a főszerepben.

A Helyi Erő kezdi a monológok sorát: Abbyt hibáztatja, amiért teletömködte az exbarátnője fejét baromságokkal. Abby átveszi a szót, és könnyes bociszemekkel előadja a továbbfejleszett teóriáját „John Wakefield emléke a gyilkos” címmel. Az odakint komótosan hallgatózó negyedik szereplő, a Seriff szerencsére egy idő után megelégeli (sajnos túl sokára) és bekommandózza magát az épületbe. Konkrétan, besétál a nyitott ajtón. Erre a Helyi Erő, akiből Abby szavainak (vagy inkább az unalomnak) a hatására már minden indulat elpárolgott, egyszerűen megbotlik és ráesik az Öcsit tartó székre, ilyen nincs. Mind a hárman egymásba gabalyodva szerencsétlenkednek, amíg Abby le nem vágja a kötélről Öcsit. De a lényeg, hogy ez is letudtuk.

És máris Wellingtonék csillogó-villogó fogadásán vagyunk. Az Após elemében van, sikerül egyszerre fényeznie saját magát és aláznia Richard vejét. Richard megszégyenülve, fülét-farkát behúzva elkullog, ami mondjuk nem lep meg senkit (végül is, dugja a nejét, szóval innentől a „kié nagyobb” kérdés eldőlt), de a Vőlegényről azért ki gondolta volna, hogy elég tökös gyerek ahhoz, hogy be merjen neki szólni a nagy Wellingtonnak. Közli vele, hogy tud a Hunterjenningsszel való ügyködéséről, és bár nem fogja elmondani Trishnek, de feleségül veszi, ha tetszik, ha nem. Após most először valahogy szótlan marad, és ami a legjobb, a Vőlegény ezután még bűbájosan mosolyogva tósztot is mond a magában felrobbani készülő Thomas Wellingtonra.

Hunterjennings ezek után természetesen megkapja az ötvenezret érő csekket, az akciót innentől nincs értelme folytatni. A nagy hősszerelmes különösebb szívfájdalmak nélkül búcsút int a szigetnek és egy motorcsónakon elhajózik az éjszakába. Vagyis elhajózna, mert már nagyon a végén vagyunk és senki sem halt meg, és ez eléggé lecsökkenti Hunter esélyeit a túlélésre. Hunterjennings egyelőre elégedett a jól végzett munka miatt, és még nagyobb lesz az öröme, amikor a csónakban szemet szúr neki egy táska, tele készpénzzel és egy pisztollyal. Marty bácsi?! Hacsak nem Marty bácsi jobbik fele kúszott el idáig, akkor ez bizony a gyilkos műve. De hogy mi ennek az egésznek a célja, az nem derül ki, mert a csónak hirtelen leáll, és amikor Hunterjennings bosszúsan felnyitja a motortartó fedelét… és a Gyilkos egy újabb csapdája, egy nyitásra elsülő puskacső néz vele szembe. Nem sokáig, persze. Megvolt az egy halott, és a gyilkos fegyverrel kapcsolatban ismét felbukkant a The Candlewick Inn felirat.

A Seriff ezalatt Kelly lakásán kutat nyomok után. Egy Arany Medvét talál, vérvörös szemekkel. Aztán van még Kelly ékszeresdobozában egy kivágott Wakefieldes újságcikk, ami azt állítja, hogy a „seriff végzett a gyanúsítottal”. Közben befut egy hívás a dokitól, megvan a vörös anyag eredete: tinta. Ha valaki magától rájön a vörös tintaszemek megfejtésére, annak őszintén gratulálok. Seriff nincs meglepve az eredményen, hogy is lenne, mikor az említett újságcikkben található fényképén valaki vörösre színezte az ő szemeit is, és ezt az üzenetet hagyta: „Megtaláltad, most engem találj meg!