D’Argo a változatosság kedvéért megint üvöltözik, és meg akarja ölni Crichtont, de természetesen most is van rá egy jó oka. Az úgynevezett luxán hiperdüh kerekedett felül rajta, amitől módszeresen levadász minden egyes hímneműt a közelében. Hogy ez miért csak Johnt takarja, és hogy ez milyen fényt vet Rygel férfiasságára, azt most inkább hagyjuk. Mindenesetre D’Argo három napja lement a közeli bolygóra, azóta se híre, se hamva, és habár John végre előbújhat rejtekhelyéről, azért már jó volna továbbállni, csakhogy a luxán nélkül nem mennek.

A csapat is landol tehát a bolygón, ahol egyenesen egy buliba csöppennek, az albínó szebésaiak szinte transzban rázzák. Hirtelen felbukkan D’Argo, aki még mindig majdnem megfojtja Crichtont, ám most nem dühből, hanem örömében. Boldogan ölelgeti a humánt, és közben egyfolytában azt duruzsolja a fülébe, hogy örül, hogy látja. Brrr…

Most, hogy a csápos megvan, a banda már lépne is, ám D’Argo úgy dönt, inkább szexi szebésai lányokra vadászna az egész napos munka után, mintsem vérszomjas békefenntartókra nap mint nap. Nos, a Moya eddigi múltját nézve, ezen annyira nem is lehet csodálkozni, mégis furcsa ez a hirtelen pálfordulás a luxán jellemében. Ahogy az is, hogy egy fiatal szebésai lány, meg egy idősebb fickó szemezni kezd Johnnal. Befut a telep vezetője is, a delviai Volmae, aki az előző rész ilániaihoz hasonlóan, szintén elég érdekesen beszél, mintha minimum egy kiló porcukrot szippantott volna be az imént a slozin. Volmae köszönti a csapatot a bolygón, aztán tovább is áll, hiszen a bulinak vége, jön a pihenés.

Rygelt eléggé megviselte a kaja, amit a diszkóban osztogattak, el is kapja a cifra, úgyhogy ő balra el. Aeryn még egyszer megpróbálja meggyőzni D’Argót, de azt a beújított nője pillanatnyilag jobban érdekli. Mindenesetre megígéri, hogy másnap, a pihenőnapon körbevezeti a bandát, és megmutatja neki a hely csodáit. Amint magára marad, Johnra rátámad a szemezős csaj, a falhoz passzírozza, és „megkéri”, hogy bármi történjék is, maradnia kell a telepen. Míg Rygel könnyített magán, valami felrobban alatta, úgyhogy a csapat jobbnak látja, ha ő visszamegy a Moyára. Mivel a napkeltével forróság várható, Aeryn elkíséri. Zhaan és John felkeresik D’Argót, aki épp csak annyi ideig vesz róluk tudomást, míg megmutatja nekik, hol alhatnak, aztán megy is a felszedett nőhöz a másik szobába. Lefekvés előtt John elmereng, hogy vajon miért hagyják ennyire lepusztulni a telepet a munkások, de persze erre Zhaan sem tudja a választ.

A Moyát robbanások rázzák meg, azonban nem külső támadásról van szó. Aeryn felfedezi, hogy Rygel testnedvei robbanóanyaggá váltak! Gyorsan értesíti Johnt, aki vizsgálatot javasol. Mivel Aerynnak igencsak kerekedik a szeme ennek hallatán, hozzáteszi, hogy a Pilóta majd segít neki. Egyelőre még a bolygón is elég érdekesen alakulnak a dolgok, úgyhogy nem tud felmenni. Felvirrad a reggel, ám D’Argónak nincs ideje beszélgetni, indulnia kell dolgozni. Mikor John megemlíti, hogy előző este a luxán azt mondta, ma pihenőnap lesz, a csápos közli, hogy nem egészen, az csak másnap lesz, ma van az utolsó munkanap, aminek a végén hatalmas bulit csapnak. Johnnak feltűnik, hogy a kertésztelepen dolgozók mind egy-egy gyökeret rágcsálnak, ám mielőtt elgondolkodhatna a dolgon, észreveszi az előző esti lányt, és a nyomába ered. Az becsalja egy kocsiba, ahol a tesvírek elkapják Johnt, és amolyan mátrixosan a köldökébe dugnak egy kukacot, most már ehet, és hogy elmúljon a fájdalom, ennie is kell. Ezután a lelkére kötik, hogy senkinek nem beszélhet a kukacról, majd távoznak. Mivel piszok szarul lesz, John meg is fogadja a tanácsot.

A veteményesben Zhaan D’Argónak segít, és miközben elrágcsál néhány tannot gyökeret, valamint arról az időről cseverészik, mikor papnő lett belőle, egyre inkább élvezni kezdi a munkát. A hajón Aeryn lefagyasztotta Rygelt, hogy addig se izzadjon, aztán a Pilóta irányításával vonakodva belekezd a vizsgálatokba. John az egész napi evést és hányást követően kicsit ki van facsarva, ám így is elkerekedik a szeme, mikor a munkából visszatérő Zhaan ugyanolyan mániákusnak bizonyul, mint D’Argo. De sebaj, holnap pihenőnap, irány a parti! A buliban John ismét összefut kukacos barátaival, akik elmondják neki, hogy a kukac a tannotban lévő mérgeket semlegesíti, nélküle Crichton is olyan volna, mint a többi zombi, akiket folyamatosan mérgeznek a kajával. Kukacosok balra el, Volmae jobbról be. Miután meggyőződik róla, hogy John eszi az ételt, és ugyanúgy el van szállva, mint a többiek, rátér a lényegre: a Moya kéne neki, mivel D’Argo elmondásából úgy tudja, teherhajó.

Aerynnek elege van az orvososdiból, halálra unja magát, mialatt tűkkel és egyebekkel böködi a csonttá fagyott hynérit. Hogy egy kicsit jobb kedvre derítse, a Pilóta beavatja őt egy titokba: ő is csak a Moya funkcióinak egy részét érti, folyamatosan tanul, mégis csak keveset tud a leviatánról. Mikor Aeryn megkérdezi tőle, miért mondja ezt el neki, a Pilóta azt feleli: „mert benned megbízom”. Mindenesetre a vizsgálat kideríti, hogy Rygelre szintén a kaja hatott, amit a bolygón evett, csak a hyneri szervezetben a gyökér hatóanyaga egyfajta katalizátorként működött. Aeryn megkezdi a méreg kiszűrését, aztán kapcsolatba lép Johnnal. Az közli, hogy a helyzet azóta bonyolódott, s ha nem talál ki valamit, lehet, hogy csak ők ketten távoznak, aztán elkapja a szöszi kukacos csajt, és kifaggatja. A gyökeret az idegeneknek termesztik, akik félciklusonként jönnel el érte az űrhajóikkal. Volmae az ő megbízásukból vezető, de bárki lehetne. Benne is kukac van, csakúgy mint Johnban, akibe azért raktak, mert van hajója, így el tud menni, értesítheti a külvilágot, mi folyik a bolygón. Kukac-apu rosszul lesz, da szerencsére túléli, ez csak még inkább lökést ad a lányának, hogy John segítségét kérje.

A következő bulin Volmae ismét megkörnyékezi Crichtont, és most már nem kertel: mivel az idegeneknek olyan értékes a tannot gyökér, feltehetően másoknak is az lehet, úgyhogy be kéne pakolni pár raklapnyit a Moya rakterébe, aztán szevasz. Ennek csak egy akadálya van: Aeryn és Rygel, akik a hajón vannak, és még nincsenek a gyökér befolyása alatt. John rájön, hogy az „idegenek”, akiknek a gyökeret termesztik, nem mások, mint a békefenntartók. Lehívja a bolygóra Aerynt és Rygelt, és közli a legfontosabbakat a meggajdult Zhaanról és D’Argóról, valamint Volmae sikkasztott tannotszállítmányáról, aztán rátér a tervre. Valamivel később kicsalják Volmaét a buliról, és jöhet a nagy leszámolás. Zhaan és D’Argo egyelőre Volmae oldalán állnak, ám aztán Rygel körbehugyozza a környéket, lángba borítva mindent. Ezért kell a békefenntartóknak a tannot gyökér, hogy a kivonatával megtöltsék a fegyvereiket.

D’Argo szeme rögtön felcsillan a „békefenntartó” név hallatán, de Volmae még mindig csak azt hajtogatja, hogy hazugság, étkezési célokból kell nekik a gyökér. És különben is, mindegy, a bolygójuk haldoklik, lassan már semmi nem él meg rajta a tannoton kívül, abból is egyre kevesebb. Végül John és kukac-apu meggyőzik, hogy vegyék fel a harcot a békefenntartók ellen, ha ők tudnak tannot gyökérből fegyvert csinálni, a munkások is képesek lesznek. Volmae belemegy, ám még hozzáteszi, a harcot nem másnap kezdik, mert akkor végre egy igazi pihenőnapot tartanak. A legénység visszatér a leviatánra, Aeryn kiszedi a kukacot Crichtonból, egész jól megy neki ez a tudóskodás. Rygel szerint túl jól is, teljesen a fejébe szállt. D’Argo már megint búval baszott, most éppen elveszett boldogságát siratja, mely ugyan nem volt valódi, de Zhaan szerint ki tudja ezt biztosra? D’Argó beszámol a kékségnek, hogy gyerekkorában két dologról álmodott: hogy katona lesz, vagy hogy családos földműves. Zhaan elmondja neki, hogy ha valaki, hát ő biztosan képes lesz beteljesíteni az álmait, csak időre van szüksége.

„Akarsz még élni? Akkor jobb, ha nem izzadsz, úgyhogy nyugodj meg!” (Aeryn Rygelnek)