Vörös Harci riadó az Enterpriseon Prométheuszon. Egy goa’uld ha’tak ugrott a Föld közelébe. Pajzsot maximumra, a fegyverkezelők kezdjék elpakolni a kártyát. (Egyébként egy 50%-os pajzsnak az energiatakarékosságon kívül mi értelme lenne?) Nagy a nyüzsgés, még a plafonról is emberek potyognak, valaki meg úgy rohan, hogy majd feldönti a liftből meglehetősen nyugodtan kilépő O’Neillt és Teal’cet. Kár izgulni, csak gyakorlat. Jack hangsúlya alapján a nagyon sokadik, és ő már a háta közepére se kívánja az egészet, ráadásul nem is ő a góré, mert Ronson ezredes ücsörög a kapitányi székben.

Jack haza is szól a tábornoknak, hogy kicsit feleslegesnek érzi fent magát, de Hammond csak jó utat kíván neki. Mert bár a hajót már több soron megreptették, most lesz az első hivatalos próbaútja, amire a CSK-1 elhozta felbecsülhetetlen tapasztalatát, hátha szükség lesz rá. Hát lesz, mert amíg Ronson megkéri O’Neillt, hogy maradjanak nyugton, hogy a legénység had szokja a hajót, addig a hiperhajtómű leállítja magát, így a járgány idő előtt tér vissza a normáltérbe. O’Neill le is cseszi Cartert, hisz azt ígérte működni fog. A szöszi Jonassal és Gant őrnaggyal (akinek változik a frizurája a hídról a gépházba, majd vissza menet) arra jut, hogy egy biztonsági szerkezet adta meg magát, ami nélkül a hiperhajtómű elég kiszámíthatatlan.

Thor nyílván az új kéglijét tapétázza, mert nem nagyon akar felbukkanni, szarból pedig Carter sem tud várat építeni, így pótalkatrész híján eléggé meg vannak lőve. Szerencsére Jonas fejből nyomja a Parancsnokság egész könyvtárát, ezért most is van ötlete. Van a közelben egy bolygó, amin az abydosi kartusok szerint lenni kell csillagkapunak, bár valószínűleg el van temetve, mert a Földről nem tudták tárcsázni. Odamennek, kiássák, hazatárcsáznak, elhozzák, ami kell, és Carter már szerelhet is. Egy rövid hiperűrugrást még a hajtómű is kibírhat, mert rövidebb táv–>kevesebb energia–>kisebb instabilitás. A másik megoldás, hogy Jack és Sam gyerekei viszik haza a hajót a normál hajtóművel, de ez nem igazán járható út. Egyrészt, mert a többieknek valószínűleg nem tetszene, mivel a hajón elég rossz az ivararány, másrészt meg mert mióta Teal’c és Jonas kizabálták az éléskamrát, azóta nem töltötték fel.

Alig állnak pályára a P3X célbolygó körül, a hiperhajtómű végleg bemondja az unalmast. Leállíthatatlan reakcióba kezd, ezért nem marad más megoldás, mint az egész reaktormodult kilőni a francba, és a normál hajtóművel (az biztos duracellről megy) megpróbálni elhúzni a robbanás elől. A modul felrobban, a lökéshullám alaposan megszikráztatja a díszletet, az EM impulzus pedig kinyírja a számítógépet. És ha ez nem lenne elég, még a bolygóról is rájuk lőnek két atomrakétát. Hát igen, nukleáris reaktorokat robbantani egy bolygó felett nem kimondottan baráti belépő. Mivel egyedül a létfenntartás megy, így azon kívül, hogy az egyik tiszt percenként bemondja, mennyi van hátra a becsapódásig, csak annyit tehetnek, hogy rábízzák magukat O’Neill diplomáciai képességeire. Nem sikerült eldöntenem, hogy ez nagy bátorságra, vagy teljes kétségbeesésre vall-e.

Jack le is rádiózik, hogy: Bocsika, véletlen volt! Kapcsolják már le a rakétákat, hogy ne űrszemétként landoljunk. A dolog pedig – az arca alapján – saját meglepetésére is, de működik. A biztonság kedvéért azért csak a pajzs helyreállítása utána szállnak le a megadott koordinátákon, ahol pár harci léghajó körbe is fogja a Prométheuszt. Úgy tűnik, Jacknek ma jól megy a diplomatáskodás, így a CSK-1 kiszáll tárgyalni. Kiderül, hogy a Tegreán a csillagkapu csak egy mítosz, ennek ellenére Ashwan elnök kifejezetten segítőkész. Kalfass parancsnok viszont túlontúl bizalmatlan a jövevényekkel szemben, ráadásul nem derül ki egyértelműen, hogy melyikük a főnök.

Tegrea történelme egy délutánra sem elég olvasmány Jonasnak, mivel semmilyen feljegyzés sincs háromszáz évnél régebbről (baszki, egy egész bolygónyi amerikai) és a goa’uldokra sincs semmilyen utalás. Cserébe viszont túravezetést ígértek a hajón, amitől meg Ronson ezredes nem veri a seggét a földhöz örömében. O’Neillék mirelitet ebédelnek Ashwanékkal, és megtudják, hogy a sötét múltban mindenféle ronda dolgok történtek népükkel, amiket el akartak felejteni, ezért egyszerűen rebootolták a történelmüket. Ha itthon is ez menne, akkor már fene tudja, hanyadszorra kezdenénk újra. Eközben Jonas és Teal’c kiolvassák a helyi könyvtárat, és összefutnak egy fazonnal, aki tud valamit az istenek gyűrűjéről, ahogy errefelé emlegetik a csillagkaput.

Az illető a régi vallás híve, melyben Hóruszt tisztelték, és van egy pergamenje, ami megadja a kapu helyét. Ashwan négyszemközt közli O’Neillel, hogy bár ő az elnök, mivel laza nézetei vannak hadi kérdésekben, így Kalfassnak erősen megnőtt a politikai támogatottsága. Később össze is vesznek azon, hogy a földiek a csillagkaput feltehetően rejtő erdőbe sivatagba akarnak menni. Ashwan szerencsére az asztalra csap, így Teal’cék húsz centi homok ellapátolása után rá is akadnak a fedőkövekre. Kapnak segítségül egy tucat helyi kiskatonát, és hamarosan fel is állítják a kaput. A járat megnyitása közben azonban az addig a közelben bujkáló Kalfass rájuk támad egy rakás katonával.

Kitört belőle a honvédő hős és megtagadta Ashwan parancsait, így ha az elnök katonákat küld ellene, akkor esélyes egy polgárháború. O’Neilléknak ugyan nincsen elsődleges irányelvük, de azt azért nem hagyhatják. Vagyis csak a Prométheusszal lehet beavatkozni, de azt meg körül veszi a léghajós tüzérség. Még jó, hogy annak a parancsnoka legalább hű Ashwanhoz. Aki, hogy ne csak a levegőbe beszéljen, csatlakozik O’Neillékhez a hajón, és miután az ezredes leugatta Ronsont, hogy ő a főnök, el is indulnak.

A kapunál aztán O’Neill, Carter és Ashwan legyűrűznek, az elnök pedig beszédet tart a Prométheusz – meglehetősen kicsi (csak Jackék férnek bele, se a foglyok, se Kalfasék, pedig egyik sem áll messzebb 10 mnél) – árnyékában arról, hogy a parancsnok egy szuper jó gyerek, de túl óvatos, és különben is ideje nem félni a múlttól, mert anélkül nem tudják meg soha, hogy kicsodák valójában. Kicsit közhelyes, de a végén Kalfasst letartóztatják (ahogy a semmibe indulnak vele, lehet egy tarkólövés is kinéz neki), így minden helyre áll. Még örömködnek egy sort, majd a CSK-1 haza indul a pótalkatrészekért.