Hogy volt?

Halottnak a csók 1x09 - Corpsicle (Évadzáró)

2009. augusztus 27. 13:00 - Csiki_

Az idő hipp-hopp elszállt, és mi máris elérkeztünk az évadzáró 9. részhez. Ez a hogyvolt extra hosszú lesz, mindenki készüljön fel, mivel egyszerűen nem tudtam jobban besűríteni. Az előző epizód jókora cliffhangerrel végződött: Ned nem bírta már tovább, és bevallotta Chucknak, hogy ő ölte meg az apját. Egy hét várakozás után most végre kiderül, hogy mi is történt ezután. Nedet látjuk, ahogy kétségbeesetten a hófödte utcákat járja, és a Halott Lány nevét kiabálja. Átgondolja, hogy hova mehetett, és az egyetlen megoldást a nagynénik házában látja. El is megy hozzájuk, de miután arról kérdezősködik, hogy érezték-e Chuck „jelenlétét” mostanában, a nénik rövid úton kidobják a házból.

Következő útja a szomszédba, Olive-hoz vezet. A lány azt tanácsolja, hogy ha Chuck nem akarja, hogy megtalálja, akkor ne is keresse egy ideig, és becsukja az ajtót. Természetesen a Halott Lány ott ül benn a kanapén. Miután nem bírja már tovább Olive kérdezősködéseit, elmondja, hogy meghalt, és Ned hozta vissza az életbe. Ja, persze, forgatja a szemét Olive. A kis szőke felajánlja, hogy míg el nem simulnak a dolgok, addig ő elkészíti és szállítja a néniknek a pitéket. Chuck belenyúl a pizsamája zsebébe, és átadja neki a homeopátiás szert (Mit keres az ott? Azzal akart aludni?), hogy ebből a kis „vaníliából” rakjon a pitékre. Csakhogy másnap reggel Olive megkóstolja a szert, és miután közli a nézőkkel, hogy nincs valami intenzív íze, ráborítja az egészet egyetlen darab pitére. Na ez vicces lesz.

Ned reggel a Pitekuckóban vallomást tesz Emersonnak, aki természetesen ki van borulva, hogy mégis hogy lehet neki ilyen hülye haverja. Mert az egy dolog, hogy a srác most lelkileg teljesen maga alatt van, de eközben egy Halott Lány mászkál kinn az utcán, aki olyan, mint egy időzített bomba. Úgyhogy ne keresd, mondja Emerson, hagyd lehiggadni, akkor talán nem rohan a médiához. És ha már más dolgod úgy sincs, akkor gyere a hullaházba.

A heti hulla: Victor Narramore-t, az Über Élet életbiztosítás kockázatbecslő ügynökét egy hókotró találta meg jéggé fagyva az út közepén. Ez az alapszitu, nyomás a hullaházba. A hullaházas noname bácsin egy édes karácsonyos pulcsi van, és miután Emerson kielemezte a helyzetet (Milyen hülyeség karácsonyi pulcsit adni! Egész évben csak egyszer hordja az ember – mondja Emerson, és én teljesen egyetértek vele), kifizetik a bért, és nyomás a hullához. Victor elmondja, hogy csak annyit tud, hogy a „Kedvesség” szó volt rávésve arra a baseball-ütőre, amivel leütötték. Motivációja pedig egy csomó embernek lehet, ugyanis ő dönti el, hogy ki kaphat új szervet, és ki nem.

Chuck a tetőn ül a méhei között, és gondolkodik, mikor váratlanul előbukkan Oscar Vibenius, a csatornalakó! Visszaadja Chuck pulcsiját, és elmondása szerint mindent leszedett róla, amit csak lehetett, de még így sem tudta megfejteni, hogy mitől van Halál-illata a lánynak. Sőt, még Digby hátsóját is leborotválta, mert rájött, hogy mindkettőjüknek ugyanolyan illata van. De ahhoz, hogy kiderítse a titkot, még több hajszálra lenne szüksége a lánytól, mint amennyit a pulcsiról szedett le. Chuck határozottan visszautasítja a dolgot, Oscar pedig nem erőlteti tovább; sokatmondó tekintettel lelép.

A Pitekészítő a Pitekuckóban épp Pitéket készít, Olive pedig hiába próbálja kirángatni a rosszkedvéből. De sebaj, mert jön Emerson, és ő olyan információkat hoz, ami garantáltan lefoglalja a Pitekészítő gondolatait. Az áldozat az utóbbi időben 15 embert utasított vissza, de abból már csak 3 életképes. Whoops. A legvalószínűbb pácienshez fordulnak, aki nem más, mint a tinédzser Abner Newsome, aki már megszámlálhatatlanul sokszor jelentkezett szívátültetésre, de mindig visszautasították. Nednek nem fűlik a foga ahhoz, hogy elhagyja a Pitekuckót, mert hátha visszatér Chuck. Emerson pedig hagyja a fenébe, neki ilyenekre nincs ideje, és elmegy egyedül.

Olive a szobájában tesz-vesz, Chuck szomorúan ül a lány kanapéján, mikor bekopog Ned, Olive pedig nagyon rosszul játssza a meglepődöttet. A kis szőke tapintatosan elhúz a lakásból, Ned és a Halott Lány pedig végre tisztázhatja a dolgaikat. Miután Chuck elmondja, hogy beavatta a titkába Olive-ot (bár az nem hitt neki), a Pitekészítő bevallja, hogy jobb szeretné, ha ez kettejük titka maradna (azaz hármójuk titka, Emersont se felejtsük ki), de miután Chuck kijelenti, hogy nehéz úgy egy közös titkon osztozni, hogy rá se bír nézni, olyan szívszorítóan néz, hogy én majdnem elsírom magam a képernyő előtt. Chuck viszont kitart, és elküldi a fiút. Viszont annyira vágyik arra, hogy megossza valaki olyannal a titkát, aki el is hinné, hogy a végső lépésre szánja el magát: a csatornában üzenetet hagy Oscar Vibeniusnak.

Emerson ellátogat a súlyos beteg Abner Newsome-hoz, aki nem épp olyan, mint minden átlagos beteg gyerek, sőt. Pontosan az ilyen pácienseket imádjuk House keze alatt látni, mert ennél a srácnál idegesítőbb, arrogánsabb és gonoszabb ember nem hiszem, hogy sok létezik. Abner kíméletlenül oltja Emersont, az egyedülálló anyja pedig már nem is veszi a fáradtságot, hogy rászóljon. Emerson se bírja tovább a pocskondiázást, úgyhogy rövid úton elhagyja a házat. Kifelé menet jót röhög azon, ahogy egy kutya lepisálja Abnerék hóemberét, de az arcára fagy a mosoly, amikor a megolvadt hó alól néhány lábujj kandikál ki. Pont itt a következő áldozat, nem gyanús?

A hullaházban az érintést követően az új áldozat elmondja, hogy a neve Bill Richter, és ő is kockázatbecslő volt az Über Élet cégnél, valamint hogy őt is egy baseballütővel csapták le. De jobb lenne, ha előkerítenék a munkatársát, akivel közös kocsival szoktak hazamenni a munkából, mert ő valószínűleg látta az elkövetőt. Még a fagyhalottnak is feltűnik, hogy Nednek rossz a kedve, és szerinte ennek csak egy lány lehet az oka, mire Ned mosolyogva belekezd élete történetébe. Emerson csúnyán néz, Ned berekeszti a témát, a fagyhalott pedig megnyugtatja a Pitekészítőt, hogy minden rendbe fog jönni, és barátságosan a vállába bokszol… Ned bocsánatkérően néz, Emerson pedig ha lehet, akkor most még idegesebb, mint fél perccel ezelőtt.

Irány az Über Élet életbiztosító cég, ahol Bill Richter munkatársa helyett Steve Kaiser fogadja őket, aki addig helyettesíti a fent említett személyt, amíg elő nem kerül. Hoppá, tehát eltűnt? Steve Kaiser elmondja, hogy a két áldozat és az eltűnt munkatárs mindhárman visszautasították Abner kérelmét a szívátültetésre. Kaiser utálja ezt az egészet, de ő sem tehet mást, hiszen a fiúnak drága műtétre lenne szüksége, de a túlélésre kicsi az esély, és ez ebben az üzletben nem a legjobb párosítás. Tehát folyamatosan elutasítják őt.

Chuck a tetőn várja Oscart, aki meg is érkezik. Előadja az elméletét, miszerint ha az ember meghal, akkor a sejtek szomjazzák az oxigént, még akkor is, ha később újraélednek. Az a bizonyos illat végig ottmarad, ami nem más, mint az ózon. Erre Digby szőréből jött rá. Vajon meghalt a kutya, és újraéledt? Az lehetetlen, mondja Chuck, mire Oscar egy tucat példát mond: ha valaki túlél egy balesetet, vagy szívrohamot, azok számára olyan, mintha új életet kezdenének. De persze ez csak feltételezés, Chuck pedig annyira szeretné megosztani valakivel a titkát, hogy nem bírja tovább: kér Oscartól egy ollót (akinél van, persze, csak úgy zsebben), levág egy tincset a hajából, és átadja neki.

Mivel nincs más dolguk, Emerson és Ned ellátogat a szívtelen (höhö) Abnerhez, akinél egy duci nő parádézik széles mosollyal az arcán és egy makival a vállán: a neve Madeline McLean, az Óhaj-Sóhaj Alapítvány egyik alkalmazottja. Abner érzéketlenül utasítja a nő által felsorolt összes ajándékot, és kijelenti, hogy egyetlen kívánsága az, hogy ha eltűnne. Oké, Madeline egy nem épp őszinte mosoly keretében kitessékeli magát, Emerson pedig közli, amiért jöttek: megnyugtatja az anyukát, hogy Neddel egész éjjel kinn fognak őrködni a házuk előtt, hátha elkapják a gyilkost.

Így is lesz, a kocsiban viszont elkerülhetetlen, hogy egy idő után az érzelmek felé terelődjön a beszélgetés vonala. De jön a meglepő fordulat: Emerson olyan szívszorítóan pontos leírást ad arról, amit most Ned érezhet, hogy ez még a Pitekészítő figyelmét sem kerülheti el. Emerson pedig végül kiböki, hogy neki van egy lánya! Na, ez meglepett. Ned rögtön ugrik a témára, de Emerson kijelenti, hogy erről soha többet egy szót se. És ahogy nagy nehezen összeszedi magát, megjelenik valaki a kocsi mögött, és csendesen egy krumplit nyom a kipufogócsőbe.

Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a két hős pedig remélhetőleg csak alszik a füsttel teli kocsiban. Ned hál istennek köhögve magához tér, gyorsan kikászálódik az ülésből, és próbál friss levegőhöz jutni. Észreveszi a krumplit a kipufogócsőben, kiszedi, és máris rohanás a kocsi másik oldalára. Feltépi az ajtót, és kirángatja onnan Emersont, aki kezd magához térni, de nem élvezi az életet, mivel meglátja a vállán a Hullaélesztő kezét… Jaj, ne, ugye nem? Dehogyis, nyugtatja meg Ned, de Emersonnak azért beletelik egy jó percbe, mire elhiszi, hogy nem lett újraélesztve. De csak eddig tart a nagy öröm, mivel egy frissen épített hóember áll Abnerék háza előtt.

Olive végre kézbesíti azt a pitét, amit még a rész elején jól telepumpált homeopátiás szerekkel, és Lily gondolkodás nélkül le is csap rá. A másik néninek nincs rá szüksége, ő amúgy is boldog, hiszen a következő turnéjukra varr ruhákat. Ahogy beszélgetnek, Lily az egész pitét benyomja úgy ahogy van, de a megelégedettség valami másba csap át: ahogy az asztalon lévő csokis fánkkal szemez, hirtelen annak szemei majd lábai nőnek, és ollóit csattogtatva lepattan a tálcáról. Hmmmm. Hogy ez nem vanília, az biztos, jelenti ki Lily széles vigyorral.

Chuck eközben békésen tésztát gyúr a Pitekuckóban, mikor megjelenik Oscar, a hajtinccsel a kezében. A bizalom jeleként adja vissza, mert úgy gondolja, hogy Chuck kifejezetten szeretné elmondani a titkát, és ő szívesebben hallaná tőle. Chuck gondolkodik, gondolkodik, de végül rájön, hogy a mérge kezd már elpárologni, így elveszi a hajat, és egy cinkos mosollyal mélyen a dekoltázsába rejti. Szegény Oscar már soha nem fogja megtudni Chuck titkát.

Emerson és Ned a hulla szállítását nézve elmélkedik. Előző nap, amikor Abnernél voltak, az anyja épp krumplit pucolt… talán véletlen egybeesés csak? Biztos ami biztos, majd a mostani hullát is megkérdezik, hátha ő látott valamit. De ebből se lesz semmi: a mentősök megcsúsznak a jégen, a hordágyról lezuhan a keményre fagyott holttest, és darabokra törik. Ugh. Ehhez én hozzá nem nyúlok, jelenti ki Ned, Emerson pedig egy percig sem vitatkozik, akkor irány Abner.

A srác még idegesebb, mint eddig: újból visszautasították a kérelmét, ezúttal nem más, mint Steve Kaiser. Az anya elújságolja, hogy az Óhaj-Sóhajos nő, Madeline milyen aranyos volt, mikor meghallotta, hogy Abner kérelmét újból elutasították: megígérte, hogy beszél Kaiserrel, és bemutatja neki az alapítványt. Nem is kell több, Emersonék összerakják a képet: „The Wish-A-Wish lady is a Kill-A-Killer!”

Nyomás az Über Élet életbiztosító földalatti parkolója, ahol már készülőben van a következő gyilkosság: Steve Kaiser épp a kocsija zárjával bajlódik, miközben Madeline halkan sompolyog mögötte egy baseballütővel a kezében. A csávó azonban észreveszi, és menekülni próbál, de nem sok sikerrel, a nő ugyanis leteríti, és már fél lábbal áll az áldozatán, mikor megérkeznek hőseink.

A tények a következők: Madeline McLean imádta a munkáját, imádott mosolyt csalni a beteg gyerekek arcára. De Abner kifogott rajta: bármivel próbálkozott, a fiút nem hatotta meg. Egy félresikerült sztepptánc után Abner kijelentette, hogy őt csak egyvalami teheti boldoggá, mégpedig az, ha az összes szemét, aki visszautasította a kérelmét, megdöglene. Madeline pedig ezt véresen komolyan vette.

Vissza a parkolóba. Madeline a hirtelen előrántott fegyverével hadonászik, és annyira belemerül a magyarázásba, hogy magára hagyja áldozatát, akinek nem is kell több, elmenekül. Csakhogy egyikőjük sem tudja, hogy Bobo, az Óhaj-Sóhaj hölgy kismajma eközben bemászik a nő üresen hagyott kocsijába, és annyira megtetszik neki a sebváltó, hogy játszani kezd vele, de olyan ügyesen, hogy egyesbe rakja, a kocsi megindul, és elgázolja vele tulajdonosát. Madeline halott, de üröm az örömben, hogy a szíve nem károsult, így végre Abner egyetlen kívánsága is teljesülhet.

A Pitekészítő és Chuck találkoznak, mégpedig nem máshol, mint a temetőben. Ned megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy Chuck haragja már elmúlt, és még egy mosolyt is megereszt, bár nem tart sokáig: Chuck elújságolja, hogy van egy ötlete, és lesöpri az előtte álló sírkövet, amin a Charles Charles fantáziadús név szerepel. Ned kijelenti, hogy nem fogja életre kelteni Chuck apját egyetlen percre, csak azért, hogy újra megölhesse a szeme láttára. A Halott Lány szomorú, de nem tud mit tenni, valahol mélyen belátja, hogy igaza van.

Utolsó jelenet: Lily a fura fényeknek és egy semmiben lebegő hableánynak magyarázza, hogy egyszer régen kilopakodott a havas kertbe, és csinált két hóangyalt Charlotte-nak. Nem mondta el, hogy ő volt, így a kislány azt hitte, hogy a szülei voltak azok: az egyik az apjáé, a másik Lilyé. A lebegő hableány helyén a valóságban Olive ül, összeráncolt szemöldökkel: Mi az, hogy Lilyé volt a másik? Hát úgy, hogy én vagyok Charlotte mamája!!! MICSODA?! Na ezt mindenki eméssze meg szépen a következő évad kezdéséig.

Szólj hozzá!

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.