Ismét fontos információk birtokába jutunk a Moya legénységéről: Rygel nem tud festeni, pedig szívesen megörökítené fenséges önarcképét, Johnnak meg büdös a szája. Az előbbin nem nagyon lehet segíteni, az utóbbit viszont D’Argo igyekszik megoldani, ám mivel ő nem tartja elég alaposnak és kielégítőnek a földi technikákat, egy fehér kis férget nyom bele Crichton szájába, aki kelletlenül elismeri, hogy a lárva mentolos íze nem is rossz. Persze, nem is egy átlagos nap volna a leviatánon, ha a csapat nem kerülne veszélybe. Most éppen egy nagy rakás aszteroidatörmelék mellett lavírozik a Pilóta és Aeryn, mivel a köd túlsó oldalán egy Martalóc típusú Békefenntartó hajó pásztázza a környéket.

Aeryn gyorsan ledarálja a tudnivalókat: a Martalócokon ötfős elit kommandó utazik, akik még a Békefenntartók között is durváknak számítanak. Csupa örömhír. Szerencsére a köd leárnyékolja a hajó érzékelőit, így egy idő múlva megfordul, és továbbmegy. A csapat fellélegzik, de csak mert nem tudják, hogy a köd – ami igazából nem is köd, hanem sok ezer bogárszerű izé – éppen beszivárog a Moya nyílásain. Rikoltozós főcím.

Míg a legénység a hirtelen manőverek miatti rumlit takarítja, a szellőzőnyílásokból figyelik őket. Aeryn elmeséli, hogy éppen Crais aláírására várt az áthelyezési kérelme egy Martalócra, azért ismeri ennyire mind a hajót, mind az elitosztag taktikáját. John attól tart, esetleg visszajöhetnek a katonák, de Aeryn megnyugtatja, hogy nem valószínű, a keresési mintájuk elég kötött, szinte kizárt, hogy megint erre járjanak. Aerynnak melege van, s mint kiderül, valóban az optimum fölé emelkedett a hőmérséklet, három fokkal. Épp az utolsó simításokat végzik a rendrakással, mikor az egyik bogár egy fullánkot lő Aeryn kezébe. A nő fémszilánknak hiszi, így épp csak kihúzza a fullánkot, és elhajítja, a bogár pedig begyűjti. A hídon D’Argo is éppen eldob egy fullánkot, mikor befut Crichton és Aeryn. A luxán kiderítette, hogy valami eltömítette a szellőztetőket, ezért nem tudják kiereszteni a hőt az űrbe, s ha nem oldják meg a problémát, néhány órán belül akár húsz fokkal is melegebb lehet.

A legénység különválik, hogy kiderítsék, mi tömítette el a szellőzőjáratokat. John Zhaannal tart, aki az űrhajós panaszkodására megnyugtatja, hogy előbb-utóbb úgyis belejön, mi hogy működik a hajón. Crichton örül, hogy legalább a papnő megérti, mert a leviatán két ügyeletes katonája a legjobb esetben is egy földi idiótának tartja. Végül ők is szétválnak, és John egyenként átvizsgálja a lakókabinok szellőzőit. Már csak a sajátja van hátra, mikor rajtakapja az egyik hatalmas bogarat, ami hajszálat akar lopni a fésűjéből. Amolyan férfiasan felpattan egy asztal tetejére, és onnan értesíti D’Argót, aki azt kéri, kapja el a bogarat. Crichton minden bátorságát összeszedi, megküzd a szörnyeteggel, szökdécsel és toporzékol, míg végül rádob egy takarót és addig veri az állatot a falhoz, amíg az abba nem hagyja a sipákolást. Zhaan megvizsgálja a döglött bogarat, és legnagyobb meglepetésére John DNS-ét találja benne.

D’Argo azon fáradozik, hogy bejusson egy üres szobába, amit a bogarak hermetikusan lezártak egy pur-habra emlékeztető piszokerős, kék anyaggal, amibe még a Jedi-lovagoknak is beletörne a lézerbicskája. Aeryn egyre ingerültebb, John azt is megtudja D’Argótól, miért: a szebésai fajnak nincs olyan mirigye, amely alkalmazkodni tudna a nagyfokú hőmérsékletemelkedésnek. Ezt hívják hődelíriumnak, melynek hatására a sejtek túlmelegednek, leáll az idegrendszer, majd a beteg elveszíti először a rövidtávú emlékezőtehetséget, majd a mozgásfunkciót, végül a hosszútávú memóriát. A Békefenntartók könyörületből végezni szoktak a végső stádiumban, az élő halál állapotában vegetáló társaikkal. Zhaan közli a különös eredményt Crichtonnal, és újabb mintát kér az ellenőrzésre, most lehetőleg egy élő példányt.

John el is indul cserkészni, közben pedig megint magában morgolódik, hogy neki jutott a szar meló. Az egyik folyosón Zhaanba botlik, és csak azután jön rá, hogy segített a kékségnek tovább emelni a hőmérsékletet egy csap elzárásával, miután az jól lekaratéjozta, és ott hagyta az enyészetnek a padlón. Távozás előtt Zhaan azért még jól lerókázza a csapot olyan kék trutyival, mint amivel D’Argo is szenved. Sebaj, tapasztalt már ennél furcsábbat is ezen a hajón, gondolja Johnny, és tovább mendegél. A vezérlőben ott találja Aerynt, aki legutóbbi találkozásuk óta már nem izzad, és egy kicsit sem tűnik delíriumizáltnak. Crichton elég hülye hozzá, hogy ezt ne gyanúsnak, hanem inkább aggasztónak találja, és addig rángatja Aerynt, hogy feküdjön le, pihenjen, míg az egyszer csak meg nem unja, és kapásból lefejeli őt. Dulakodni kezdenek, melynek eredményeként „Aeryn” egyik karja tőből kiszakad. Végszóra fut be az igazi Aeryn, és egy csodálkozó gülüszem versenyben méri össze tudását Crichtonnal a mását látva.

Zhaan elemezget, az ál-Aeryn az utolsó porcikájáig megegyezik az igazival. John kapcsolja össze először a Crichton-DNS-ű bogarat és a másolatokat, a bogarak veszik fel az alakjukat. Hogy meg tudják különböztetni a valódi legénységet a bogaraktól, valahogyan meg kell jelölniük magukat. D’Argo ajánlatát, miszerint mindenki vágja le a kisujját, gyorsan elvetik, és John ötletét ültetik át gyakorlatba: mindenkinek befestik a kézfejét. Aeryn közben egyre rosszabbul van, a rövidtávú memóriája már alig működik. Míg D’Argo és Crichton betuszkolják Rygelt az egyik szellőzőnyíláson, hogy nézzen körül, addig Aeryn meglátogatja Pilótát, aki látva a másik állapotát, egy utolsó lehetőséget is kihasznál a hajó lehűtésére. Kinyitja a raktér ajtaját, s habár így védtelenek lesznek egy esetleges támadással szemben, legalább valamivel kevésbé lesz meleg. D’Argo és John elbeszélgetnek, a luxán arról mesél, hogy a szebésai hődelírium még a halálnál is rosszabb. John úgy gondolja, D’Argo azt szeretné, ha Aeryn meghalna, mire az letámadja, és annyit mond, jobban szeretné, hogy Aeryn életben maradjon, mint hogy az összes Békefenntartó meghaljon. Crichton szerint ez nem túl sok, én mondjuk nem értek vele egyet, de mindegy.

A dolgok kezdenek igazán felpörögni a hajón. Rygel megtalálja a bogarak fészkét, ahol egyre több a tojás, és még több a kikelt lény. A hyneriai próbálna kijutni, de csapdába esik. Zhaan végre megtalálja a szert, ami oldja a kék trutyit, ám még mielőtt szólni tudna a többieknek, az egyik bogár nyakon szúrja valami agyarfélével. Aeryn elveszíti az eszméletét, D’Argo elmegy érte a pilótához, majd a vezérlőbe viszi. Crichtont megtámadja saját maga, de végül sikerül legyőzni, csakhogy a másolat azonnal alkalmazkodott, mikor meglátta a festéket John kezén. Mindegy, végül megvan a tökéletes azonosító: eddig egyetlen másolat se szólt egy szót sem. A vezérlőbe Zhaan támolyog be, akinek a nyakában még mindig benne van a fullánk, és folyamatosan pumpál bele a delviai nyakába valamiféle mérget. D’Argo ki akarja vágni, ám ekkor Zhaan megváltozik: a drákok – mint kiderül, így hívják a bogarakat – uralkodója használja szócsövéül. D’Argo legszívesebben rögtön lekaszabolná, ám John nem hagyja, mert beszél, tehát ez nem másolat, hanem az igazi Zhaan.

A drák királynő elmondja a csapatnak, hogy a genezis, vagyis a teremtés ciklusában van, amit a legénység megzavart, ártott a népének, ezért mindenkinek pusztulnia kell. John rájön, hogy a bogarak egész addig nem támadtak rájuk, amíg ő meg nem ölt belőlük egyet. Kiszedi „Zhaanból”, hogy a ciklus nagyjából a közepén tart, aztán elmondja a királynőnek, hogy sem ők, sem a hajó nem bírja ki ezt a hőséget, márpedig ha a Moya elpusztul, megszűnik a meleg, és a kicsinyek elpusztulnak. Alkut ajánl neki, ha mérsékli a hőmérsékletet, a szaporodási ciklus végéig nem állnak ellent a bogaraknak, és nyugton maradnak. Ez egész jól megy addig, amíg a Martalóc vissza nem jön, és minden gond nélkül landol a raktérben, amit ugyebár a Pilóta nyitott ki. Miután a Békefenntartók megtalálják az ál-Aeryn holttestét, első megmozdulásukként szétlövik az egyik ál-D’Argót, mire a fűtés ismét a maximumra kapcsol.

Aeryn állapota a hirtelen jött forróságra rohamosan romlani kezd, pedig már javulóban volt. Megígérteti Crichtonnal, hogy megöli, mielőtt az élő halál állapotába kerülne. Közben a Békefenntartók egyre több másolattal végeznek, és a meleg rájuk is hatással van. John hiába próbál kapcsolatba lépni a királynővel, az nem reagál, ezért Rygelt kéri meg, hogy ha már ott van a fészeknél, legalább tegye egy kicsit hasznossá magát, és tárgyaljon a drák királynővel, mint uralkodó az uralkodóval. Rygel nagy nehezen belemegy, aztán felmászik a szülőcsatornán, ahol a tojások jöttek ki. Jesszusom, ez vajon melyik író agyából pattanhatott ki? A megbeszélés eredményes volt, azonban a másolatok hiába támadják a kommandósokat, azok sorra végeznek velük. John rábeszéli a királynőt – aki megint átveszi rövid időre Zhaan testét –, hogy eressze ki őket a kabinból, hogy segíteni tudjanak, majd Aeryn beleegyezésével még a hőmérsékletet is megemelteti. D’Argo halott másolatnak tetteti magát, így sikerül az egyik kommandóssal végeznie, és a fegyverét is megszerzi, közben Zhaan hideg zuhannyal próbálja lehűteni Aeryn testét.

Mire a katonák a vezérlőbe érnek, már teljesen szét vannak esve, úgyhogy egy kivételével már csak bágyadtan rebegtetik a szempilláikat, mikor vagy tucatnyi Crichton sétál be a helyiségbe. Végül az igazi is megérkezik, és ajánlatot tesz a Békefenntartók vezetőjének: elmehetnek, ha megmondják Craisnek, hogy szálljon le a leviatánról és legénységéről, különben irgum-burgum. A kommandós még tesz egy erőtlen kísérletet John megkéselésére, de mikor D’Argo is előkerül a frissen zsákmányolt puskával, megadja magát. A Martalóc távozik, a drákok ciklusa pedig befejeződik. Lassan minden helyreáll, a királynő utoljára elbúcsúzik a hajú uralkodójától, Rygeltől (a többieknek is int), majd a népével elhagyja a Moyát. John és Zhaan a szimbiotizmusról és az élet dolgairól mereng, és végül mindenre azt a választ kapják, hogy idő és türelem kell. Végül Crichton Aerynt is meglátogatja a teraszon, mert hát egy valamire való űrhajónak olyanja is van. Aeryn nagyjából rendbejött, a memóriája is majdnem teljesen helyreállt. Bocsánatot kér Johntól, amiért azt hitte, egy olyan alacsonyabb rendű faj, mint a humán, nem érdemes másra, mint hogy eltapossák, aztán megkérdezi tőle, betartotta volna-e az ígéretét, ha arra kerül a sor? John nem felel, csak a távozó drákok ködét figyeli.

„Aeryn: A te világodban biztos nincsen ilyen könyörtelen, fegyelmezett erő.
John: Mi hátvédnek hívjuk őket, vagy sorozatgyilkosnak, attól függően, hogy profik vagy amatőrök.”