A kis Ned élete 11 hete, 1 napja, 7 órája és 41 perce változott meg örökre, amikor megérintette halott anyját, és ennek következtében akaratlanul megölte Chuck apját. A bentlakásosban a szebb időkre gondol, mikor még vele volt az anyja, a pitéi, a lány, és annak az apja, és mindenki boldogan élt. Ám rá kell döbbennie, hogy azóta annyi tragédia történt miatta, hogy már soha nem lesz képes békésen álmodozni. De azért a reményt nem adja fel.

Ezt követően a felnőtt Pitekészítőt látjuk, ahogy a szomszédos ágyban ébredező Halott Lányt nézi. Ned bevallja, hogy imádja nézni a lányt, ahogy felébred, mert olyan, mintha visszajönne az életbe. Chuck mosolyogva kikászálódik az ágyból, de véletlenül megbotlik a földön fekvő kutyában, és egyenesen a fekvő Ned karjaiba zuhan! WTF?! Halk szisszenést hallunk, ismerjük ezt a hangot, hiszen annyiszor láttuk már a Hullaélesztőt munka közben. Chuck mozdulatlanul fekszik, Ned lélegzete elakad (a miénk is), az nem lehet, hogy ennyi volt, mégis, hogy történhetett ez? De a lány felkapja a fejét, és nagyon is él!! Ned hápog (mi is), hogyhogy nem működik a varázsereje? Kit érdekel, mondja Chuck, és ráveti magát a Pitekészítőre. Hmm, ez már gyanús. Hatalmas csókcsata zajlik, egymás után kerülnek le a ruhadarabok, de Chuck még a ruhák ledobása után is vetkőzni akar; megfogja a saját bőrét és úgy húzza le magáról, ahogy a normális ember a pulcsit szokta, és a használt bőr alól Olive bukkan elő! Ez már nekem sok. Olive ráveti magát a Pitekészítőre, mire az felébred, és zavarodottan körülnéz. Á, szóval egy álomról van szó, így máris logikusabb. A mellette ébredező Chuckkal ugyanaz a párbeszéd következne, mint a jelenet elején, de Ned meg sem akarja kockáztatni, hogy a végkimenetele is ugyanaz legyen, így válaszait 1-1 szóban lerendezi, és furdaló lelkiismerettel felkel.

A bonyodalom a Pitekuckóban folytatódik, Nednek muszáj elmondania valakinek az álmát és az érzéseit, és ahogy elnézem Emerson reakcióját (szemforgatás, diszkrét öklendezés), nála jobb embert nem is találhatott volna. Olyan mondatokkal próbál segíteni, mint „Az a nő egy bombát dobott a tudatalattidra a nyálával”. Yummy. Eközben a csajok mindent kibeszélnek, Olive állítja, hogy a csók nem jelentett semmit, Chuck pedig érdeklődik, hogy pontosan milyen puhák is a Pitekészítő ajkai.

De a részt átölelő gyilkossággal is foglalkoznunk kell. Az áldozat egy híres kutyatenyésztő, Harold Hundin, akire irodájában találtak rá, egy hegyes végű kefével (!!) a mellkasában. A következő helyszín a hullaház, az áldozat azon kesereg, hogy szeretett volna elbúcsúzni a kutyájától, Bubblegumtól (és ismét itt a csodás szinkron, miért nem lehetett valami magyar neve szegény kutyának? Így elvesznek a poénok, és még hülyén is hangzik), valamint azt is elmondja, hogy nem késelés történt. Épp a mandulás kávéját itta (aminek inkább cián íze volt), amikor rosszul lett, megcsúszott, és rázuhant a kefe kiálló hegyes végébe. Kérdés: Ki adta a kávét, ki mérgezte meg? Hát a feleségem, mondja az áldozat, Emerson pedig hálát ad az égnek ezekért az egyszerű, egyértelmű válaszokért.

Mi persze már eléggé ismerjük a sorozatot ahhoz, hogy tudjuk, lesz itt még kavarás, és íme: az áldozatnak négy (!) felesége volt. Mármint egyszerre. Csodás dolog a poligámia. Öröm az ürömben, hogy Emerson végre Olive-ot is bevonja a játékba, így mindegyik feleségnél más-más arc fog kérdezősködni, ami kevésbé feltűnő. Szuper, az inkognitós ügynökeink akcióba lendülnek.

Az első feleség, az öntelt Hillary egy kutya-szépségszalon vezetője. Hozzá látogat el az „Ubi”-ra átkeresztelt Digby és Olive. A lány elköveti a legnagyobb hibát, amit ilyen helyzetben el lehet: valós infót ad ki magáról és a Pitekuckóról, na ebből még bajok lesznek. A második feleséghez, a kutya-pszichológus Heatherhöz Ned és Digby látogat el (Ned kreativitása határtalan az inkognitót illetően: egyszerűen nevet cserél a kutyával), és ha már ott vannak, megpróbálják megoldani „Ned” párzási problémáit. A kutyakiképző Simone-hoz maga Emerson megy el Digby társaságában, a csaj pedig olyan szigorúan néz, hogy én komolyan félek tőle. A negyedik feleséghez, a vakvezető-kutyákat kiképző Hallie-hez a magát vaknak tettető Chuck és Digby látogat el. Az álca hamar lehull, de Chuck egy percig sem bánja, barátilag cseveg az özveggyel; lássuk be, ebben ő a legjobb.

Az összegyűjtött információk a következők: Mindannyian nagyon szeretik a kutyákat, főleg a szuperkutyát, Bubblegumot, aki az áldozat saját tenyésztése volt: egy „coll-a-dor-russell-a-poo” (Collie, labrador, jack russell terrier, és egy pudli keveréke). Sajnos a kutya már csatlakozott a gazdájához, ugyanis Simone véletlenül elgázolta őt. És többek között kiderül, hogy a halála napján az áldozat mind a négy feleségétől kapott kávét. Ez szívás, de legalább megkaptuk arra a választ, hogy hogyan tudott elviselni négy feleséget egyszerre.

A Pitekuckóban a négy nyomozó épp a szerzett infókat egyezteti, amikor a feleségek berontanak a boltba (Olive leírása alapján nem volt nehéz megtalálni), és kicsit sem tűnnek boldognak. Emerson gyorsan a kezébe veszi a dolgokat, és kideríti, hogy a mandulás kávé Hallie specialitása. Tehát ő a gyilkos. Chuck nem hisz a fülének, és mi sem, még van 20 perc a részből, itt még lesz valami. De egyelőre Hallie-t bebörtönzik, Emersonnak pedig jön a telefon, hogy a vakok létrehoztak egy „Szabadítsátok ki Hallie-t!” Alapítványt, és a pénzt az kapja, aki bebizonyítja, hogy a lány ártatlan. Nincs is több kérdésem, irány a börtön.

Hallie-t faggatják, hogy szerinte ki ölhette meg a férjét, és neki van is egy tippje: Ramsfeld Snuppy, egy rivális kutyatenyésztő, aki magának akarta Bubblegumot, hogy szuperkölyköket hozzon létre. Irány hát az irodája, ahol a várakozás közben Chuck a poligámia előnyeit fontolgatja. Szegény Ned álla a földet súrolja, hiszen neki még ez a két csaj is túl sok fejfájást okoz. Jön Snuppy, kezében Bubblegum hamvaival, ugyanis az áldozat eladta neki a kutyát, élve vagy holtan. Én pedig komolyan elgondolkozom azon, hogy vajon mi történne, ha Ned megérintené a hamvakat.

Emerson rögtön szalad Simone-hoz, hogy kérdőre vonja: miért nem említette az előző beszélgetésükben, hogy a férj eladta Bubblegumot? A csaj terel, a beszélgetésből nem sok derül ki, de otthon Emerson tudatalattija egy pofás kis álom keretében összerakja a dolgokat: akárhányszor Simone-nál jár, a néhai csodakutya nyakörve soha sincs ugyanott, ergó valaki kutyát sétáltat vele. Simone ezt követően bevallja, hogy Bubblegum él, és kimegy a szobából, hogy megmutassa, de a kutya helyett egy jókora kloroformos zsepivel tér vissza, és egy kis emberi rodeót követően elkábítja Emersont. Hoppá, asszem megvan a gyilkosunk.

A Pitekuckóban ehhez képest békésen zajlik az élet. Amikor Ned már nem tudja tovább kerülgetni Olive-ot, kijelenti, hogy a nyáluk nem kompatibilis egymással (elismerésem, így kell lerázni egy csajt), és elviharzik. A helyét az üzletbe betérő Hillary veszi át, Olive pedig elújságolja neki a nagy hírt, miszerint Snuppy tudja klónozni Bubblegumot a hamvakból is. A nőnek pedig ezt hallva nem valami őszinte a mosolya.

Emerson megkötözve ébred, szája kipeckelve, Bubblegum pedig egy centire az arcától vicsorog. És még az ingje is felettébb röhejes. Simone úgy gondolja, hogy Snuppy rájött arra, hogy a hamvak nem Bubblegum hamvai, így Emersont küldte el hozzá felderíteni. Emerson ellenáll, Simone pedig lelép, mennie kell az áldozat temetésére. Miután megtudjuk, hogy Emerson nem szereti a sötétséget, mivel egyszer pajtásai két éjjelre bezárták egy mosógépbe, végül sikerül kiszabadulnia. A Pitekuckóban leadja a drótot: nyomás, Simone mindjárt megöli Snuppy-t!

Az irodába érve már csak a ciános bögréjét szorongató Snuppy holttestét találják. Emersonnak viszont nem áll össze a kép: ha valóban Simone lenne a tettes, már őt is megölte volna, mikor rájött, hogy Bubblegum él. És ekkor egy terv körvonalazódik a fejében, ó igen, jön a végső játszma.

A temetésen vagyunk, a feleségek szép szavakat mondanak a férjükről, mindenki gyászol. De erre a szomorú eseményre a Pitekészítőék is készültek valamivel. Egyetlen érintés, és Snuppy máris élénken nézelődik és cseveg Emersonnal a hátsó sorban. A feleségek meghallják, de nem törődnek vele, kivéve Hillary-t, aki úgy néz rá, mintha szellemet látna, és ha még ez sem lenne elég gyanús, a biztonság kedvéért felkiált: Hogyhogy te nem haltál meg? Amatőr. Hillary elrohan, Digby és Ned utána (persze csak miután Snuppy-t újból megérintette), és együttes erővel sikerül elkapniuk.

A tények a következők: Hillary volt az első feleség, és nagyon nem tetszett neki, hogy osztozkodnia kell három másik nővel a férjén; így amikor megalkották Bubblegumot, a kutya lett a mindene. De Hillary nem tudta elviselni, hogy Harold el akarja adni Bubblegumot tenyésztési célokra, ezért megmérgezte a kávéját és a gyilkosságot Hallie-ra kente. Csakhogy az áldozat ekkorra már aláírta a szerződést, így a szuperkutya Snuppy-é lett, élve vagy holtan. Addig nem is volt ezzel semmi gond, amíg Olive el nem újságolta neki, hogy Snuppy a hamvakból is tudja klónozni a kutyát. Ezután Hillary következő útja rögtön a kutyatenyésztőhöz vezetett. A többit már tudjuk.

A Pitekuckóban Ned nem tudja már elviselni a feszültséget közte és Olive között, ezért bocsánatot kér (többek között azért, hogy azt mondta, hogy a nyáluk nem kompatibilis egymással). Olive megfogja a Pitekészítő kezét, és kijelenti, hogy számára csak az a fontos, hogy a fiú boldog legyen. (Ez valahol igaz is, de annak azért jobban örülnék, ha velem lennél boldog, gondolja magában.) Ned rájön, hogy a szeretet többféle formát is ölthet, és ez megnyugvással tölti el. Este lefekvéskor Chuck és Ned a poligámia pro és kontráit elemzi, a Pitekészítő pedig nyugodt szívvel jelenti ki, hogy őt csak az teszi boldoggá, hogy Chuck vele van. Ezt nevezem happy endnek.