Csillagidő 41509.1. Riker parancsnokkal nyit a kép, akinek a jelenléte hirtelen sürgőssé válik a hídon. Az Enterprise az Epsilon Mynos rendszerben jár, ahol a XXIV. századi városi legendák szerint egy rejtőzködő bolygó található, mely egy rendkívül fejlett faj otthona. Remélem senki nem kételkedett benne, hogy a derék legénység már az első alkalommal talál valami szokatlant, amely a siker reményével kecsegtet. Mire Egyes megérkezik, már mindenki Tascha konzolja körül tolong. Picard gyorsan vázolja a helyzetet, hogy Riker is dobogó szívvel és izzadó homlokkal kémlelhesse a képernyőt. Majd láss csodát, egyszer csak, mint egy délibáb, előtűnik egy narancsszínű bolygó képe. Picard-ék úgy vigyorognak, mint a kisgyerek, aki először éri el az édességes fiók fogantyúját.

A bolygó neve Aldea, ahonnan azonnal hívás érkezik és egy dekoratív leányzó, Rashella köszönti a megjelenteket. Picard lelkesen válaszol és azonnal megegyeznek, hogy formális találkozó keretén belül is köszöntik egymást. A képernyő elsötétül és Picard-nak még annyi ideje sem marad, hogy kitalálja, hogy a hétköznapi pizsamaruha helyett a díszesebb, de legfőképpen jótékonyan hosszabb felsőrésszel rendelkező díszegyenruhák közül, melyiket vegye fel, amikor Rashella és agy másik aldeai, Radue hirtelen megjelenik a hídon. A megkövülten állókat köszöntik, majd egy kis ajándék átnyújtásával egyidejűleg meghívják a felszínre. Közlik, hogy az Enterprise transzportereire ne számítsanak, csak ők tudnak bárkit a bolygóra ki- és bejuttatni egy a karjukra szíjazott szerkezet segítségével.

Az első, aki magához tér, az Crusher doki, aki azért veszi sípolva a levegőt, mert a hajó transzportereinek kikerülésével a tisztítóeljáráson sem estek át a vendégek és már egy rakás egzotikus betegséget vizionál. Gyanúját megerősíteni látszik, hogy Radue érzékeny a fényre, (meg talán Vöröske nyüszögésére is) és ezért hamarosan el is tűnnek a hídról. Picard-nak csak annyi ideje maradt, hogy Egyesnek kiadja a parancsot, hogy szedjen össze egy üdvözlő kontingenst, mikor az, valamint Beverley és Deanna eltűnik a hajóról. Az aldeaiak nem nagyon hagynak kétséget afelől, hogy kik vannak hazai pályán és erőfölényben. A három tisztet egyébként kedvesen fogadják a már megismert aldeaiak és egy harmadik, akit Duana-nak hívnak, majd ebédelni hívják őket. Ezalatt a hajón Data azt magyarázza Wesleynek, hogy miként lehetséges, hogy a bolygó mindezidáig elkerülte a felfedezést. Egy olyan szerkezetet használnak, mely képes a fényt eltéríteni. (Nem vagyok képzett XXIV. századi mérnök (sőt XXI. századi se), de ez maximum csak a vizuális felderítést teszi nehezebbé szerintem, más érzékelőknek azért kellene valamit jelezniük. Nem?) Ezen kívül a bolygót egy rendkívül erős pajzs is védi. Elképzelhető, hogy az aldeaiak akarták, hogy megtalálják őket?

Radue ezalatt előadja, hogy egy igen előnyös csereüzletet szeretnének felajánlani, melyben ők nagyon jelentős mennyiségű tudást adnának... gyerekekért cserébe. Hát, ez elég beteg ajánlatnak tűnik. Radue elmondja, hogy ők egy nagy és erős (bla-bla-bla...) civilizáció, de már egy ideje csak vegetálnak, mert nem születnek gyerekek a bolygón. Riker az első, aki visszanyeri az eszméletét és közli, hogy nagy valószínűséggel előbb fog Worf hadnagy fellépni egy zenés varietéműsorban, mint vezető táncosnő, minthogy ebbe belemennének. A vendéglátók számítottak erre a válaszra és közben már megvizsgálták a hajót a gyerekek hollétét kutatva. Vöröske még megpróbálkozik azzal, hogy biztosan van orvosi megoldás, de Rashella közli, hogy az ő orvosaik már mindent megpróbáltak és nem jöttek rá. Lefordítva aldeairól: Csak nem képzeled, hogy te, aki hozzánk képest egy koponyalékelő törzsi kuruzsló vagy, majd találsz megoldást?! Nesze pár csirkecsont, inkább jósolj ezekből.

Miután egyértelművé válik, hogy Rikerék nem fognak gyerekeket eladni, mindhármat visszazavarják a hajóra. Beverly épp időben érkezik a hídra, hogy lássa, ahogy egyszülött fiát lesugározzák a felszínre két másik fiúval és négy kislánnyal együtt. (Indy Jones elindul a palota felé.) Odalenn Radue elmondja nekik, hogy nincs miért félniük, ezentúl itt fognak élni. Egységeket (családokat) jelöl ki nekik, attól függően, hogy kinek mihez van tehetsége. Ugyanis ők még ezt is tudják. Az egyik kisfiú szobrász családhoz kerül, pedig eddig még azt sem tudta, hogy mi az. Itt erősek lehetnek a predesztinációs tanok. Radue szerint ők ugyanis különleges tehetségű gyerekek. Na, tessék, szegény Patrick Stewart mindig belefut ebbe a témába, de itt legalább a saját lábán teszi.

Ha már egyébként itt tartunk Radue bejelentkezik az Enterprise-ra, persze csak képben és hangban, amit jól is tesz, mert Picard a barbár szótól kezdve, mindent üvölt, ami csak eszébe jut és kellően mássalhangzó alapú, hívják is az ablakmosókat képernyőtisztításra. Radue higgadtan csak annyit mond, hogy visszaszól, ha a kapitány arca már kevéssé fog emlékeztetni egy klingon targ pofájára. Tekintve, hogy érzelmi kitörések nem zavarják a munkájában, Data vizsgálgatja az Aldea-t védő pajzsot és rájön, hogy az bizonyos helyeken meggyengül néha annyira, hogy át lehet sugározni rajta, csak a baj az, hogy nem kiszámítható időközönként történik mindez.

Odalenn már minden elrabolt gyermek már az új családjánál van. Valami egyébként lehet a szelekciós mechanizmusban, mert a szobrász kisfiú tehetségesnek bizonyul, míg az egyik kislány olyan zenét kezd játszani, hogy új apjának alig elég egy százas zsebkendő csomag. Wesley a vezetőhöz Radue-hoz került beosztásra (ha-ha-ha...). Duana, aki egyébként Radue felesége, megmutatja az ifjabb Crushernek a szobáját, valamint a szerkezetet, amely az Aldea-án őrködik. Ők Felvigyázónak hívják. Ez gyakorlatilag egy hatalmas számítógép és Wesley azonnal aktiválódik és feltesz vagy ezer kérdést, amelyekre nem kap választ. Egyszerűen azért, mert Duana nem tudja a választ. Én a helyükben itt kezdtem volna gyanakodni, hogy nem Wesleyt kellett volna elrabolni, de ha már itt van legalább úgy kellett volna vigyázni rá, mint Hannibal Lecter-re. Radue újra hívja az Enterprise-t, ahol a vénásan adagolt váliumtól a kapitány is megnyugodott végre és kész értelmesen tárgyalni.

Picard és Beverley újra a felszínen próbál egyezkedni Radue-val, aki nem érti, hogy miért ragaszkodnak ennyire a gyerekekhez. Én mondjuk Picard helyében Wesley-t otthagynám egy láda Toblerone-ért, de valószínűleg a kapitány ezt nem meri elsütni Crusher doki előtt. Rashella megígéri, hogy a gyerekeknek nagyon szép jövőjük lesz és alapját fogják képezni egy új aldeai generációnak. Vöröske érdeklődik, hogy miért olyan biztosak benne, hogy a gyerekek nem fognak majd abban szenvedni, amiben az aldeaiak. Radue szerint az ő problémájuk genetikai, míg ez az ismeretlen betegség a gyerekekben nem lehet meg. Picard taktikát vált és követeli, hogy Beverley találkozhasson Wesley-vel.

A családi összeborulásra Duana jelenlétében kerül sor, aki nem veszi észre, hogy egy tricorder szkenner részét Beverly a fia kezébe szuszakolja, aki lassan felfogja, hogy mit is kellene csinálnia. Miközben megállás nélkül fecseg, megkerüli Duanat, és a már jól ismert módon adatokat küld a Vöröske zsebében lévő tricorderre. (Ahogy így elnéztem Duanat meggyőződésemmé vált, hogy simán fotoszintetizál, az egész epizódban csak áll és gyűjti a fényt.) Az akció végére a szkenner visszakerül Crusher doki zsebébe. Miután Beverley csatlakozik Picard-hoz, aki továbbra sem hajlandó beleegyezni a gyerekrablásba, így a szokott módon mindketten visszatérnek a hajóra.

A már a hídon álló kapitányt megint zargatja egy kicsit Radue, hogy fogadja el az egyezséget, de ezúttal egy kis erődemonstráció keretében. Egy energianyaláb találja el a hajót, ami azonnal háromnapi távolságra löki a hajót a bolygótól. Mire felfogják, hogy mi történt, egy újabb hívásban közlik velük, hogy legközelebb olyan messzire kerülnek a bolygótól, hogy ahhoz képest a Voyager útja is csak olyan lesz, mintha a sarki fűszeresig ugrottak volna le. Néhány nap múlva újra a bolygó körül találjuk a hajót, viszont ez idő alatt Beverly rájön, hogy az aldeaiak sugárfertőzéstől szenvednek, az pedig köztudottan nem tesz jót a - hogy is mondjam csak - az el(nem)következő generációknak. A pajzs gyengítette az ózonréteget, és emiatt növekedett meg az ultraibolya sugárzás. (Kihúzhatjuk magunkat, hiszen fejlettebbek vagyunk az aldeaiaknál, igaz? Nekünk a XXI. század elejére pajzs nélkül sikerült roncsolni a saját ózonrétegünket.) Szerinte nagyon jó kezelést tudna ajánlani a bolygó lakóinak. (Gondolom, mint az ügyben érintett anya ez az lenne, hogy lőjék fejbe magukat.) Ezalatt Wesley – Gandhi nyomába lépve – békés ellenállást szervez és ettől reméli, hogy az aldeaiak megváltoztatják a véleményüket. A gyerekek innentől fogva nem hajlandóak együttműködni kijelölt családjukkal. Sót párolni azért nem kezdenek el.

Picard jelzi Radue-nak, hogy hajlandóak tárgyalni a feltételekről, és amíg ő és Vöröske lesugároznak, addig egy, a pajzson támadt résen keresztül Data és Riker egy üres folyosóra transzportálnak. Beverley próbálja Radue-t meggyőzni arról, amit talált és a gyógymódról. Egyszerűen le kellene kapcsolniuk a pajzsot, mert így mindannyian rövidesen meg fognak halni. Radue egyre idegesebb és megpróbálja a már ismert módszerrel, a karjára csatolt szerkezettel eltüntetni a kapitányt, de most ez valamiért nem működik. Most szó szerint igaz az egyszer hopp, másszor kopp. Riker ugyanis ezalatt lekapcsolta a számítógépet, ami mindent irányított, többek között a transzporter technikát és a pajzsot. Így lehetővé válik a gyerekek visszaszállítása a hajóra. Picard megmutatja az aldeaiaknak azt a lezárt termet, amiben a számítógép, a Felvigyázó központi rendszere van, és amely meghibásodott. Ennek kijavítására ajánl fel segítséget, amit Radue el is fogad. A krízis megoldódott, mindenki boldog, Enterprise el, ahogy ez már lenni szokott. (Én nem vagyok teológus, de a címmel kapcsolatban felmerült bennem, hogy Jézus valószínűleg nem ilyen kontextusban használta ezeket a szavakat.)