Albínó metálfesztivál edition
Földön vagyunk, bejövő féregjárat, Atlantisz az. Miután az előző részben végig gyíkpofákat kellett bámulnunk, meg Michaelt, szinte felüdülésként hat Teyla feje a monitoron. (Ne tessék félreérteni, nem fejezték le csajt.) Be vannak tojva, mert egy kaptárhajó közelít Atlantisz felé, úgyhogy rögtön Weir vezérasszonyhoz fordultak tanácsért. Weir kimondja a nyilvánvalót: uccu neki, álcázzátok a várost, Carsont meg kötözzétek bele az ősfotelba, hátha eldurvul a helyzet. A kaptárhajó megérkezik, mindenki lerágja a zománcot a fogsoráról, de a lidércek szokásos „khöö, kiszííívom a gigááádaat, khöö” fenyegetőzése helyett Sheppard jelentkezik be.
Szóval kapják ki Beckettet a székből, mielőtt képes lenne szétlyuggatni a vadonatúj kaptárhajónkat. Inkább jöjjön át, és csináljon valamit az albínó metálfesztivál 200 túlélőjével, akik most sztázisban henyélnek. Otthon Woolsey valamit dumál Weirnek, hogy az IOA besértődött Weir hozzáállásán, és most hunyorítva néznek rá. Még a végén valóban kirúgják. Teyla meglátogatja Michaelt. Michael kurva nagy hősnek érzi magát, amiért megmentette Sheppardöt, és megállította a Föld felé tartó kaptárokat, oszt mégis őrizet alatt van szegény. El akar innen menni, persze nem a lidércpajtásaihoz, mert azok lekorcsozzák éjjel-nappal. Csak adjunk neki egy hajót meg pár mirelit állampolgárt, aztán nem is hallunk róla többet.
Csakhogy túl sokat tud, helyette inkább megint emberré alakítjuk. Hiába no, mi is hülyék vagyunk. Weirt persze nem rúgják ki egyelőre, mert akkor menne a macera a helyettes kereséssel, és a Bajnai már nem ér rá. (Pedig akkor offshore helyett offworld cégekbe is befektethetne, akarommondani…) Persze az apróbetűs rész kimondja, hogy Woolsey visszamegy Weirrel Atlantiszra vizsgálódni. Ezalatt McKay próbál életet lehelni a kaptárhajónkba, de lidércek nélkül nehéz lesz irányítani. Ugyanis a hajó úgy működik, mint az ugró, csak nem ősgénnel, hanem lidércgénnel. Sheppard szerint van egy lidércgénes Teylánk talonban, valami hasznát is vegyük azon kívül, hogy Halloweenkor álarcot spórol magának. McKay áldását adja, de ha hosszú távra szeretnénk megtartani a hajót, akkor ki kell kapni azt a 200 fickót a sztázisból, mert elfogy az energia.
Semmi gond lerakjuk őket egy – na milyen? úgy van – erdős bolygóra. A Lathan nevű albínó metálarc – másnaposságát enyhítendő – kulaccsal a kezében próbál egy kis borpárlatot kicsalni Sheppardtől. Persze nem ad, úgyhogy Lathan legalább azt megpróbálja kikönyörögni, hogy hadd mehessen el pár sráccal a közeli Whitesnake koncertre. Sheppard közli, hogy ez dr. Becketten múlik, ugyanis az össznépi alkoholmérgezés témában ő a góré. Lathan nem vágja, hogy hol vannak a csajok, pedig minden fesztiválozó tudja, hogy a nőket mindig van, aki hazavigye. Na de most már Sheppard nagyon unja a fickót, úgyhogy visszaküldi a detoxba. Később az albínók és Michael összegyűlnek egy sátorban, ahonnan meg nem erősített forrásból a következő, nem hivatalos beszélgetést szereztük meg (gyengébb idegzetűek kedvéért kicsillagoztuk a nyugalom megzavarására alkalmas szavakat):
- Akkó ba**átok meg… ’hukk’
Másnap mindenki arra ébred, hogy Lathan nem jelenik meg a detoxban. Sheppardék az újdonsült anonim alkoholistáinkkal együtt elindulnak az erdőbe, hogy megkeressék. Végül Michaelék találják meg Lathant, aki egy fa tövében fekve Motörhead dalokat énekel. Elmondja a többieknek, hogy kihagyva a detoxot sikerült annyira berúgnia, hogy visszatérjen pár emléke. De Michaelék komolyan veszik az AA-gyűléseket, úgyhogy eltörik a nyakát, aztán ledobják egy lejtőn. Aztán balesetnek állítják be. Beckett felboncolja a srácot, addig meg hagyja, hogy a többiek saját magukat detoxikálják. Miután Weir és Woolsey megérkeznek Atlantiszra, utóbbi bejelenti, hogy szépen egyesével mindenkit meginterjúvol majd.
Beckett észreveszi a nyaktörést, úgyhogy kivonul a helyszínre, ahol nem igazán talál vért, amiből rájön, hogy már halottként dobták oda. Aztán észreveszi az egyik albínó barátunkat, amint igyekszik valahova. Tűz köré gyűlnek, ahol headbanggel megszakított mély huhogással nézik eget. Aztán feltűnik a már ismét visszaalakult Michael, és elkapja Beckettet. Kicsit zokon vette, hogy megpróbálták elhitetni velük, hogy leszokóban lévő, metálos alkoholisták, közben pedig galaxist uraló, életszívó hüllők. Különben is Michael diszkós, tessék csak ránézni. Atlantiszon McKay egy kaptárt fedez fel, ami kivételesen nem a város, hanem rehab bolygó felé tart. Woolsey rögtön baromkodik, hogy biztos kém van köztük.
Akárhogy is, nem engedhetjük, hogy a lidércek elérjék a bolygót, hiszen odalent 199 olyan fickó lézeng, akik mind tudják a Föld hollétét. A Daedalus még mindig odavan, úgyhogy Sheppard a kaptárt akarja beizzítani. Michael ezalatt felvázolja a dolgokat Carsonnak: akik visszaváltoztak, azokkal idehívtak egy kaptárhajót (huhogás), a többieket meg felajánlják a fuvarért cserébe. Michael tudni akarja, milyen meglepetéseket hagyott hátra Sheppard, úgyhogy megizzasztja kicsit a doktort. Megérkezünk a kaptárral, erre egy rakás másodlagos rendszer bekapcsol magától, észleljük a lidércek életjeleit. Sheppard meglepetése egy atombomba, amit aktiválni is akar, miután egy ugróval kihozták Beckettet.
A doki eszméletlen, de él, úgyhogy lelépünk, McKay meg aktiválja a bombát. Amit sajnos Michael már hatástalanított is (ez a fickó lesz a Pegazus-galaxis Apófisza, figyeljétek meg, nem képes megdögleni), köszönhetően Carson alacsony fájdalomküszöbének. Nincs más hátra, a kaptárral kell szétlőni a tábort. Neki is látunk, de ekkor megérkezik a másik kaptár. A Daedalust összefoltozták annyira, hogy utolérjen minket, de mire odaér, már csak a kaptárunk roncsait találják. Így kell két rész alatt szétbarmolni két űrhajót, remek. Sheppardék persze meglógtak az ugróval, így közelít a hepiend. De még itt van Woolsey. Úgy dönt, hogy az IOA-nek nem kell minden kis hibájáról tudnia, szerinte Weir jó helyen van az expedíció élén. Egyelőre. Úgyhogy hepiend. Egyelőre.
Facebook kommentek