Húha, valami különös van itt készülőben, mert ez az epizód nem a hagyományos módon kezdődik. A ding-ding-di-ding helyett most halk zene van, és közben elismételjük, hogy mit tudunk a cylonokról. Az ember megcsinálta őket, mire azok fellázadtak és elmentek, hogy negyven évre rá visszajöjjenek, és alánk pörköljenek, majd a sírig üldözzék a túlélőket. Ja, és mindez megtörtént már régen, és megtörténik újra.

A tizenkét emberszabású modell közül egy hiányzik, miután a férje föláldozta, de tudjuk, hogy cylonéknál ez nem jelent semmit. Az új-capricai kivonulás után járunk, és Ellen Tigh, akinek az utolsó emléke az, hogy álomra szenderíti a fejét Saul vállán, legnagyobb megdöbbenésére egy kádnyi kocsonyában találja magát. Ébredésében egy cylon Centurion a közönsége, hogy egyértelműsítsük a helyzetet.

A kezdeti sokk helyére aztán fokozatosan betolulnak az emlékek, merthogy Ellennek az új testében bekattan egy csomó dolog, amit még cylonként élt meg. Mikor megérkezik az első látogatója, Cavil atya, már a számunkra ismeretlen John néven szólítja. Cavil nem szereti a keresztnevét (nem hogy örülne, hogy nem Pilot Inspektor Leenek hívják), és annak sem örül, hogy Ellen az apukájáról mintázta őt.

Ellenstein a fiacskája jelenlétében nagyon higgadt és komoly, mint egy igazi tudós, Cavillel úgy viselkedik, mint egy nevelnivaló, elkényeztetett kölökkel. A kisfiú meg ott űz gúnyt az anyjából, ahol csak tud: megkérdőjelezi, minek programozták bele az alvást (amit mellesleg húsz éve kitörölt, hát innen az a csúnya bőr), és mi értelme volt összekombinálni őket olyan Centurion tulajdonságokkal, mint az istenhit. 

Cavil elmagyarázza, hogy ő gyűlöli az emberi érzelmeket (az ebben rejlő paradoxon nem tűnik föl neki), és csupán a családja robot ágát ért elnyomás és rabszolgaság miatt állt bosszút, és irtotta ki az emberiséget. Beviszi Ellenhez Boomert, így megtudjuk, hogy már egy évvel ezelőtt is nagyon jóban voltak (ez volt kábé a harmadik évad első felében). Cavil buzdítja Sharont, a hiperemocionális véglényt, hogy vonja kérdőre a teremtőjét, minek programozták ilyen sérülékenyre. 

Hasonló cipőben jár Sam Anders is, akinek a múlt héten meglékelte a koponyáját egy lázadó. Azóta is Cottle doki műtőjében van, és várja, hogy egy agysebész vegye kezelésbe, addig pedig értelmetlen hibrid-monológokkal szórakoztatja a jelenlévőket. A fejében keletkezett nyomás hatására neki is bevillan pár emlék, még olyanok is, amelyek a földi életéből származnak. 

Egy öntudatosabb pillanatában összehívják a végső öt cylon jelenlévő tagjait, és Sam mesélni kezd nekik. A Földön, kétezer éve, mind az öten egy kutatóintézetben dolgoztak a feltámadás technológián. Saul és Ellen már akkor is házasok voltak. Tyrol és Tory egy pár voltak, amin Tyrol csak hülyén röhög. Mint kiderül, ők nem feltalálták, hanem újra feltalálták a feltámadás, azaz a cylon-féle letöltődés és új testbe kerülés módszerét.

Annak idején a Kobolon a tizenharmadik törzs ezzel tűnt ki a többiek közül, hogy képes volt újjászületni, hasonlóképp, mint ma a cylonok, egy-egy mesterséges testbe. Ez a képesség a Földre költözés után elveszett, amikor elkezdtek természetes úton szaporodni. Ennek egy páran kevésbé örültek, és úgy döntöttek, megint megpróbálkoznak az újjászületéssel. Galen is nagy koponya volt, de az áttörést Ellen érte el.

A jelenlegi Tyrol inkább a hajókhoz ért, és elújságolja Adamának, hogy milyen súlyos sérüléseket talált a Galactica szerkezetében. A múltkori csak a kezdet volt, egy halom gerenda van elkorhadva, és hajszálrepedések húzódnak a fél vázban. Ezt csak ő tudja helyrehozni, ezért visszakapja a fedélzeti főnök posztját, viszont cylonokat nem alkalmazhat a munkálatokban. Tyrol szerint a megoldás pedig az ő infejlesztő hús-vér hajó technikájukban van, de az admirális ezt mereven elutasítja.

Sam folytatja a sztorizgatást, elmeséli, hogy mi történt, miután ők is megépítették a saját robotjaikat. A cylonok fellázadtak a teremtőik ellen, és a kataklizmát csak ők öten élték túl, mert letöltődtek az új testeikbe egy hajón, amelyet földkörüli pályára állítottak. A hajónak ugyan nem volt ugróhajtóműve, de fényközeli sebességgel elindultak megkeresni a Kobolon maradt társaikat.

Ott már csak a tizenkét törzs hűlt helyét találták, de eljutottak a kolóniákhoz, ahol, mivel az utazásuk kétezer évet vett igénybe a valós időből, az emberek már háborúba bocsátkoztak a saját cylonjaikkal. A robotok épp azon fáradoztak, hogy humanoidokat teremtsenek, de csak a hibridekig jutottak. A tizenharmadik törzs utolsó öt tagja segített nekik tökélyre fejleszteni a technológiát, és átadták nekik a feltámadás képességét is, csak hogy békét kössenek az emberiséggel. Nyolc cylon modellt hoztak létre, ebből jelenleg hetet ismerünk.

Tíz hónappal ezelőtt a cylonok és az emberek az algabolygónál kerültek összetűzésbe. Cavil azzal henceg Ellennek, hogy lekapcsolta az összes D'Annát, mielőtt elárulhatta volna, hogy tudja, ki az utolsó öt cylon. Az asszony erre felhozza az elveszett, hetes számú modellt, akinek a létezéséről eddig nem tudtunk. Ellen annyira kedvelte ezt a szériát, akiket Danielnek hívtak, hogy John Cavil féltékeny lett, és véglegesen kiirtotta őket.

A szupernóva-robbanás, amely az algabolygót is elpusztította, óriási hatással volt Cavilre. Ezt a csodálatos eseményt ugyanis a ványadt és korlátolt emberi testéből kellett megfigyelnie, amelybe a teremtői zárták. Ő, a mesterséges életforma, ahelyett, hogy omnipotens Csillaggyermek lenne, egy röhejes húsbörtönbe van zárva, és csak a töredékét volt képes fölfogni a látványnak, mert a szülei azt hitték, Isten akarata az, hogy ő emberszerű legyen. Nem csoda hát, hogy mizantróp tömeggyilkossá vált.

Négy hónapja elpusztult a feltámadás központ, és azóta a cylonok ismét halandóak. Cavil ezt súlyos traumának fogja fel, és Ellenből akarja kicsikarni a technológia titkát, melyet maguktól nem képesek újraalkotni. Csakhogy a nő tudása sem elegendő, a végső ötök mindegyikére szükség van a kért információkhoz. Ezt Ellen nem tudja megadni, ezért Cavil úgy dönt, kiműti a fejéből a tudását. Igen, a gonosz cylonok erre is képesek.

Sam is beszámol a többieknek a hetedik, kiiktatott Daniel-modellről, és elmeséli, hogy Cavil az öt teremtőjével is végzett, miután tőle megszabadult. Bosszút akart állni, ezért az ötök új testéből törölte az emlékeket, újakat helyezett a helyükre, és fokozatosan beillesztette őket az emberiségbe, kezdve Saullal, aki a háború után nem sokkal már a tizenkét kolónián flangált.

Cavil úgy intézte, hogy a holokausztot mind az öten végignézhessék, hogy lássák a saját tévedésüket. Az ötök abban bíztak, hogy Isten szeretete által elkerülhetik az újabb háborút, a cylonok végre megtérnek, de az első fiuk Káinnak bizonyult. Csodával határos módon mind az ötük túlélte a csapást, így Cavil folytatta az üldözésüket, és mindnyájukat megkínozta, amennyire tudta. Saulnak elvette a szemét, Ellennel dugott, Tyrolt gyóntatta, Andersnek pedig az ellenállásában machinált a Capricán. Tory már akkor is annyira jelentéktelen figura volt, hogy rá se hederített.

Eljön Ellen operációjának ideje, és Boomer kíséri át a nőt a műtőbe. Ellen próbálja jobb belátásra téríteni, és úgy tűnik, az elmúlt egy évben sikerült hatással lennie rá, mert Sharon úgy dönt, megszökteti innen a teremtőjét. Egy Raptorba szállnak, és megpattannak az őket üldöző Raiderek keressztüzéből, hogy a Galactica felé vegyék az irányt. Anders is túl van a nehezén, az agysebész kiszedte a fejéből a golyót, de egyelőre nincs magánál, lábadozik. Kara végig vele marad, és beszél hozzá, bár Sam nem mutat agytevékenységet. Adama a saját kabinjában is észreveszi már a repedéseket, úgyhogy seggrészegre issza magát, és szól Tyrolnak, hogy nem érdekli, mit kell csinálni, csak mentsék meg az ő lányukat. Lehet hozni a cylon taknyot.