Most, hogy már mindenki tudja, mi a történet vége (rohadj meg örökre, Arvin), ideje megismerni a kezdeteket is, egyrészt mert érdekes, másrészt mert (szigorúan magánvéleményem szerint) az Alias két legjobb évadja pont az első kettő volt, ami meg ugyebár hogyvoltmentes terület volt mindeddig. De csak eddig. Egyórás, ráadásul pilot epizóddal nyitunk, így extra hosszú hogyvolt következik.

Nincs cold open, rögtön a főcím következik. In medias res egy bomba vörös nőt nyomnak a víz alá rosszpofájú vietkongok, majd áthajítják egy szobába, közben makognak, erre a vörös visszamakog az ő nyelvükön, és iszonyat félelemmel a szemében néz egy barna faajtóra. Snitt. Egyetemi tanterem, zárthelyi, a vörös csaj ezúttal barnára festve itt tanul. A tanár rászól, hogy Sydney, ideje lenne leadni az írásművet. Ami nem sikerült fényesen, meséli Syd az érkező barátjának, aki rámorog, hogy kevesebbet kellene a bankban rohadni (aha, szóval előbb az indokínai kirendeltség mindennapjait láttuk), de a srác igazából nem ezzel van elfoglalva, nagyon keres valamit. Egy jegygyűrűt, amit a Build Me Up, Buttercup című örök klasszikus elordítása közben átnyújt. És Syd a dal ellenére is igent mond! Hazaszalad, és elújságolja a nagy hírt Francienek, aki lakótárs, és legjobb barátnő. Francie kérdezget. Willnek szóltál már? Nem. Anyád biztos örülne, nem? Igen, de sajnos nem lehet itt.

Francie kérdez tovább. Apád tudja? Igen, mert Danny engedélyt kért. De nem hagyom, mondja Syd, hogy a rohadt repülőgépügynöke ezt is elrontsa. Pedig elrontja, ezt már a lánykérés flashbackjéből tudjuk meg. Mr. Bristow úgy lebassza szerencsétlen Dannyt, hogy öröm nézni. Először is, ő nem akar egy kedves kis anekdota lenni bájgúnár Dan életében, másodszor pedig Sydet kurvára nem érdekli, hogy ő mit gondol, harmadszor üdv a családban, negyedszer meg szerinte Danny nem ismeri igazából Sydet.

Mr. Bristow utolsó mondatával egyetértek, mert a Credit Dauphine körülbelül annyira bank, mint amennyire én Golda Meir. Egy biztonsági átvilágítás, és egy szimpatikus fekete kollégával történő csevej után már a kémközponti eligazításon vagyunk. Négyen vannak a szobában, egy szakállas ürge, Sloane, a főnök, a Dixon névre hallgató feka, Syd és egy harmadik pasi (akit Sloane Marshallnak szólít) hallgatja, hogy egy Müller nevű ipse (a faszi nem mellesleg a Föld egyik legokosabb fószere) terveit kellene előkeríteni, a beépített ember, Quintero, eltűnt, Tajvanra kell menni. Marshall a csoport technológiai guruja, a mai játékszerek: egy öngyújtó, ami nem is az, mert négy percre kilövi az összes monitort 400 méteres körben, és egy rúzs, ami fényképezőgép, lézer és téranalizáló is egyben. Sloane nagyon ideges, hogy Quintero eltűnt, ezért arra kéri Sydet, hogy legyen óvatos, és próbáljon egy darabban hazaérni.

A futópályán vagyunk, Syd lohol, mögötte Will. Aki ki van akadva, hogy a húga össze akarta hozni egy csajjal, akinek a kedvenc filmje a Pretty Woman. De igazán csak akkor akad ki, amikor kiderül, hogy Syd és Danny összeházasodnak. Megy is futni még pár kört a sokkoló hír hallatán, úgy látom, Will több az odaadó barátnál. Syd már otthon van Dannyvel, aki gyerekekről beszél, dugni akar, Syd csábos mosollyal felinvitálja a fürdőbe, de erotika helyett jeges zuhany következik: bevallja, hogy a bank, ahol dolgozik, a CIA. És bizony terepen dolgozik. Ahová vissza is ugrunk, a barna ajtó kinyílik, bejön egy félelmetes, szemüveges kínai ürge, Sydbe nyom valami erőteljes hatású cuccot, Syd egyből be is ájul.

Danny döbbenten hallgatja Syd beszámolóját. Elsőéves korában szervezték be, mert megfelelt a profilnak, amit kerestek. Először irodában volt, majd egy teszt kitöltése után rájöttek, hogy a természetes közege a terep. Egyébként nem közvetlenül az ügynökségnek dolgozik, hanem egy titkos alegységnek, az SD6-nak. Danny nem akarja elhinni, amit hall, de kénytelen. És persze kussolnia kell. Syd már „San Diego”-ba tart Dixonnal, őt kérdezgeti, hogy mit mondott el a családjának. Dixon egyből leoltja Sydet, hogy semmit. És ha van szabály, amit nem szegünk meg, akkor ez az. Ajjaj.

Akció van. Tajvanon. Követségi parti, Dixon is, Sydney is remekül nyomja a helyi vietkong nyelvjárást, de Dixon „elájul”. A partin ott van az előbb látott félelmetes szemüveges is. Syd eltéríti a biztonsági őrt, és betörőset játszik, fényképezget a rúzzsal jobbra-balra, tűsarokkal ajtót nyit, az ajtó mögött egy szobát talál, ahol a Sloane-féle rajzon látható szerkezet figyel. Dixon eközben kilövi az összes monitort az öngyújtóval. A négy perc lejár, Syd nem ér vissza időben, a kamerán feltűnik, közeledik a szemüveges, nagyon csúnyán néz. Syd kivágja magát, hogy csak a klotyót kereste, de eltévedt, a főnöke megöli, ha megtudja, hogy ivott, és rókázott, meg különben is milyen helyes a szemüveges fekete nyakkendője.

Az előbbi akció alatt a sakálrészeg Danny 10 perces üzenetet hagyott Syd telefonjára, hogy nem érdekli ez az egész CIA ügy. Lehet, hogy őt nem, de a CIA-t igen. Gyors magnófelvétel, ami pillanatok alatt Sloane asztalán landol. Aki nem mással beszélget, mint Jack Bristow-val. Aki szintén ügynök! Aztakurvaélet! Jack annyit mond, hogy tudja, ez mit jelent, és Sloane pedig jobb, ha tudja, hogy ő, Jack, hűséges, és megteszi majd, amit kell. Dixont és Sydet egész hadseregnyi ember várja a reptéren, Sydet akarják, de Syd hazahúzott egy taxival.

Syd belép a házba, Dannyt szólítja, de a lakás teljesen fel van dúlva. A sokkot kapó és sikító Syd a meggyilkolt Dannyt találja a fürdőkádban. Kocsiba vágja magát, és berohan a „bankba”, Sloane torkának esik. Megölted, akit szeretek, te rohadt állat! A válasz az, hogy te ölted meg, kislányom, amikor felesleges kockázatnak tettél ki mindenkit. És innentől te is kockázat vagy, menj is le gyorsan a kémelhárításra. Hazugságvizsgálat következik, Syd túléli, távozik az épületből, ami elől éppen a lopóautó takarítja el az ő kocsiját.

Ismét rikító vörös paróka, a szemüveges fenyegetőzik, nem akarja, hogy túl fájdalmas legyen ez a kihallgatás. Sydney sem, ezért leíratja vele egy papírra, fordítva, hogy kapd be. Nekem nincs vesztenivalóm, te rohadék, mondja. A szemüveges nem értékeli Syd humorát, és közli, hogy van vesztenivalója. A fogai. Snitt. Danny temetésén vagyunk, Jack egy kocsiból figyel, és a halotti toron egy rikító vörös csaj öleli át Sydet. Aki persze ki van akadva, otthon bort vedel, és a közös üzenetrögzítő-szövegen sír, majd újat mond rá. Beleveti magát az egyetemi életbe, és három hónap el is telik hipp-hopp. Dixon jelenik meg, Sloane türelmetlen már. Quinterot megölték, és a Müller féle szerkezetet valaki megépítette. Sydnek pedig vissza kell jönnie, mert kiszállás nincs. Azaz van, de akkor elintézik az embert.

Syd egyedül vacsorázik, egy párocskát néz, majd beül az autójába, de hirtelen egy piros fény szegeződik a homlokára. Lőnek is azonnal, a kocsit szétlövik, Syd menekül a parkolóházban, nem tud kijutni, beugrik egy kocsi mögé. Felhívja Franciet, hogy hívja vissza a mobilján. Csöng a telefon, szakállas géppisztolyos beszopja a trükköt, Syd pedig több félkörívessel eliminálja a tetvedék támadót. Már éppen megnyugodna, hogy minden rendben van, amikor fékcsikorgással megáll mellette az apja, akire géppisztolyt szegez. Jack beparancsolja kislányát a kocsiba, és elhajt.

Azaz csak elhajtana, mert a genyák követik őket, de Jack kilövi a szemeteket. Syd csak néz, hogy apa, neked fegyvered van. Közben Francie telefonál, el sem hiszed, milyen szar napom volt, drágám. Te sem, mondja Syd, és kinyomja. Közben Jack mesél, úgy vagyok én repülőgépügynök, mint ahogy te bankár, kislányom. Én is az SD6-nak dolgozom. Ami egyébként nem a CIA része, jobb, ha tudod, hanem a 12 renegát ügynök által alapított Szövetségé. Akik közül én voltam az egyik. Azoknak dolgozol, lányom, akik ellen azt hitted, hogy harcolsz. Hűbazmeg. Syd el is fut. Snitt. Ismét vörös paróka, a szemüveges genya kezében egy fogó, még mindig azt akarja megtudni, hogy Syd kinek dolgozik. Syd félős tekintettel annyit mond, hogy légyszi a hátsó fogakkal kezdd, ha nem gond. Kezdi.

Egy szerkesztőségben vagyunk, ahol Will dolgozik. Titkos üzenet érkezik Sydtől, gyere fel a tetőre. Will szalad, de Syd gyorsan lehűti, dugás helyett szerezd meg a tesód útlevelét és hitelkártyáját. Ezzel összeérnek a szálak, Sydből az epizód elején megismert vörös lesz, aki már a reptéren van. Az ellenőrzésen gyorsan átjut, irány Taipei. Gyors autószerzést követően a követség elé hajt, kuglófsapkát húz a szép vörös hajára, és indulhat a bevetés, ezúttal teljesen egyedül.

Egy kis nyilazós kerítésugrás, meg pókemberkedés után egyből sikerül feljutni a tetőre, a betörés a szellőzőrendszeren keresztül sikerül végül. Viszont abba a szobába, ahová múltkor bement a tűsarokkal, most nem jut be. Mert a szemüveges zárat cserélt, plusz egy katona jól fejbe kólintja egy géppisztollyal. Már a fogászati kezelés után járunk, Syd kapott Demalgont a fogára, de mindjárt elmegy a hatása a szemüveges szerint. Syd választhat, beszél, és akkor kap Demalgont, vagy nem, de akkor folytatódik a kezelés. Syd suttog, a szemüveges nem hallja, közelebb jön, de Syd lefejeli, a fejére ugrik a székkel, kioldja a bilincset, a fogót a szemüveges tökeibe szúrja, és legyakja az összes őrt.

Már bent is van a szobában, ahol a Müller-szerkezet van. A cuccban egy kis piros labda lebeg, ami vízzé válik, ahogy Syd lekapcsolja a 220-ról. Némi sikítás, és egy helyes kis gázrobbanással történő őrlegyakás után mehetünk is haza. Sloane teljesen meg van lepve, hogy Sydney él, azon meg még inkább, hogy bejött a bankba. A munkatársak is csak skubiznak, Syd pedig Sloane asztalára helyezi a Müller-féle cuccot, közli, hogy visszatért, és egy hétig nem lesz, mert szabira megy. Sloane hebegve-habogva annyit tud csak mondani, hogy OK.

Syd persze nem szabadságra megy, hanem besétál a CIA-hoz. Ezúttal az igazihoz. Devlinnel, az igazgatóval akar beszélni. Ehelyett Vaughnt és Weisst kapja, ezerrel elkezd írni, gyorsan megy neki, mert három perc alatt teleír egy komplett spirálfüzetet, és elhasznál egy tollat. Ha én ezt tudom egyetemista koromban, tuti kémnek megyek, nem lettek volna jegyzetelési gondjaim. Vaughn jön vissza, elfordítja az esküvői fotót, amit Syd bámul, majd közli, hogy az igazgatónak csekkolnia kell a Háború és békét, amit Syd gyártott, de egy dolog biztos: jól jönne még egy kettősügynök az SD6-ban. WTF? Még egy? Syd is ezt kérdezi. Vaughn ösztönei azt súgják, Syd igazi, és nem átcseszni jött őket, de ellenőrizni kell mindent, Syd szerint Vaughn húzzon a faszba az ösztöneivel együtt. Azért a végén összemosolyognak, Vaughn fogorvost ajánl Sydnek.

Syd már Danny sírjánál van, ahol Jack autóját látjuk a háttérben, és érkezik Jack maga is. Syd olyan fejet vág, mint akibe beletoltak egy láda citromot, de Jack csak bocsánatot jött kérni. Danny miatt, hogy nem tudott segíteni. Syd szerint az, hogy ugyanannak a szemétnek dolgoznak, semmin nem változtat kettejük között, tehát Jack mehet a fenébe. De nem megy. Hanem azt mondja, hogy olvasta, amit Syd írt, és ő akart jönni személyesen közölni a kislányával, hogy a CIA ügynöke lett. JACK A MÁSIK KETTŐSÖGYNÖK! Welcome to the family, Syd! Syd kérdezi, hogyan tovább? Jack válasza: meg kell tanulnunk bízni egymásban, és átnyújt egy mobiltelefont. Ami azonnal csörögni is kezd, Syd felveszi. Innen folytatjuk.