A rész elején gyors ismétlést kapunk a pár epizóddal korábban történtekből, mikor is a mi kedves Mr. Jonesunkat Scotty, akarom mondani Loeb ügynök és pajtásai, átsugározták a föld túlsó felére, egészen konkrétan a frankfurti börtönből a Little Hill-i mezőre. A szigorúan őrzött intézményben pedig megszeppenve pislognak az üres cellában maradt, csaknem pucérra vetkőztetett ügyvédre. Ugrunk két hetet az időben, Walter épp valami gyanúsat művel az FBI-os tehén tőgyével, mikor Olivia érkezik a hírekkel, és mivel a német kormány felkérte őt, hogy segítsen előkeríteni Jonest, még egyszer megérdeklődi Waltertől, mi is volt pontosan az a szerkezet, amit Loeb ellopott. Legutóbb az öreg azt állította, sebtében összetákolt időgép, de most pontosít: valójában egy teleportáló berendezés, habár nem a legjobb, mert például az utasnak két hétig nyomáskiegyenlítő szobában kell csücsülnie, különben jaj neki.

Jones persze ezekben a percekben mászik ki a nyomáskiegyenlítőből, és habár ránézésre nincs baja, feltűnik neki, hogy remeg a keze, márpedig egy ilyen sorozatban az ilyesmi sosem jelent túl jót. Mindenesetre már előkészíttetett egy labort, és listát íratott, bár van egy olyan érzésem, hogy nem a karácsonyi ajándékokról. Eközben a városban egy ismeretlen, gumikesztyűt viselő férfi újságot vesz, és kétdollárossal fizet. Az árus jól megtapogatja a bankót, rég látott már ilyet, mondja, majd átmegy Neóba, összeforr szeme-szája-orra, most már jöhet Smith ügynök, meg a belülről barnító biogenetikus piercingállat.

Olivia esőáztatta, sötét parkolóban kíván beszélni a vasra vert Loebbal, mert hát az úgy tök hangulatos. Hiába fenyegeti azonban a férfit állami börtönbe való áthelyezéssel, Loeb csak annyit mondd, hiába keresi Jonest, ő is csak a sereg tagja, és ami megvan írva, az be is következik. A csevejt nem tudják befejezni, Broyles telefonál, és a kórházba invitálja a csipet csapatot. Walter már-már unottan vizsgálgatja az újságos holttestét, valamiféle mutáció következtében a sebgyógyulásért felelős proteinek gőzerőre kapcsoltak, és a lipidek elzárták az összes testnyílást. Ja, hogy csak ennyi, Dr. Bishop? Mindenesetre Oliviának bogarat ültetett a fülébe az, amit Loeb mondott, és a sorozatban megszokott polárkabát-polaritás vonalon közelítve meg az ügyet azt gyanítja, hogy a Jonesszal kapcsolatos ZFT talán nem is egy szervezet, hanem egy könyv! Szerintem Livvie-nek még Peternél is nagyobb az IQ-ja, csak jól titkolja. Azért már utasította a németeket, hogy nézzenek utána a dolognak, és csodák csodájára, találnak is egy Pusztítás a fejlett technológiával című kéziratot, amelynek a német címében pont így követik egymást a kezdőbetűk. Csak egy a gond: a kézirat tíz éve megsemmisült, és itt jön a képbe Peter, hiszen olyan sok „jó” ismerőse van, hátha lesz valaki, akinek esetleg lehet belőle egy másolata. Peternek véletlen pont van.

Charlie szagot fogott, hála egy fiatal ügynöknek, aki saját személyes kapcsolatait is felhasználva kinyomozta, hogy Jones ügyvédje több átutalást is végrehajtott védence nevében. Allstonban például épp aznap kapcsolták vissza az áramot egy már hónapok óta elhagyott raktárépületben, amikor Jones megszökött. Megy az infó Broylesnak, aki máris szedné össze a kommandót, azonban Jones önszántából besétál az FBI épületébe, feladja magát, és kiköti, hogy csak Dunham ügynökkel hajlandó szóba állni. Olivia már menne is be a kihallgatóba, azonban Harris megint szarozik, és nem akarja beereszteni. Peter ismerőse megtalálta a könyvet aminek már csak az előszava is hajmeresztőbb, mint egy Stephen King regény. A kézirat a tudomány modern hadviselésben játszott szerepét tárgyalja, és azt, hogy az armageddon már el is kezdődött. Olivia Charlie-val és a kommandósokkal megérkezik Allstonba, a feltételezett menedékhelyre, ahol meg is bizonyosodnak róla, hogy valóban Jones használta, megtalálják ugyanis az Oliviát ábrázoló rajzot, amit a férfi rajzolt még a börtönben.

Közben Harris megy be Joneshoz, és keménykedni próbál, de a gazfickó csak édesdeden mosolyog rá, és kezdi sorolni, mikre lesz szüksége, ha végre beengedik hozzá Oliviát: walkie talkie, golyóstoll, napszemüveg-javító készlet, és Harris órája. Fény derül arra is, hogy az FBI baromi rosszul fizet, hiszen az egyik fiatal ügynök a rajtaütéskor szó nélkül felmarkol egy kétdollárost, amit az egyik fiókban talál. Ő is neolizálódni kezd, de Olivia észnél van, és mikor a fickó szája és orra eltűnik, gégemetszést hajt végre, hogy a lyukba dugott csövön tudjon lélegezni. Csak egy a gond, a lipidek úgy be vannak pörögve, hogy a csövet is körbefolyják és benövik, úgyhogy még nehezebb dolguk lesz a ravatalozóban, ha emberi formájúvá akarják varázsolni szegény ügynököt a temetésre. Harrisnek megjött az esze, beereszti Oliviát a kért tárgyakkal Joneshoz, aki gyorsan egy csináld maga poloskazavaró barkácsolásával kirekeszti a kíváncsiskodókat, aztán rátér a lényegre. 16 óra múlva valahol a városban fel fog robbanni egy bomba, és a levegőbe juttatja ugyanazt az anyagot, ami az újságárussal és az ügynökkel is végzett – méghozzá jó sokat. Jones elküldi Oliviát egy dobozért, amit az elfogásakor nála talált kulccsal lehet kinyitni. A további utasításokat abban találja, hiszen Oliviának át kell mennie egy próbán.

A laborban Walter elcsórta a ZFT kéziratot, és a retyón olvasgatta, s mikor visszatér Astridhoz és Peterhöz, érdekes részt olvas fel belőle. A leírás szerint létezik egy párhuzamos valóság, s mikor beindulnak az armageddonhoz vezető folyamatok, furcsa dolgok fognak majd történni. Először csak elvétve, de aztán egyre sűrűbben és egyre durvábbak. A végeredmény amolyan hegylakós: csak egy világ maradhat fent; vagy a miénk, vagy az övék. Közben befut Olivia is Jones dobozával, melyben csupa olyan holmi van, ami a Rodolfo bűvészdobozán nevelkedett emberkéknek ismerős lehet: kártyák furcsa szimbólumokkal, táblák még furcsábbakkal, ilyesmi. Az első próba, melyet Oliviának teljesítenie kell, a következő: adott egy ládikó, benne sok-sok karácsonyi égővel, amit Oliviának úgy kell lekapcsolnia, hogy nem ér hozzá semmihez – ergo a tudatával. Az utasítások mind az újoncnak szólnak, amit Walter is különösnek tart, főként, hogy a ZFT-ben is sokszor használják ezt a szót. „Mielőtt katonákká válnának, újoncoknak tekintendők, akik feltehetően ellenállnak majd” mondja a kézirat. Olivia próbálkozik, de hiába mormolja a bajsza alatt, hogy „múkoggy!”, mégsem jön össze.

Charlie lenyomozta a fehér furgont, amit Jones emlegetett Oliviának, és amiben a bombát szállították. New Havenben bérelték, ráadásul Olivia Dunham névre. Irány Jones, Olivia leugatja, hogy hagyja őt békén az égőivel, meg a hadseregébe való toborzásával, mert neki semmi köze mindehhez. Jones szerint igenis van, mivel gyerekkorában egy kortexifan nevű szerrel kezelték Livviet, mint arról a pár résszel ezelőtt esedékes lumbálással megbizonyosodtak. Eredetileg azért rabolták el akkor, hogy ha a vizsgálat bebizonyosodik, beszervezzék őt a „seregbe”, csakhogy Olivia beleköpött a levesükbe, és ártalmatlanná tette a rosszfiúkat. Jones egyre szarabbul van, a beszélgetés közepén rohama lesz, és rángatózva összeesik. Beszállítják Walter laborjába. Olivia utánakérdez, mi is egészen pontosan ez a kortexifan, és kiderül, hogy egy kísérleti gyógyszer, amit a Massive Dynamic gyártott, de végül nem engedélyezték a használatát.

Olivia meglátogatja Nina Sharpot, aki, amellett, hogy a robotkarja rosszalkodását ecseteli, beszámol neki a részletekről is: az elméletek szerint a gyerekek agya szinte a végtelenségig fogékony, csak aztán a kultúra, család, meg úgy egyébként az élet lebutítja őket. A kortexifan lényege az lett volna, hogy ezt a „leépülést” megakadályozzák, és az agy továbbra is nagy fordulatszámon pörögjön. Olivia félve rákérdez, hogy hol végezték a kísérleteket, de a válasz megnyugtató: Ohióban, egy egyetem kampuszán, márpedig ez jó messze van Jacksonville-től, ahol a hároméves kis Livvie a kísérletek ideje alatt az apjával tartózkodott egy katonai támaszponton.

Mire Olivia visszatér a laborba, a kérésére Peter megbuherálta a ládikót, és átprogramozta a fényeket, hogy átverhessék Jonest. Walter felébreszti a fickót, aki egyre-másra azt mondogatja, mekkora megtiszteltetés neki, hogy találkozhat a nagy Walter Bishoppal. A színpad Oliviáé, bemutatja a varázslatos lámpaeloltó képességét Jonesnak. A férfi elárulja, hol van a bomba, és jöhet a szokásos rohanás, hiszen már csak két óra maradt a robbanásig. Aztán jön a pofára esés, a bomba megvan, épp csak lehetetlenség hatástalanítani, ugyanis ugyanolyan karácsonyi égős szerkezetre van rákötve, amit Olivia épp az imént „kapcsolt ki”. Telefon Jonesnek, aki beismeri, hogy végig tudta, csak át akarják verni, hiszen az újoncok „feltehetően ellenállnak majd”, de itt az új lehetőség a próba elvégzésére. Igaz, az idő szűkös, a kiürítés meg a többi csaknem két órát vett igénybe, négy perc maradt. Olivia kiürítteti az épületet, de ő maga ott marad lámpaoltogatónak. Peter szerint Olivia megőrült, de azért ő sem akar lemaradni az attrakcióról, így ő is marad. Természetesen Olivia sikerrel jár, a számláló pedig két másodpercnél megáll.

Mindenki boldog, Jonest átszállítják a bostoni kórházba, ám előtte Astrid közli vele a telefonon érkezett híreket: Oliviának sikerült. Olivia a kezdeti öröm után elbizonytalanodik, mi van, ha Jones úgy tervezte, hogy a fények a visszaszámláló lejárta előtt maguktól elaludjanak, és az egész csak színjáték volt, hogy találkozhasson Walterrel, a teleportálógép építőjével. Peter csak legyint, és piálni hívja Livviet, ő azonban inkább bemenne Joneshoz a kórházba, hogy beszéljen vele – talán most utoljára. Astrid és Walter magukra maradnak, Astrid elismerését fejezi ki, amiért az öreg összedobott egy működő teleportot, még ha meg is öli az embert. Walter ködös tekintettel csak annyit mond: valami kiszámíthatatlant tényleg csinál az emberrel, de nem öli meg.

Hogy ez mennyire így van, arról a kórházba érkező Olivia meg is bizonyosodik. Áll a bál, a folyosón rohangálnak az emberek, Jones szobája üres, a falán viszont egy hatalmas lyuk tátong, közvetlenül az „Átment” felirat mellett. Nabazmeg! Walter nagyon rákattant a ZFT-re, folyamatosan azt olvasgatja, míg fel nem figyel valamire. A kéziratban az „y” betűk valamivel feljebb vannak, mint a többi. Olivia csak megfogadta Peter tanácsát, és otthon ücsörög egy üveg whiskyvel az ölében. Csörög a telefon, Sharp az. Kicsit jobban beleásta magát a kortexifan témába, és kiderült, hogy az ohiói mellett volt még egy kísérleti helyszín, igaz sokkal kisebb, mint a másik. Egy katonai támaszponton szervezték, Jacksonville-ben. Walter előkaparja a szekrényéből a régi írógépét, papírt fűz bele, és leírja az „Abilty” szót. Az „y” most is feljebb van, mint a többi betű. Valószínűleg Walter írta a ZFT-t.