Film noirral nyitunk, Mollyt ezúttal a férfinek öltözött Joan vallatja Samről irtózatos pofonok kíséretében. A rosszfiúba beleesett Molly dacosan ismételgeti, hogy Sam a szeretője meg Sam egy gyilkos, és úgy tűnik egyikben sem talál kivetnivalót. Aztán átúszunk a valóságba, ahol Joan tényleg a Sam-projekt erőteljes fúrásával van elfoglalva, próbálja rávenni Mollyt, hogy lássa be: egy gyilkossággal gyanúsított hajléktalannal flörtölni nem menő. Cricket elnézőbb a dologgal, végül az egész Sam-bizottság kiszáll, hogy egy helyszíni szemle keretében megtekintse az illető férfiembert, és meghallgassa a vallomását.

A mellszőrzetével és kék szemével egyszerre operáló Sam azt állítja, hogy csak azért járt Lou házánál aznap éjjel, hogy elverjen egy betörni készülő csavargót. A a mellszőrzetnek vakon hívő Molly azonnal védőbeszédet rittyent ennek kapcsán. Cricketet sierül is meggyőznie, Joanben azért maradnak kétségek. Este Cricket ügye kerül terítékre a társaságban, aminek kapcsán Joantól olyan bölcsességeket tudunk meg mint, hogy a hazugság a működőképes házasság alapja. A sokat látott Molly egyetért, bár szerinte azért nem árt az intimitás és a bizalom se.

Másnap Molly leszállítja Jadent Kennyhez. Ez egyrészt lehetőséget ad neki, hogy egy hülye tücsökvadászós jelenetben felhívja Kenny új titkárnője figyelmét arra, hogy léteznek más munkák is, nem muszáj egy egoista pöcsfejnek dolgozni. Másrészt az egoista pöcsfej bejelentheti neki, hogy feleségül szándékozik venni a tinikorból épphogy kiöregedett Shoshannat. Molly erre csak finoman annyit jelezi, hogy a tervbe kicsit bekavarhat, hogy még nem váltak el. Miközben Mr. és Mrs. Kagan a jövőről társalognak Molly spanjai egy vagyonért a külsőre és iq-ra is szurikátaszerű Shoshannára sózzák Rodney 12 ocsmány székét. Cserébe megtudják, hogy a szurikáta csak filmes előmenetele érdekében dug Mr. Kagannel.

Joannek lelkiismeretfurdalása támad amiért elvonó ügyben átvágja Franciaországban tartozkodó öregecskedő férjét, Papit. Erre persze inni kell. Aztán hullarészegen autóba ülni. Segítő Sam megint jókor bukkan fel, de őrült tekinte miatt egész érthetőnek tűnik, hogy Joan inkább gázt ad, és elrobog. Az első élesebb kanyarig fut,  ott aztán felmászik egy villanyoszlopra. Ő túléli, a kocsija meg az orra nem annyira. Joan a tanulságok helyett a plasztikai sebésze számát kezdi keresni, részben azért, hogy egy jó kis orrplasztikára vagy ráncfelvarrásra, esetleg mindkettőre hivatkozva eltitkolhassa a szégyenletes balesetet a világ és Papi elől. Molly elítéli a tervet, Joan pedig bosszúból továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy Sam egy Ted Bundy reinkarnáció.

Erről mellesleg a rendőrök is meg van győződve, és a szépreményű kapcsolatra teljesen érzéketlenül épp akkor viszik be Samet, amikor a nagy nehezen összehozott második randira indulna. Molly a várakozás közben először kizárja, hogy Sam dugóba került. Vár, és közben kizárja, hogy a munkahelyén ragadt. Vár, és közben kizárja, hogy esetleg lányok bőréből varr ruhát - főleg, mert nincs áram ehhez. Záráskor már el tudja képzelni, hogy esetleg mégiscsak ilyesmit csinál - kézzel.

Hazaérve aztán Molly haragja azonnal elszáll, mert megtudja, hogy Samet a rossz csavargó vallomása alapján legújabban Lou megverésével gyanúsítják. Betrappol a rendőrségre, hogy jelentse: ő maga a jó csavargó Sam alibije, mivel épp akkor találkozott, vagyis beszélgetett, na jó, csókolózott vele a parton. Miután ismét hülyét csinál magából a rendőrök előtt, magát és Samet pedig A bárányok köztbe vízionálja, Molly hazamegy.

A parkolóban aztán egy sötét alak ugrik rá, aki tádámmm! nem más, mint a Hollywoodba belefáradt Lou. Akinek ál-öngyilkosságát alátámasztó levelét elfújta a szél, így most személyesen kézbesítené Mollynak, mielőtt az eredeti terveinek megfelelően az argentin pampákra távozik. Molly bevállallja, hogy a levél nyilvánosságra hozatalával hitelesíti Lou öngyilkosságát, cserében csak néhány őt méltató sor bepaszírozását kéri. Ó, Molly! Ó, Lou!

A levél ugye bizonyíték Sam ártatlanságára is, így Molly alig várja, hogy előkavarodjon másnap Joan levelei közül. Sok jajjal és óh-val tarkított teátrális felolvasás után aztán hívja a rendőröket. Sajnálatos módon a nyomozók elsőre csesznek bevenni a trükköt, a rögtönzött írásminta-vétel azonban végre meggyőzi őket, hogy nem a házban tartózkodó nők írták. Így Molly és Sam végre egy orbitális szexbe bonylódhat este, miközben Hollywoodban terjed a hír: Lou Manahan, a stúdiófőnök öngyilkos lett.

A mellékszálakon Lavender nagyija mindenáron a malibui milliomosoknál akar szobát bérelni, amit fecnihirdetésen meg is hirdet. Rodney először levakarja magáról az őt muffinokkal ostromló volt ügyvédjét, később mégis pedálozásba kezd. Jorge annyira meghatóan adja elő az "Akkora pöcs vagyok, de fogadj vissza csodaszép Cricket!" kezdetű önmarcangoló szerenádot, hogy neje hajlandó békedugni vele a pezsgőfürdőben. Igaz aztán elárasztja a lakást az Elillanó bizalom, a Megcsaltál, nincs bocsánat és hasonló témájú szakirodalommal.