Este van, zuhog az eső, szóval tipikusan olyan idő van, amikor történik valami. Ez nem is az übermisztikus című Rejtély volna, ha most nem így volna. Zenész kissrác teljesen el van veszve a maga világában, kottákat körmöl, apuka pedig megáll egy dögös kis vörösnek, aki az útszélen ragadt. Gyors telefon az autómentőknek, aztán apuka felajánlja, hogy vet egy pillantást a kocsi motorházteteje alá. Ott aztán furcsa meglepetés várja, zöld-vörös ledek villognak a képébe, aztán bumm! Hirtelen eláll az eső, az akkor érkező autószerelő szabadkozik, hogy ilyen sokáig váratott magára, dögös nőci a kocsival sehol, gyerek dettó.

A gyerek – mellesleg a neve Ben – eltűnése nagyon is beleillik egy emberrablás-sorozatba, beleértve a vörös nőt is, csak egy a baj. Az eddigi eltűntek mind kiemelkedők voltak a maguk területén. Walter csak úgy mellesleg dünnyög a sarokban, hogy ugyebár zöld-vörös villogó fényekkel fagyasztották le aput, de a többiek ezt már fel sem veszik. Egy látogatás az apánál, és kiderül, hogy Ben mégsem lóg ki annyira a sorból: egy baleset után (amelyben az anyja meghalt) hat napig kómában feküdt, utána pedig eljátszotta a klasszikus viccet, és hazatérve zongorázni kezdett, holott korábban hozzá sem ért a hangszerhez. Ráadásul pár nappal később már saját zenét is komponált.

A Harvardon Walter karácsonyi dalokat dúdolgat, lámpákat forraszt, és csak úgy, szórakozásból levágatja Peterrel a saját pólója ujját. Gyorsan rájött, hogyan működnek a zöld-piros fények. Nem is csoda, régebben egy reklámcégnek próbált tudatalatti üzeneteket közvetíteni a fényekkel, épp csak a tesztalanyok kirókázták a ház oldalát, mivel neki nem jutott eszébe, hogy a színeknek is lehet jelentőségük. Míg a csapat a laborban szórakozik, addig Charlie kinyomozza, hogy ki a kis vörös. Csak egy a gond: a nő már tíz éve halott. Charlie most nagyon benézett valamit. Vagy mégsem? A dögös zombinéni besétál Benhez, és nem mást hoz magával, mint a srác halott anyját. Élve.

Walternek a fantasztikus South Park-féle polárkabát-polaritás következtetés segítségével a karácsonyi dalokból rájön, hogy egy elmegyógybeli cimborájától hallott a zöld-piros villogókról. Olivia megkörnyékezi Broylest, akinek, érthető módon, a töke tele van már, hogy a csaj lassan a fél diliházat beszervezi az FBI-hoz, mintha bizony nem lenne már ott így is elég elmeroggyant. Ráadásul Dashiell Kim nem túl kedves fickó, miután elrabolták a zöld-piros fényekkel, és később szabadon engedték, kinyírta a feleségét, és a holtteste fölött matematikai egyenletekkel rótta tele a falat. A gyilkosság helyszínén készült fotókat nézegetve Walternek könny szökik a szemébe, arcára pedig üdvözült vigyor kúszik. „Á, igen, bárhol felismerném a keze munkáját!” áradozik, ám mielőtt Olivia kérdőn ráncolhatná hatalmas homlokát, kifejti, hogy az egyenletekre gondolt. Dashiell teljesen bele volt bolondulva, hogy képtelen befejezni őket. Ez aztán szöget üt Olivia fejébe: Ben sem tudta befejezni a dalt, amit komponált. Most Peter szállítja az Ötletet:  írják át Dashiell egyenletét zenére, és tadáám, Kim számai és Ben hangjegyei ugyanazt takarják.

Ben nyilván nem olvasta még a Kedvencek temetőjét, így viszonylag gyorsan megbékél a ténnyel, hogy az anyja visszajött a halálból, és próbálja rávenni őt, hogy fejezze be a zeneszámot. Az csak nem megy, így a muter egy idő után kezd szétmállani. A Saint Claire-ben Dr. Sumner különös alkut ajánl Oliviának: csak és kizárólag Waltert engedi Dashiell közelébe. Peter ellenkezne, de Walter szerint nincs más mód, hogy megmentsék a kisfiút, így nem szívesen bár, de visszamegy az elmegyógyba. Ott azonban kellemetlen meglepetések egész sora fogadja, kezdve azzal, hogy Dashiell az egyenletek említésére tisztára bekattan, egészen addig, hogy egyszer csak leszedálva a régi kórterme/cellája padlóján találja magát. Oliviáék, miközben gőzerővel dolgoznak Walter kihozásán, egyben azt is megpróbálják kinyomozni, hol volt a vörös nő, ha nem halt meg. Valószínűleg álnevet használt, márpedig annak külön szabálya van, hogy választ magának olyat az ember, így Peter csakhamar rá is bukkan a nő nyomaira.

Ha már bent van, Walter újból megpróbál Dashiell közelébe férkőzni. Ezúttal a „kisfiú veszélyben” ütőkártyát húzza elő, és ez be is jön. Kim hangos nyöszörgések közepette kiköpi, hogy egy vörös kastély börtönében volt bezárva. Peter névkitalálósdijából kiindulva Olivia Clarksburgban keresi éppen Bent, mikor Peter kihozza az apját, és jön a telefon a vörös kastélyról. Még ha nem is jelent semmit, mást nem mondott Dashiell. A telefont letéve Oliviának csak át kell néznie az úttest túloldalára, és megpillantja egy bezárt vidámpark nagy, vörös kastély formájú raktárát. Ben megmenekül, ám a vörös dögös levakuzza Oliviát a zöld-piros fényekkel, így neki sikerül meglógnia. A szállodába visszatérve Walter saját szobát követel, Peter megígéri neki, hogy elintézi, aztán megdicséri az apját, hogy elég bátor volt önként visszamenni a Saint Claire-be. Ezalatt a vörös az előző részben megismert FBI-os téglával, Loeb ügynökkel találkozik, és átadja neki az egyenletet, amit végül Bennek sikerült megoldania. Loeb betáplálja az eredményt egy gépbe, amelynek segítségével képes átnyúlni egy lezárt széf falán. A siker örömére Loeb agyonlövi a nőt, aztán jelent valakinek.