Megyünk is tovább, rögtön egy közérdekű információ: aki lecsúszott valamelyik részről, erre a linkre kattintva elérheti az eddig leadott részeket az MTV videótárában. Az előző rész igencsak eseménydús volt: Takiék Ózdon voltak és ittas asszonyt mentettek, Alma majdnem összejött Desirével, aki Bőhm szerint a Sátán maga, Mágenék telefonját ellopták, Etust megemlítették (hamarosan érkezik), Jutkát agitprop oktatásban részesítette az igazgatónő, ennek örömére új munkahelyet keres Feri támogatásával.

Mágen doktort öngyilkos lányhoz riasztják, aggódó anya hemzseg a folyosón, elmondása szerint legalább 220 a vérnyomása (efelett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot, na meg átértékeled magadban a világot). A WC-ben és a szemetesben gyógyszermaradványokat találnak, Ádám gyomormosást rendel el. Hoznak egy fehér és egy narancssárga lavórt, egy tölcsért és egy műanyag csövet, majd elkezdik szegény lányt öblögetni. Szerencsére életben marad és kiderül, hogy egy férfi miatt akarta megöngyilkolni magát. A rohadt briganti nem elég, hogy külföldre jár, de a feleségét küldte maga helyett szakítani. Lábjegyzetben suttogom csak: én nem magamat öltem volna meg, hanem ezt a kis férget. Ezt Ádám is így gondolja, felhívja a lány expasiját, hogy húzzon be a kórházba beteget látogatni, de erre közli vele a tetvedék, hogy az egész csak játék volt, a lány pedig nem tartotta be a játékszabályokat.

Feri és kollégája éppen menni készülnek a nyomdából hazafelé, japánul köszönnek egymásnak, de egyszer csak megjelenik főnök úr és a kollégát túlórára kötelezi. Ferivel pedig beszélgetni kezd. És a mi Ferink megnyílik: elmondja, hogy gyerek lesz, ő azért nyomdász, mert könyvvel akart foglalkozni mindig is és nem vették fel az iparművészetire, és a gyerek mindent megkap majd, még ha a feje tetejére is kell állnia, ezen túl a cigiről is lemondott, mert jellem. Főnök ámul-bámul, mi is. Ő azt sem hitte volna, hogy a gazdag családból származó Jutkával való házasság tartós lehet. Mondtam én, hogy Feri ereiben a nagyság csordogál. Olyan ő, mint az aranyszívű cemende, akiből példás anya lesz. A legkisebb gyerek, a feltörekvő munkás, pártunk és kormányunk példaképe.

Taki és a férfikórus éppen versenyen van, a „Felszállott a páva a vármegye házára” kezdetű örökbecsűt zengik (ezt bohó gyermekkoromban eléggé el nem ítélhető módon mindig felszállott a pápa szöveggel énekeltem). A közönség soraiban Lenke, Alma és Laci ülnek. Bizony, bizony, nem Desiré. Fogtündér megpróbál egy seggel két lovat megülni, meglátjuk majd, hogy mekkora sikerrel teszi mindezt, szegény Sutyit viszont kimondottan sajnálom. Hazakísérik Lenkét, aki félteni kezdi Almát és azt találja mondani, hogy pont olyan, mint az anyja, aki ugye most az NDK-ban dekkol (Alma is ott született). A fiatalok elhúznak, Fogtündér évődik, hogy miért félti úgy a nagyanyja, mintha még mindig 2 éves lenne.

Lenke a lépcsőházba beérve hiperűrsebességre kapcsolva rárobban a gyanútlan Bőhmre és vegzálni kezdi, hogy miért nem javította még mindig meg a villanyt, hiszen ő arra adott egy húszast nem olyan régen. Bőhm a lakásába invitálja Lenkét, hogy visszaadja a pénzt. Belépvén gramofont látunk, amin az „Az én rózsám vasutas”, azaz „Mein Rose ist vasutiert” megy, és lám lám, mi van a falon? Egy feszület. Hoppá. És én még viccelődtem itt az ördögűzéssel. De a java csak most jön. A jó Bőhm papnak készült, de közbejött egy lány, aki miatt kiugrott. Ezek után feleségül vett valami fúriát, aki egy életre elvette a kedvét a nőktől. Hát innen a múltkori sátánkodás Desirére. Egy biztos: Bőhm megjelenésével a gazdagréti kakasáldozók napja jó időre leáldozott. Lenke csak néz, majd nem kéri vissza a húszast. Bőhm egy elemlámpával felkíséri Lenkét az emeletre.

Alma és Laci egy bárban ülnek. Laci táncolni szeretne, de Alma csak ülni és inni akar, majd menne haza. Sutyi megkérdezi, mi a baj? Fogtündér felhajtja a felesét, majd előrukkol a farbával: Sutyi többet lát ebben az egészben, mint ami, hiszen ez csak egy gyerekkori barátság, nem is szerelem. Ezt a hülye dumát! Laci nem is veszi be. Tündérke mondja, hogy ideje menniük, de Sutyi ügyes. Azt mondja, ideje neki mennie. Fogtündér csak maradjon. Büszke vagyok rád, Sutyi fiam, nem hagytad, hogy a csalfa repedtsarkú még jobban bealázzon. Ezt Tündérke is érzi, vág is egy olyan pofát, hogy belegörbül a lencse a kamerában.

A férfikórus a kocsmában dallal ünnepli a sikert, Takibácsi érdekes mérleget von, amiben 2 évközbeni temetés is van, hull a kórus, mint az őszilegyek, tagokat kell toborozni. Ez a kendőzetlen naturalizmus rajtam kívül senkit sem zavar, az öregek csak bólogatnak. Az egyik tag fiának templomi esküvője lesz, kérdezi a többieket: jöttök vernyákolni? Rezső (Taki rádiós kollégája) fosik, hogy mi lesz, ha a kulturális igazgató megtudja ezt a templomosdit, de Taki rövid úton leoltja, hogy már 1951 óta tart a templomtól fosás, nem kell ezt túlzásba vinni. A többiek csak bólogatnak. Ezek után ismét dalra fakadnak, kezdem lassan úgy érezni, hogy musicalt nézek.

Mágen doktor nem tud szabadulni a szegény szuicid kislánytól, kollégája mondja is neki, nincs itt mit tenni. Tényleg nincs. Ádám panaszkodik, hogy a gyermeknek születésnapja van, ajándékot kell venni, az idő kevés, a kolléga fuvart ajánl, Ádám elfogadja. Snitt. Jutka a bemutatkozó levelet írja az új iskolának, azon tűnődik, hogy beleírja-e, hogy terhes. Feri automatikus sötétítőfüggönyt és állítható fényerősségű lámpát tesztel mindeközben, de azt mondja, hogy szerinte Hávelt nem kellene átcseszni. Jön Bőhm, aki ájtatosan benyal Ferinek, majd kéri, hogy javítsa meg a lépcsőházi villanyt. Feri pattogni kezd, mint a nikkelbolha és közli, hogy az elektromos kísérletei az ő magánügyét képezik. Bőhm hegyi beszédet tart, szerinte a magányügyekből lesz a közügy és nem lenne szerencsés, ha pont a terhes Jutka esne orra, mert nincs világítás. A beszéd hat: Feri durrogva elvonul villanyt szerelni.

Julcsi születésnapi köszöntésén járunk már, Senior szívrohamot kap, hogy Ádám 320 forintért vesz tortát, amikor nincs télikabátja. Ádám leszereli, hogy nyár van. De a jó doktor nem ússza meg ennyivel: Senior utasítja, hogy ugorjon a KÖJÁL-ba Junior veszettségi papírjaiért, mert anélkül nem engedik be a gyermeket az úttörőtáborba. Junior közli, hogy látogatás nincs, és nem örülne, ha apja a fiúk előtt égetné. Én Ádám helyében világgá mennék. Snitt. Feri villanyt szerel, Sümeghy érkezik és ordít, hogy miért nem a képesített villanyszerelő szerel. Bőhm beszól, hogy jó lenne, ha nem hemzsegne a művész úr ennyit, Feri meg leoltja, hogy örüljön az öreg, hogy van villany, erre Sümeghy felfújja magát, mint egy Diodon holocanthus (azaz kis sünhal).

Taki és Lenke ágyat akarnak venni, de a szállítással gondjuk akad. Szerencséjükre belefutnak Sutyiba, aki foglalkozását tekintve szintén szállító és van „szocialista összeköttetése” a többi szállítóhoz. Lenke vacsorára hívja a szegény fiút, aki elfoglaltságokat hazudik magának, de azt nem vallja be, hogy Gyümölcskével vége a románcnak. Hogy-hogy nem, befut a Fogtündér Vágyemberrel karon öltve, falikart akarnak venni Almának. Takiék a boltban sétálnak, Almáék is. Takiék kinézik az áhított heverőket, indulnának kifelé, amikor is azt látják, hogy Desiré lesmárolja kisunokájukat. Lenke is nyom egy sünhal effektet és azonnali orientációs pofont helyez kilátásba mindkét félnek.

Már otthon vagyunk, áll a bál. Lenke közli, hogy Desiré Alma apja lehetne, biztos nős a pali, nem illik hozzá, undorítónak tartja, hogy a főnökével akar járni és mindezt megírja majd az anyjának. Bezzeg Laci. Az milyen rendes gyerek volt. Alma is ordít, Laci is csak azóta szent, mióta beburkolta a vénasszony mákos tésztáját, meg különben is. Takibá öreg hibát követ el, bele akar szólni. Taki bátyám, fogadj el egy jó tanácsot: ne állj be két vitatkozó nő közé, mert az lesz a vége, hogy mind a ketten téged kezdenek el csesztetni. A végszó Lenke részéről meglepő: vacsorára hívja Desirét, mert majd biztosan nem mer a szemébe nézni. Hát az tény, hogy Lenke rosszabb napjain veszélyesebb tud lenni, mint egy T1000-es. Szegény Desiré, nem tudja még, mibe csöppent: rohadt gyümölcs, terminátor, besserwisser. Szép kis kompánia.