Oh yeah, ennek is eljött az ideje. A magyar televíziózás csimborasszója, az aktuálpolitikai történések finom metszete, a moráletika melegágya végre itt is. Csapjunk is bele a lecsóba...

Klasszikus főcímmel nyitunk, a gazdagréti lakótelep impozáns tömbjeit mutatják az M1-M7 irányából, Hidasi Frigyes remek szimfonikus zenéjének taktusaira körkép a betondzsungelből, mindeközben megjelenik a diszkréten minimalista Szomszédok felirat és a szereplők listája. Míg a mi szívünket melegség járja át, a házgyári újépítésűeket lassan ellepik az új családok.

Vágási Feri és Jutka érkeznek a lakótelepre, ami még némileg félkész állapotban van, Izsek és Kamazok garázdálkodnak az utcán heverő házgyári elemmaradványok közepette. Feri meglepit tervez, Jutka szemét eltakarván leendő házuk elé vezeti, de a nagy izgalom hatására majdnem belöki egy platós Ifa alá, ami Magenheimék bútorait hozza. Jutka az Ifán és némi vádaskodáson túl ("temávótáitt"), de a lépcsőházon innen spontán orgazmál, ez lesz a mi otthonunk! A kéjlak lépcsőházában belefutnak Böhm bácsiba, a háznak mesterébe, aki – Isten nyugosztalja – már itt is eléggé démens jeleket mutat. Érdeklődik, hogy hová merre a menet, Feri mondja, hová, hát ide, de konstans úgy viselkedik, mint aki Technokolt szívott egész délelőtt, na meg a gettós bőrdzseki és a fülbevaló sem segítenek az összképen. Egy kis bájcsevejt, meg a lakáskiutalós cetli és a személyik átadását követően kiderül, hogy Jutka tanárnő, a mi Ferink meg nyomdász, Bőhm kümmög, lesz még itten társadalmi feszültség, kérem. Jutkának mindenféle szolgáltatásokat ajánlgat (vésnök, lakatos), szerintem a sajátjait is ajánlaná, de csak kajánul pislog utána. Magenheim doki elengedteti a „kislányt” a munkásokkal, akik egy Réka elemessel küzdenek a méter széles lépcsőházban. Ezek után a nyomdászok gyöngye, a számítógépek leendő mestere staubbal az arcában átemeli a küszöbön élete asszonyát. Jutka újból orgazmál.

Snitt. Frusztrált 50-es nő magas nyakú sötétítőfüggönybe öltözve leráz valakit a telefonban, ami mellett Jutka fényképe hever, biztos ők a szülők. Embere, Szöllősi dr., akit letagad, bánatos pofával mered a TV-re. Itt Kudlik Juli szájából elhangzik az ominózus bemondás: Jó estét kívánok! Onedinék, Isaura és sok más sikeres TV-sorozathős után most három magyar családdal találkozunk és barátkozhatunk meg minden második csütörtökön este. Nem távoli, egzotikus vidéken, nem régmúlt történelmi időkben, hanem itt és most, közöttünk él a Takács, a Vágási és a Magenheim család. Ők ugyanis a főszereplői a most induló sorozatnak, amelynek címe: Szomszédok. Kérem, fogadják őket szeretettel.. Szöllősi dokinak sok a 8 évszak mellé a Szomszédok is. Élne csak ma… vihetnék azonnal az intenzívre a TV újság átnézése után. Frusztra bevallja, hogy beszélt Jutkával, és elújságolja, hogy van kecó. Fater kíváncsi, honnan volt zsé az új kéróra, meg biztos egy lakótelepi lyuk és Feri különben is egy csövi, Frusztra védi szegény Jutkát. De Fater hajthatatlan, sőt közli, hogy abbahagyja a rendelést, mert nem akarja, hogy a fináncok kezére jusson a vagyon, amit keres, mert a lánya egy szarházi nyomdász férje és még egy kurva lakásra sincs pénzük. Érdekes gondolatmenet, az egyszer szent.

Vágásiék költöznek Jankától (Jutka ősgeci nénikéje, egyébként classic 80-as évekbeli bútordarab), aki egy helyes kis külvárosi putriban lakik, az ifjak is itt dekkoltak eddig. Janka nehezményezi, hogy a kályha nála marad, a központi fűtés szóra olyan fejet vág, mint az ördög, amikor szentelt vízzel kínálják. A vén intrika parázik és érzelmi zsarol, hogy őt is lepuffantja valaki, milyen lett már ez a város, ő meg itt elhagyásra kerül, szegénykém. Feri nem gondolja, hogy a jó Janka az elhunyt nagykövet sorsára jutna, bár a fejét nézvén nem kapna sírógörcsöt, ha ez mégis így történne. Janka ájtatos pofával rájuk sóz egy rettenet antikutánzat szekrényt, ami szerinte családi örökség és legalább hetvenezer pénzt ér. Szerintem meg lusta port törölni. Kiderül, hogy a vén szatyrot korábban kitagadta az öccse. Khm. Jó ki család ez. A temetőbe illő hangulatot emelendő, Janka kedvesen közli, hogy továbbra is igényt tart a korábban adott kölcsön részleteire és sokatmondó pillantásokkal nyugtázza, hogy kurva nehéz lesz perkálni a lakáskölcsönt és az ő lóvéját is.

Már az újdonsült fészekben, Feri a műkincsen állva villanykörtét szerel, és arról öblöget, hogy a drága Janka 20%-os uzsorára adta a kölcsönt. Mondtam én, hogy genya. Eközben a körte, natúr valójában, ohne búra, csak úgy lóg a vezetéken. Panelrealizmus rulez. Jutka célirányzott kérdéssel támad: mit vállaltunk a lakásért? Feri mondja, hogy tipegő pici lábakat. Koppan a tantusz a sarokban, majd a témára térnek a fiatalok.

Takácsné, alias Lenke néni hisztizik, hogy kényszerköltözni kell, a poros magyar anyaföldet nem akarja a pesti flaszterre cserélni a rohadt M0 építés miatt. Ma már nem problémázna ennyit Lenke, jól felverné a föld árát egy-két fantomizált evás bt-vel, és kiköltözne Dominikára. Takibácsi, Lenke birkatürelmű férje próbálja az öreglányt nyugtatni, mindhiába, Lenke a panelkutrica gondolatától is lábrázást kap. Life sucks. Közben motoron megjön Alma (Lenke és Takibácsi unokája) suttyófejű palija, aki vicceskedve Körtét keresi, de a Penetra túladagolásban szenvedő Lenke gyorsan lekoptatja.

Sutyi nem a szontyolodás híve, MZ motorjával behúz a Roosevelt térre, ahol Alma is előkerül végre, ki is villantja gyönyörű fogait. Sutyi dugni akar a Normafára akar sétálni menni, de a Fogtündér valami ebet akar begyűjteni nagyfaterrel együtt, állítólag már le volt beszélve az egész ügy előre. Dugás halasztva. Life sucks. Az ebről kiderül, hogy Lenkéé, és le lett adva örökbérletre, ahonnan Alma kiveszi, ezzel próbálva lágyítani nagyanyja szívét, de az csak sakálkodik tovább. Mindenféle csetreszt akar az új helyre vinni, de Nagyfater leállítja, hogy ez mind nem kell. Lenke szerint meg a kutya nem kell az összkomfortba. Szomorú zenére távoznak a lakásból, egy őshonos diffenbachiát azért magukkal visznek a panelbe, ahová motoros felvezetéssel érkeznek, Lenke továbbra is berzenkedik.

Magenheim doktor egy mentős konferencián ünnepi beszédet hallgat, majd húz haza az új lakásba, indul a panelvalóság. Felesége, Julieta Senior a fején egy nejlon hajvédővel előkerül a fürdőből, majd férjével, Ádámmal kiengedi a betyáros magyar rakodómunkásokat, és nem totojázik sokat, ráutaló magatartást tanúsít a jó doktorral szemben, aki a Julieta anyjától kapott ebédet szorongatja a kezében. Juli a gyermekkel való egy szobában lakás miatti, évekig tartó szexuális nélkülözésről búg közben. Julieta Juniort (ismertebb nevén Julcsit, Brezsnyev kedvenc törvénytelen unokáját) még összehozták az ifjonti hévben, de Senior azóta elvonási tünetekkel küzd. A korábbi szállásadó, Mecseki néni sem volt süket, sajnos (jól van na, szegénykém ha nem csinálhatja már, legalább hadd érjék egyéb szenzoros élmények). Lekerül a szatyor, gyönyörködhetünk Juli Charlie frizkójában egy keveset, és a turbékoló pár a Szokol rádióból felhangzó „Ki nyer ma, játék és muzsika tíz percben” zenéjére eltűnik a hálóban. Micsoda allegória!

Juli a kozmetikából, ahol dolgozik, anyjával egyeztet, illetve instruál is. Ádám eközben bevetésen van a mentőben, rendőr Lada mellett újraélesztősdit játszik egy öregemberen, akit elütöttek. A bűnös gázoló szerint az öreg beesett elé, a rendőr elengedi, az öreg újraéled, viszik a kórházba. Rögtön otthon is terem a jó doktor (gyorsan mennek itt a dolgok), ahol neje ünnepi vacsorával várja, a részvételre a gyermeket is szólítja, aki bőgve ellentmond. Hiányoznak a barátok, főleg a Jocó. Ekkor az előbb újraélesztett öreg felesége becsönget, majd lefizetné a jó doktort, de nem kell a hálapénz, le is kúrja a vénlányt. Igazi moráletikai csúcsfej ez a Magenheim. Julieta már nem jár ekkora erkölcsi magasságokban, szerinte kellett volna a lóvé. A jó Ádám egy csókkal letudja az ügyet, majd a rádióban egy szegény családról indul a mese...