MJ ovijában nyitunk, ahol Susan és Mike az óvónéni társaságában elégedetten szemlélik gyermekük családrajzát. Igazán jó kis kép színes házzal, fával, napocskával, madárral, mosolygós gyerekkel, csini anyával és megnyugtatóan izmos apával - a jobb fölső sarokból támadó cápa tényleg csak egészen kicsit zavar be az idillbe. Az már jobban, hogy az alkotó felbukkanásakor kiderül a megnyugtatóan izmos bácsi zsebéből fogó helyett ecset kandikál ki, ő ugyanis Jackson és nem Mike. De utóbbi is szerepel ám a képen, csak épp eddig senkinek nem tűnt fel az a légypiszok a jobb szélen, amivel MJ szimbolizálni próbálta, hogy Mike mindig messze van.

Pár nap múlva Mike váratlanul egy új bicajjal állít be. Susan szerint a családrajzon való jelentősebb szerepért pedálozik, Mike tagad. Állítja, hogy csak meg akarja tanítani a fiát bicajozni. Holnap, mert ma dolgoznia kell. Aztán holnapra egy kis baj történik, MJ ugyanis egy "kéjlek sépen"-nel ráveszi Jacksont, hogy bringaoktatásra, aztán annyira tehetségesnek bizonyul, így mire Mike bejelentkezik az első leckére, MJ remekül teker egyedül.

Susan nem akar újabb sértődést, letolja Jacksont, MJ-re meg felszereli az összes térd-láb és egyéb védőfelszerelést, majd parancsba adja neki, hogy essen el, miközben az apja ismét megtanítja bicajozni. MJ nem akarja, Susan basztatja, végül a fiú eldől, mint a zsák. Ficam, mehetnek az ügyeletre. Mike lelkiismeretfurdal, Susan szintén. Kicsit később Mike dühöng, Susan magyarázakodik, az orvos ugyanis megkérdezi, hogy miért is mondta anyuka a kisfiúnak, hogy essen el? Végül közösen levonják a szomorú tanulságot: bizony-bizony a válás ilyen, az ember néha lemarad a gyereke nagy pillanatairól.

Megjelent Bree könyve. Lynette, Susan, Gaby és Katherine ambivalens érzésekkel küzd: örülnek, büszkék rá, de rohadt irigyek is, pláne, ha magukkal hasonlítják össze. Dícséretükre mondva baromira igyekeznek ez utóbbit eltitkolni, amikor testületileg átvonulnak, hogy barátnőjük irritálóan ízlésesen berendezett és makulátlanul tiszta házában egy idegesítően finom kávé mellett átvegyék a nekik szánt tiszteletpéldányt abból a nyomorult könyvből. Bree is feszeng. Egyrészt mindeki számára kiderül, hogy mind a négy könyvet "a legédesebb és legcsodálatosabb barátnak" dedikálta. Másrészt nehéz bizonygatni, hogy pont olyan vagyok mint ti, amikor az egyiknek bevásárlólistája van, a másiknak meg dedikációs listája. Azt, hogy őt választották az év üzletasszonyának aztán már végképp meg se meri mondani.

Megosztaná viszont Orsonnal, úgyhogy felhívja, hogy két perc múlva az irodájában van. Orson bepánikol. Irodát és munkahelyet ugyanis 3 hete nem látott, mióta kirúgták a véletlenül kiderült büntetett előélete miatt, így a hívás a parkban éri az álláshirdetések böngészése közben. A karibi kongásnak köszönhetően aztán hiába próbál terelni, lebukik, és kénytelen bevallani mindent. Breet igazán az rázza meg, hogy Orson nem merte elmondani neki. Aztán győzködni kezdi, hogy ők mindenben társak, az ő sikerei tehát Orson sikerei is. Orson kicsit megnyugszik, bár azért ő is érzi, hogy a "például mi vagyunk Az év üzletasszonya" elég hülyén hangzik.

A társak vagyunk mindenben ettől még szöget üt Orson a fejében, így a következő eredménytelen állásinterjúja után jelentkezik Breenél, hogy akkor ő betársulna az üzletbe. Bree hebeg-habog, a háttérben molyoló Katherine viszont virágnyelven, de határozottan ultimátumot ad Breenek: vagy az íriszek vagy a liliomok a társai. Bree az íriszekre szavaz, Orson meg kókadt liliomként távozik az ígérettel, hogy esetleg pár hónap múlva visszatérnek az ötletre. A kókadtság estére duzzógós szomorúsággá válik, és Orson kiköltözik a vendégszobába.

Bree sikere előhozza az anyásított-pizzásított Lynette-ből a reklámszakembert, és felajánlja Breenek, hogy véleményezi a reklámterveket. Aztán mivel a véleménye lesújtó, egy komplett, tök új tervvel rukkol elő, amivel csak két baj van: a 7 évvel korábbi reklámok stílusában készült és Breenek túl harsány, vagyis objektíve és szubjektíve is rémes. Lynette viszont meg se hallja Bree finom célzásait, csak prezentál, csak prezentál. Már gyakorlatilag kinevezi magát Bree marketingesének, mire eljut az agyáig a nem, de az igazi megsemmisülést a "de gyere el az év üzletasszonya díjkiosztómra" okozza, mivel ott Lynette a legmenőbb időszakában is csak a jelölésig jutott.

A díjkiosztó lehetne Bree életének legszebb napja, de nem az. Orson sértődött és otthon marad. Lynette sértődött és leissza magát, halálba fikáz mindent, agyonsértegeti Bree marketingesét, akiről bónuszként kiderül, hogy az ő régi lóti-futi asszisztense, végül, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy nincs lejjebb, odatántorog Bree és a marketinges fiú asztalához, és az ott röpködő internet és a online marketing szavak közé bedobja a kupont mint varázsszót. Bree ezen a ponton tessékeli ki a teremből. Lynette megy tuszkolás nélkül is, de azért még gyorsan beszól, hogy nem kéne lenézni a barátokat, csak mert valaki kap néhány flancos díjat.

Másnap Lynette átsomfordál Breehez bocsánatot kérni meg bevallani, hogy a sárga irigység vette el az eszét barátnője sikerét látva. Bree - csak, hogy teljes legyen a kép - elmeséli, hogy a barátai megvetik, a társa haragszik rá, a férje meg külön szobában alszik. Na, sikeres vagyok? Hááát mondanánk mi, de nem Lynette, aki szerint persze, hogy az! Vannak barátai, akik bazi féltékenyek ugyan, de bazi büszkék is egyben rá, a többi dolog meg majd megoldódik valahogy. Végül Bree nem vár a valahogyra, hanem egy szakácssapkát csempészik Orson ágya mellé jelezve, hogy mostantól házas- és munkatársak.

Tom és Dave gitárost keresnek a zenekarukhoz. Pontosabban Tom keres, Dave meg szépen megvétózza a meghallgatásra érkező remek megvadult könyvelőket. Ő ugyanis (vajon miért?) Mike-ot akarja, akkor is, ha az azt üzeni Tommal, hogy köszöni, de időhiány miatt inkább nem akar rocksztár lenni. A terv kudarcától Dave indulatkezelési problémái komolyan előjönnek. Ordibál egyet a csipkefüggönyből varratott ruciban üldögélő Edie-vel, amiért felveti, hogy jó biznisz lenne megvenni és kiadni az eladó egykori Young-házat, majd mielőtt komolyabb marhaságot csinéálna felrohan, és néhány titokzatos bogyóval lehiggasztja magát.

Aztán már képes józanul gondolkodni, és nem idegeskedik, hanem cselekszik: egy baseballütővel szétver egy vízcsövet a házuk oldalában, majd kihívja Mike-ot megszerelni. Mike jön, Dave ismét elővezeti a zenekar témát, Mike megint nemet mond azzal kiegészítve, hogy kedve igazából lenne, de messze lakik, és a kevés szabadidejét inkábba fiával, mint két negyvenes hobbizenésszel töltené. Ekkor Dave megvilágosodik. Este közli Edie-vel, hogy hosszútávon mégiscsak jó befektetésnek látszik a Young-ház, rövid távon viszont mi lenne, ha csupán karmaügyileg titokban jót cselekednének valakivel. Edie megbékél, Mike meg Dave határtalan megelégedésére visszaköltözik az utcába.

Gaby úgy dönt, ha már mást nem kap az élettől, legalább a napközbeni szexet visszaköveteli. Ehhez mindössze Juanitát kell beprotezsálni egy játszódélutánra. Igaz, hogy a beste kölyke az istennek sem akar a házigazda gyerekkel, a kissé fura Bethanyval barátkozni, de ez igazán részletkérdés. Carlost is csak addig aggasztja, míg nem vizualizálja maga elé a heti két szexből plusz szundikálásból álló órát. Végül Juanita bulizni megy, a szülők meg ordenáré szexbe fognak. Ráadásul vak szexbe, Gaby ugyanis elirigyli a Carlos által emlegetett intenzívebb élményt. Ez mind oké is, így viszont csak akkor veszik észre az ágy lábánál álló korábban hazaérő Juanitát, amikor az az átlagosnál is nagyobbat szörcsint az innivalójából.

A laza upsz ide nem elég. Gaby - Carlos rosszallása ellenére - beadagolja, hogy birkóztak, majd a láthatóan beijedt Juanita lelkére való tekintettel felszólítja Carlost a további birkózástól való tartózkodásra. Végül Carlos valószínűleg kivételesen meggyőzi nejét a felvilágosítás és az igazmondás fontosságáról, a következő játszódélután után ugyanis Bethany azzal a jó hírrel fogadja Gabyt, hogy a fiúknak spermája van, amihez Bethany anyja már csak annyit fűz hozzá, hogy Juanita ki van rúgva a játszódélutánokról.

Gabyék magyarázkodó látogatást tesznek Bethany szüleinél, ahol nagyjából elmesélik, miért kellett Juanitát bevezetniük a méhecskéken túli világba. A Bethany szülők megértik a dolgot, elismerik, hogy kissé túlreagálták, de csak, mert szeretnék megőrizni a kislányuk ártatlanságát amíg lehet. Solisék megértik, megígérik, hogy lányuk többet nem fog szexről beszélni a zsúron, és egyetértenek: minél később tudják meg a gyerekek például, hogy nincs Mikulás, annál jobb. Miiii? Nincs Mikulás????? sikít fel az épp belépő Bethany, aztán sírva elrohan. Gaby azért reménykedve még megkérdi: ugye hétfőn ettől még jöhetünk?