A pillangó hatás: egyetlen jelentéktelennek tűnő történés események egész láncolatát indítja el, melyek súlyos és beláthatatlan következményekhez vezethetnek. Dexter értelmezésében pedig: az ember beledob egy kavicsot a vízbe, amely hullámokat gerjeszt, míg végül egy hal kezeket és lábakat növeszt, kimászik a vízből majd egy kővel összezúzza a következő két hal fejét. És meg is van az első sorozatgyilkosunk. A rész viszont inkább arról szól, hogy hogyan lesz meg második, és ím: Miguel és Dexter pizzaestét tartanak kettesben Dex lakásán. Jó a hangulat, látszólag sör is fogyott már bőven, végül pedig Miguel javaslatot tesz Dexnek a következő préda kilétét illetően: Billy Fleeter exfocista és megrögzött szerencsejátékos, aki sok pénzt veszít, és adósságai fejében pénzbehajtást vállal, illetve ennek kudarca esetén a fizetésképtelen személyek kiiktatását. Azt viszont Miguel nem akarja, hogy Dex tegye el láb alól: mert Miguel maga akarja megtenni. Készen áll ugyanis arra, hogy bemocskolja a kezét, ami Dex szerint nem jó ötlet, de Miguel arra kéri, hogy fontolja meg. Harry meg arra, hogy ne.

Rita a terhességi hormonjainak köszönhetően végighisztizi a részt Dexter, a kölykök és a mi nagy örömünkre, merthogy amellett, hogy most kezd egy új melót még egymagának kell szerveznie az esküvőt is, és Dex még csak eljegyzési gyűrűt se vett neki. Hiszen azt mondta, hogy nem is kell, na de mindegy. Kövessük inkább Dexet az őrsre, aki a kertészek kihallgatását elnézve újból a pillangó hatásról elmélkedik: Hisz az egész Nyúzó-ügy onnan indult, hogy Dex megölte Freebot, és lám ide vezetett. Debra éppen egy George King nevű nem túl bizalomgerjesztő dél-amerikai kertészt kérdezget, akivel már találkozhattunk Javier holttestének megtalálásakor. Kertészeti vállalkozása van, és kiderül, hogy dolgozik nála egy Mario Astorga nevű srác, akit még Nicaraguából ismer, és már ott se volt népszerű, mert leszúrt valakit.

Dex pedig megtartja az első órát Miguelnek: este látogatást tesznek a kaszinóban, ahol Fleeter bukja a pénzt rendszeresen. Miguel már menne is oda hozzá érdeklődni, Dex azonban visszatartja: a mai este kizárólag a megfigyelésé, és nem szabad kapkodni: a kódex szerinti első számú szabály ugyanis az, hogy ne kapjanak el. Miguel nyilván mélyebben is érdeklődne a kódex meg a szabály felől, de Dexter egyelőre hárít, csak annyit mond, hogy az apja zsaru volt, meg hát a munkája során ő is összeszedett ezt-azt. Harry azért még megjelenik, és megkérdezi, hogy melyik szabály az, édes fiam, amiben azt tanítottam neked, hogy prédikáld a kódexet széltében-hosszában?

Deb közben érdeklődik új szerelme, Anton drogozási szokásairól Quinn-nél (aki ebben a részben úgy néz ki, mint aki elaludt a szoláriumban, vagy túlzásba vitte az önbarnítót), merthogy reggel füvet talált nála. Quinn nem nagyon emlékszik, mi is volt a drog, ami miatt letartóztatta Antont, ami fura, Debnek viszont fontos, tehát úgy dönt, hogy utánanéz az informátori nyilvántartásban. Ott viszont nincs semmi nyoma Antonnak, pedig kellene, és Quinnt kérdőre vonva kiderül, hogy Anton soha nem is volt letartóztatva, és Quinn jóformán futni hagyta cserébe azért, hogy informálja őt a jövőben, ami nem igazán törvényes. A beszélgetés során persze Quinn kitalálja, hogy Anton és Debra szexelnek, és jó kis veszekedés veszi kezdetét kettejük között, amelynek vége az lesz, hogy Debra Quinn fejéhez vágja a néhai zsaru ügyét, aki Yuki szerint miatta halt meg.

Dex és Miguel közben igazi House-féle házkutatást tartanak Fleeternél, és 2 perc alatt meg is van a gyilkos baseballütő a vérnyomokkal, meg a kis jegyzetfüzet az áldozatok nevével. És bakker, ezt az embert nem tudta Miguel elkapni pár éve, mert nem voltak bizonyítékai, ehh. Bár Harry a szokásos szövegét fújja, hogy Dexnek nem kellenek barátok, Dex úgy dönt, a projekt kezdetét veheti, amint bebizonyosodik, hogy az ütőn lévő vér egyezik valamelyik áldozatéval.

Deb pedig visszamegy Antonhoz, és elárulja neki, hogy nem informátor többé, tehát mehet isten hírével. Mikor Anton rákérdez, hogy ez meg hogy lehet, Deb csak annyit mond, hogy valami papírok nem lettek kitöltve, így soha nem volt semmilyen bűne bejegyezve, és még csak priusza sincs. Anton kicsit felfortyan, hogy ezek szerint nem is kellett volna infomátorkodnia meg vásárra vinnie a bőrét, bár Debra a szolizottképűről egyelőre nem tesz említést. Abban maradnak, hogy másnap reggelinél találkoznak.

A két jóbarát meg vásárolgat az estére készülve. Miguel még nemigen vágja a dolgok működését, legszívesebben fejbelőné a pasast, és elsétálna, de Dex szerint ez nagyon nem jó módszer, összeállít inkább Miguelnek egy kezdőcsomagot vadászkéssel meg miegymással. Hehe. Majd mennek és lefóliázzák a helyszínt, amely egy leselejtezett játékgépekkel teli raktár, passzolni fog Fleeterhez. S mikor leszáll az éj, elmennek a bárba kosármeccset nézni, és lám, ott van mellettük Fleeter, akinek remélhetőleg ez az utolsó életben töltött estéje. Dex morog magában, mert Miguel már feltűnőbb nem is lehetne, mint most fekete baseballsapkában meg napszemüvegben, Dexnek lesz dolga vele, mire kikupálja. De lám, Fleeter csapata veszt, s Fleeter ideges is lesz nagyon, nem sejtve még, hogy ma este valószínűleg ez lesz a kisebb gondja. Vagy mégsem. Miguelre ugyanis ráköszön egy fazon, és Dex rögtön lefújja az akciót.

Másnap reggel Debra hiába hívogatja Antont a reggeli találkájuk helyéről, Anton nem veszi fel a telefont. Ha már Anton nem jön, hívja Dexet, hátha ő ráér, de Dex gyűrű után megy kajtatni Ritának, hátha azzal végre el tudja hallgattatni, és Deb felajánlja, hogy csatlakozik hozzá. Az ékszerésznél aztán elkezd puhatolózni Dexnél, hogy szerinte lehetséges-e, hogy Anton ejtette őt azok után, hogy előző nap azt mondta, hogy szabad, persze ezt olyan kacifántosan előadva, hogy csodálkozom, hogy Dex értett valamit belőle. A lényeg, hogy Deb arra a következtetésre jut, hogy Anton lelépett, ami ennek az egyébként zseniális résznek talán az egyetlen gyenge pontja: azok után, hogy Anton csali volt ugye és előző nap még Debra is megpróbált rendőri védelmet ráerőltetni, Debnek most eszébe se jut, hogy Anton esetleg bajban lehet.

Ehelyett most már Quinnel várják a parkban Mariot, a kertészt, akit King bemószerolt. Várakozás közben még Quinn elmondja Debrának, hogy is volt a halott zsaru-ügy valójában: az a zsaru meglőtt egy fegyvertelen drogdílert, erre összezuhant, drogozni kezdett, és erről Quinn tudott, ámde nem jelentette. A zsaru végül öngyilkos lett, ennyi a sztori. Debra szerint tehát egyértelműen Quinn hibája volt, Quinn szerint viszont ideje lenne Debnek abbahagynia ezt a fekete-fehér gondolkodást, főleg így, hogy Anton ejtette ezek szerint. Jön viszont Mario, és iramodik is el, amint meglátja őket. Nem sokból áll viszont elkapni őt, és viszik is be az őrsre kihallgatni. A srác tényleg elég agresszív, ám mivel illegális bevándorló, megfenyegetik, hogy egy napon belül ki lesz ebrudalva az országból. Mario erre kétségbeesik, merthogy van egy kisfia, ám az agressziójából továbbra sem veszít, és követeli, hogy hagyják őt békén, hiszen nem tud semmit. Erre Quinn megemlíti Kinget, mire az addig igencsak agresszív Mario remegni kezd, mint a nyárfalevél, szinte el is sírja magát. „Miért, mit tett veled King? Vagy: mit tudna tenni?“ – kérdezik Debráék, ám Mario válasz helyett könyörögni kezd nekik, hogy küldjék vissza Nicaraguába most azonnal és akár egyedül.

Miguel pedig Dexszel találkozik a mólón, hogy megbeszéljék a Fleeter-gyilkosság további alakulását, ám Dex szerint nem lesz további alakulás. Miguel szerint viszont hülyeség lefújni az akciót amiatt az egy apró malőr miatt, amit nyilván soha senki nem fog ellenőrizni, de Dex nem vállalja a kockázatot. „Megint ez a dolog a szabályokkal, ugye Dex?“-kérdi Miguel, és végre rákérdez arra, amit már sejt egy ideje: hogy Dexnek nem Freebo volt az első gyilkossága. A beszélgetés veszekedésbe torkollik, amelyben Dex Miguel fejéhez vágja, hogy kár volt beavatnia, mert nem áll még készen, ám végül egy nagyon is lényeges ponthoz fajul, nevezetesen, hogy Miguel elmondja, hogy volt egy alkalom, amikor a saját iszákos-verekedős apját rugdosta össze és lökte le a lépcsőn, és hogy az milyen fantasztikus érzés volt, amit azóta is szeretne újból átélni. Ha így van, akkor Miguel nem csak egy lelkes amatőr, hanem hasonlatos Dexhez, és csak sejtem, hogy Dex felismeri Miguelben ugyanazt a sötétséget, ami benne is megvan, ha úgy tetszik, a Sötét Utast. Most tehát úgy tűnik a Fleeter-gyilkosság mégiscsak megvalósulhat.

Debra este lemegy a bárba, ahol Anton zenél, ám Anton hiányában a koncert elmaradt, pedig próbálták hívni többször. És igen, eddig tartott, hogy Debnek leessen, hogy itt valami nagyon nagy baj van: rohan is Antonhoz, az ajtó nyitva, ám a kéró üres. És a kéró előtt, mit ad isten, a pálmafák lombja frissen van nyírva.

Dex és Miguel lecsapnak Fleeterre a házában, nemsokára pedig már Fleeter fóliával megkötözve fekszik az asztalon a raktárhelyiségben. Miguel még megköszöni Dexnek hogy beavatta, hogy megmutatta a módját. Magához térítik hát Fleetert, Miguel pedig elzengi a patetikus beszédet arról, hogy mi miatt vannak itt, és hogy ők az igazság. Dexnek is fura a helyzet, mert még soha nem volt megfigyelő szerepben, mindig ő végezte el azt, amit el kellett. Mikor eljön az ideje, Miguel habozás nélkül beledöfi a kést Fleeter mellkasába, és teljes súlyával ránehezedik. És mikor felemelkedik, olyan kéjesen átszellemült elégedettség, sőt mi több, extázis tükröződik az arcán, amit én szavakkal leírni nem tudok.

Megvolna hát. Harry figyelmezteti Dexet, hogy ezekután Miguel minden cselekedetéért ő lesz a felelős, Miguel pedig le akarja venni első áldozata gyűrűjét, hogy eltegye trófeának, ám Dex ezt nem engedi. Miguel továbbá maradni akar, hogy segítsen Dexnek eltüntetni a holttestet, ám Dexter erről sem akar hallani, bármennyire is egy hullámhosszon vannak. Azt mondja tehát Miguelnek, hogy ezt már megoldja ő egyedül, hiszen ez a szakterülete, Miguel pedig menjen csak haza szépen, mielőtt a neje aggódni kezdene.

De Miguel nem haza megy.