A CSK-1 egy kies bolygón valami romok között ügyködik. Carter a bolygó napjának koronakitöréséhez állít fel műszereket, míg Daniel egy idegen fazon társaságában a köveken lévő szöveget vizsgálgatja. A nyelv hasonlít a latinra, és a bolygó történetét írták vele a falakra. Daniel szerint azonban a mellettük lévő kőasztal valami vezérlő és a szövegben van valami az idővel kapcsolatosan is. A gondolatmenetnek az idegen vet véget azzal, hogy rá lő régészünkre, mondván, hogy a geomagnetikus vihar elérte a maximumott, ezért cselekednie kell. Ezután nyomogatni kezdi a nagy gombokat a panelen. O’Neillék éppen indulnának haza, ezért ránéznek Danielre. Az oszlopokon először csak elektromos kisülések szaladgálnak, majd pillanatok múlva két energia nyaláb csapódik a megnyíló csillagkapuba. A bázison is elektromos kisülések borítják el kaput. A földön fekvő Danielt látva O’Neill és Teal’c az idegenre támad, de az energianyalábok őket is eltalálják, és a következő pillanatban Jack a kantinban találja magát, amint müzlit eszik és Daniel a véleményre kíváncsi valamivel kapcsolatban.
Jack arról érdeklődik, hogy nem egy bolygón voltak e az előbb, de Sam szerint az étkezdében ülnek egy ideje. Viszont most ideje eligazításra menni. Daniel szerint az ezredes csak a kérdését próbálja elkerülni. Carter az eligazítóban egy távoli bolygón megfigyelhető erős naptevékenységről beszél, mikor Teal’c félbeszakítja, mert szerinte ebben a témában már túl vannak az eligazításon. O’Neill is egyetért vele, állítása szerint már felállítottak ott valami távirányítós obszervatóriumot, ami elemzi a koronakitörést, pedig Carter erre csak most akart rátérni. Sam felveti, hogy az ezredes talán olvasta a beszámolóját, de Daniel reakciója alapján ennek kb. annyi a valószínűsége, mint hogy a Lost végén minden kérdésre választ kapunk. Végül is nem jutnak dűlőre, hogy kinek van igaza, mert váratlan bejövő féregjárat nyílik. O’Neill szerint a CSK-12, de a tábornok azt mondja ők csak pár nap múlva várhatóak. Az azonosító szerint valóban a CSK-12 jön. Teal’c még tovább fokozza az ezredes jóslatát, mikor azt állítja egy sebesült lesz. És valóban, az egyik katonát a társai támogatják.
Hammond tábornok Cartertól érdeklődik, hogy mi lehet a tapasztaltak magyarázata, miközben Jack és Teal’c a gyengélkedőn mesélik Danielnek a még el sem kezdődött küldetés részleteit, egyúttal alávetve magukat Dr. Fraiser vizsgálatainak. Nem meglepő módon nem talál semmit, de a tábornok óvatosságból elhalasztja a küldetést. Később Daniel a folyosón tartja fel O’Neillt és a CSK-15 által korábban a romok feliratairól készített fotókról beszél neki, mikor Siler őrmester véletlenül fellöki. Sam az étkezdében adja elő az ezredesnek új elméletét, mely szerint a sugárnyalábok talán belepiszkáltak a kapu szubterébe és visszaküldték Jackéket az időben. A tábornok éppen közli O’Neillel és Teal’ckel, hogy a vizsgálatok szerint rendben vannak és mehetnek dolgozni, mikor újabb váratlan aktiválás történik. Jönnek a kisülések és Jack a következő pillanatban újra müzlit eszik.
Újra eligazítás, újra a voltunk már ott, nem még nem voltunk vita. Megint csak akkor kezdenek hinni O’Neillnek és Teal’cnek, amikor előre bejelenti a CSK-12 idő előtti érkezését, bár pár másodperccel eltéveszti. Minden ugyan úgy zajlik, mint az előbb. Viszgálatok, küldetés elhalasztás, Daniel és Siler ütközése a folyosón. Az egyetlen különbség, hogy O’Neill kezdi elveszíteni a türelmét és mindenki szövegét előre mondja. Az ezredes sikeresen meggyőzi a tábornokot, hogy elmehessenek a bolygóra és megállítsák az ismétlődést. Találkoznak Malakijal, aki az elején lelőtte Jacksont. Állítása szerint archeológus és már majdnem befejezte a kutatásait. „Milyen archeológus hord magánál fegyvert?” - kérdezi O’Neill, miközben átvizsgálja a holmiját. „Például én.” – felel a fazon helyett Daniel.
Váratlanul beindul a berendezés, le föl ugrálnak a nagy billentyűk, mire O’Neill utasítja Samet, hogy kapcsolja ki. Az idegen erre közli velük, hogy a gép a légkör ionizációjából nyeri az energiáját, ezért Carter őrnagy nem fogja tudni kikapcsolni. A bibi csak az, hogy senki nem mutatkozott be neki. Na most lebukott, azonban nem aggódik, mert O’Neillék úgy is későn jöttek. Sugárnyaláb elindul, kapu aktiválódik, O’Neill müzlit eszik. Rövidesen már az eligazítást megszakítva mesélik Teal’ckel, hogy a bolygón van egy berendezés, ami a geomagnetikus viharból nyert energiával, a kapu szubterének befolyásolásával időhurkot hoz létre, de csak ők emlékeznek a történtekre és Dr. Fraiser vizsgálatai erre nem fognak magyarázatot adni. Naná, hogy ezek után megvizsgálják őket. Carter arról beszél a tábornokkal, hogy az ezredesék sztorija akár igaz is lehet, főleg, hogy Jack helyesen használ tudományos kifejezéseket.
O’Neill ráállítja Danielt a berendezésen található szöveg fordítására, de a régész szerint, ha tudja mit jelent a szöveg, akkor sem biztos, hogy képesek lesznek használni a gépet. Carter eközben azt süti ki, hogy mivel a jelenség a csillagkapun keresztül jut el a Földre, ha kitárcsáznak, akkor megakadályozható a dolog és megszakítható az időhurok. A dolog nem működik. A hetes ékzár nem záródik, helyette bejövő járat nyílik. O’Neill újra az étkezdében. Ugrunk oda, hogy Daniellel beszélik meg, a fordítani valókat. Közli, hogy egy nap alatt nem fog menni, de O’Neill erre is gondolt és a legutóbbi részt magnóra vette, hogy ne kelljen elölről kezdeni. Persze a kazettán nincs semmi, hisz elvileg a felvétel még el sem készült. Teal’c megjegyzi, hogy ő ezt előre megmondta. Az egyetlen megoldás, ha O’Neill és Teal’c beleveti magát a nyelvtanulásba. Az ezredes szerint nem lehet olyan nehéz, de kezdésnek rögtön fejjel lefelé fogja meg a szöveg képét.
Sam a tábornoknak magyarázza, hogy az alapján, amit az ezredestől megtudott, azért nem tudtak korábban kitárcsázni, mert a Föld elvesztette a szinkront a többi kapuval. Véletlen tárcsázással meghatározott egy bolygó csoportot, aminek a közepén a P4X-639. Azt gyanítja, hogy az idegen eszköz valamennyi bolygó csillagkapujához egyszerre kapcsolódva létre hozott egy szubtér buborékot, és a benne lévő valamennyi bolygó újra és újra ugyan azt a napot éli át, anélkül, hogy ennek bárki a tudatában lenne. Vagyis minden O’Neillen és Teal’cen múlik. Szerencsére ők már bele is kezdtek a latin tanulásba. Jack éppen Joseph Mallozzi (a sorozat egyik producere és írója) Latin kezdőknek című könyvét olvassa.
A sziréna újabb külső aktiválást jelez, vagyis mindjárt kezdődik elölről minden. O’Neill erre elmeséli Teal’cnek, hogy a legrosszabb az egészben, hogy Daniel minden kör elején egy olyan kérdést tesz fel neki, amire már először sem figyelt. Teal’c megjegyzi, hogy neki is akad kellemetlensége, mert egy kiskatona minden kör kezdetén fejbe vágja egy ajtóval. A fordítás jól halad, újonc latin szakosaink minden egyes új körrel előrébb jutnak a szöveggel, sőt már időnként Danielt is kijavítják, de egyúttal egyre inkább unják is a körözgetést. Ezért aztán próbálják feldobni az egyhangú órákat, például zsonglőrködni tanulnak közben.
Új kör. O’Neill asztalra tett lábakkal lazsál az étkezdében, és közli Teal’ckel, hogy ő bizony ezt a fordulót most kiveszi. Ha, pedig hamarosan nem találnak kiutat ebből ez egészből, akkor ő becsavarodik. Elmegy az esze, begolyózik, megőrül, elveszíti mentális képességeit. És miközben a gyogyóssá válás szinonimáit sorolja, ketchupból és mustárból egy vigyori arcot rajzol a tányérjába.
A következő körben, mikor feladja a fordítást, Daniel arról érdeklődik, hogy eddig hány fordulón vannak túl. O’Neill már nem számolja. Daniel szerint elég kétségbe ejtő lehet, de egyúttal remek lehetőség is, hogy bármit megtegyenek, hiszen semminek nem lesz következménye. Ez aztán Jack fejébe is szöget üt, így elrohan fazekaskodni.
A bázis folyosóin biciklizni.
Golfozni az indító csarnokba, ami nem is annyira egyszerű, ha a tábornok pont az ütés közepén ordít az ezredesre, hogy mi a fenét csinál.
Illetve lemondást beadni, hogy aztán már civilként egy lábról ledöntős csókot adhasson Samnek, pont mielőtt a kör újra kezdődne.
Végül aztán elkészül a fordítás is. A szöveg szerint a bolygó egykor az Ősök kolóniája volt, ahol valami meg nem nevezett katasztrófa történt. A teljes pusztulás fenyegette őket, és ezt elkerülendő építették az időgépet. Ami azonban nem működött, mert nem tudósokat küldött vissza az időben, hanem beragadt egy rövid időperiódusú ciklusba. Próbálták megjavítani, de végül feladták, kikapcsolták a gépet és meghaltak. Tehát az időhurok megszakítható, így aztán a csapat indul is a bolygóra, hogy leállítsák Malakit.
Ő azonban már felkészült a jövetelükre és egy goa’uld erőtérrel biztosította, hogy ne férhessenek a közelébe. Pontosan tudja, hogy a berendezés időhurkot hoz létre, de szüksége van az időre, hogy a szöveget lefordítva irányíthassa az időgépet. Azonban nem azért, hogy az Idétlen időkig sztárja lehessen, mint ahogy azt Jack feltételezi. Az évekkel ezelőtt veleszületett szívrendellenség miatt elhunyt feleségével akar újra találkozni, mivel a nő állapotán az időutazás sem változtatna. Elmondják neki, hogy a gép sohasem működött, ráadásul 14 bolygón ismétlődik folyamatosan ugyan az a nap. Nem hisz nekik és különben sem számít, mert tovább akarja berhelni a gépet, hogy még egyszer a feleségével lehessen. Jack elkezdi a tudom mit érez szöveget, és amikor a fickó a szavába vág, leordítja, hogy ez az ő részéről valóban nem csak duma, mert elvesztette a fiát. Viszont sohasem tudná újra átélni azt a fájdalmat, ahogyan valószínűleg Malaki sem. Valóban nem feleli a férfi és lekapcsolj a berendezést.
Újra az étkezdében. Jack nagy élvezettel zabkását eszik Carter és Daniel társaságában, amit utóbbi furcsának talál, de az ezredes megjegyzi, hogy ki tudja mióta evett müzlit. Hát minimum három hónapig, ugyanis ennyi ideje próbált a tok’ra kapcsolatba lépni a Földdel, meséli az őrnagy. Daniel megkérdezi Jacket, hogy nem jutott e eszébe valami őrültséget tenni anélkül, hogy tartana a következményektől. Ő csak annyit válaszol, hogy ezt már kérdezte egyszer, majd Samre mosolyog és eszi tovább a zabkását.
Facebook kommentek